Új Pedagógiai Szemle1997 február - EPA

Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1997 február > „A gondokat a drog nem oldja meg, inkább súlyosbítja vagy újakat okoz” - Mentálhigiénés foglalkozás egy általános iskolában

– Mentálhigiénés foglalkozás egy általános iskolában –

Az Életvezetési ismeretek és készségek keretében a konfliktusról, a stresszről és a drogról tartott foglalkozást Árvai Józsefné, a Békés Megyei Pedagógiai Intézet pedagógiai tanácsadója vezette 1995. február 9-én a Gyulai 1. Sz. Általános Iskola hetedik osztályában. Az óraleírás videofelvételről készült.

Az osztályterem leírása: A gyerekek U alakban összetolt padsorban ülnek, a tanár elöl, középen vezeti a foglalkozást. A falon különféle aforizmák olvashatók, valamint drogellenes rajzok, képek láthatók.

Tanár: Gyerekek, eddigi óráinkon több témáról beszélgettünk, többek között a barátokról és a baráti közösségekről, a stresszről és a stresszkezelési technikákról. Ma a konfliktushelyzettel, problémakezeléssel szeretnénk indítani ezt a foglalkozást. Kérem, hogy azok, akik ezzel kapcsolatban elő tudnának adni nekünk egy kis jelenetet, azok fáradjanak ki.

(Hét gyerek a terem közepére áll félkörben, középütt az édesanyát játszó kislány helyezkedik el. )

Nagymama: Ágnes, jó lenne, ha eljönnél leszedni a szilvát a fáról, mert megromlik.

Tanárnő: Jó napot! Szeretném, ha holnap délután eljönne a munkaközösségbe megbeszélni egy pár dolgot. És most jutott eszembe, még a farsangra a büfét is meg kell beszélni.

T.: Fel van adva a lecke. Mit tegyen? Mit tegyen az anyuka, amikor mindenki valamilyen kéréssel bombázza, amikor a problémák tömkelege rázúdul? Tudnátok valamilyen információt nyújtani neki a problémakezelésről?

D. (egy sárga könyvből olvasva): A probléma megoldása, kezelése harcmodor. Az egyéntől, azaz tőled függ, érdeklődésedtől, önismeretedtől, az értékek tisztázásától, együttműködő képességedtől, döntéshozó gyakorlatodtól és akaraterődtől. Szabadon dönthetsz és mondhatsz nemet kortársaid befolyása nélkül, ha olyan kérdés merül fel, amiben nem egyező a véleményetek. Ettől, ha egymást kölcsönösen tisztelitek, nem veszíted el a barátodat. Ha szükséges, segíts neki is a döntésben. Te irányítod a viselkedésedet. Szükséges, hogy legyenek információid, rendelkezz önismerettel, tudj jól és gyorsan dönteni, hogy a problémát megoldd, a stresszt kezeld. Madách Imre írta: „Sokat megbír az ember, ha van elég bizalma önmagában.”

Anyuka: Azt hiszem, hogy inkább beveszek egy nyugtatót. Nem, mégsem. Inkább iszom egy pohárkával.

D. (a könyvből olvasva): A drog. Nagyon régen, évezredek óta használják a drogot. Már Kr. e. 3500 táján feljegyeztek alkoholfogyasztásról és nem sokkal később marihuánáról. Ezután következtek a gyógyszerek, a tea, az ópium, a dohány, a kávé stb. Melyik hosszú távú futó ne hallott volna az inkák levélrágcsálásáról a hosszú futásaik előtt. Ma már minden futó tudja, hogy a kokacserje levele szétrágva nagy távok teljesítéséhez ad erőt. Mi is a drog?

D. (az iménti könyvből olvasva): A gondokat, a problémákat a drog nem oldja meg, inkább súlyosbítja vagy újakat okoz. ... A kábítószer hatása alatt lévő személy könnyen tönkreteszi magát és a környezetét is. A problémák annyira óhajtott megszüntetését csak átmenetileg oldja meg a bizonyos mennyiségű drog. Nem jó ez a módszer. Legyél más mint a többi, tudjál nemet is mondani. Legyél egyéniség drog nélkül is!

