Érkezésünk utáni napon Kantonnak tarték. A hatalmas folyó, majd friss pázsittal boritott, majd virágzó gyümölcsfacsoportokkal ékesitett partok között hömpölyög, mellyeken apály idején a meleg fekete iszapban csupasz bivalyok hasalnak, vagy félmeztelen alakok gázolnak, a hátrahagyott halak felszedegetésével foglalkozván.
Helyenkint nagy Josz-kárak (templomok) emelkedtek. Egyikök előtt megálltam, granit s fövénykőből volt épitve, tornyának teteje, óriás sárkány és egyéb csodálatos alakokkal ékesitve, csucsosan nyult fel egész a felhőkig, mig több teremre osztályozott belseje telve volt furcsábbnál furcsább bálványokkal. – A pap egész egykedvüségében ült a templom szentélyében, dohányozva s egy rizsadagot a másik után csendesen elköltve. – Valahányszor egy hivő belépett s bálványa számára tőle gyertyát, füstölő szert vagy aranypapirt vásárolt, dobjára egyet ütött, harangját kongatta s ismét előbbi mélázásába merült. – Az ájtatos szines gyertyáit s füstölő szereit egy, a bálvány előtt álló fövénnyel telt korsóba helyezvén, s azokat aranypapirosával meggyujtván, egy gyékényen hosszat nyult, a földet csókolá, néhány büvös rovással rótt hasábkával a pallózatra ütött s a mint kopogásuk jót vagy roszat jelentett, majd áhitattal tovább imádkozott, majd haragosan felkelt, öklével a bálványt fenyegeté s hátat forditva kiment.
Mennél közelebb értünk Kanton városához, annál jobban látszott, hogy népes birodalomnak nagy városához közeledénk. – A kikötőben thé-dsonkok egész seregével találkozánk, majd pompás mandarin-hajókkal; majd hadi-dsonkok mellett hajóztunk, mellyekből óriás ágyuk torkolatjai ásitottak felénk, mig a mellettök horgonyzó virág-hajókból kábitó zene hallatszott. – Kigyó gyanánt sikamlott könnyü Sampanom a fel alá evező száz meg száz hajó között, mellyek minden pillanatban bennünket összezúzni látszottak. – Óriás gőzösök sietve kavarták mellettünk a folyamot, mig szebbnél szebb mulató hajók egész kényelemmel usztattak a folyó mentében. – Minden mit emberi leleményesség Neptun hatalmának leigázására feltalálhatott, tarka tömkelegben forrongott körülöttünk, soha nem fáradó nyugtalansággal.
Az itteni népesség egész osztálya kizárólag a folyamon tölti életét. Ezen hajón születtek, rajta élték gyermekéveiket, küzdötték az élet tusáját, nyugodtak munka s izzadás után, s rajta fognak kimulni. A folyó volt számukra a világ, hazájok a szűk hajó; mit a szó legszorosabb értelmében éltük sajkájának lehet nevezni.
Alig szálltam ki s egész sereg csinai vett körül, portugal angol és csin szavakból gyárt érthetlen nyelven ajánlván szolgálatjokat. – Figyelemre nem méltatván őket, egyenkint elhagyának, csak egy maradt nálam vezetőül, ki nekem jó szolgálatokat tőn.
Egy szép, európai izlésben rendezett kerten keresztül a régi csin-utczába értünk, melly a házak zöld szinezése s a közepéig nyuló ereszekkel ellátott tetők miatt, meglehetős homályos. Itt laknak az európaiakkal üzérkedő kalmárok, boltjaik selyem szövetekkel, elefántcsont faragványokkal, többnemü thével s mindenféle különczségekkel telvék. – Töredezett angol nyelven szólitják fel a boltjaik mellett elhaladókat s ha egyiket becsalni sikerült, rája zárják az ajtót, kiszedik minden áruikat ezek jóságát, szépségét dicsérvén a mennyire tág torkuk csak engedheti. – Hétszeres árt követelnek rendszerint, mint a mellyen átengedni szándékolják, s kelméik sőt önmaguk iránt is tett bármi ócsárló megjegyzéseket fel sem veszik. Csak azon kereskedők, kik évenként milliókat forgatnak, képeznek némi kivételt, ezek szabott áron árulnak, de mind a mellett sem szükséges velük felette kényelmesen bánni.
A népéletet egész eredetiségben látni óhajtván, az oldalközök és sikátorokba kelle bocsájtkoznom, mellyek oldhatlan bomlottságban szelik százszorta egymást; nagy változatosságuk által kábitva a sétálót. – Ezen között felette szükek s a tetők ereszei az utcza közepén egymást majdnem érvén, a nap sugárai csak gyéren eshetnek a félhomályban, hangyasereg gyanánt zsibongó embertömegre, s ezen szük utczákat a boltajtókból kiálló, s tarka betükkel beirt veres czimtáblák, még keskenyebbekké teszik; – távolról tekintve e fennálló czimtáblák szinfalak gyanánt tünnek fel, mi az itteni élet szinpadiasságát felette emeli.
