Kedvező széllel elhagyva a Gallopagos nevű szigetcsoportot, melly nevét a rajta számosan található tekenős békáktól kölcsönzé, s mellyek egyike, husz emberből álló társaságunknak pompás levessel és sülttel szolgált, – kiértünk a Csendes tenger végtelen sikjára, hol az eddig kedvező szél csakhamar valóságos viharrá fajult; – millyet, a nevére érdemes csendes tengeren, csakugyan nem vártunk volna. – Szokatlan erőlködésébe azonban nem sokára belefáradva, egy felhőszakadáskint hullott zápor után ismét a legtisztább eget, s a legsimább tenger szinét élvezhetők.
Nagyobbszerű látványt, mint napnyugatot tengeri vihar után, képzelni sem lehet. – A nap arany golyója sugárzó fenségben veti fényét az ég merész boltozatára, mellyen a legtisztább kék a leglángolóbb biborral összeolvad, s a vonuló felhők széltől idomitva, száz meg száz változó alakot öltenek.
Egy pillanat, s az arany golyó setétkék hullámokban fürdik, az egész látkör vér- s aranyszinben lobog s a tenger, a gyorsan változó fénytömegek gyönyörü verőfényét mutatja. – Már-már csak egy keskeny szegély látszik, majd ez is eltünik, s menny és tenger egy nagy lángfolyamba olvadoz.
Igy környezi magát a Mindenható mennyének pompájával, a csendesen lejtő hajóról egy futó pillantást engedvén fénybirodalmába vetni, s a menny ragyogványát sejteni. – Illy pillanatban mélyen érzi az ember, mint lehete a napimádás apáink ősvallása. – S ha végre a sötétség gyorsabban mint mérsékelt éghajlatunk alatt, felettünk elterül, millió csillag az égen fennen ragyog, s a setét hullámokból, evező s kormány körül, vilós sziklák kápráznak: olly uj, olly sajátlag nagyszerű látványt élvezünk, hogy a látvány gyönyörébe merülten szivünkből felkiáltunk: Uram milly nagyok műveid!
A szélesség tizedik foka alatt egy németalföldi hajóval találkozánk, melly Kalifornia felé vitorlázott. – A hajó fedezete lepve volt utasokkal, kik elhagyva kedveseiket, barátokat s hazát, idegen földön, kipótolhatlan veszteségnek menének eléje, – csakhogy egy darabot amaz érczből szerezhessenek, melly olly sok jónak rosznak volt s jelenleg is kútfeje s mellyet mint hajdan, ugy most is ural a világ. – Igy küldé ki három századdal ezelőtt Europa fiait, hogy az uj világot ujjá alakitsák. – S még- is, minden hasonlatosság mellett, milly különbség! – akkor fegyveres vitézek vér s harczvágyók, – egyiránt bátor s szerencsétlen büszke s aljas kalandorok indultak, a keresztyénség, a szeretet vallásának színe alatt, számos békés lakók lemészárlására, – most békés vándorok érkeznek, hogy munkáljanak s szenvedjenek; s mégis az indok, melly e két különböző sereget, mint Mózes népét a tüzoszlop a pusztában, vezérli, az arany kiolthatlan szomja, – melly soha sem lesz eloltva, s mellynek lángjai nem egy nemzedéket s világot emésztének meg.
Egy hónapi hajózás után a Sandwich szigetekre értünk, mellyeknek ősállapot- s polgárisultságból alakult sajátságos viszonyaival megismerkednénk; honnan azonban uti fáradalmainkból csakhamar kinyugolva, eredeti czélunk, Kalifornia felé tartottunk.
Soká tartott, mig az amerikai part kifejlődve ködlepléből, magas sziklás szirtjeivel feltünt előttünk; alig üzte el a szél a borongó ködöt, csakhamar az ugynevezett aranykapura ismerénk, melly e nevet méltán viseli; ezen belül dus arany telepek terülvén, – áthasitva arany fővenyü folyamoktól, – s buja növényzetü lapályok s rónák vonulván el, – aranynyal vetekedő terményekkel.
