Anglia-szerte összefogtak a könyvtárak a Read On alkalmazás link kiterjesztése érdekében, hogy a 2026-os Nemzeti Olvasás Éve keretében új régiókba is eljuttassák a "Couch to 5K for reading" elnevezésű kezdeményezést. A Read On alkalmazást eredetileg a London Libraries könyvtárosai fejlesztették ki; az alkalmazás gondosan összeválogatott ajánlásokat, olvasási kihívásokat, kvízeket és személyre szabott terveket ötvöz, hogy segítsen az embereknek beépíteni az olvasást a mindennapi életükbe.

Az alkalmazást azok számára tervezték, akik szeretnének többet olvasni. A könyvtárosok szakértői útmutatásával az alkalmazás megnyitja előttünk a könyvek gazdag világát. Nemcsak arra ösztönzi a felhasználókat, hogy többet olvassanak, hanem arra is, hogy szélesebb körben fedezzék fel a szerzőket, műfajokat és stílusokat. Az integrált térkép segítségével a felhasználók könnyen megtalálhatják a legközelebbi könyvtárat, így egyszerűen felfedezhetnek könyveket, részt vehetnek rendezvényeken és kapcsolatba léphetnek más olvasókkal.

A londoni sikeres bevezetést követően az alkalmazást a felhasználói visszajelzések alapján továbbfejlesztették, hogy könnyebb legyen fenntartani a motivációt és tartós olvasási szokásokat kialakítani. Most, a British Library által biztosított LibraryOn támogatás segítségével a Read On alkalmazást bevezetik Anglia több más területén. Minden régióban az alkalmazás testreszabott változatát kínálják majd, amelyben a felhasználók kiválaszthatják a helyi szolgáltatást, és hozzáférhetnek a régióra jellemző tartalmakhoz, például rendezvényekhez és ajánlásokhoz.

Az alkalmazás bevezetése éppen a nyári szünet előttre esik, amikor az olvasás gyakorisága általában megnő. A Read On csapata abban reménykedik, hogy ez segít majd a szezonális szokásból tartós szokást kialakítani, amit alátámaszt az a szilárd bizonyíték is, hogy az örömért való olvasás javítja a mentális egészséget azáltal, hogy csökkenti a stresszt és erősíti az érzelmi jóllétet. (Ref.: Aux Eliza)

A holland parlament digitális inklúzióval foglalkozó kerekasztal-beszélgetése rávilágított arra, hogy az állam sokszor a civil szférára és a könyvtárakra hárítja a digitális esélyegyenlőség megteremtésének feladatát. A cikk szerzője a 2008-as pénzügyi válsághoz hasonlítja a helyzetet: ahogyan egykor a bankok, most a Big Tech cégek tartják markukban a társadalmat, miközben az állami irányítás "pilótafülkéje" üresen tátong.

A beszámoló legfontosabb megállapításai:
- Hiányzó kormányzati stratégia: A szakértők szerint Hollandiában jelenleg nincs összefüggő jövőkép és irányítás a digitális esélyegyenlőség terén. A minisztériumok egymásra hárítják a felelősséget, miközben a technológiai óriáscégek beavatkozás nélkül működhetnek.
- A könyvtárak nélkülözhetetlen szerepe: Frederique Westera, a Twente Könyvtár képviselője hangsúlyozta, hogy amíg a kormányzati és vállalati digitális szolgáltatások nem válnak könnyebben hozzáférhetővé, addig a könyvtárakban működő Digitális Kormányzati Információs Pontok (IDO) fenntartása nem luxus, hanem létszükséglet.
- Alulfinanszírozottság és bizonytalanság: Annak ellenére, hogy a könyvtárak hatalmas munkát végeznek ezen a téren, tavaly egy 1,7 millió eurós (a büdzsé 10%-át jelentő) forráselvonás ellen kellett küzdeniük. A hálózat törvényi garanciája jelenleg is hiányzik, így az információs pontok jövője bizonytalan.
- A megoldás ára: Az Alliantie Digitaal Samenleven (Digitális Együttélés Szövetsége) [a KIT-ben ld. pl.: link ] szakértője szerint a probléma strukturális megoldásához - és az ezt végző intézmények, például a könyvtárak stabilizálásához - az éves állami költségvetés mindössze 0,02%-ára (mintegy 90 millió euróra) lenne szükség.

A cikk konklúziója szerint, ha az állam nem biztosít strukturális támogatást a digitális felzárkóztatásra, a társadalom végleg elveszíti az irányítást a saját adatai és a digitális szolgáltatások felett a Big Tech cégekkel szemben. (ref.: GeminiPro, MG)

Milyen közegészséget javító tevékenységeket lehet végezni a könyvtárban a társadalmi szerepvállalás keretében? Ezekkel akár nagyobb megbecsültséget, elfogadottságot, nélkülözhetetlenséget szerezhetne a könyvtár. A példákról szóló előző rész: link

Az alábbi tapasztalatok már léteznek az amerikai könyvtárosok stratégiai felkészítéséről:
- A hálózatok és könyvtárosok támogatására a National Library of Medicine (NNLM) egy "Telehealth 101" elnevezésű, háromhetes aszinkron on-line kurzust hozott létre.
- Ez a könyvtárspecifikus képzés olyan kulcsfontosságú témákat ölel fel, mint a térkialakítás, a finanszírozás, a magánélet védelme, a HIPAA-megfelelés (amerikai egészségügyi adatvédelmi törvény) és a jogi felelősség kérdése.
- A cikk összegzése szerint a telemedicinás szolgáltatások sikeréhez és fenntarthatóságához elengedhetetlen a megfelelő infrastruktúra kiépítése és az egyértelmű adatvédelmi protokollok alkalmazása.
- Emellett a személyzet képzése, az akadálymentesítés, valamint az egészségügyi szolgáltatókkal, kórházakkal és más közösségi szervezetekkel ki-alakított szoros partnerség biztosítja a programok hosszú távú működését. (GeminiPro, MG)

A közkönyvtárak szerepe a hagyományos könyvkölcsönzésen túl ma már társadalmi innovációs és közösségfejlesztő funkciók felé tolódik. A LibrarIN hálózat tanulmánya (Libraries in a changing society: resourcing value propositions) azt vizsgálja, hogyan tudják a könyvtárak újrapozicionálni értékajánlataikat változó társadalmi környezetben. link .

