A falusi tanács a korábbi időkben.

Bizunk az örök gondviselésben, hogy maholnap ismét magunk gazdái leszünk nemcsak saját tűzhelyünk körül, hanem – mint azelőtt volt a „szabad magyar hazában” magunk fogjuk intézni saját nyilvános közügyeinket is, a magas országgyüléstől kezdve le egész a legkisebb falu tanácsaig. A törvényeket, melyeket a király az országgyüléssel együtt, a mi befolyásunkkal hozand, tiszteletben fogjuk tartani, s minmagunk leszünk leghűbb őrei az igazságnak, rendnek, a személy és vagyon biztonságának. – Meg kell ujra mutatnunk a világnak, hogy nem vagyunk örökös kiskoruságra kárhoztatott rendetlen tömeg, vagy őseink örökségét könnyelmüen tékozló nemzedék, kiket a legszigorubb gyámság őrködése alul fölmenteni nem lehet. Polgártársaink közől igen soknak fog nyilni a közelebb időkben alkalom, bebizonyitani azt, hogy értelmiség és jellem dolgában a magyar ember, nemcsak hogy historiai multjához hűtlen nem lett, hanem tetemesen előre haladott. Ez a mi legszebb hitünk, legforróbb ohajtásunk.

De nem is erről akarunk most beszélni, ámbár nem tehetünk róla, hogy midőn az elmult időből a magunk gazdálkodásának egy emlékét ujitjuk meg, a fentebbi ohajtások kitörtek keblünkből. Czélunk nem egyéb, mint a régi falusi tanácsnak rövid leirását közölni, magyarázatul azon sikerült képhez, mely Barabás művész hazánkfia mesteri kezének munkája után van készitve.*

Nézzük, milyen volt a falusi tanács 1848. előtt, s ha most majd ujra rendezés alá kerülnek községi ügyeink, tartsuk meg a régiből azt, a mi jó volt; a mi pedig tulélte magát, azt ne bolygassuk többé, az a korszellem emésztő hatalmának essék áldozataul örökre.

Ime ott ülnek együtt a helység előljárói; törvénykezés végett ültek össze a helység házánál. Az efféle tanácskozásokat a falu jegyzője jelenlétében, rendesen ennek lakában (mely czélra minden községnek saját háza volt) szokták megtartani. Evégre rendesen egy külön szoba volt fentartva, de miután a jegyző nem nagy bőségben volt az alkalmatosságnak, megtörtént gyakran, hogy (mint képünkön is látszik) a jegyzőné asszonyom s tanácsszobát éléskamrául is használta, s az egyik szögletben egy hordócska káposztát, a fogason egy font gyertyát, egy koszoru vereshagymát stb. tartogatott, – anélkül, hogy ebben valaki megbotránkozott volna. Itt tartattak azután a helység dolgai fölötti tanácskozások, sőt egyes kisebb pörös dolgokban biráskodás is történt, mert ide tartoztak p. o. a csekélyebb lopások, szidalmazások, tilos áthágások s 12 pforintig terjedő adósságok. E tárgyakban azután saját belátásuk szerint hoztak itéletet a helység előlárói. E törvénykezés alá nem tartoztak a nemesek és birtokosok (ha mindjárt a helységben laktak is), mert ezek felett akkor csupán a megyei hatóság rendelkezhetett.

Biróválasztás minden évben történt oly módon, hogy a földes uraság az értelmesebb és vagyonosabb parasztokból hármat kijelelt, kik közől azután az összegyült házasgazdák egyet választottak. Az utóbbi időkben már azon eset is fordult elő nem egyszer, hogy zselléreket is választottak birónak. A kit a közbizalom megválasztott, annak rendesen némi ünnepélyességgel egy botot adtak kezébe (ilyen „birói-pálcza átadásának” módját közöltük a V. U. f. é. – számában) s a háza elé kolodát tettek, mindez a birói hatalom jelvényeül szolgált. A falusi népség igy czimezte a birót: „biró uram!” Hivatalos foglalkozása a fentebb emlitett helybeli ügyeken kivül, abból állott, hogy rá volt bizva a megye által a falura kiszabott adó behajtása, a falu kovácsának s éjjeli őröknek megfogadása, a község korcsmájának kezelése. Ez utóbbi foglalkozás nem egyszer lett megölő betűje némely falusi birónak, a ki nagyon is buzgó volt a korcsmáros borainak kóstolgatásában.

A birón kivül a falu értelmiségét leginkább a jegyző képviselte. A jegyző irástudó, nékülözhetlen tagja volt a falunak (régebben sok helyen az ő kezébe központosult az iskolatanitói hivatal is) az ő kötelessége volt a jegyzőkönyv megirása, a megyei közrendeletek kihirdetése, megmagyarázása.

A falusi tanács a birón (öregbirón) és jegyzőn kivül, a kisbiróból és esküttekből állott, kik tanácskozás végett a helység házánál gyülekeztek össze, s hol a szószóló, mint legértelmesebb egyén, mindig a jegyző volt.

Tudjuk, hogy a lefolyt szomoru évtizedben e téren is sok megváltozott. A falusi birót most nem választották, hanem a kerületi szolgabiró nevezte ki, sőt hivataloskodása is, az előbbeni időkhöz képest, igen meg volt szoritva. Jegyző sem volt minden faluban, hanem több községre kerületi jegyzők voltak felállitva. Azonban e rendszabályok is ideiglenesek voltak s az előbbi kormány mindig igérte a községek végleges rendezését, mig végre az időből kifogyott.

A bekövetkezett nagy időszaknak lesz feladata, e részben is pótolni a hiányokat s megalapitani azon rendet, melyet a megbukott rendszer embereitől sem nem kaptunk, sem nem ohajtottunk.

A falusi tanács a korábbi időkben.