Vas megye keleti szélén, az u. n. kemenesi dombláncz aljának rónaságán, emelkedik a Ság hegye, mint valami széles karimáju rövid púpu kalap. A karima körös-körül be van ültetve szőlőtőkkel; még alább szántóföldek és gyümölcsfák szegélyezik a gyepü belső mellékeit. A hegynek tulajdonos urasága nagyobb részint gróf Erdődi Kajetán, ki huzza a bordézmát évenként; a hegység déli része pedig, a nemes hegy, szabad birtoka a tulajdonosoknak. A bor, mellyet e hegy terem, fehér szinü, sajátságos izü és zamatu, egyébiránt egészséges italt adó. A hegy dereka merőn felnyulva, gránitkövekből van alkotva, mint azokat a déli oldal felől csupasz kő sziklákban láthatni is. E sziklák üregében van egy barlang, melly egy itt hajdan rejtezett remetének nevéről Vas Pál lyukja czimet visel. A tetőről, ide, mint nyaktörő mélységre vakmerőn lebocsátkozni, és a látogatóknak bent irt neveiket ujakkal szaporitani: az e hegyre felhágó ifjak el nem mulasztják.
Tetője egészen lap, egyenes rónaság és alig észrevehetően bevölgyelt hajlásu tér, melly réti füveg terem és kaszáltatik, – egy kis szőlőtábla csak amugy árván és ridegen állván a déli szélen. Gyalog több felől is visznek fel ösvények a tetőre, de kocsi ut csak egy van, melly csiga-modoru tekervényes. E hegynek tetőjére felfáradót meszsze kilátások jutalmazzák kellemesen, mellynek legkivált alá felé nyiladoznak a szemek előtt, Zalába, a Balaton felé; s a Himfi-től megénekelt regényes helyek és várromok (Sümeg, Somlyó, Tátika, Rezi), édesdeden emlékeztetnek a táblabirós modoru szép regékre.
Eredetére nézve, e hegy-dudort későbbi tűzhányás képezhette inkább, mint a deucalioni vizözön. Láva nyomai ugyan, – minők szénalakban a Somlyó hegyén szerte találtatnak, – ezen sehol sem tünnek fel, de más több körülmények ez állitást igen valószinüvé teszik. A hegynek körzete jó távolságra, határokon, utczákon, utakon kiszórt kövekkel van elboritva, mellyek vas-szinü feketék, – épen a minőkből áll a hegy tömegének oldalrésze. E kövek használtatnak vidékünkön minden nevezetesb épületekhez, de télen kinedvesülnek, – és egészségtelen lakást adnak. Aztán: a hegytetőn járdalónak lábai alatt valami ollyan kongást lehet hallani, melly a hegy gyomrában valami nagy ürt gyanittat, vagy csak a beomlott krátert. Néha pedig, szintén a hegytetőből, vastag füstgomoly láttatik felszállani, melly után hamar, bizonyos eső szokott bekövetkezni, – a minthogy az e vidéken lakó népnek a Ság hegye füstölgése mindenkor csalhatlan időjárási előjel.
A mi e hegy tetején járdalónak legszembeötlőbben feltünik: az egy korhadt, fal-rom, melly a hegy ormán körbe vonul, téglából épült és emberi kézmü. Erről immár a nép szájában az a monda van elterjedve, hogy oda Vak Béla (uralk. 1131–1141.) akart régenten mulatókastélyt épittetni; melly nagyszerü munkához egész Magyarhonban, ügyes kőmiveseket nem találván, német külföldről hivott be egy hires épitő mestert és legényeket, fényes jutalomnak és itt megtelepülésnek igérete mellett. A király azonban, a münek elkezdetése után hamar, Fehérvárról ide személyes látogatást tevén, és a feljárást szerfölött bajosnak találván, szándékét megváltoztatta és a tovább épitést betiltotta. De a meszsze földről ide fárasztott kőmivesek, most a királytól mind azt a jutalmat követelték, mellyet a várnak teljes bevégezésekor nyerendők lettek volna. Kérésök királyi bőkezüséggel megadatott; a Ság hegy aljának nyugati térsége egymérföldnyi távolságra örök birásul nekik ajándékoztatván; erről kiadott nemesi donationalis oklevél mellett. A kőmivesek voltak: egy főnök, csak Meister néven, és három legény, Lüke, Michel és Gaun, – mind a kik a nyert birtokon ugy osztoztak, hogy az azon épitendő uj falu neveztessék a főnökről Meisterdorf-nak; a legények pedig aránylagos birtokot kapjanak mind külső mind belső telekből. E falu ős-alapitóinak maradéki elmagyarosodván, a neveket is magyarra idomitották. A helységnek és a főbirtokosnak neve lett Mesteri, – más analog falunevek szerint, minők például Simonyi, Marczali, Páli, stb. A legények neveiből alakultak: Löke, Mihe és Kun nevek s nemes családok, – maig élők és vigyázók; az első kettő helyben Mesteriben, a másikak szomszéd falukra elszakadva. Ők, e kalandos származásukkal igen nagyra vannak; de donationális levelök (mint állitják), a leány ágra elszaporodás utján kezökből kicsempésztetett, és ma már nem tudják, hol tartatik az elrejtve. Későbbi időkben, e faluhoz csak egy dülő-földnyi közeletben épűlt még egy helység, melly hasonlag Mesteri nevet visel, – amattól megkülönböztetés végett Felső Mesteri, most már amaz Alsó-Mesteri czimet nyervén.
Ság heye tövében keletre egy hasonnevü nagy pórhelység, – vásárai levén, tehát mező-város – is fekszik, magyar lakosokkal, de a kiknek őseleik németek voltak, ma már egészen megmagyarosodva levén. Család-neveik, mellyek ma már magyarul vannak szokásba véve: Udvardi, Király, Molnár, stb. – A régi matriculákban németül találtatnak beirva, igy: Hofer, Kőnig stb. Sok család-név viszont maiglan régi német, noha e nyelv az egész lakosság között már most végképen kihalt. Ollyanok például Bider, Herman, Svendor, Hanzsiér, Salliér stb. Ugyan Ság néven van helység Sopron, Veszprém és Honth megyékben, sőt Honth-ban, egy folyócska is visel Ság czimet, melly az Ipolyba ömlik. A Ság névszó tehát német vagy magyar nyelven ollyasmint jelenthet, a mi hegyre, folyamra és helységre egyaránt alkalmazható. De hogy mit jelent tulajdonképen, azt nem tudja sem népem, sem lelki-atyjok.
Edvi- Illés Pál.