Értékpropozíciók:
- Egyéni (privát) értékek: digitális készségfejlesztés, tanulás, STEM-támogatás, vállalkozói kompetenciák
- Társadalmi (publikus) értékek: demokratikus részvétel, befogadás, fenntarthatóság, közösségi kohézió.

Innováció kulcsa: A könyvtári innováció nem feltétlen többletforrás, hanem szervezeti újrakeretezés:
1. normák kiterjesztése (új könyvtárosi szerepek)
2. erőforrások újrahasznosítása (tér- és rendszerhasználat)
3. új kompetenciák és technológiák bevonása
4. partnerségek (önkormányzat, NGO, oktatás)
5. felhasználói együttalkotás.

A könyvtárak egyre inkább közösségi innovációs platformok, amelyek képesek Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k) támogatására is, ha rugalmasan alakítják működésüket. (ref.: ChatGPT, HL)

1. Könyvtárnak maradni - A változásról beszélünk, azt várjuk. Kell is a megújulás, a modern, a társadalmi változásokhoz kapcsolódó, azt alakító működés. De vagyunk-e annyira bátrak, magabiztosak, hogy úgy változzunk, hogy közben nem veszítjük el intézményünk évezredekig meghatározó és máshol el nem érhető funkcióit, szolgáltatásait. Könyvtárnak maradni, megtartani, védeni, népszerűsíteni az elavultnak tűnő, hagyományos, állományra, csendre, magányra építő funkciókat, szolgáltatásokat is. Nem szégyellni, büszkének lenni erre is. Mindezt természetesen úgy, hogy a fiatalabb funkcióink is - melyekben nem vagyunk egyediek, hiszen közösségi és kreatív tereket, szolgáltatásokat más is nyújt - jelen legyenek. Egyszerre tenni az elmagányosodás és a tágan értelmezett zaj ellen, segíteni a fókuszálást, elvonulást, elmélyült tudást és az impulzív élményeket, kapcsolódást, a mindenre nyitott tanulást. Fontosnak tartom, hogy szakmánk stratégiáiban, jövőképében ezek összhangban jelenjenek meg. Merjünk úgy változni, hogy közben nem veszítjük el önmagunkat. Nem szeretjük látni, hallani, amikor a csenddel, (túl) sok könyvespolccal azonosítják a könyvtárat, de ezek is mi vagyunk. Ezek csak mi vagyunk, és minden negatív előítélet ellenére a társadalomnak erre is szüksége van, segítenünk kell ezt megérteni magunknak és a társadalomnak is.

2. Valóban együtt és egymásért - Együtt megújulni, nem pedig csak egyes alrendszerekben, komolyan venni a rendszerben a legkisebbeket, a legspeciálisabbakat is. Senkit nem hagyni hátra, senkit nem lekicsinyleni, inkább helyzetbe hozni, képessé tenni. A rendszer együtt erős, nem az a jó könyvtár, ami nagy vagy ahova sokan járnak, aminek vannak különlegesen híres dokumentumai, amelyiknek látványos terei vannak, ahova nem csak gyerekek járnak, amelyik ki tud nyitni, amelyik nyilvános... Szükséges változás abban, hogy aki könyvtárat mond, ír az valóban minden könyvtárról beszéljen, vagy ha nem, akkor mondja ki, melyik könyvtártípusról, alrendszerről beszél. Ismerjük és ismerjük el egymást! A könyvtári rendszer ne versengésre épüljön, hanem a minél teljesebb és erőteljesebb szolgáltatási lefedettségre, a valódi együttműködésre, amiben minden fél és legfőképp az olvasó megerősödik, elégedett. Emellett minden ember életében megvan a helye a párhuzamos könyvtárhasználatnak. És ez nem pazarlás.

3. Stratégiai szerepet az iskolai könyvtáraknak! - Az iskolai könyvtárak nem fontosabbak bármely másik könyvtártípusnál, de nem is kevésbé fontosak. Magyarországon ma sok helyen gond van működésük minőségével, de ez nem befolyásolhatja negatívan a szerepükről való gondolkodást. Az iskolai könyvtárak között is sok típus van. Jelentősen eltér egy kollégiumi könyvtár, egy gyógypedagógiai intézmény, egy művészeti iskolai vagy egy szakképzést folytató iskola könyvtára. Azonos bennük viszont, hogy a legközelebb vannak a tanköteles korú gyerekekhez, fiatalokhoz, és elsődleges céljuk a tanulásuk támogatása. Mindkét jellemző olyan, ami a könyvtárkép, a könyvtárhasználati szokások alakítása szempontjából (is) kulcshelyzetet teremt. Szükséges megerősíteni helyüket mind a könyvtári, mind az oktatási rendszerben. Olyan változást kell elérni, mely megállítja leépítésük folyamatait annak érdekében, hogy lehetőségeiket ki tudják használni az esélyteremtésben, esélynövelésben.

