Egyveleg.

– Berlin városának egy része sülyedőben van. Egy igen előkelő városrészben több pompásan épült ház lakosait azon ijesztő hirrel verték fel álmaikból, hogy a házak alapjai sülyednek, s beomlás veszélyének vannak kitéve. A rendőrség azonnal meg is parancsolá, hogy a házakból költözzenek ki az emberek, mert még az éjjelt sem tarták tanácsosnak ott tölteni. E házak csak mintegy 10–12 évvel ezelőtt épültek egy azelőtt üres telken, mely iszapföldből állott, de a hely annyira megtetszett akkoriban az épiteni szeretőknek, hogy gyakran 10,000 tallérral is fizették a telek holdját. Most majd se tallér, se ház!

– Matrózok fillintései. Ha haza érkezik obsitjával, nem csak a baka beszél csodadolgokat olly vidékekről, mellyek nincsenek, s olly eseményekről, mellyek soha sem történtek meg, hanem ért ehhez különösen a tengeri katona midőn hónapokig, évekig a tengeren hánykodva, végre szárazföldre teszi lábát. Illy furcsa történetet hoztak magokkal nem régiben Uj-Yorkba egy amerikai hajó matrózai, melly olly szépen van kivarrva, hogy érdemes megszemlélni. A nevezett hajón tengeri utja közben a legénység között amaz iszonyu betegség ütött ki: a hajóláz. Egy öreg matróznak, kit a betegség mindjárt eleinte ragadt meg, vele volt 14 éves fia, ki nagyon szerette édes apját, éjjel nappal mellette volt, és semmi rábeszélésre nem hallgatott, hogy beteg apját csak egy pillanatra is elhagyja. Egy roppant emberevő czápa már több nap óta a hajó nyomában uszott, lesve a holt testeket, miket a tengerbe szokás temetni. Az öreg matróz még néhány napig kihuzta, azután meghalt. Tengerészi szokás szerint lepedőbe varrták s hogy annál gyorsabban a tenger fenekére ülepedjék, egy ócska köszörükövet s egy bárdot tettek melléje. Rövid könyörgés után tengerbe dobták a holttestet. Szegény fia, ki zokogva volt jelen a temetésen, azonnal apja után ugrik s mindkettőt tüstént elnyelé a czápa. Másnap a czápa még mindig a hajó nyomdokában volt, mert még több prédát is érzett. Egy matróz időtöltésből ráveszi társait, próbálják meg, nem lehetne-e ez emberevő állatot megfogni. A matrózok ráállnak s e czélra egy erős kötél végire egy erős vas horgot kötnek, mellyre egy darab disznóhust huznak; ezt belökik a tengerbe s a czápa azonnal lenyeli. Horgon akadt a zsivány s egy csiga segitségével a fedélzetre vonszolják. Nem sokára ott hevert élettelenül s a matrózok hozzáláttak, hogy felbonczolják. Az egyik már le is hajlott, midőn egyszerre füleit kezdi hegyezni s azt mondja, hogy szokatlan zörejt hall a czápa beleiből. A matrózok eleinte kinevették, utóbb magok is kénytelenek voltak megvallani, hogy csakugyan hallatszik valami különös nesz. Azonnal szétvagdalták a czápát s ime fel volt fedezve a titok! Kisült, hogy az eltemetetett öreg matróz csak tetszhalott volt s midőn a czápa gyomrában fia észrevette, hogy apja magához tért, elővette bicsakját s szétfejtette a lepedőt. Látván hanyadán vannak, szabadulásra gondoltak. A fiu forgatta a köszörűkövet, az apja pedig a bárdot élesité rajta, hogy ezzel utat törjenek magoknak a börtönből kifelé. E volt az a zörej, a mit hallottak a matrózok. Ez elbeszélést azzal végzék a tengeri Háry Jánosok, hogy mivel épen forró nyár volt s a czápa gyomrát is bajosan lehetett szellőzni, a két uj Jónás, midőn rajok akadtak, rettenetesen izzadott.

