Orbán Ottó

a szó meghal kassák kirepül

az ezredvég kiöltözött az alkalomra

hogy jól mutasson

ha bimm vagy bamm de leginkább bumm

a halál órája üt

szabadnapos cseléd a korzón

lejt mint az egyszerű gép a lejtő

vagy mint az idő

Európa a bika hátán a harmincas években vagy máskor

akármikor

ma

ó cifra nyomorúság haszontalan élet

versek költészet miegyéb

harmadik napja fekszem az ágyon és reggeltől estig káromkodom

nem vagyok jó már semmire

versírásra sem pedig arra minden hülye jó

persze bizonyos megszorításokkal melyeket most nem részletezek

ez a vég mondom kassáknak óbudán

elmehetünk a bánatosba

hiába minden üvöltözöm de ki vesz egy költőt komolyan

a század elején körülröhögték őt is

akkor meg mi a francot szívóskodom én itt ezzel a három nappal

élek még és él a korszak is

lejt no persze mi mást tehetne

de mi meg nem esne velünk a remény arany sugara nélkül

ojjaj csakugyan mi meg nem eshet egy ilyen helyen

meg mi igen

meg mi nem

íme itt a bizonyság hogy a nyelvnek még a szeme sem áll jól

képzavar jelzi a gépbe installált javítóprogram álljon le indítsa újra

javíthatatlan összeesküvő

hiba az A szektorban

az A szektor miniatűr világ az agyam amely eddig még csodálatosképp működött

hallottam persze hogy összesúgnak a hátam mögött

és úgy mondják hogy meg ne halljam

előbb vagy utóbb mi is így fogunk bicegni

szellemként imbolyogva a körfolyosón

ahol egy árnyalattal ismét sápadtabbak a csillagok

mert vége egy újabb évszázadnak

bánom is én

tisztelt galaxisok a mindenség le van

mondhatnám teljesen

totálisan

láttam az emberi aljasság minden formáját

romokon keresztül küzdöttem át magam

megjártam New Yorkot Bombayt és Nyírlugost

nem mondhatom hogy nem láttam semmit ártatlan vagyok

bűnben leledzem mea maxima culpa

a kék bolygó tele van átvert balekokkal

egy vagyok közülük ahogy közülük valók a századelő ragyogó fantasztái is

hittek az új világban és tetőtől talpig bemocskolták magukat

pusztán azzal hogy éltek

hogy túl tudták élni a

föl sem sorolom mi mindent

csak annyi amennyire egyedül én emlékszem elég hét halálhoz

harmadik napja fekszem az ágyon

de háromszázezer év sem volna elég a bölcsességhez

ez a vég mondom Kasikám

Kasikám nincs a szókészletben jelzi a gépbe installált javítóprogram

törölje vagy javítsa

így

a falnak mondom mivel az emberiség mással van elfoglalva

jön a villanyóra leolvasó és indul az új tévésorozat

az az igazság hogy aki ma verset ír az a zárt osztályra való

nyilván nyilván mondta már ő is

és a helyzet azóta csak rosszabbodott

a szó meghal kassák kirepül

de a madarak tovább énekelnek az égben a fényesség lába körül

biztos hogy a költő ha beteg és többé-kevésbé nyomorék is

fejben folytatja azt amit valaha a fehér papíron kezdett

míg el nem száll a saját feje fölött vagy le nem szakad alatta az ágy