Két pedagógiatörténeti mű a millennium alkalmából

Egy „nyomozásra” késztető pedagógiatörténeti munkáról

– A magyar nevelés- és iskolatörténet kronológiája 996–1996 –

Jelen ismertető írója könyvbemutatón, elsők között vehette kézbe a Mészáros István összeállításával készült A magyar nevelés- és iskolatörténet kronológiája 996–1996 című könyvet. A kiadványt olvasói élménye alapján Nemeskürty István mutatta be, többek között azzal a gondolattal: a mű nyomozásra késztető. Vajon mit jelent ez a különlegességet sugalló kifejezés, milyen érdekességgel szolgálhat egy pedagógiatörténeti kronológia?

A címben szereplő fogalom alapján sokan gondolhatják, pedagógiai események időrendi sorát ismer(het)ik meg a könyvből, ami igaz is. A szerző maga is úgy nevezte szerényen munkáját: egyszerű kronológia. A recenzens azonban tisztelettel állítja, nem „csak” egy egyszerű kronológia. Annál több és értékesebb. A nevelésről és oktatásról, szervezettörténeti alakulásukról ad időrendi képet, amihez már a tartalommutató is fontos és sokatmondó.

Mészáros István három időrendi részben veszi számba a tanügytörténeti eseményeket, amit több kisebb és még kisebb részre tagolt. Az első rész 996-tól 1948-ig, a második 1949-től 1990-ig, a harmadik pedig az 1990-től 1996-ig (vagyis a napjainkig) tartó időszakot fogja át. A neves szerző szerkesztői erényét dicséri, hogy minden fejezetrész előtt néhány mondatban rámutat az adott történelmi időszak sajátosságaira, melyek a tanügyi történéseket is befolyásolták. (A Bevezető és az úgynevezett fejezet-bevezetők „magyarázzák”, hogy a tagolás miért éppen úgy alakult.)

A XI. századtól a XV. századig tartó időszak bevezetőjeként például közli: „A magyar államalapítás előtt a magyarság körében is folyt oktatás, nevelés, de nem iskolaszerű keretek között. Elődeink az iskolát mint intézményt ekkor még nem ismerték.” Ez a XI. századra vonatkozó rész azonban 996-tal kezdődik. Ekkor, „996 táján” létesült a magyar államiság keretei között az első iskola. Valószínűsíthető – írja a szerző –, hogy a dunántúli Szent Márton hegyén a Géza fejedelem alapította bencés kolostor falai között a kolostori iskolát is megszervezték. Erről az első adat – olvashatjuk – a XI. század elejéről származik, „Mór pécsi püspök ťpuer scholasticusŤ-ként való említése”.

A Kronológia közli azt is, hogy e századból adatok vannak az esztergomi, a székesfehérvári, a csanádi, a váci káptalani iskolákról. Jelzi, hogy vannak adatok az esztergomi káptalani iskola diákjairól, és e században olvashatunk az első névről ismert pedagógusról is. Megtudjuk, hogy e korai időszak említi az első nevelői célzattal készült írásművet „Erkölcstanító könyvecske” címmel. Itt találunk rá egy „hírneves iskola” lejegyzésének tényére, az első hazai iskolásokra vonatkozó „fegyelmi szabály”, valamint a papság tanításra való kiképzésének adataira. De olvashatunk a káptalani iskolai szokásokról, a vízkereszti és a húsvéti (diákszereplőkkel előadott) templomi színjátékokról, a „diákpüspök-választás” szokásáról, valamint az igen korai magyar nyelvű szöveghagyományról, az imáknak és bibliai szövegeknek magyar nyelvi meghonosodásáról. Mindez néhány mozaik a XI. századi hazai iskolaügy kezdetéről, amikor is „...kialakult hazánkban a kolostori, a káptalani és a plébániai iskolák hálózata, ezek tananyaga és szervezete, pedagógusszemélyzete”. De szemelgessünk tovább!

A könyv a történeti tények alapján számtalan kérdésre hívja fel a figyelmet, egyben továbbgondolásra is késztet. Például felvetődik, hogy mikor és miért alakulhatott ki hazánkban a művelt értelmiségi réteg. Miről szólhatott egy XII. századi, úgynevezett „esztergomi diákjegyzet”? Vajon mi foglaltatott az első hazai „iskolatörvény”-ben? Ugyan honnan gyökerezett a bölcselet és a teológia tananyaga, a jogi (később jogtudományi) oktatásnak a tartalma, valamint a latin nyelvtudomány és a logika oktatása?