T.: Van egy mottónk a faliújságunkon, azok között, amiket összegyűjtöttünk. Anikó!

D. (olvassa): A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. (Graffiti)

T.: Mi a véleményetek erről? Mi is akkor a drog? Beszélgettünk már az elmúlt években, az elmúlt időszakban erről. Mit nevezünk drognak? Mit neveztek régen drognak?

D.: Szerintem a kokain, a marihuána, az ópium, amit az emberek azért használnak, hogy gondjaikat leküzdjék, szebbnek lássák a világot, ezek a szerek segítik eltüntetni az életükből a gondot, a bajt.

T.: Régen a klasszikus drogon ezeket értették: morfium, ópium, kokain stb. Manapság mit értünk drogon? Bővült ez a fogalom vagy szűkült?

D.: Minden olyan szert drognak tartunk, ami megváltoztatja a szervezetünk normális életműködését.

D.: Az ilyen mindennapos, amiről az ember nem is gondolja, hogy drog. Ilyen a cigaretta, a kávé, az altató stb.

T.: Miként kezelik ezeket? A kávét, a cigarettát, egy pohárka italt? Mire használják az emberek, hogy hívjuk ezt?

T.: Nagyon sokan nem gondolnak arra, hogy ha ezzel mértéktelenül visszaélnek, ebből kialakulhat valami borzasztó dolog. Mi az a borzasztó dolog?

T.: Ha az idegrendszerük kimerült, és reggel fáradtan ébrednek, de szeretnének dolgozni, mit csinálnak?

T.: Este nem tudnak elaludni, mert egész nap felhúzták magukat. Mit csinálnak? Pisti?

T. És ez megy, állandóan, mint egy ördögi kerék, addig, amíg a szervezet egyszer csak felmondja a szolgálatot. Nagyon nehéz ezektől a dolgoktól megszabadulnunk, ha már rászoktunk, éppen ezért mit tanácsolnál, Misi? Megkóstolni az első cigarettát, elszívni az első marihuánás cigarettát, meginni egy-két kávénál többet, meginni egy-két pohárnál többet? Ezt?

T.: Tehát szerinted vannak olyan dolgok, amiket mértékkel szabad fogyasztani? Mire érted ezt a mértékkelt? Mik azok, amikre még elfogadod azt, hogy mértékkel?

D.: A klasszikus drogokból semmit, de ha valaki egy pohár borocskát megiszik naponta, az még nem sok.

T.: Bizonyos alkalmakkor és nem mindennap, nem rendszeresen, nem mértéktelenül. Úgy gondolod, hogy ha az élvezeti szerekkel nagyon mértékletesen él valaki és csak bizonyos alkalmakkor, akkor talán még kiküszöbölhetjük azt, hogy a megszokás rabjává váljon az illető és kialakuljon a függőség. Mi az a függőség?

D.: Az, hogy a szer nélkül nem nagyon tud meglenni, muszáj, hogy azt bevegye vagy megigya.

T.: Miért szokott az ember először inni vagy dohányozni vagy bármilyen drogot elfogyasztani?

T.: Először csak megpróbálja, mondjuk egy összejövetelen. Jól is érzi magát, megisznak egy-két pohárral. Most ne is beszéljünk a klasszikus drogokról, maradjunk az élvezeti cikknél, mondjuk az alkoholnál.

D.: Azt gondolom, hogy először, amikor kipróbálja, lehet, hogy segíteni fog rajta, és mikor rájön, hogy ez nem segít, akkor még többet és még többet akar, és a végén már nem tud neki ellenállni.

T.: Tehát először azért fogyasztja, hogy kipróbálja, másodszor azért, mert jólesett neki, harmadszor azért, mert hiányzik, kell neki. Aztán még tovább. Mi van akkor, amikor nem iszik, nem dohányzik, nem vesz be valami drogot?