Bár mennyire hasonlitsanak is első tekintetre egymáshoz, közelebb vizsgálva, jó és rosz, nemes és aljas, szép és undoritólag csunya arczokat lehetett különböztetni.
A rendőrök szakadatlan kurjantásai fárasztók, kik majd egy nagyhasu mandarin (főur) majd thé-csomagok számára rést csinálnak a néprajban, bámulatos ügyességgel jártatván hosszu bambuspálczáikat a zsibongó nép hátán.
Itt egy hordható játékház előtt guggol egy pár csinai, figyelemmel kisérve a koczkák pörgését, ott egy vén jósló körül gyülekeznek, ki büvös jeleket róva érczlapjára, fen hangon hirdeti a jövendő titkait. Jól jövendölhetett a sors papja, mert a kérdező arcza derült, szivesen rótta le nehány fillérnyi tartozását, bizton nézvén a jövő elé, melly többé sem kétes sem borult.
A nagy számban létező borbélyok, műhelyüket czukorsüveg alaku szekrénybe zárva, magukkal hordják, ha szolgálatjokat valaki igénybe venni kivánja, ezt az utcza közepére leteszik, a szépités után vágyó rajta helyet foglal, a borbély tükröt ad kezébe, egy kis szelenczét vesz elő a letarolt hajcsutakok számára, mellyek itt igen keresett trágyanemet képeznek, s a szappanozás után bámulatos ügyességgel végzi műtétét a sokaság tolonsága daczára.
A laczikonyhákban gyönyörü halak, aranyos fáczányok s egyéb zamatos illatu ételek mellett, füstölt patkányokat és zsinórra fűzött egereket látni, miket a csinaiak egyenlő étvágygyal elköltenek.
De nem csak a test, a lélek szükségleteiről is van gondoskodva, könyvek majd sátrakban, majd az utcza közepén ponyvákon árultatnak; mind szilárd betükkel s felette finom papirra nyomatvák, miért is a csin irók felette elterjedtek s az irodalom terményei hallatlan olcsóságuak.
Mintha varázsolt városban sétáltam volna, tekintetem száz meg száz érdekességen akadt meg; s mind ezen óriás termelésnek megfelelő fogyasztás bámulandó. Valóban milly iszonyu fényüzésnek kell uralkodni ott, hol mind ez vevőre akad, minek csak hulladéka vándorol Európa gazdagainak s hatalmasainak termeibe.
A csinai felette vallásos, a legkisebb csolnaknak, a legszegényebb kunyhónak is van saját pohos vigyorgó bálványa, mellynek tiszteletére lámpákat gyujt, tömjénnek füstöl s arany papirt, arany fejében áldoz lakója. – Midőn reggel egyet fordultam, számos csolnak lakóit láttam családi bálványaik előtt leborulva, tompa érthetlen imákat mormolván.
Nagyszámu papjaik kizárólag növény táplálatból élnek, minden testi lelki munkától tartózkodva, – s a legcsunyább s legszennyesebb hadat képezik s legjobban hasonlitnak szent állatjaikhoz, a templom-udvar szegletjében hizó sertésekhez.
Az uralkodó vallás Kon-fú-tsé tana, mellynek alapelve s tekintély s apai hatalom, mellyek egyszersmind a csinai államintézetek talpkövét képezik; – 2500 év óta uralkodik s ki tudja meddig fogja még magát fentartani.
A keresztény vallást néhány század előtt a Jezsuiták kezdék terjeszteni, még pedig olly sikerrel, hogy maga a császár s egy herczegasszony megkeresztelkedett. – Ők a legelső állam hivatalokat foglalák el, fényben s pompában éltek, de néhány tulmerész tervek miatt az egész épület összeroskadott s azóta sok akadály és nagy veszélyek között hirdetik a téritők az Isten igéjét.
Van a Csinbirodalomban egy vallás, mellynek tanait észvallásnak nevezik, de terjedése csekély, követőit veszélyes embereknek tartják, papjai pedig üldözéseknek is ki vannak téve.
Mint természet vizsgáló, illett, hogy a csinaiaknak ne csak önalkotu isteneik iránti viseletjöket vizsgáljam, de azt is, mint áldoznak a szépség s a virágok közt uralt istennőiknek. Egy estét a folyam ingó palotáinak egyikében tölténk, mellyek czimünkre, virághajók, s akár külső ékesitésüket akár a belsejükben viruló élő virágokat vegyük figyelemre, valóban érdekesek. – Bor és szerelemnek szentelt bájos templomok ezek, mellyekben mit csak a legélénkebb képzelet érzéki-kéj gyanánt ohajt, valósitva fellelhetni. – Ha az ezeregyéj legcsodálatosabb jeleneteinek egyike volna meglepőbb, s alig vagyok képes azon, mondhatni ittas hangulatot leirni, mellybe mind ennek látása hozott. – Virághajók egész serege mellett sikamlott, fénymáz-festményektől s aranytól ragyogván, inkább varázs hatalmak, mint emberi kezek müvének látszottak. – Ezen tündérpaloták belsejében, lenge alakok mutatkoztak, miket felcsigázott képzeletünk minden lehető bájjal környezett. – Aranyozott karos gyertyatartók, tarka üveg csillárok s földig érő tükrök, roppant fénytömegeket sugárzának ki, – mellyek vegyülve az ének és zene hangjaival s az öröm kaczajával, sejditették, hogy a benn mulatók fenékig űriték a kéjek poharát.
