E férfiu a mult hónapban mult ki hirtelen halállal. Ez eseményt a következő tudósitás deríti fel.
Abbasz basa mintegy 44–45 éves, felette testes ember volt, kora ifjuságától fogva a hárem és asztal örömeit vadászva, épen ellenkezőjét tevé annak, a mit Hufeland orvos ajánl mindazoknak, kik illy testalkotás mellett hosszu életet akarnak elérni.
Korábbi orvosa, az olasz dr. Raggi, ki csak nem régiben hagyta oda szolgálatát, több izben állitá nyilvánosan, hogy ha magas pártfogója nem változtat életmódján, szomoru következéseit tapasztalandja. Azonban Abbasz basa nem birt annyi erővel, hogy magán életét megváltoztassa s ezután is csak ugy élt az élveknek, a világ gyönyörüségeinek, mint azelőtt.
Legkedvenczebb mulatóhelye volt Benha nevű vára a pusztában, a Suez és Kairo közötti országuton, hol csak kevés legkedvesebb mamelukjai által környezve, élt sajátságos hajlamainak. Ezen mamelukok elismert hivei valának, de féltek haragja kitöréseitől, mellyek egészségi állapotának gyakori változásainál fogva nem mindig voltak a legszelidebbek, annál inkább, mert a keleten uralkodó babona szerint, ollykori rosszullétét szolgái rosz szellemének tulajdonitá.
Midőn julius 14-kén éjjel a basát a guta megsimitá, a két őrködő mamelukok a beállott betegség nyilatkozataitól annyira megijedtek, hogy titkon lóra pattantak, s a nélkül, hogy az előszobában alvó többi szolgáknak szólottak volna, a pusztába száguldottak. Midőn más nap reggel ezen őrök az alkirály szobáiba léptek, késő volt minden segély, s a beteg már kiadta lelkét.
Ez esemény első hire a kiaja basához (az első miniszterhez) küldetett Kairóba, ki titkot akarván csinálni a dologból, a holttestet rendes kisérettel háreméből a fővárosba viteté, s ugy tudta intézni a dolgot, hogy senki sem gyanitá az eseményt. Azonban a titok, valószinüleg egy mameluk által, el lőn árulva az épen Kairóban mulató Halim basának, a meghalt Mehmed Ali fiának, ki azonnal Alexandriába sietett, hogy a jogszerű trónörököst, bátyját Szaid basát a történtekről tudósitsa.
A minister titkolózásának oka ez volt: az egyiptomi basaság az 1841. évi államszerződések folytán seniorátust képez, mellyben mindig a család legidősb tagját illeti a trón. A jelen esetben a legidősebb tag Szaid basa volt, Mehmed Alinak legidősebb fia s a meghalt Abbasz basának nagybátyja. Azonban ez utóbbinak mig élt, kivánsága vala, halála után saját fia El Haim basa számára biztositani a trónt. E 16 éves ifjut, ki a szultán egy leányával van eljegyezve, épen halála előtt egy nappal küldé Európába, hogy a szerződések ama pontjainak megváltoztatását kieszközölje, miután a szultán ugyis hajlandónak látszott e módositásokra.
E titok birtokában volt a nevezetett első miniszter, Ibrahim Elfi bey is, ki urának halála után azonnal egy gőzöst küldött Konstantinápolyba magatartási parancsokért, egy másik gőzöst Maltába, a Londonba utazott kir. herczeg hazahozatala végett. Az alexandriai kormányzónak meghagyá, hogy csupán az ő parancsainak engedelmeskedjék. De miután kevés óra mulva Halim basa az alkirály halála hirével Kairóból Szaid bassának megjelent Alexandriában, mozgásba jött az egész város és Szaid basát, mind az idegen konzulok mind az alkirályi család jelenvolt tagjai s a hatóságok előljárói, mint jogszerű trónörököst üdvözlék.
Az eszélyes kormányzó szükségesnek látta ennélfogva a miniszter levelét a jogszerű trónörökössel közölni s egyuttal mint hű alattvaló hódolatát bemutatni. Nem sokára a miniszter is felhagyott sükertelen ellenállásával s megadta magát.
Abbasz basának szép tehetségei voltak, de a nép olly kevéssé szerette, hogy midőn halála hirét meghallotta, Alexandria városát fényesen kivilágitá.
Az uj alkirály 36 éves, európai nevelésben részesült s már régebben nagy népszerűséggel birt.