D.: Lehet, hogy már nem is kell neki, csak megszokásból használja, vagy rászokott, például a cigarettára.

T.: Lehet, hogy elaludna anélkül is, de automatikusan beveszi, megszokásból. Mi lehet a csúcs, amikor egyiket sem használja, egyikkel sem él, akkor mi történhet?

T.: Akkor lesz rosszul, ha nem használja ezt a drogot. Mondtátok a megszokást, nagyon jó. A szokásainknak a rabjai vagyunk, ezt most mindjárt be is bizonyítjuk egy példán. Gyere, Anikó a táblához, fogj egy krétát! Ti pedig az osztályfőnöki füzetet nyithatjátok ki, és egy tollbamondást fogok nektek diktálni. De lesz egy probléma, amire figyelnetek kell! Nem szabad belejavítani, nem szabad áthúzni a t betűt, és nem szabad pontot tenni az i betűre.

Egy diák a táblánál, a többiek a füzetükbe írják a következő szöveget:

421 kémiai anyaga közül a THC a legveszélyesebb. Hatóanyagai a zsírszövetekben raktározódnak kb. 1 hónapig. Súlyosan befolyásolják a rövid távú emlékezetet, az összehangoltságot, a gondolkodást (itt egy másik diák jön a táblához), vagyis az agyfunkciókat, az olvasási készséget, a problémamegoldást és a szaporodást, mivel megváltoztatják a szervezet hormonszintjét.

T.: Azt a megállapítást tehetjük, hogy nagyon jó, túlságosan is jól odafigyeltetek. Jó lenne, ha mindig ennyire figyelnétek a helyesírásra, a tollbamondásra meg egyébre, no és a többi rossz szokásokra. Olyan kevés hibát vétettetek. Nézzük végig! Mi volt a feladat? Hogy nem volt szabad oda tenni az i-re a pontot és a t betűt áthúzni.

A tanárnő végignézi a táblán lévő szöveget a gyerekek segítségével, aláhúzza, ahol hibás, ahol pedig helyes a kért feladat, oda kört rajzol a betű alá. A hibapont: 5.

T.: Azt a megállapítást kell tennünk, hogy még abban az életkorban vagytok, amikor szokásaitokat még képesek vagytok megváltoztatni akkor, ha... Mikor?

T.: Máskor is odafigyelsz, mégis követsz el hibát! Itt most nagyon jól csináltátok, a feladatot szinte tökéletesen megoldottátok. Alig-alig, de azért előfordult, hogy a szokáshoz híven áthúztátok, illetve rátettétek a pontot. Egyik gyerek, aki a táblára írt, kevésbé jó helyesíró, a másik jó helyesíró, kétféle személyiség, mégis hasonló eredményre vezetett a figyelem. Ezért azt gondolom, hogy ez az az életkor, amikor még lehet rajtatok alakítani, lehet változtatni, ha ti is akarjátok. Most ezzel kapcsolatban játsszunk el egy játékot. Amit a táblára írtunk, azt komolyan olvassátok át, mert még fogunk róla beszélni. A tartalmáról is, nem csak a helyesírásáról.

10 gyerek egymással szemben áll párokban, mindegyik gyerek kezében van egy kb. 80 cm-es spárga. Az egyik gyereknek mind a két csuklójára ráhurkolják a kezében lévő spárgát, majd a másik gyerek egyik csuklójára rákötik a kezében lévő spárga egyik végét, utána a spárgát keresztülhurkolják a már felkötözött spárgán, s végül a spárga végét rákötik a gyerek szabadon lévő csuklójára. Feladat: meg kell próbálni kibogozni, úgy, hogy egymástól függetlenek legyenek. (A szokás meg a rab. A rab a szokásától szeretne megszabadulni. Az egyik a szokás, a másik pedig, aki a szokásnak a rabja lesz.) A gyerekek sokféleképpen próbálkoznak: átbújnak a spárga alatt, felett, a másik karja felett, megpróbálnak megfordulni egymás előtt, egymással stb. Senkinek nem sikerül megoldani a feladatot.