A holland Képviselőház azt szeretné, hogy minden általános és középiskolában legyen jó minőségű könyvtár. A javaslatot több párt támogatja. A fiatalok olvasási készségei évek óta nyomás alatt állnak. A Képviselőház kötelező iskolai könyvtárat akar: "Ugyanolyan magától értetődő, mint egy tornaterem". Olvassunk bele a képviselőházi diskurzusba!

A D66 szerint az intézkedés azért szükséges, mert a holland fiatalok olvasási készségei gyorsan romlanak. A legfrissebb PISA-eredmények azt mutatják, hogy a 15 éves holland diákok egyharmada nem rendelkezik elegendő olvasási készséggel ahhoz, hogy hatékonyan részt vegyen az iskolai és társadalmi életben. "Valós veszélye van annak, hogy egy olyan generáció nő fel, amely gyengébben teljesít, mint az előző. Ez példa nélküli. Minden vészharangnak meg kell szólalnia" - mondja egy választókerületi képviselő. "Ez azzal kezdődik, hogy többet olvasunk és könyveket olvasunk. Ezért akarjuk, hogy minden iskolában kötelező legyen egy iskolai könyvtár."

Az Olvasási Alapítvány adatai azt mutatják, hogy az általános iskolák körülbelül egyharmadában és a középiskolák kétharmadában nincs jó iskolai könyvtár. Az alapítvány szerint ez többet jelent, mint egy polcnyi könyv: egy jó iskolai könyvtár naprakész gyűjteménnyel rendelkezik, friss címekkel és szakértői útmutatással, például egy könyvtárostól vagy egy olvasásösztönzéssel foglalkozó tanártól.

Az olvasás alapvető előfeltétele a gyermekek fejlődésének, mondja a VVD párt egyik képviselője. Szerinte a gazdag olvasási környezet a jó oktatás része, különösen most, amikor az olvasási készségek nagy nyomás alatt állnak. A gyermekek olvasási készségei jobban romlottak, mint más országokban

A javaslatot a Progresszív Hollandia pártcsalád munkatársa támogatja, aki szintén régóta a kötelező előírás mellett érvel. Rámutat, hogy korántsem minden gyermek találkozik otthon könyvekkel. "Nagyon fontos, hogy minden iskolában legyen egy iskolai könyvtár, ahol egy speciális olvasási koordinátor dolgozik, hogy megszerettessék az olvasást a gyerekekben." A JA21 tömörülés parlamenti képviselője is támogatja a javaslatot. "Nem fogadhatjuk el, és nem is szabad elfogadnunk, hogy a gyerekek már ne olvassanak, és a képernyőkhöz ragadjanak."

"Örömmel osztom meg veletek a hírt, hogy a jövőben Dr. Sári Zsolt segíti a munkámat a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumban, mint közgyűjteményi és örökségvédelemért felelős államtitkár. Ismerjétek meg Államtitkár urat!" - kezdte bejelentését néhány hete Tarr Zoltán, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium minisztere.
A kinevezett államtitkár nyilatkozatában szorgalmazta szakmával való párbeszédet és az alulról jövő kezdeményezéseket.
Tarr Zoltán elmondta, hogy rövidesen egy-egy helyettes államtitkárt is be fognak mutatni, közgyűjteményi illetve örökségvédelmi szakterülettel.

Hasonlóan a színházakhoz több közgyűjteményünkből is folyamatosak és visszatérőek az ott dolgozók észrevételei és panaszai arról, hogy az intézeteken belül milyen állapotok alakultak ki: szakszerűtlenségről, hatalmi visszaélésekről számolnak be a dolgozók. A bukott kormány a kultúra minden területén káoszt hagyott maga után, minisztériumunk működése óta folyamatosan érzékeljük, milyen káros hatása volt a leköszönt rendszernek a magyar nemzet közkincsére, közös kultúránkra.

Soron kívüli szakmai vizsgálatot rendeltem el az MNM KK Országos Széchényi Könyvtárban, az MNM KK Iparművészeti Múzeumban, az MNM KK Magyar Természettudományi Múzeumban, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben.
A rendszerváltással a magyar kultúrában is új korszak kezdődött: nekünk szándékunkban áll a meghallgatás és a párbeszéd, a vizsgálat részeként arra kérjük az érintett intézmények szakszervezeteit és Üzemi Tanácsait, hogy juttassák el észrevételeiket minisztériumunkhoz. A dolgozók által feltett kérdések, amelyekre részben vagy egészben nem kaptak válaszokat, nemcsak a munkavállalókat, de a magyar embereket is érdeklik. Ezért a vonatkozó kérdéseket a mai napon elküldtem az érintett főigazgatóknak, várjuk válaszaikat.

A "Vocational Awe" (kb. a hivatás iránti áhítat, gyakran a "hivatás szentsége") fogalmát a 2026 január végén 37 évesen elhunyt könyvtáros, Fobazi Ettarh vezette be 2018-ban az In the Library with the Lead Pipe folyóiratban megjelent "A hivatás szentsége és a könyvtárosság: hazugságok önmagunknak" (Vocational Awe and Librarianship: The Lies We Tell Ourselves cikkében link . [Lásd még Hajnal Ward Judit cikkét, KIT 2026/6. sz. (link ].