Ez utóbbit részemről hajlandó vagyok elhinni.

– A burgonyabetegségnek, szőlőbetegségnek uj társa akadt! A franczia akademia egyik mult hónapig ülésében jelenté egy természettudós, hogy már most az iborka (ugorka), a tök és a dinnye is roszul érzi magát. Ugy tapasztalta, hogy az idei plántáknál a levelek alig hogy megnőnek, már is elnyomorodnak, mi bizonyosan az egész növény halálát fogja maga után huzni, miután a levelek a plánták lélekző műszerei. A tudós vizsgálataiból kitünt, hogy e betegségnek oka bizonyos, eddig még ismeretlen apró féreg, melly a leveleket elszokta lepni, bemérgezni s igy elpusztitani. A nevezett tudós azt is állitja, hogy a szőllőknél és burgonyánál is illy külső ellenség okozta az annyi rémülést okozott betegségeket s nem valami belső elkorcsulás, elfajulása akár a magnak, akár a tőkének, a mint sokan el akarták hitetni. Ez valószinü s igen örvendetes, mert a baj orvoslása ez által könnyebb s biztosabb lesz.

– A Duna torkolatai. Rendesen csak a Szulina-torkolatra szokás gondolni, valahányszor Dunánk tengerbe szakadásáról van szó. Az oroszok birtokában levő Szulina-torkolat a legfontosabb ugyan, mert a Galatz és a Feketetenger között járó kereskedő hajók és gőzösök leginkább ezt választják utjokul, de azért a Duna, több apró ágat és csatornát nem is emlitve, öt nagy torkolatban szakad a Feketetengerbe. Ezen 5 nagyobb folyó és torkolat nevei: Kilia, Szulina, Sz. György, (törökül: Kedrille) Jalova-Kutsuk és Portessa. Csak a két legnagyobbat, Kiliát és Szulinát birták egészen az oroszok, a többi három a Dobrudsán keresztül veszi utját s egészen török birtok volt. 1829 óta Szent György volt a határ a két ország között. Nagy szárazságban a török torkolatfolyóknak nincs elég vizök, hogy nagyobb hajók járhassanak rajtok: tavaszszal és nyáron azonban a török torkolatok is hajózhatók, mint ez a mi Dunagőzhajózási-társulatunknak 1850-ben tett kisérletei megmutatták. Sőt kitünt, hogy ez ut több előnynyel is bir a szulina-ut felett, mert kevesebb a természeti akadály, s majdnem 30 mérföldnyivel közelebb viszi a hajót Konstantinápolyhoz. Ebből arra is lehet következtetni, miért iparkodott legközelebb az orosz hadsereg is, olly nyakrafőre a Dobrudsát megszállani. Ha elfoglalhatja a török torkolatokat is, és sikerül neki olly járhatlanokká tenni az angol és franczia hajókra nézve, a mint a Szulinát tette, akkor sokat nyert az orosz, legalább egyelőre.

– Orosz hirlapok. A mostani mozgalmas idők olly dolgokat is napfényre hoznak, a miket eddig hirből is alig ismertünk. Példánk okáért, ki hallotta valaha hirét egy orosz politikai hirlapnak? Most ezek is előtérbe kerültek és ugyancsak dolgoznak. Nem szükség mondani, hogy ha nagyobb is a lárma, a mit ütnek, de a szellem bennök csak most is a régi. Gondoskodnak ott arról, hogy a hirlapok csak olly dolgokat irjanak, a mik a hatalomnak használnak, vagy legalább nem ártanak, s hogy a külföldi eseményekről minél kevesebbet s csak azt tudják meg, a mit tudniok tanácsos. Okoskodó vezérczikkek nincsenek: csak mikor a háborgó kedélyek megnyugtatására vagy ujabb lelkesitésre van szükség, csak akkor szabad czifra dictiókat elmondani prózában és versben; akkor bátran fel szabad tüzelni a népet a „szent Oroszország” megvédésére s a „pogányok” elpusztitására. Ebből állanak a vezérczikkek. Ezek nehezen verik meg az angolok és francziákat.