Az érdeklődő rátalálhat több, napjainkban is időszerű szervezeti és szociális feladat eredetére is. Vajon ki, mikor és hol alapította „a szegény tanulók Krisztus-kollégiumát”? Az olvasó értesülhet arról, hogy a kollégium növendékei „a kollégium költségén külföldi egyetemi tanulmányokat” folytathattak. Ez pedig a külföldi egyetemi tanulmányok kialakulásának történeti kezdetét jelzi.

Talán e néhány kiragadott gondolat és felvetődő kérdés érzékelteti a kronológia sajátosságait. De haladjunk tovább az időben!

A XV. századtól 1760-ig terjedő időszak bevezetőjében olvasható: „A 15. század elejétől a világi elem erőteljesen szélesedett az összes hazai iskolatípusban: egyre több a világi pályára készülő diák, a világi rendű pedagógus, a világi jellegű tananyag.” Az 1760-tól 1849-ig tartó időszakot a felvilágosult abszolutizmus bécsi udvarban érvényesülő „sajátos kormányzati elvei és céljai” alakították, ami a magyarországi tanügy alakulását is befolyásolta – olvashatjuk. Az 1850-től 1919-ig tartó időszak kezdetén, a reformkor idején „...nyilvánvalóvá vált: a hazai iskolarendszer, a magyar tanügy átfogó korszerűsítése már halaszthatatlan. ... Az 1867-i kiegyezés után ... a hazai polgárosodó társadalom érdekeit szolgáló közoktatáspolitika jegyében széles körű fejlesztés következett be...” Az intézményalapítás és szerveződés éveiben új iskolatípusok, új tananyagok, új nevelési vonatkozások és tartalmak jelentek meg az iskolarendszerben. A következő – az 1920-tól 1948-ig tartó – évtizedekben, a XX. század elejétől új határok közé került Magyarország iskolarendszere „alapos korszerűsítésre szorul” – mutat rá a szerző. Az 1920-as évek elején kezdődő, majd az 1930-as évek közepén kibontakozó iskolapolitika újabb átalakításhoz vezetett. A második világháború utáni új politikai helyzet „ismét iskolaügyi átalakítást” kívánt. Hol, mikor, miért (s hogyan) történt mindez? – számos tényadat jelzi.

A társadalmi fordulat/ok éveiben különböző szintű és képzési jellegű intézmények alakultak. De eközben olvashatunk a kulturális tárca vezetői körében (hol gyakrabban, hol kevésbé gyorsan) bekövetkező személyi változásokról, valamint az adott történelmi-történeti helyzettől és az igényektől függően változó oktatáspolitikáról is. A tendenciát miniszterek sora jelzi. Eötvös József (1867. február 12-től haláláig, 1871. február 2-ig), majd őt követte Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Csáky Albin, Eötvös Loránd, Wlassics Gyula, Berzeviczy Albert, Lukács György, Apponyi Albert, Zichy János, Jankovich Béla, ismét Apponyi, majd Zichy, Lovászy Márton, Kunfi Zsigmond és szintén ő mint közoktatásügyi népbiztos, Pogány József, Imre Sándor, Huszár Károly, Haller István, Vass József, Klebelsberg Kunó, Ernst Sándor, Karafiáth Jenő, Hóman Bálint. (A kiadvány a személyekhez pontos dátumokat jelöl, tehát az ismétlődések nem tévedések.) Ismert és kevésbé ismert nevek tűnnek fel. Intézkedéseik és a tárcacsere okainak felderítése alapos indítékot adhatnak a szakmai körben érdekeltek számára a további vizsgálódásra.

A második rész, az 1949-től kezdődő időszak szinte napjainkig, a közelmúltbeli tanügyi történésekig vezet. E korszakban az új társadalmi és politikai rendszerben végbement az iskolarendszer szervezeti átalakítása. A nyolcosztályos általános iskola állt a középpontban, „...e körül rendezték el az óvodák, a szakiskolák, a főiskolák és az egyetemek hálózatát” – olvashatjuk (illetve tudjuk) a korszakról. De az olvasó most pontosan követheti a tanügyi (reform) intézkedéseket és történéseket, de a mozgalmi szellem hatását is. A szerző azonban rámutat: „A lényegi változtatás szándékának halvány jelei az 1980-as évek második felében jelentkeztek.”

A harmadik rész – 1990-től 1996-ig – pedig eseményeivel már napjainkba torkollik. Ehhez, de a második részhez is, napjaink érintettsége miatt a szerző bővebben idézett törvényekből, rendeletekből, párthatározatokból és hivatalos dokumentumokból, valamint a Köznevelés vezető cikkeiből és országos napilapokból is.