Ettarh nem azt mondja, hogy nem szabad szeretnünk a munkánkat! Életünk nagy részét munkahelyen töltjük, ezért legyen az olyan hely, ahol jól érezzük magunkat. Csapda az a gondolat, hogy a könyvtárak természetüknél fogva szent intézmények, arra késztetve az alkalmazottakat, hogy a küldetés érdekében feláldozzák saját jólétüket link . A munkánk iránti őszinte törődésünket a szakmai elkötelezettség olyan mechanizmussá alakítja, amely arra késztet, hogy elfogadjunk elfogadhatatlan feltételeket is. Mindez az ellenállás az elkötelezettség hiányához vezethet. Vagy hogy a pihenés önzés. Hogy identitásunk és a munkánk egy és ugyanaz. A munkánkból fakadó boldogság nem is igazi boldogság, hanem áhítat. Az áhítat azonban nem csak csodálatról és a szépségről szól, hanem a félelemről és a rettegésről is.

Képesnek kell lennünk arra, hogy megéljük és megőrizzük a munkánk örömét, ugyanakkor nem engedhetjük, hogy ez felhatalmazást adjon a visszaélésekre és az önfeláldozásra. Ha nyílt támadásnak vagyunk kitéve, akkor is megóvhatjuk ezt a boldogságot. A munkánk szenvedély, amit nem kell feladni. A könyvtárosi identitás nem 24/7-es identitás. Teljes ember vagy, és a munka nem tölti ki egész lényedet. Tehát a fizikai és mentális jólléted érdekében óvd a saját idődet, pl. vedd ki a szabadságaidat, este 11 óra után már ne válaszolj e-mailekre stb. Hosszú táv: a könyvtári pályafutás hosszú, ezért be kell osztani az erődet. Az intézmény folyamatosan követelni fog. Neked kell eldöntened, mikor elég az elég.

Őrizd meg azokat a valós pillanatokat, amelyek értelmet adnak a munkánknak! A tartós örömhöz határok, munkán kívüli identitás, és az intézmény iránti kritikus szemlélet szükséges - miközben dolgozunk. Jogod van itt értelmet találni, mindaddig, amíg nem kell feláldoznod magad az intézménynek azért, hogy ezt megtedd. (Hivatkozásokkal, ajánlott irodalommal kiegészítve ref.: Szabó Eszter)

Többször írtunk róla, hogy Hollandiában alulról jövő kezdeményezésként a közkönyvtárak igyekeznek kiterjeszteni az ingyenes használathoz juttatottak körét. A képlet nem egészen egyértelmű: vannak pro és kontra érvek. Figyelemre méltó azonban a "Boekenberg-hatás": A spijkenissei Boekenberg könyvtár példája bizonyítja a modell sikerét: náluk a 30 éves korig tartó ingyenesség óta a felnőtt tagok száma az országos trenddel ellentétben nem csökkent, hanem megduplázódott. Ami még fontosabb: az ingyenesen regisztráló fiatalok 85%-a marad tag 30 éves kora után is, mikor már fizetnie kell.

Deventer város közkönyvtára az ingyenességet 27 éves korig biztosítja. Erről a könyvtáron belüli nagyképernyőn értesíti használóit. (Talán érdemes szociokulturális szempontból megjegyezni, hogy a reklámfotó nem slimfit karcsú alakot ábrázol. Így feltehetően a fiatalok azon nagyobb táborát is célozza, akik nem érzik optimálisnak külsejüket.)

A múlt heti KIT-kérdésre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
3 - egyáltalán nem
3 - inkább nem
2 - talán
9 - inkább igen
11 - igen, fontos.

A kérdés áttételesen arra utalt, hogy ki merünk-e állni a szolgáltatások minősége mellett úgy is, hogy az a deklarálás által könnyebben számon is kérhető rajtunk. Az ilyen nyilatkozatok - például a Közkönyvtári charta link vagy egy szolgáltatási szint szerződése - érdekes módon nem váltak a minőségirányítási mozgalom részévé. A most kapott adatok link a 10 évvel ezelőttihez képest azonban nagyobb bátorságot, előrelépést mutatnak. 6%-ról 40%-ra(!) emelkedett az igen, fontos válaszok aránya. Így kíváncsian várhatjuk, melyik hazai könyvtárban jelenik meg először az olvasók előtt közszemlére tett ilyesféle nyilatkozat. (MG)

Masud Khokhar (Leedsi Egyetem első Chief Digital & Information Officer) prezentációjának egyik központi gondolata az volt, hogy radikális váltásokra van szükség minden szinten:
- megőrzésből radikális újragondolás,
- privilégiumból látható társadalmi hozzájárulás,
- közintézményből reziliens közszolgáltató szervezet,
- konszenzuskeresésből világos stratégiai döntéshozatal,
- tűzoltásból előrelátó stratégiai gondolkodás.

A vezető kapcsán pedig:
- akadémiai vezetőből enterprise leader,
- függetlenségből partnerségi interdependencia,
- utánzásból karakteres intézményi identitás,
- magányos szakemberekből tanuló szervezet,
- tudásátadásból ítélőképesség és megbízható orientáció biztosítása.
A jövőben az intézmények értéke nem pusztán az információ átadása lesz, hanem a bizalom, az értelmezés, az orientáció és az ítélőképesség biztosítása.

Na, akkor most jöjjön a nemzeti könyvtár feladatai és története! - Hát, kevés unalmasabb programot lehetne alkalmi könyvtálátogatók számára kínálni. Kivéve, hogy ha azt sikerül tartalmában és formájában szuper kívánatossá tenni. A Francia Nemzeti Könyvtár (BNF) kísérletet tesz erre.

