Minapi számunkban szólottunk arról, hogy a mai idő gazdálkodási, takarékoskodási nézetei mennyire megváltoztak. Elmondtuk, hogy a kamatot nem hozó kincseknek egybehalmozása, mennyire fonák dolog, és azt is, hogy a találmányok és fölfedezések mennyi sok ujjal ajándékoznak meg, s a szegényebb ember sorsát is mennyivel kedvezőbbre változtatják.
Szólunk ezuttal a háztartás egy igen nevezetes tárgyáról, az ezüstről és annak pótlékairól, mellyeket az ujabb időnek köszönhetünk.
Majd minden középvagyonu háznál találni ezüst evőeszközöket, kést, kanalat, villát. Nem mondjuk, hogy ez a fényüzéshez tartozik, sőt inkább a valódi szükségek egyike, mert valamennyi ércz között az ezüstöt lehet legtisztábban tartani, s azért sokkal étvágygerjesztőbb ez ezüst kanál, mint például a réz, ón (czin) vagy ólomból készültek, mellyeken mindig rajta hagyja nyomát az étel, különösen ha savanyu. Igaz ugyan, hogy a ki igazán éhes, az jó izűt eszik fatálból fakanállal is, csak legyen mit, de azt azért mégis elismeri mindenki, hogy legtartósabb, legdiszesebb s legkevésbé ártalmas az ezüst evőeszköz.
Hanem az ezüst drága. Sok középsorsu ember nem teheti, hogy annyi öszveg pénzt holt kapitálisba verjen. Számitsunk csak. Egy tuczat 13 próbás ezüst kanál körülbelől 85, a munka 15, s igy az egész áru 100 pengő forintba kerül. Kinek van egyhamar kanalakra kiadható 100 p.forintja? Továbbá azonkivül, hogy ezen 100 forintja, ha egyszer belefektette, nem hajt kamatot, figyelembe venni azt is, hogy az ezüst a használás és tisztitás által mindig kopván, mennél ócskább, annál kisebb értékü lesz, s hogy az elsikkasztás, eltévedés veszedelmének mindig nagyon ki van téve. Innen van, hogy már régóta mindenféle kisérleteket tesznek, mi módon és mivel lehetne az ezüstöt legczélszerübben pótolni, ugy hogy a haszonvehetőség és tisztaság ugyanaz maradjon, de az ár olcsóbb, a megszerezhetés könnyebb legyen. És valóban, hogy számtalan, különféle nevü érczkészitményeket elhallgassuk, akadt is egy, melly rövid idő alatt igen nagy népszerüséget nyert. S ez a pakfong vagy uj ezüst. De az idő bebizonyitá, hogy ez diszitményi müvekre, gyertyatartókra, asztali kirakatokra, butor-diszitésekre igen jól alkalmazható, de egyáltalában nem való evőszerekre, miután a pakfong kanál használat közben undoritóbb lesz, mint akármellyik czin készület.
Mi következett ezután? Uj módot találtak ki. Elkezdték a pakfongot ezüsttel bevonni, megezüstözni, de eleinte ez is kevés sikerrel kecsegtetett. Miért? Mert nem találták el még az igazi módját. Az eddigi hártya, mintha rálehelték volna, ugy hogy ha az illy evőeszközöket egy ideig használták, a széleken csakhamar előbujt a pakfong s még inkább árulta el a czifra nyomoruságot, mint ha ón vagy réz kanalokat tettek volna az asztalra. Mintha mondták volna azok a kanalak: „nem mind ezüst, a mi fénylik!” Ismét neki estek tehát a fejtörésnek s addig nem nyugodtak, mig e bajon is segitettek. Ez az uj találmány Angliában született, s ez az ugynevezett khina-ezüst, melly olly gyorsan terjedt ott még a legelőkelőbb osztályok között is, annál inkább a kevésbé vagyonosok között, hogy méltán csodálkozhatni, miért nem talált az már nálunk is régen kelendőségre.
A khina-ezüst készitési módja igen egyszerü, s a készitmény jutányossága s hasznossága igen szembeötlő. A khina-ezüst eszközök alapanyagát is a pakfong teszi, de az ezüstöt nem lehelik többé rá véknyan, mint azelőtt, hanem galvanikus, hideg uton vonják reá, ugy hogy a pakfongnak elég vastag boritékja lesz valódi ezüstből, még pedig a javából, a 16 próbásból, mellyet különben egészen ezüst evőeszközökhez sem szokás használni. De itt e finom ezüst mulhatlanul szükséges, mert az a legruganyosabb, a legfeloszthatóbb. S ennélfogva minden khina-ezüstből készült kanál kivülről valódi ezüst és csak ha ketté törik, tünik elő az ezüst burokban lappangó pakfong. Innen van, hogy a gyáros minden áruczikket a vételi ár két ötödrészeért szivesen vissza vesz, s jó lélekkel állhat jót portékájáért. Ha pedig idővel az ezüst boriték egy vagy más helyen megkopik, akkor a kiigazitás igen könnyü és olcsó. A gyáros ujra gépe alá teszi a kopott darabot, s a galván-folyam ujra szépen behuzza a megkopott helyet ezüsttel, ugy hogy többé rá nem ismerhetni, mellyik volt a megsérült rész. Egy illy evőeszköz eltart husz évnél is tovább, kivülről valódi ezüst s tuczatját meg lehet kapni azon az áron, a mibe az igazi ezüstnél maga a munka kerül, tudniillik 15 pengő forinton.
Az austriai birodalomban eddig még csak egy illy khina-ezüst gyár van Bécsben. Tulajdonosaik neve Konraetz és Korra, kik – a mint a lapok hirdetéséből olvassuk – már több helyen, s nem régiben többi között Pesten is (Dorottya-utcza, 7. szám) nyitottak raktárakat.
K.