Alföld - 49. évf. 5. sz. (1998. május)
A kutyasétáltatás is nyelvkönyv,
esténként hallom a gyors lapozást,
néha elfelejtik. És hogy a villamoson
hogyan kell kapaszkodni. A nyelvkönyvek
tele vannak obszcén jelentekkel,
de nem tűnik fel senkinek.
A kémkedés miatt is be kellene
őket tiltani. Jönnek-mennek a delegációk,
letapossák a turbina körül a virágokat.
Aztán jön valami ünnep, anyák napja,
mindenszentek, és rögtön amnesztiát hirdetnek.
Én meg lemegyek az utcára, csörgetem
a kulcsot, próbálom kitalálni,
miért is küldtek, de nincs nálam
újságpapírral kitömött aktatáska,
nem szólnak hozzám.
Átirat (Várnai Gyulának)
Itt van egy tükör, de nincs
arcom, hogy meglássam magam.
És itt van egy mosdó, de nincs
kezem, hogy megnyissam a csapot.
Mögöttem egy katona tőrt fordít lefelé
és fáklyát tart felfelé, vagy fordítva.
Vagy mint egy iskolai tornaünnepély.
Átirat prózából
Például egy keresztrejtvényt
nem lehet elmesélni.
Megfejteni is veszélyes,
mert a megfejtők között sorsot húznak.
Emberéletekkel és leszakított
végtagokkal üzennek.
M. és J. Párizsban.
A hercegnő vásárolni indul.
Ma már nem pénzzel,
hanem számokkal fizetünk.
Nagyon sok számmal.
Ennyi szám egy mozdonyhoz is elég lenne.
Kilósruhavásárt rendeznek
a Zeneakadémia nagytermében,
a rádió is közvetíti.
Másnap a takarítónők szitkozódnak:
ez nekik művészet?
Homokszem került a gépezetbe,
ismerte be a belügyminiszter.
A holnapi futamot két nappal előbbre hoztuk,
a tétet mindenhol megkettőztük.
Kitöltöttem a lemondószelvényt.
(1)
Odafönt, a kilencszáz láb magas felüljárón
most nem járnak autók, mert állítólag
ünnep van, de ötpercenként, vagy hat,
vagy hét, egyre hosszabb időközönként,
amikor már éppen azt hinné az ember,
hogy most már soha, végigmegy rajta valaki,
alig látni, de annyira mégis,
vagy inkább csak érezni lehet -
Süt a nap, de hideg szél fúj.
(2)
Az aljzatbetonba hatalmas üllőket
építettek bele, nyilván a közeli üllőgyár
selejtes üllőit. Kidobálták őket
a gyár leghátsó udvarára,
benőtte őket a fű -