A kupolás nagyolvasóban lévő multimédiás, érintőképernyős berendezés több nyelven, szinte képregényszerű, kedvesen humoros rajzokkal mutatja be a gyűjtés, megőrzés, megosztás könyvtári funkcióit. A képek egyes pontjait megérintve fotókkal mutatja be az intézményi feladatokat és történelmet. A képeket ld.: link . Így előkerül a gyűjtőkör (a BNF speciális gyűjtőköre a jog). A könyveket, képeket, térképek, tárgyak és hanganyagokat is tartalmazó Gallica digitális gyűjteményük már 9 millió tételt számlál. Az adományozókról is szó esik, például egy karikatúraművészéről - stílusosan karikatúrával ábrázolva. Láthatók természetesen a BNF ritka kincsei is. A nemkönyv-jellegű dokumentumok kapcsán szólnak pl. a Covid-járvány alatt gyűjtött tweetekről is.

A könnyed stílus többhelyütt visszatér. Például szellemvadászatot ajánl a gyerekkönyvtárban. Szellemnek becézik franciául az őrjegyet, melyet a polcról levett könyvek helyébe tesznek ideiglenesen.

Mivel az 1980-as évektől kezdve gyűjtik a videójátékokat - konzoljaikkal együtt, 17 ezer videójátékot kínálnak. Emulátorok segítségével azok is használhatóak, amelyekhez már nincs meg az eredeti berendezés. Mindazonáltal 50 féle régi konzol is kézbe vehető. Ezzel az időutazás lehetőségét is felkínálhatják az azóta már felnőtt - vagy akár nagyszülő - egykori gyerekeknek.

További specialitás az előző évi érettségi tételek kínálata. Mint írják: "Felkészülés a vizsgákra - A 11. évfolyamos diákokat is várjuk! Néhány héttel a francia egyetemi felvételi vizsgák, az érettségi előtt a 11. évfolyamos diákok speciális digitális forrásokat kapnak, beleértve a korábbi évek vizsgáihoz való hozzáférést, valamint a BnF munkatársaitól korrepetálást a tanulási módszerek, a vizsgafelkészítés és a stratégia terén." (összeáll.: MG)

Az idén 77 éves Antonia Burrows kisebb megszakításokkal majdnem három évtizede él és dolgozik Budapesten. Fontos szereplője volt a rendszerváltás utáni nőmozgalmaknak és olyan sikereknek, mint például az abortusz akkortájt tervezett betiltásának megakadályozása. Ott volt a nők elleni erőszakkal szemben létrejött NANE Egyesület alapítói közt, és ő hozta létre a Közkincs Könyvtárat, egy közel 20 ezer kötetre rúgó feminista, antirasszista, szabadon látogatható gyűjteményt, amely civil szervezeteknek és kulturális rendezvényeknek is otthont ad. Bár itt érzi magát otthon, ahogy interjúnkból kiderül, magyarul is kiválóan megtanult, és saját szavaival "összenőtt ezzel az országgal", most mégis előfordulhat, hogy brit állampolgárként távoznia kell. Tartózkodási engedélyének meghosszabbításáért petíció is indult, a határidő lejárta előtt néhány nappal beszélgettünk Antoniával a múlt és a jelen küzdelmeiről, és arról, miből merített erőt, és miért szeretne Magyarországon maradni.

... Eladtam az akkori lakásomat, találtam az Astoriánál egy másikat, ami teljes rom volt, de felújítottuk sok önkéntessel, és létrehoztam egy könyvtárat, ami 2015-ben meg is nyitott. Feminista elmélettel, LMBT-irodalommal, társadalomkritikai írásokkal, amikhez Magyarországon korábban nehezen lehetett hozzáférni, de Amerikában másodkézből nagyon olcsók voltak. A hely napközben könyvtárként működik, esténként és hétvégén pedig mint közösségi tér, ahova jöhet bárki. Vagyis majdnem bárki, mert voltak nem kívánt látogatások - amikor például fiúk horogkereszteket pingáltak a falakra, és körbefilmeztek, mintha valami nagyon szörnyűnek a bizonyítékára bukkantak volna. Na, az borzalmas társaság volt. De azon kívül csupa barátságos ember jön ide.

Az a mottója a könyvtárnak, hogy olvass, gondolkodj, szerveződj (read, think, organize). Rengeteg nagyon inspiráló ember által írt könyv van itt, amiből meg lehet érteni, hogyan működik a világ és a "megkérdőjelezhetetlen", rendszerszintű hierarchiák. Baromi jókat lehet ötletelni arról, hogy hogyan változtassuk meg ezeket. Lehet jönni ide feminista könyvklubokra, filmklubra, magyar órákat tartunk migráns nőknek, közben gyerekfelügyeletet biztosítunk, és persze várunk ide kisebb csoportokat szerveződni.

A retró eszközök használatát nemcsak a rajongás fűti, hanem az a vágy is, hogy a felhasználó visszakapja a kontrollt az élete jelentős része felett. Caroline Cubbin, a New York Post újságírója szerint a Z-generáció technológiától megcsömörlött tagjai néhány száz dollárért nemcsak régi eszközöket, hanem tulajdonképpen mentális nyugalmat vásárolhatnak maguknak. "A streamingszolgáltatók által kínált zenék vagy videós tartalmak változatossága, eszkalálódása ugyanúgy megadja a dopaminfröccsöt, mint a közösségi oldalak.

Azzal, hogy Spotify helyett valaki például cd-t hallgat vagy Netflix helyett dvd-n néz meg egy filmet, ebből a gyakran túlzott pörgésből vonja ki magát" - sorolja a példákat a magyar pszichológus. Tóth Dániel szerint a fizikai adathordozók lehetővé teszik az immerzív tartalomfogyasztást. Ez a zenehallgatás esetében azt jelenti, hogy a túl könnyű ide-oda kapcsolgatás, azaz a fél-egy zeneszám után való ugrálások helyett az ember nyugodtabban végighallgasson egy komplett albumot. "Mindezt úgy lehet megtenni, hogy semmi sem zavarja meg a folyamatot: nem pittyen az értesítés lejátszás közben, és reklámok sem szakítják meg az élményt. Azon generáció számára, amelyik már a streamingkorszakba született bele, ez egy egészen újfajta élmény lehet" - hangsúlyozza a szakember.