A kiadvány az államalapítástól kezdve összességében nagyszerű áttekintésben veszi számba a számos oktatás- és neveléstörténeti, valamint az intézménytörténeti tények alapján az ezeresztendős iskolatörténet vázát. A magyar tanügyi kronológiai adatok közlése mellett a szerző vállalta olyan körülmények bemutatását is, melyek „a tanulóifjúság, a pedagógustársadalom, illetőleg az oktató-nevelő intézmények életének, tevékenységének tanulmányozásához, megismeréséhez fontosak és szükségesek”.

E tanügyi kronológia többek érdeklődését felkeltheti. A pedagógusi szakmában dolgozók, de a képzőintézmények hallgatói is „forrás”-ként vehetik kézbe. A recenzens saját tapasztalata (1868 és 1957 között élt pedagógus életútjának feldolgozása) alapján is elmondhatja: Mészáros István munkája igazi útmutatóként segítette. De a mű sokaknak nyújt hasznos és érdekes ismeretet, akár csak lapozgatva tekintenek bele, akár céltudatos segédletként fordulnak felé. Kézikönyvként szolgál a tanügytörténettel foglalkozó és a művelődéstörténeti szakembereknek. A recenzens mindezt még azzal tetézi, hogy a könyvet érdemes megismerni mindazoknak, akik a múltbéli történések iránt nyitottak és érdeklődőek. Attól függően vagy éppen attól függetlenül, hogy ki milyen szándékkal olvassa, találhat benne tanügytörténeti érdekességet, jó néhány kuriózumra is felfigyelhet. Egy biztos, sokan töltekezhetnek belőle. A szerző munkájáról azt írta: „Csupán a ťszárazŤ tények és adatok sokasága szerepel e kötetben.” A recenzens pedig azt mondja: ez senkit ne riasszon el, sőt ismerkedjen meg a kiadvánnyal! Úgy véli, a tények figyelembevétele szintjén ez is fontos. A mérlegelés, a történeti értékelés (főként ami napjainkat illeti) a jövő történeti kutatóira vár. A recenzens azt gondolja, a könyvben az utóbbi fél évtizedről közölt tények és a „miértek” elemzése a kutatókat a körülmények további beható vizsgálatára ösztönzi majd. Ez a kronológia – „a millenáris emlékezés dokumentuma” – igazi tanügytörténeti és művelődéstörténeti tájolónak tekinthető!

A magyar nevelés- és iskolatörténet kronológiája 996–1996. Összeállította: Mészáros István. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1996. 314 o.

Egy magazinszerű pedagógiatörténeti összeállításról

– 1000 éves a magyar iskola –

Kronológia – de másként, mint Mészáros István munkája – az a válogatás, ami Az 1000 éves a magyar iskola címmel Kardos József és Kelemen Elemér szerzők vezetésével és G. Szabó Botond, P. Bálind Márta, Selmeczi László, Szabó Péter, Szende Katalin, valamint Villangó István közreműködésével látott napvilágot. Ami a kiadványnak magazinjelleget ad, az a képanyaga: Jáki László állította össze. A kötetet Balogh László szerkesztette.

Báthory Zoltán a könyv bevezetőjében rámutatott: évfordulós kötetet tart kezében az olvasó. Felidézte a gondolatot, ami 1990-ben – a honfoglalási évforduló ünnepi előkészületeinek idején – fogalmazódott meg (Millenniumi iskolatörténeti kiállítás. OPKM, Budapest, 1990. 56. o.): „A honfoglalással hazánk földjét nyerték el őseink, az iskoláztatással az európai kultúrát” – hangoztatta. Ünnepelünk, és közben felvetődik a „magyarság” kérdése: „Mi a magyar, ki a magyar?” – hívta fel a figyelmet Báthory Zoltán a sorskérdésre, majd így folytatta. „Az évfordulók: ezer vagy ezeregyszáz esztendő emlékezete jó alkalmat adnak a visszatekintésre, a válaszok keresésére” – hangsúlyozta. A kötet visszapillantást nyújt a múltra: „...a magyar művelődésnek és a magyar iskolának kíván emléket állítani” – olvashatjuk.

A kiadvány két fő részre tagolódik. Az egyik rész: Magyar neveléstörténeti kronológia – ebből következően időrendi tájékoztatást ad. A másik rész: Millenniumi kiállítások címmel az országos és helyi kiállításokról szól. Jelentős, hogy a kiadvány a tanügyi történéseket számos képpel és tényszerű leírással, valamint lexikonszerű idézetekkel, életrajzokkal mutatja be. Mindez a hitelességét is emeli.

