Alföld - 47. évf. 5. sz. (1996. május)
Maradhatna talán ama sienai vörös, Messer,
mondjuk, talán egy péntek délelőtt,
mint hosszan omló karneol-sokoly,
amelyben még utazni is lehet
a hold jegyében
érvénytelen buszjeggyel,
ezzel-azzal,
érvénytelen
ismertető jegyekkel,
anyajegyekkel
valami azonosíthatatlan
szilák, cserjék, majomkenyérfák,
mint szétrobbantott földalatti város:
Mundus Subterranaeus,
Athanasius Kircher,
Tintoretto!
És kérem, Messer,
itt a szvetter-
em úgy hullámozzon,
mintha hangulat.
Az ecseten
elpihenő kéz pdeig
megsebzett dámvad,
vergődő elefánt,
vagy ilyesmi.
(Rilke: fehér elefánt!)
Vadelefánt.
A telefont
elzárni,
kivinni
a képből,
tán fölvázolni
hibbant dombtetőre.
(Onnan nézek szerteszét.)
(feljelentésmezőkön)
krachot jelent minden poétika
halódnak már
a szép hasonlatok
föltrubadurrog a traktorszínű hajnal
indul a kampány
s leszerelt sárhányókkal
e vers is
hurráznak már
daltermelő mezők
tóthelvtársmár
nemzetközi
festmény
szélbenlenga
szépverega
tyája