– Katonaszállitás. Minden egyes angol katonának török földre szállitása közel 1000 pengő forintjába kerül az angol kormánynak. Roppant summának látszik, főkép, ha meggondoljuk, hogy egy utazó egy épen ollyan hosszu tengeri utat, mint az Angol- és Törökország közötti, könnyen megtehet vitorla hajón 50, gőzösön pedig legfölebb 300 pfttal. És mégis ugy van! A katonákkal ugyanis lovakat, hadiszereket s más készleteket is beleszámitnak s ezek olly nagy tért foglalnak el, hogy a kormány kénytelen volt a kereskedői társulatok postagőzöseit drága pénzen bérbe fogadni. A szállitó hajók havi költsége 2 millió és 610,000 pft.

– Oroszok visszavonulása. A Kis-Oláhországból kivonult oroszok nem csak hogy minden eleséget elvittek magokkal s a mit el nem vihettek, azt fölégették, hanem az oláh népet minden fegyvertől is megfosztották. A parasztoktól még a kaszákat s fejszéket is elszedték. Az inség és nyomor pusztit mindenfelé. 4–500 parasztszekérnek mindig készen kell állania az oroszok holmijének tovább szállitására s a lovak és ökrök gazdái minden sanyaruságban részesülnek; sokan agyonéhezték magokat.

– London kiterjedése és népessége. Mig Békés-Csaba falu volt, nagy volt a hire is; minden európai iskolás fiu tudta, hogy ez a legnagyobb falu Európában az ő 30,000 lakosával. Nehány év óta várossá lett, s ez uj osztályban, a mint látandjuk, kissé hátra esik az első helytől. Európa legnagyobb városa, London, a legujabb adatok szerint, 122 angol vagyis mintegy 28 magyar négyszög mérföldnyi tért foglal el. A lakosok száma az utolsó összeirás szerint 2 millió 362,236. Ha ezen várost kőfal venné körül, e falnak a 4 világtáj szerint 4 kapuja volna s a lakosság e kapukon egyidőben akarna kivonulni, ugy hogy négyesével és sürün egymásután indulna meg, akkor minden külön kapunál egy 75 angol, vagyis 17 magyar mérföldnyi hosszu embersor alakulna, mellynek összes hosszusága 300 angol vagyis 68 magyar mérföldet tenne. A kiköltözés pedig másfél napig tartana.

– Hát Omer basa mit csinál? Omer basa áteresztette az oroszokat a Dunán s ezek nagy zajjal el is foglaltak mindent a mihez hozzá férhettek. A Trajánsánczoknál azonban megállapodott a török sereg, megfordult s most 70,000 ember élén űzi vissza az orosz. April 18-án egy csapattal a Fekete tenger felé huzódva, megkerülte Lüders orosz tábornok hadtestét, ezt roppant veszedelem közé szoritá. Ágyukat, társzekereket, hadi pénztárt, foglyokat nyert s több ezer orosz a csatatéren maradt. Hasonló véres ütközetek más helyen is történtek. Kis-Oláhországból mindinkább takarodik az orosz, s minden arra mutat, hogy fordul a koczka, ámbár az oroszok is erősen tartják magokat s az orosz czár legközelebb ismét egy manifestumot bocsátott ki, mellyben ujolag azt mondja, a mit már többször elmondott, hogy ő az igaz hitért harczol a kereszténység ellenségei ellen. Mintha azok a nyugoti hatalmasságok csupa pogányok volnának s azért, mert Törökország és Európa függetlenségéért rántnak kardot, mindjárt törökké is akarnának lenni.