Mindig uj meg uj részleteket tudunk meg az angol flotta készületeiről, Napier rendszabályairól s az angol lelkesedéséről. Egy angol könyvnek irója legközelebb annyira megy, hogy azt állitja, mikép ha ég és föld összefogódzott volna sem teremthettek az angol kelettengeri hajóhad számára különb admirált, mint a minő az öreg Napier. Mi majd még csak lementével dicsérjük a Napier napot. Addig is halljuk, mit mondanak támadó és védő eszközeiről. Először is azt állitják, hogy a Wellington hajó ágyui a legfelsőbb sorban, egy ujabb találmány segitségével, egy mérföldnyi távolságra lőnek, miből az következik, mikép nem szükség a beveendő erősségnek épen tőszomszédjában megállania, hogy minden cserepár rápuskázhasson a sánczok mögől. – Továbbá Napier minden nagyobb hajóján elegendő számmal, minden oldalról 3 lábnyi vastag nyárfatuskók vannak, mellyeket az ellenséges hajó közeledtekor tengerbe bocsátnak. Ezek egyenesen e hajó felé törnek s a legelső érintkezés alkalmával egy bombát kergetnek a hajóba. E nyárfatuskók belsejében csak három legény számára van hely s egy kis csavar gőzgéppel birnak. Falaik olly erősek és rugékonyak, hogy az ágyu nem árthat nekik. – Végre némelly hajókon olly készület létezik, mellynek segitségével egy pillanat alatt ugy igazithatnak valamennyi hajót, hogy egyszerre mind egy tiz lábnyi átmérőü pontra lőjön s itt olly lyukat teremtenek, mellyet csak a tenger fenekén dugdoshatnak be azután a matrózok, ha hogy addig el nem fogy a lélekzetök. S mindamellett hogy illy roppant pusztitó eszközökkel bir az agg hajóvezér, mégis azt köti lelkére matrózainak, hogy köszörüljék kardjaikat! Nem tagadja, hogy ezekbe bizik leginkább. Azt mondja legényeinek: Tartsatok egyenesen az ellenség hajójának, ágyulövéseit ne sokat viszonozzátok (hiszen ugy is angolok birtoka lesz!) ha hozzá értek, kapaszkodjatok belé, kössétek meg, ugorjatok fedélzetére s addig mészároljatok kurta késeitekkel, mig elleneitek kegyelemért könyörögnek! Mi tagadás benne, biz ez pogány egy utasitás az öreg urtól. De ő tapasztalásból pogánykodik igy. Illy módon nyert tengeri csatákat egy hirneves elődje, Nelson admirál, s igy maga Napier is hajdanában több helyeken. Más részről pedig, ha már annyira ment a dolog, hogy ember embert öljön, az angol matrózok ezen szokásában, hogy egészen az ellenség közelébe rontnak s farkasszemet nézve birkoznak meg, a helyett hogy puska- és ágyu lövésnyi távolból láthatatlan, bizonytalan tömegek közé puffogtatnának, még legtöbb alkalom nyilik, férfiasságot és emberséget kitüntetni.