TAKÁCS ZSUZSA versei

Két vers Vajda János emlékére

HÚSZ ÉV MÚLVA

Miért nem vagy feketében?
Hiszen szerelmünk véget ért,
és fekete ruhában játszik a zenekar.

Halottak húzzák vonóikat a verejtékező,
húros testeken. Mondtad előre,
okosabb volna mással jönnöm.

Sápadtan ülök melletted, ahogy a többi
nő egy-egy szótlan férfi mellett. Át-
nézek életünkön, mint egy lyukas szitán.

Ugyanilyen esze-veszített játékot
játszottam mindig is. De ígérted, hogy
húsz év múlva az egészet elfelejtem.

HARMINC ÉV UTÁN

ágyához szögezett beteg. Amikor
találkoztunk újra, egy fasorban sétáltam
anyámmal (tizennyolc éve hogy halott).

Átölelt, kezét hasamra tette, a másikat
tarkómra helyezte, úgy vont magához.
Nem magyarázta, hogy mégis, hogyan

lehetséges az esti fasorban sétálgatnia.
Nem vallottam be én sem, hogy
csontjaimról mára a hús leapadt,

csak asztráltestem vágyik az ölelésre.
Ami történik, úgyis felfoghatatlan.
Ó, irgalmas végzet.