A könyvben a kronológiai fejezet két részből áll. Valószínűleg a szerzők tudományos kutatómunkájából adódó kortörténeti affinitása alakította a munkamegosztást: A 895-től 1899-ig terjedő időszakot Kelemen Elemér, az 1900-tól 1990-ig tartó időszakot Kardos József fogta át.

A recenzens, mivel a másik kronológiát is áttekintette, az ismertetőben megpróbálta (azt is) követni, hogy a természetszerűen adódó találkozási pontok mellett milyen eltérések mutatkoznak a két kiadvány között. Ez is egyféle „nyomozás”.

(A megkülönböztetés miatt az első zárójelben kronológiának, a másodikat krónikának a továbbiakban.)

A feldolgozás során egy sajátos betekintéssel élt, ugyanis az ismertetőhöz mindkét részből csak néhány oldalt kísért figyelemmel részletesen, és a két időrendi leírás között néhol az eltérés érzékeltetésére összehasonlítást tett.

Nézzük hát a képes krónikát!

I. rész. Az iskolázás kialakulásának alapkövét 996 jelenti, melyről a krónika azt írja: „A 996-ban alapított kolostor falai között létesült az első magyarországi iskola!” Ennek a pannóniai Szent Márton-hegyi apátságnak 1002-ben „István király kiváltságlevelet adott”. (A kronológia erről így ír: „996 táján létesült... valószínűleg a kolostori iskolát is hamar megszervezték.) S a krónikában megtekinthetjük: István fejedelem képét; A Benedek-rend címerét; A hét szabad művészet allegorikus ábrázolását. Majd olvashatunk a történelmi eseményekről, és elvezet az 1010 és 1094-közti évekhez, Szent Mór „puer scholasticus” (=iskolásfiú) személyéhez, közben említi István fejedelem királlyá koronázását, az I. törvénykönyv kiadását. Jegyzi, hogy Szent István elkészítette Intelmeit fia, Imre herceg számára. Elmondja, hogy a pécsi püspök kérésére megérkezett a káptalani iskola részére Priscianus latin grammatikája. 1030 körül István kiadta II. törvénykönyvét. Megtudjuk azt is, hogy a Pray-kódexet használták a váci székesegyházban, amelyben a magyar nyelvű Halotti Beszéd és a Könyörgés is bennefoglaltatik. (A kronológia mint a helyi káptalani iskola mintapéldányát említi ezt.) A krónika a továbbiakban jegyzi, hogy 1093 körül készült a pannonhalmi kolostor könyvtárának első katalógusa. (A kronológia azt is említi, hogy az számos tankönyvet feltüntet.) S a krónikában kép szól arról, hogy Szent István és felesége, Gizella templomot alapít: láthatunk itt térképet István király egyházszervezete címmel, s „Intelmei” egy részlete fakszimile kiadásában van előttünk.

A krónika a továbbiakban a XI–XIII. századról beszél. Többek között arról, hogy 1131 előtt II. István megalapította az első magyarországi, premontrei prépostságot franciaországi, Premontréből hívott szerzetesekkel. Emellett láthatjuk királyok – Könyves Kálmán, III. és IV. Béla, III. András – képét, valamint „Az esztergomi káptalani iskola vezetőjének pecsétje” címmel jelzett képet. Emellett találunk a rendekről (cisztercita, domonkos, ferences, pálos, Ágoston-) leírást. (A kronológia ebből az időből Kálmán király törvénykönyvéről mint a művelt értelmiségi olvasóréteg létezéséről szól. Továbbá említést tesz az első hazai iskolai szabályegyüttes megjelenéséről és egy liturgikus énekeskönyvről, amely a székesfehérvári káptalani iskolában készült.)

II. rész. Az 1900-zal kezdődő részhez vezet át a krónikának az a híre, miszerint júniusban megtartották az első leánygimnáziumi érettségi vizsgát. Ez időben, 1900 és 1903 között avatták Budapesten a tudományegyetem központi épületét, miniszteri rendelet szabályozta az egyetemi tanárok fizetését, Vácott Gyógypedagógiai Tanítóképző kezdte meg működését. (A kronológia jelzi, hogy a tanfolyam két évfolyamos volt.) Kihirdették az 1901. évi VIII. tc.-et (az állami menhelyekről) és a XXI. tc.-et a közsegélyre szoruló (hét éven felüli) gyerekek gondozásáról. (A kronológia erről úgy szól, hogy e törvények elismerték a „15 éven aluli elhagyott gyermekek jogát az állami védelemre”.) A krónikából megtudjuk, hogy 1902-ben Országos Református Tanáregyesület alakult. (A kronológia erről az évről az ismétlőiskolák továbbfejlesztését, állami gimnázium és katolikus leánygimnázium, valamint a Pápai Református Tanítóképző megnyitását is említi.)

