Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 18. szám
Kis lány, - fektesd a mellemre a kezed.
Milyen vadul ugrál a szivem, érzed-e bordáin át?
S hallod-e ezt a ragadozó imát?
Ketrecében, rácai közt, mint egy szabadulni vágyó veszett
Nagy fekete macska ugy vergődik.
Kis lány, - a kezem a te szivecskéd kalitján.
S hallom, ahogy a tenyerem alól
Pintyőke, repdesőn, a szabad világba kidalol!
Óh láb s köröm, ami ketrec-ajtót rángat!
Óh szárnyacska, ami kalit-ajtót emelget!
Óh szabadság, szabadság, sugaras, arany!
Ha most a melled a mellemre ragadnám,
Egymásra a két börtönt s a két kicsapódott ajtót: szánkat -
S óh, gyilkos öröm, ha így érezhetném cimpáidon a kiszálló lelket,
Lecsuklott szárnyu, boldog, elalélt madaram.