Nyilván sok külső és belső oka lehet egy gyerek rendetlenségének. Mivel a könyvtárban ő is ügyfél, bölcs dolog ítéletalkotás előtt a jelenség hátterét is megismerni. Ha ez teljesen nem is lehetséges, némi támpontot nyújt egy friss kutatás. (MG)

A tizenévesek koponya MR-felvételein kimutathatók az őket körülvevő környezet hatásai - ez derült ki egy tanulmányból, amely a Science folyóiratban jelent meg júniusban. A kutatók szerint az, ami az agy kognitív képességeiben mutatkozó különbségnek tűnhet, valószínűleg a mindennapi terhek, például a fáradtság és a krónikus stressz okozta különbség tükröződése, nem pedig intellektuális kapacitásbeli különbség.

Az eredmények ugyanakkor nem bizonyítják, hogy ezek a tényezők valóban okozói az agyi eltéréseknek, mondja Marek, de "megállapításaink egyértelműen arra utalnak, hogy ha eredményt akarunk elérni, akkor az alvásra, a stresszre és a képernyőidőre kell figyelnünk".

A másik szerző, Nico Dosenbach hozzátette: egy hátrányos gazdasági-társadalmi helyzetű gyermek agya úgy néz ki, mint egy magas társadalmi-gazdasági környezetből származó, alváshiányos és stresszes gyermeké. "Nem egy kevésbé intelligens, hanem úgy tűnik, egy fáradt és stresszes agyról van szó.

A jó hír az, hogy mindkettőn lehet változtatni. Ha találunk módot az alvás javítására és a stressz csökkentésére a korlátozottabb lehetőségekkel rendelkező háztartások gyermekeinél, akkor csökkenthetjük a társadalmi-gazdasági adottságokkal összefüggő agyi különbségeket."

A vietnámi Tartományi Rendőrség Thong Nhat körzetében található 3. számú fogvatartási központjának szigorú cellarendjei között egy különleges tér terjeszti nap mint nap a humanitárius értékeket. Ez a "Rehabilitációs Könyvtár a Visszatérés Napján" modell - ahol a könyvek nemcsak tudást nyújtanak, hanem segítenek hitet ébreszteni és felébreszteni a rehabilitáció utáni vágyat minden fogvatartottban.

A 2017-ben alapított jogi könyvtárat a Hoa Binh Tartományi Rendőrség és a korábbi Hoa Binh Tartományi Könyvtár közösen üzemeltette, és több, mint 100 könyvet őriz tisztek, katonák és fogvatartottak számára.
2025-re áttért a "Rehabilitációs és Hazatérési Könyvtár" modellre. A könyvtár jelenleg egy olvasóteremmel rendelkezik, és több, mint 1500 könyvvel különböző műfajokban, beleértve a jogot, az életvezetési ismereteket, az irodalmat, a novellákat, valamint a mezőgazdasági és állattenyésztési útmutatókat, számos újság és folyóirat mellett. Ezenkívül a könyvtár negyedévente több, mint 400 könyvet kölcsönöz a régió más könyvtáraiból, gazdagítva ezzel is a fogvatartottak számára elérhető forrásokat.

Az év eleje óta a könyvtár 600-nál több tisztet, katonát és fogvatartottat szolgált ki.

A kora újkori könyv- és olvasmánytörténet, valamint a magyar művelődéstörténet kutatásában elért hazai és nemzetközi eredményeiért, továbbá oktatói, szerkesztői, tudományszervezői és szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szenátusa a Kosáry Kuratórium javaslatára 2026-ban Monok Istvánnak, az MTA Könyvtár és Információs Központ főigazgatójának adományozta a Kosáry Domokos-díjat.

Monok István a hazai és európai művelődéstörténeti kutatások meghatározó alakja, a könyvtörténet kiemelkedő kutatója, számos tudományos kötet és tanulmány szerzője. Tudományos munkássága mellett jelentős szerepet vállal a szakmai közösségek, konferenciák, akadémiai és szerkesztőbizottságok munkájában. Az Akadémia és Könyvtára 200 éves jubileumának előkészítésében is aktív szerepet játszott számos kiadvány és kiállítás kezdeményezőjeként.

Az olvasás egykor lassú, kiegyensúlyozott ritmust követett. Az emberek megfontoltan lapoztak, a könyvespolcok pedig csendes ígéretet hordoztak. Egy könyvtárlátogatás sokak számára a napot meghatározó, szinte rituális élmény volt. Az idő a történetekkel együtt haladt, nem pedig ellenük. Ez a ritmus különleges súlyt és jelentőséget adott az olvasásnak.

Napjainkra ez a ritmus jelentősen átalakult. Az olvasás egyszerre vált gyorsabbá és rugalmasabbá. A papírkönyvek helyét egyre inkább a digitális kijelzők vették át, az olvasók pedig könnyedén váltanak az eszközök között, miközben akár teljes könyvtárakat hordhatnak magukkal a zsebükben.

