Alföld - 48. évf. 7. sz. (1997. július)
Ha a virágoknak szárnyuk volna,
az emberek közeledésére elrepülnének.
(M. M.)
Árnyék és költészete, emelte fel a hangját Korim,
amivel csak azt szeretné mondani,
hogy van, ami fölött a történelem
általában sem rendelkezik,
olyan azonban, ami ellene is mond
a szoros értelemben vett, a jelenlegi,
a lesből győzedelmes történelemnek,
olyan csak egy van,
a nemesek, a kiválóak és a nagyszerűek léte,
mert csak a nemes, csak a kiváló, csak a nagyszerű fogalma
szegezhető, vagyis szegeződhetne szembe ezzel a történelemmel,
annál a rendkívüli oknál fogva, hogy csupán
a nemest, a kiválót és a nagyszerűt nem lehet levezetni
az ilyen irányú történelemből,
az ilyen irányú történelemnek ugyanis
nincs szüksége, mondta Korim, semmi effélére,
mert az effélére csak a nemesség megléte esetén fennálló,
s ebben a meglétben alakuló,
valamelyest kiegyensúlyozottabb történelemnek van szüksége,
és ennek is azért, hogy ne forduljon rá
a mostani, a végzetes irányra,
amelyik, ez a mostani,
a nemesség tragikus hiányában,
a földi célszerűség ordenáré mód zavaros labirintusában,
most már zajlik
leállíthatatlanul,
s visszataszító megteremtőin keresztül
maga is tisztában van vele, hogy győzött,
és nem is tehet mást ebben a labirintusban,
mint hogy győz,
és csiszolja, csiszolgatja,
míg csak elképesztő tökélyre nem fejleszti önmagát,
végérvényesen.