Ősi János

Szemközt

A. R-G.

Odabent csend van és világos,

a változatlan erejű fény mozdulatlan árnyakat vet,

bútorok, fogason lógó ruhák nehezen felismerhető árnyékait.

Odakint az ajtó előtt egy férfi áll,

ujját a csengő nyomógombján tartja,

de most éppen nem csenget,

maga elé néz, a lába elé 15-20 centiméterre,

a küszöbre, de azért az ajtót is figyeli,

az ajtó és a szárfakeret közötti keskeny rést.

Odabent az ajtóval szemközt egy fiú

kopott plüsmackó tarkóját simogatja;

a mozdulat félbeszakadt,

a mackó szőre nem simul vissza,

csak a falióra másodpercmutatójának helyzete

ismétlődik, a mutatók járásának kattogó zaja.

Odakint sötét van,

tömör, óriás árnyakat vető félhomály;

az előrenyújtott kar hosszú képe a kilincsre vetül,

amikor rövid időre újra és újra

felgyullad a lépcsőház-világítás;

odabent az óra járásához messziről lépések nesze,

kulcszörgés vagy kopogás, csengetés vegyül;

a vékony ujjak megfeszülnek a mackó testén,

aztán ahogy beáll a csend, egy gyengéd simítást téve

ellazulnak, visszagörbednek újra.

A teljes sötét

Egyforma ablakok, sokat közülük függöny se

különböztet meg. Ha egy-egy kései hazatérő

lépteit hallva, vagy a zörögve befutó utolsó,

üres trolibuszt figyelve elfordítja a tekinte-

tét, mindig újra ki kell számolnia az épület

szélén lentről fölfelé az ötödik emeletet, s

aztán jobbra a hetedik ablakot. Mindez könnyű

persze, mert a szabályosan ismétlődő távolsá-

gok, a teljes egyformaság miatt az egyre több

megvilágítatlan ablak nem okoz zavart. Akkor

sem marad tájékozódási pont nélkül, amikor a

szóban forgó ablakok elsötétülnek - előbb a

gyerekszobáé, aztán másfél-két órával később

a nappalié -, mert a negyedik emeleten vagy

a hatodikon vagy mindkettőn rendszerint ége-

tik még itt-ott a villanyt. Később borul rá

s csak néhány óráig tart a teljes sötétség,

amikor elmozdulnak a falak, egymáshoz köze-

lednek, megpördülnek, forognak, eltávolodnak,

s megszakad minden kapcsolat, nem marad indu-

lópont az emlékezetnek.