A krónika arról tudósít, hogy 1903-ban rendelet jelent meg a középiskolai tanév két félévre osztásáról és az ifjúsági egyesületekről. (A kronológia pedig így ír e tanévről: évharmad helyett két félév és négy negyedéves beosztás. Jegyzi azt is, hogy Gyulán kat. gimn., valamint Pápán kat., Szatmárnémetiben ref., Segesváron német nyelvű ev. tanítóképző nyílt.)

1904 és 1905 között arról olvashatunk a krónikában, hogy munkácsi és eperjesi görög katolikus egyetemisták Vasvári Pál Kört alapítottak, illetve hogy megalakult a Vasárnapi Iskolaszövetség. (A kronológia azt tünteti fel erről az időről, hogy megtartották a népiskolai tanítók hatodik országos gyűlését, s hogy megkezdte működését a Julián-Egyesület.) A krónika említi, hogy a tüdőgümőkór terjedése és a tanulóifjúság körében mutatkozó alkoholizmus terjedésére és leküzdésére vonatkozó teendőkről és feladatokról hoztak miniszteri rendeleteket. Emellett az 1900 és 1905 közötti időből megtekinthetjük Fináczy Ernő és Zirzen Janka képét, valamint A növények természetrajza című munka fedőlapját, illetve egy oldalát.

Az 1906 és 1907 közti időszak eseményeit szinte mindkét könyv jegyzi: Apponyi minisztersége, A madarak és fák napja, az Országos Tanszermúzeum bővítése, a nem állami tanítók fizetésének és az állami tanítók illetményeinek rendezése, tanáregyesületek alakulása. Azonban csak a krónika említi az iskolaorvosok alkalmazását a népiskolákban. (A kronológiában szereplő „csak”-okról itt és most nem szólunk!) S az 1908-as év eseményei között a krónika hírt ad a felső, nép- és polgári iskolai tanítók fizetéséről, az évi XLVI. tc. az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről, a társulati iskolák felállításáról és fenntartásáról, az állami iskolai vallásoktatásról kiadott rendeletekről. 1909-ben pedig a női gyógyszerészek képzéséről, és olvashatunk arról is, hogy ünnepélyesen felavatták a József Műegyetem budapesti épületeit. (A kronológia pedig említést tesz az 1908. évi 36. törvényről, a munkásgimnáziumok létesítéséről, a Galilei Kör megalakulásáról, középszintű kereskedelmi iskola és a debreceni állami fémipari iskola alapításáról.) Ez időszakról a krónikában a fővárosi iskolaépítési program keretén belül épült iskolák közül néhánynak a képét tekinthetjük meg.

A képes krónika egyedülálló lehetősége képanyag közzététele intézményekről, kiadványokról, neves személyekről. A recenzens az 1945 utáni évektől közülük néhány, napjainkban élő személyt említ.

S az emlékező-emlékeztető kiadvány megörökíti az ünneplés jegyében országszerte rendezett millenniumi kiállításokat leírásokkal és képekkel. Ezeket látni kell: vagy a valóságban, vagy a róluk készített kiadványokban. Az érdeklődő ehhez pontos és részletes információt kaphat a kötetből, ami közli a kiállításokról a címet (telefonszámot), azok jellegét, a tervezett időtartamát, nyitvatartását, valamint a kiállítás rendezőjének nevét.

A recenzens vélekedése a két műről:

Az iskolatörténethez a szép és a jó ötvöződését kínálják. Kérdés, hogy ki milyen szándékkal fordul feléjük. A Mészáros-féle kronológia praktikus, célszerű összeállításával elsősorban a kutatói munkát segíti, de a történetiség iránt érdeklődők is sokat meríthetnek belőle. A Kelemen–Kardos-féle kronológia tudományos, ismeretközlő jellegű, képeivel gyönyörködtet és sokatmondó tájékoztatást kínál.

Két tartalmas kiadványt ismerhet meg az olvasó, és mindkettő műveltséget gyarapító. Kár lenne meg nem ismerni őket.

1000 éves a magyar iskola. Korona Kiadó Kft. Bp., 1996. 182 o.

Lányi Katalin