Várakozásunk ellenére sikerült egy illy – a csin gazdagok kiváltságos mulató helyeinek tekintett, – hajóba jutnunk. – Két teremre volt osztva; – a belső kisebben a zenekar foglalt helyet, sippal, dobbal s nyekegő hegedűkkel fülrepesztő zajt csinált, mit csak bájjal lehete zenének csufolni; a külső teremben, mellynek mennyezetéről gyönyörü papirlámpák függöttek, kis márványasztalok mellett, izletes és kényelmes székeken a csin urak üldögéltek dohányozva s theát iddogálva. – Körülöttük bájló alakok, gyönyörü lánykák forgolódtak, hátrasimitott fekete hajzattal s azon laza pongyolias ruhákba öltözve, mellyek a test kecseit fedve sejtetik. – A gyönyörü alakok fülrepesztő visitó énekkel mulattatni igyekeztek s mint nyájas háziasszonyok zamatos theával, illatos gyümölcscsel és válogatott csemegékkel vendégelének; látogatásunk a társaságot érdekelni látszott, s minden fesztelenség nélkül fogadák el ajánlott szivarainkat.
Hihetlen, milly szenvedélylyel hajhászszák a gazdag csinaiak az illy nemű élvezeteket, borzadálylyal hallgattuk tivornyáik leirását; – s mind ez nálok nem az ujkor tulfinomultságának szüleménye, századok óta divatoz ez igy itten.
Illy viszonyok között a házias élet s családi boldogságról, legalább nyugati felfogásunk szerint szó sem lehet. – A csinai nejét valóban veszi, pénzen; áruk 1000–5000 tallér között ingadoz. – A fiatal nő mig fiút nem szült, rabnő gyanánt él, csak ekkor lép az asszony jogaiba; sorsa szomorú, csak gyermekeinek törvény által parancsolt szeretete enyhiti némileg nyomasztóságát.
A csin nép furcsa izlése, kertjeiben nyilvánul leginkább, mellyekben szük téren különféle természeti képleteket egyesiteni törekednek, majd hatalmas szikladarabokat halmoznak egymásra, ezeket a legsajátságosabb alaku fákkal beültetik, – kigyózó csatornákat ásnak, ezeket sok helyen áthidalják, mulató házak, kis templomok egész seregével, az üres téreket bekeritvén. – A fák s bokroknak önkényes, majd állati majd más alakokat adnak, mi kertjeinek különösen feszes és kificzamitott alakot kölcsönöz; valóban megesett szivem, midőn Flóra kedves szülöttjeit igy elkinozva s csonkitva láttam.
Magas fokon áll a népnevelés, a kormány maga milliókat költ évenként emelésére. – Születés és gazdagság nem ad kiváltságokat, nemesség nem létezik, a legalsóbb származásu a tudományok fáklyáját megragadva, utat törhet magának a legmagasb tisztségekhez, s a legfényesebb polczokra eljuthat. – Mig nálunk az apa erényeiért a fiút tisztelik, itt az apát fiának jelessége miatt dicsérik, azt tartván, hogy annak bölcs vezérlete nélkül ez nem jutott volna annyira.
Az itteni európaiak nem igen irigyelhető életet élnek, – mindenki csak pénzt, még pedig minél rövidebb idő alatt szerezni törekszik. – Az éghajlat nem igen kedvező, nyáron a hőség, télen a sürü ködök nyomasztólag hatnak a kedélyre, miért is betegségek gyakoriak, és a halálozás nagy. – A nankingi béke óta öt város nyilt meg az európaiak kereskedésének, a többiek zártak, mindeddig. – Meddig lesz ez még igy? s vajjon fog-e európai miveltség a Csin birodalmába hatni? s a tespedő keletet ujjá teremteni? bizonytalan. – De ha a birodalom óriás kiterjedését, a népség tarkaságát, az általános romlottságot, a számos forradalmi társulatokat és sok más itt bővebben fel nem sorolható körülményeket, vesszük figyelembe, a fentebbi kérdésekre bátran igennel felelhetünk.
Az általános gyengeség, a csinai államtest sajátságos szervezete által ellensulyoztatik; határtalan tekintély uralkodik a nagy birodalomban mindenütt. Apák, vének, városfőnökök, mandarinok, kormányzók, mindannyian korlátlan uralkodók s vakon engedelmesek. – Örökösödés nem létezik a politikai téren, – a császár maga választja utódját, családjából; – mellynek tagjai sárga övvel különböztetik magukat, – rangjuknak ez egyedüli jele.
Végtelen sokat lehetne e még kevéssé ismert s még kevesbé értett népről s birodalomról szólani, de a hely szüke nem engedi.
December 29-én hagyók el Hong-Kong révét, s a csin – hires birodalmát.
(Vége következik.)