A két angol mérföldnyi széles, három mérföldnyi hosszu tengerszoroson áthajózva Sancelito roppant kikötőjében horgonyt vetettünk. – Közelünkbe a hegyek sárga s minden növényzettől megfosztott kupokban nyultak ég felé, mig a mély völgyekben néhány kunyhót lehete megkülönböztetni, mellyeken a rögtönzés, Kalifornia e jelleme, felette észrevehető volt; – más felül a nagy három tenger öböl által képzett s számos apró, cserjével boritott szigetkéktől védett nagy kikötő vonul el, mig dél felé egy előnyomuló fölcsucson, két halom között, San-Francisco házai csillognak; mellynek neve annyiak képzeletében arany betükkel irva, olly sok mosolyra intő reményeknek setét hideg sirjává vált; – melly habár még sokáig leend emberi szenvedélyek tomboló szinhelye, világos példája maradand az ember alkotó erejének, ha azt kincsszomj és nyerészvágy éleszti.
Kalifornia s fővárosának birálatánál, hogy helyes legyen, minden mérték, melylyel más nemzetek vagy országok viszonyait mérlegelni szoktuk, félre vetendő. – Lelkünket sajátságos hangulatba helyeznünk s rend erkölcsiség s mértékletesség megszokott fogalmairól le kell mondanunk. – Itt a pillanat törékeny műveinek puszta csalódása közepett járunk, – minden mi szép s pompás, nyomort s ürességet rejt, s a legszilárdabbnak tetsző is a fürkészés első pillanatában semmivé lészen.
Előttünk terül el egy város hetven nyolczvan ezernyi lakóival, ragyogva az arany s a müipari gazdaság’ varázs pompájában, – tündérpalota gyanánt tartalmazva mind azt, mit emberi szorgalom, s leleményesség, aranyért előállitani képes. Itt fekszik hatalmas kiterjedésében, itt hullámzik egy három világrész partjairól jövő emberfolyam, itt tétetnek forgalomba képzelhetnek gyorsasággal minden világrész terményei, uj meg uj termesztési ágakat idézvén elő.
S e hatalmas város, e fény, e zaj, s néptolongás, mind ez rövid hat évnek műve, – szemünk láttára emelkedett s az inga minden ketyegésével fejlődött s növekszik. – Három éve alig, s helyén sátrak álltanak, a sietve épitett faházakat a láng hatalma hamuvá égeté, s az alig meghült téreken uj épületeket az előbbenieknél diszesebbek emelkedtek, s phoenix madárként, hamvaiból, hatalmas szárnyakkal száll s repül hatalom s nagyságnak feléje.
Széles e világon alig fogunk találni helyet, hol annyi okunk volna mint itt, megállni s bámulni, milly hatalom s erő juta osztályrészül a gyarló embernek, s mint emeli, ha szorgalom, leleményesség s kitartás egyesül, semmiből, halhatlan műveit. Lehetlen részvét nélkűl szemlélni az uj világ Babelát az arany országnak közepette.
San-Francisco cserjével benőtt halmok között terül el, mellyek a távolba homok sikokká lapulnak s mellyekről a tengerig sőt alsóbb része a tengerbe nyulik; a házak czölöpökön levén épitve s hosszu hidak által összekötve, mellyek sok helyt el levén romolva, a járást rajtuk veszélyesitik. – Ezen hideg körül a legtarkább hajósereg özönlik, a nyalka yachttól egész az ügyetlen kinézésü chinai dzsonk-ig melly egy csapat kivándorlót hozott épen a mennyei birodalomból – Chinából. Rokkant hajók, mint kiszolgált vitézek, vitorlák s árboczoktól megfosztva, tárházakul szolgálnak, mellyekbe a bányákba sietők felesleg pogyászaikat bér mellett lerakják; – ha bizonyos idő mulva ismeretlen birtokosuk nem jelentkezik, nyilvános árverésen eladatnak, az illy jövedelem a hajó birtokosának jut s gyakran felette tetemes.