Bár az olvasás továbbra is mély és személyes élmény maradt, a könyvekhez vezető út hangulata és sebessége megváltozott. Egyre többen fordulnak olyan online gyűjteményekhez, mint a Z-Library link angol nyelvű online könyvtár, amikor egy hirtelen felmerülő ötlethez vagy kíváncsisághoz keresnek kapcsolódó olvasnivalót. Ez az új szokás ötvözi a történetek iránti hagyományos érdeklődést a modern technológia nyújtotta gyors hozzáféréssel, miközben egyre rövidebbé válik a gondolat és az információ közötti távolság.

Az olvasás alkalmazkodik a mindennapokhoz. A szerző szerint az olvasás ma már élő, folyamatosan alkalmazkodó tevékenységként működik. Egy fejezet elkezdődhet a vonaton, és befejeződhet otthon, a jegyzetek pedig digitális rétegekként kapcsolódnak a szöveghez. Mindez azonban nem jelenti az elmélyülés eltűnését. Inkább annak új formáját hozza létre. Az olvasók gyakran többször is visszatérnek ugyanahhoz az oldalhoz, és minden alkalommal új jelentéseket fedeznek fel benne. A történet így nem egy egyenes út, hanem inkább egy bejárható tér, amelyben újra és újra el lehet merülni.

Nagyhatalmi szakmák kultúráiban, mint amilyen jellemzően a hazai könyvtári világ is - az esetleges hibák szégyellendők, ezért takarandók. Ez azt is jelenti, hogy nehéz a mások kárából tanulni. Ami nyilvánvalóan visszaveti az innovációt is, ezért izgalmas azt hallani: "nem úgy történt, ahogyan terveztük". A vándorgyűlési KIT-kocsmában link e téma is előkerül. (MG)

Pénzcentrum:
- Tudsz mondani konkrét hazai példát arra, amikor egy mikrovállalkozás a saját eddigi működéséből, termékéből hozott ki több bevételt?

Schuck Csaba, az Ipsilon Group ügyvezető igazgatója:
- Nagyon szeretem az egyik élelmiszeripari ügyfelünk sztoriját. Saját fejlesztésű, egészséges élelmiszert csináltak, de olyan magas volt a termék rosttartalma, hogy a fogyasztás után az ügyfelek először hasmenésre panaszkodtak. Persze, mert amikor megkapod a normális rostdózist, elindul a tisztulás. Sokáig az volt a reflex, hogy nyomjuk hangosabban a marketinget, majd áttör a piac gátjain.
Mi viszont azt mondtuk: keretezzük át. Fel kellett ismernünk, hogy ez feature, nem bug. Azt az üzenetet kezdték el kommunikálni, hogy ez a folyamat jó a szervezetednek, elindult a tisztulás, tarts ki egy kicsit, és utána még egészségesebb leszel. Nem a régit mondták hangosabban, hanem elkezdték edukálni a piacot. Az ügyfelek megértették, a dolog bevált, a vállalkozás pedig ma már egyáltalán nem mikro.

Pénzcentrum:
- Ha egy hazai mikrovállalkozásnak egyetlen dolgot tanácsolnál a működésével vagy a gondolkodásmódjával kapcsolatban, mi lenne az?

SchCs:
- Merj minél hamarabb elbukni, hogy az abból tanultakból újra tudj építkezni. Így lehet sikerre vinni egy vállalkozást. De ezt a bátorságot mindig párnázza ki a validálás, vagyis a tesztelés képessége.

Pénzcentrum:
- A "megoldjuk okosban" kultúrája egyfajta túlélési reflexcsomagot alakított ki a vállalkozóknál, viszont azt a vállalkozói kultúrát már nem, ami a skálázódást, a növekedést, a nemzetközi piacra termelést, tehát a tényleges versenyképességet megalapozhatta volna.
Schuck Csaba, az Ipsilon Group ügyvezető igazgatója:
- Aztán megjött a most már előző érának nevezett nagyon torz vállalkozói környezet, ahol a keveseké volt a sok, és a sokaké volt a kevés. Úgy nőtt fel egy generáció, hogy azt látták: nem kell jobban teljesíteni, mert úgyis valamelyik bekötött cég fog nyerni. Ez sajnos teljesen megmérgezte ezt a közeget, és megakadályozza, hogy széles körben kialakuljon a zsigerből jövő, versenyképes vállalkozói attitűd.

Pénzcentrum:
- Meg lehet egyáltalán változtatni ezt a belénk kódolt vállalkozói attitűdöt, vagy lehet pótolni a hiányát?
SchCs:
- Szerintem ilyenkor érdemes magát a vezetőt is megérteni, mint embert. A vezető sokszor képtelen segítséget kérni, one man show-ként akar megoldani mindent, egyedül akar megküzdeni. Ebből alakulnak ki a rossz beidegződések, például a mikromenedzselési kényszer: ha nem én csinálom, nem lesz jó. Mindaddig, amíg azt gondolod, hogy te vagy a céged egyetlen, legyőzhetetlen, helyettesíthetetlen szuperhőse, nem fogsz tudni nagyobbra nőni.
Meg kell fordítani a gondolkodást: nem a szuperhős akarok lenni, hanem aki megalkotja a szuperhősöket. Ha a tudásomat át tudom adni a munkatársaknak, és szövetségeseket építek belőlük, akkor már nyertem, mert az egyéni képesség nagyon hamar beleütközik egy üvegplafonba.
Ehhez viszont fel kell ismerned, pontosan hol vagy, mi a te eszközkészleted, és mik a kompetenciáid.
Szerintem nagyon nagy deficitben vagyunk önismereti téren Magyarországon. Ha vezetőként jobban tisztába kerülsz önmagaddal, utána a növekedési pályád is meg tud változni. Ha ezt nem jól méred fel, az fog a legjobban akadályozni a lehetőségeidben.