T.: Ebből az derült ki, hogy vannak, akik semmiképpen nem tudnak kikászálódni a szokásaik rabságából. Most mutassuk meg, hogyan tudunk kiszabadulni a rabságból.

8 tanuló körben áll. Csillag alakban megfogják mindig más-más kezét, és ezt a gubancot kell kioldaniuk úgy, hogy ne engedjék el egymás kezét. A végén sikerül, a többiek tapssal jutalmazzák.

T. (visszatérve a tollbamondás szövegére): Az előző drogproblémára visszatérve, látunk egy jelmondatot, egy mottót. (A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert.) Melyik kábítószerről írtunk itt az előbb tollbamondást?

T.: A marihuána cigarettában jelenik meg általában a nagyközönség előtt. Miből állítják elő? Tudjátok-e?

T.: Hallottátok, hogy már Magyarországon is termelik ezt a növényt? Hogy hívják ezt a növényt?

T.: Igen, egy bizonyos kenderfajta. Akkor ne felejtsétek el, hogy a valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert, márpedig kevesen bírják. Mit okoz hosszú távon a marihuánás cigaretta szívása?

T.: A rövid távú emlékezetet károsítja, ami azt jelenti, hogy ma megtanulod a leckét és holnapra nem fogod mégsem tudni. Az összehangoltságot is rombolja benned, hogy a kezed, a lábad, a szemed, a beszéded, a viselkedésed összhangban legyen. Mire hat még?

T.: A probléma megoldására. Van egy probléma, hogy tudd, miként kellene megoldani, ehhez szükség van a gondolkodásra, azoknak a logikai lépéseknek a megtételére, ami a problémamegoldáshoz szükséges. Miben játszik még károsító szerepet?

T.: Márpedig a szaporodás fontos dolog az emberi faj fenntartása szempontjából. Miért játszik szerepet a szaporodásban?

T.: Márpedig tudjuk, hogy a hormonháztartásba beleavatkozni a legveszélyesebb dolog, mert abból néha beláthatatlan következmények fordulhatnak elő. Most meghallgathatunk ezzel kapcsolatban egy hangfelvételt, ami tulajdonképpen kicsit a ti életkorotokhoz is illik. Arról szól, hogy egy fiú meg egy lány meglátták és megszerették egymást. Hallgassátok, mi történt tovább.

T.: Azt gondolom, hogy ezt nem kell megbeszélni, mindenkiben kialakított egy hangulatot és néhány gondolatot is felvetett. Jó lenne ezt feloldani azzal, ha elővennétek a kis kártyáitokat és építenétek egy kártyavárat. Aki legelőször készen van, és akinek a kártyavára állva is marad és nem dől össze, az elmondja, hogy mi van a kártyáira írva, miből épül fel ez a kártyavár. Tamás kész is van.

(Egyik lap „barátok” és „iskola”, másik lap „közösség” és „iskola”; a két szintet az „akarat” választja el, a két fölső kártya a „stressz” és az „egyén”.)

D.: Én úgy építettem meg, hogy az egész támaszkodik a családra, a közösségre, az iskolára és a barátokra. Az egyén legyőzheti a stresszt, ezek segítségével és az akarat segítségével is.

T.: A két fölső kártya nálad az egyik oldalon a stressz és az egyén. Az egyén le akarja győzni a stresszt, ehhez igénybe veszi, alapul veszi az akaratot, az akarat alatt pedig az egyik oldalon a barátok, az iskola, aztán a közösség és a család. Ki építette másképpen a kártyavárát? Anikó?

D.: A barát és az akarat az egyik alap, a másik a közösség és az iskola, ezen van a stressz és a stresszre épül az egyén és a család.

D.: Barátok és iskola támaszkodnak egymáshoz, közösség és család a másik alap.