Az utczák majd hidakként pallózottak, – majd homokoltak, de kövezetnek hire sem létezik; – a házsorok a legsajátlagosabb tarkaságot mutatják, majd kicsiny fehér s veresre festett fakunyhók, – majd méhkas alaku vasházak láthatók s keleties izlésü faépületek s góth izlésü kőpalotákat, vitorlavászonból készült sátrak váltván fel.
A hova szemünk tekint, csábitó csalékony hirdetmények, tarka ragaszok lepik a falakat, néha a kémények is illy czélra szolgálván. – Itt válogatott illatszerek kéjes illatot lehelnek, – ott a falakat lepő állványokon théa, kávé, s egyéb párolgó italok s ételek csábitják a sétálót, – mig egyfelül fényes zománczu érczkészületek csillognak, másfelül a legujabb divatu öltözékeknek egész halmaza emelkedik, hol vizellenző köpenytől, selyempapucsig minden szükséges mez található.
Hol a mosatás olly drága, hogy a szennyes ruha e végett a szomszéd Sandwich szigetekre, vagy épen Chinába szállittatik, – foltozás jutányos nem lehet, – ha valamelly ruha felfeslik vagy szakad, elvetik s a rongyos külsejü, pár pillanat alatt a legközelebbi ruhatárba lép s mint legujabb divatszerint felöltözött fogja azt elhagyni s ez átváltozás a foltozásnál alig kerülend többe.
A tetőkön számos edények vizzel vannak felállitva, hogy tüzveszély alkalmával azonnal kéznél legyenek, sőt e vész gátlására minden utczaszögleten kut ásatott s ezekbe szivattyut s tömlők helyeztettek, mellyek a kutakból egyenest a lángokra lövelik vizsugáraikat.
Az igazságszolgáltatást illetőleg, mindenki a mennyire lehet, kerüli a törvényes igazság tekervényes utjait s magának ugy a hogy igazságot szerezni törekszik. – Jogászok, fényüzési czikkek közé tartoznak; ügyvédnek egy órai értekezletért 30–40 pengő forintot kell fizetni s miután valamelly jogügylet eldöntése tetemes részben azon pengő indokoktól függ, mikkel a fél ügyét támogatni képes, képzelhető, milly jövedelmes üzlet lehet itt – hol minden üzlet – a biráskodás.
Néhány év előtt rendezett csendőrséggel nem birt s rablás gyilkolás napi renden volt; de a rend szüksége még illy kalandor csapatnál is felette érett lévén, a nép maga ült a tetten kapott bűnösök felett törvényt; – s ha reá bizonyult, sok formaság nélkül a legközelebbi ágra kötötték. – Melly borzasztó eljárásnak, az lőn eredménye, hogy jószágát bárki az utczán is leteheti, anélkül hogy elvigyék; magam tevék kisérletet, s letett tulajdonomat pár óra mulva, helyén találtam.
Ha azonban látni kivánjuk, milly eszközökkel kelle ezelőtt éltet s vagyont biztosságba helyezni, csak egy, majd minden utczában létező, s folyton nyitva tartott játékhelyre kell mennünk.
Terjedelmes izlésesen butorzott, fényesen diszitett terem nyilik fel előttünk s ékitve a legszebb, de a szépséget néha igen is leplezetlenül ábrázoló képek s festményekkel, a vendég hallását remek hangász- karok zenéje csábitja, étvágyát gyönyörü chinai porczellánban s csillogó palaczkokban felállitott italok s ételek ingerlik, – s a zöld asztalokon fénylő aranyhalmazok csillogása szemét kápráztatja.