Te milyen agyserkentő gyakorlatokat találnál ki a könyvtárban? Ideális esetben több könyvtár összefogásával, a munka megosztásával, és közös pr-rel készülhet az összegyűjtött vagy készített feladatok sora, offline vagy online felületen kínálva. Ha a könyvtár nem foglalkozik vele, eséllyel megcsinálja más. (MG)

- Tényleg? Egy hároméves, közel 4000 felnőttet követő vizsgálat szerint az agy egészsége bármely életkorban javítható, felső határ nélkül. A dallasi Texasi Egyetem (UT Dallas) kutatói 19 és 94 év közötti résztvevőket vontak be a kísérletbe, és azt találták, hogy aki napi néhány percet tölt célzott agyi aktivitással (legyen szó akár stratégiai gondolkodásról, akár a figyelem tudatos irányításáról), az mérhető javulást ér el a gondolkodásban, az érzelmi egyensúlyban és a szociális elköteleződésben.

Miért jó? A kutatás egy mélyen berögzült hiedelmünkre nyújt cáfolatot: arra, hogy az agyi hanyatlás az öregedés elkerülhetetlen velejárója. A vizsgálat egyik legmeglepőbb eredménye, hogy a legjobban teljesítő résztvevők (köztük 80-90 évesek) sem értek el plafont, vagyis ők is tovább fejlődtek az 1000+ napos követési időszak alatt. A kutatók azt is kiemelték, hogy a legnagyobb javulást azok mutatták, akik alacsonyabb kiindulópontról indultak - vagyis a fejlesztésből nem a már eleve élesebb elmék profitálnak a legtöbbet, hanem azok, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

A technológia ma már nemcsak kopogtat az ajtón, hanem egyenesen ránk is törte. Az információhoz való hozzáférésünknek szinte semmi nem szab korlátot, míg korábban a könyvtárban kutattunk, ma másodpercek alatt megtudhatunk bármit. Ezzel a bőséggel pedig megérkezett a digitális kor egyik legnagyobb kihívása is, a deepfake.

Mi is az a mélyhamisítás? - A kifejezés a deep learning (mély tanulás) és a fake (hamis) szavak kapcsolatából született. Gyakorlatilag olyan mesterséges intelligencia által generált videókról, képekről vagy hangfájlokról van szó, amelyek elképesztő precizitással hitetik el velünk azt, hogy valaki olyasmit mondott vagy tett, ami valójában meg sem történt.

Tudtad? A Home Security Heroes jelentése szerint a deepfake videók száma brutális mértékben növekszik: 2023-ban több mint 95 000 ilyen tartalom keringett a neten, ami 252%-os növekedést jelent az előző évhez képest.

A "digitális bennszülöttek" sem tévedhetetlenek. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a Z és Alfa generáció tagjai, akik okostelefonnal a kezükben nőttek fel, zsigerből kiszűrik a kamut. A valóság azonban ennél árnyaltabb. Bár magabiztosan navigálnak a platformok között, a kutatások rávilágítanak arra, hogy a fiatalok jelentős része is nehezen különbözteti meg a fizetett hirdetést a valódi hírtől, vagy a manipulált videót az eredetitől.

Teszt link után 10 hasznos tanács...

Amitől félünk, az gátol minket abban, hogy azzal foglalkozzunk, ami személyesen minket előre visz - figyelmeztet Ranjay Gulati, a Harvard Business School professzora, akinek új könyve, A merészség mikéntje most jelenik meg a HVG Könyvek gondozásában.

HVG: Számos nagyvállalat alkalmazottai körében végzett felméréseket, és a megkérdezettek 95 százaléka azt mondta, nehéz a munkahelyén újítani, háromnegyedük azt, hogy az új ötleteket közönnyel és szkepticizmussal fogadják, vagy nyíltan elutasítják. Mit tehet valaki, ha azt látja, hogy a munkahelyén rossz irányba mennek a dolgok?
RG: A cégek természetüknél fogva óvatosak. Szükség van egy szervezettségre, elszámoltathatóságra, tudni kell, kinek mi a feladata, heti, havi tervekre, ez pedig könnyen oda vezet, hogy nem szabad új dolgokkal próbálkozni. Kövessük csak az előírásokat! És épp emiatt nem ösztönzik azt, hogy az ember megszólaljon. A kérdés az, hogy akkor mégis miként lehet bevinni az innovációt a cégbe.
Az első vállalat, amelyet alaposabban vizsgáltam, a Netflix volt, amely a DVD-kölcsönzésből váltott át előbb a streamingre, majd onnan is a tartalomgyártásra. Ők a folyamatos változtatás, a dinamikus mozgás céges kultúráját alakították ki. Biztonságban érzik magukat azok, akik új ötleteket dobnak be. Ezt felülről szervezik, de arra is szükség van egy jó munkahelyen, hogy az ember ne csak várjon, hogy a főnöke szóljon, mikor beszélhetnek mások.

HVG: 2008-ban készített egy felmérést, amelyben azt találta, hogy a világválság idején nagy átlagban a kockázatvállaló cégek lettek sikeresebbek. De igaz ez a másik irányban is? Az olyan cégek közül, amelyek bátor döntéseket hoztak, mennyi bukott el?
RG: A 2008-as válságban azt mértük, hogy a vállalatok 91 százaléka kockázatkerülő stratégiát választott, csak 9 százalék vállalt kockázatokat, hogy növekedni tudjon. Ez a 9 százalék átlagban jóval jobb eredményeket hozott a többi 91-nél. Sőt, a kockázatvállaló cégek körében nem sokkal, de alacsonyabb volt a bukás aránya, mint a kockázatkerülők között.