D.: Rokoni, vallási közösség. A két szint a stressz, és a kártyavár csúcsán helyezkedik el az egyén és az akarat.

D.: Az egyén támaszkodik az iskolára, a családra, a közösségre és a barátokra, és az egyén fölé emelkedik az akarat és a stressz.

T.: Ez aztán új megoldás volt, mert azt mondja, hogy fölé emelkedik, ami azt jelenti, hogy legyőzi. És akkor legyőzi az egyént a stresszt és az akarat? Melyik lesz a harcban a győztes? Hogy az egyén felett mi fog győzni, az akarat vagy a stressz, ez mitől függ?

T.: Többféle variáció volt és nincs leghelyesebb megoldás. Mitől függ, hogy melyik megoldás a leghelyesebb vagy melyik megoldás a helyes? Van általános érvényű szabály?

T.. Milyen erős az a család, milyen erős az a közösség, amelyikre támaszkodhatsz, nemcsak család, hanem a barátok közössége, de említettük a vallási közösségeket, vagy a rokonokat is. Aztán függ attól, hogy milyen a barátod. Tehát attól, hogy az egyén fölött mi van. Nagyon jó, Attila, hogy te így építetted fel, mert egy újabb megbeszélésre adtál lehetőséget. Mi fog diadalmaskodni, az nagyon függ attól, hogy milyen erős alapjai vannak, hogy az alapjai közül mi lett a domináns. Gondolom, hogy erre az együttműködésre valami kis tréfás példát mutathatnátok. Kérek három párt, akik eljátsszák a három lábon való futást. Módszertani megbeszélést tarthattok egymással, összesúghattok, hogyan fogjátok csinálni.

Két diák az egymás mellett lévő lábát összeköti, a párok felállnak a rajtvonal elé, és az győz, aki elsőnek éri el a célt.

T.: Átadnátok a módszereteket, hogyan csináltátok? Mutassátok meg még egyszer!

A győztes páros „szélső lábbal” indul el összehangolva, a második pár egyik tagja halkan mondja, hogy hopp, és az összekötött lábukkal indulnak el, a harmadik pár úgy indul, ahogy az első két gyerek.

T.: Azt gondolom, hogy a megbeszéléstől is függött, milyen sikeresen futottatok. Kik futottak jobban vagy gyorsabban? Kik tudtak a három pár közül leggyorsabban futni? Mi volt nagyon fontos?

T.: Az együttműködés, az összhang, az együttes tevékenység. Ha valaki az egyik lábával összevissza lépked, a saját akaratát akarja érvényesíteni, az nem megy. Van még valami a mai órára, amivel befejeznénk. Egy olyan kislány által írt verset hallgatnánk meg, aki szintén drogozott, de meggyógyult. Mialatt hallgatjuk, vegyétek elő azokat a reklámokat, amiket sikerült összegyűjtenetek. Először azokat a reklámokat, amelyek felhívják magukra a figyelmet az utcán, úton-útfélen.

Közben a magnószalagról a következő vers hallható, egy kislány felolvasásában:

T.: Ez a vers önmagáért beszélt. Mutassátok most meg azokat a plakátokat, amelyek a mi játéknaptárainkból valók, s melyek arra biztatnak bennünket, hogy egészségesen, természetesen és drog nélkül éljünk.

Szeretném, ha a következő órára gyűjtőmunkát végeznétek. Gyűjtsétek össze, milyen plakátokkal, egyéb figyelemkeltő hirdetésekkel találkoztok, akár szövegessel, akár képivel, amelyek valamilyen drog használatára szólítanak fel. Biztos nem az LSD-re és nem a marihuánára, hanem mikre? Milyen drog használatára?

D.: A dohányzásra, a tea fogyasztására, a kávéivásra, az alkoholra, a gyógyszerekre.

T.: A gyógyszerekről és az azokkal való visszaélésről külön is fogunk beszélni. Köszönöm szépen. A mai foglalkozást befejeztük.