Tanulságos látvány, a csalfa vak szerencse imádóinak arczvonalait szemlélni. Itt egy csinos urfit láthatunk fesztelenül karszékébe dőlve, halvány fásult vonásai belsejének lázas csatáit tükrözni képtelenekké váltak; csak setét lomha szemei mutatják fellángolásuk által pillanatnyi izgatottságát, ha egyik tételt a másik után elveszti. – Ott ül egy arany-bányász rongyolt ruhákban, szétzilált hajjal s bozontos szakállával; – büszkén vetette oda aranyporral telt utolsó zacskóját s ha a bankár lapátkájával az aranyhalmazt, hoszas munka, emésztő megfeszités, nélkülözés, nem hallott sohajok s számtalan könycsepek vérdiját, besöpri, gúnymosolyra torzulnak ajkai s nem lévén már mit koczkáztatnia, lassan s vonczolódva hagyja el e büntanyát, a léleknek ez iszonyatos kinpadját.
Munkásság és szorgalomnak mennyi takaritmánya gördült le e pokolnak setét fenekére; – mennyi bünnek volt az üres pénzzacskó itt oka. – Nem hiába csillognak a játszók övéibe hatcsövü csavarpisztolyok – revolvers –, nem ritkán a hamis bankárokra irányoztattak, kik szinte fegyverzettek s megesett, hogy hat lövés váltotta fel egymást, mig egyiknek vére a másikra frecscsenve, e borzasztó harcznak véget vetett. Hányszor irányoztatott már illy cső saját gazdája ellen, – s hány becsületes családapától s férjtől, hány reményteljes ifjutól, kiket a játék ördöge megragadott, egy szétrepesztetett kaponyánál, s megaludt vérfoltnál nem marad egyéb.
Igy méltán mondhatni, hogy San-Fancisco minden fény s pompája mellett, felette kellemetlen benyomást okoz. S habár a nagyszerűt, mi található, nem bámulnunk lehetlen, – mind ez eltörpül, ha ocsmány indokát látjuk, mi az aranynál nem egyéb, mellynek imádása olly terjedt s olly régi, s mellynek szolgálatában az ember még okos s leleményessé is válhatik.
Ottlétünk alatt, melly csak tizenkét napig tartott, két esemény vonta magára a közfigyelmet s mellyeket mint Amerikára agy érdeküeket, e helyen megemliteni, feleslegesnek nem tartom. – Egyike az Egyesült államok elnökválasztása volt. – Zászlók s óriási falragaszok hirdeték a közörömet a választás eredménye felett; s a fellángoló lelkesülés számos ablaknak repesztését vonta maga után. Három nappal ez örömünnep után Clay Henrik, a nagy államférfiú halálának hire futamodott. – Egy pillanat s minden kirakatok, hirdetvényi táblák, – czimtáblák fekete fátyollal bevonattak, a lobogók félig leeresztettek s a nép nagy része gyászba öltözött…… S kiért ezt tevék, egyszerü polgár volt, ősek s fényes méltóságok, kaczér dicsőség s gazdagság nélkül, de olly férfiu volt, kire büszke lehet hona, – mert egész éltén át ennek hasznára lenni igyekezett; neve egész nemzetére fényt sugárzott s halálával az északamerikai csillagok egyike tünt le, s a nagy országban a nagy tavaktól a mexikoi tengeröbölig, az Atlanti tengertől a Csendes tenger partjáig, minden gyászba volt merülve s a nagy férfiu emlékét megülte. – Milly hatalmas rugó ez az egyes cselekvényeire, ha a felette különböző származásu, ajaku s vallásu nemzet egy emberként feláll, tanuságot teendő: hogy az elhunyt polgár, emberiség s hazáért érdemeket szerze magának. – Elutazásom napján emlékünnepe tartatott, mellyen minden állam s minden nemzet képviselői, még a chinaiaikéi is, bár legujabb polgárok voltak, megjelentek.
Szivemből megúnva San-Francisco zaját, Kalifornia belsejének látogatására indulék, hol az aranynyerés módjával s az ottani bánya viszonyokkal megismerkedhetni reméltem.
(Folytatjuk.)