Erős Istvánné

Új művészeti vizsgatárgy: a tánc és dráma

A tánc és dráma a Nemzeti alaptanterv új műveltségi részterülete. Új, mert nincsenek kialakult tantárgyi keretei és tanítási tapasztalatai közoktatásunkban. Ezért nem volt lehetséges az általános vizsgakoncepció olyan széles körű véleményeztetése, amilyen a hagyományos tantárgyak esetében. A gazdag külföldi hagyományok mellett azonban hazánkban is voltak és vannak iskolák, amelyek tagozatos osztályaiban van ilyen jellegű képzés, vagy ahol komplex művészeti nevelés keretében foglalkoznak a tánc és dráma tanításával. Ezeknek a műhelyeknek fontos szerepük lesz a részletes vizsgakövetelmények kialakításában, oktatási tapasztalataik átadásában.

A tánc és dráma műveltségi részterület két, speciális formanyelvvel és önálló művészeti lehetőségekkel rendelkező művészeti ágat fog össze. E két művészeti ág mindegyike több műfajra tagolódik. A táncművészetbe tágabb értelmezésben a néptánc, a balett, a történelmi táncok és a XX. századi társastáncok mellett beletartozik minden mozgásművészet. A dráma több egymással összefüggő, ugyanakkor jól elhatárolható művészeti részterület gyűjtőfogalma. A dráma kettős „létformájából” adódóan az írott drámaszöveg és az előadott, megjelenített alkotás más-más művészeti ág (irodalom és színházművészet) körébe tartozik. A műfaji meghatározás alapvető szempontjai a téma és a téma feldolgozásának módja. A dráma műfaji gazdagságát, kifejezőeszközeinek változatosságát jól tükrözik Vörösmarty szavai: a dráma „kicsinyben a cselekvő élet képe”. A tánc és dráma – bár vitathatatlanul autonóm művészeti ágak – az előadó-művészetben, a cselekvő ábrázolás közös vonásaiban találkoznak, mindkettő térbeli kommunikáció.

A vizsga tartalma

A vizsga tartalmában a Nemzeti alaptanterv 1–10. évfolyamának témái és követelményei jelennek meg. Fontos, hogy egyetlen oktatási szakasz se maradjon ki, mert mindegyiknek megvan a maga saját hangsúlyozott célja, feladata. Az első négy évfolyam a nemzeti kultúrára, a nép- és honismeretre építi a műveltségi terület tanítását. Az 5–6. évfolyam kitekintést ad az európai és Európán kívüli kultúrkörökre. A 7–8. évben a „pályaorientáció” szempontja kerül előtérbe. A tanulók kibontakoztathatják egyéni képességeiket, elmélyültebben foglalkozhatnak választott érdeklődési körükkel. Az utolsó két év pedig a Tánc és dráma műveltségi részterület szintézise. Ezt tükrözi a két záró témakör: tánc és mozgásművészet, színi nevelés. A 10. évfolyam végéig tehát az életkori sajátosságoknak megfelelően kibővül, kiteljesedik a táncok ismerete és gyakorlata. A színi nevelés pedig a megtervezett, kollektív alkotótevékenységben, valamint a színművészeti alkotások befogadásában és elemzésében összegzi addigi részterületeit.

Az utolsó két évnek ez az összefoglaló, rendszerező, komplex művészeti szemlélet kialakítására törekvő célkitűzése több ponton találkozik a Nemzeti alaptanterv más műveltségi területein a 9–10. évfolyamra megfogalmazott követelményekkel. (Irodalom: „színház és dráma, a drámai beszéd formái, dialógus, monológ, tragédia, komédia, színmű”. Mozgóképkultúra és médiaismeret: „a látvány időbeli és térbeli megszervezése, a film kapcsolata a társművészetekkel”. Ének-zene: „a zene és a társművészetek kapcsolata, zenei korok és stílusok”. Testnevelés: „ritmikus sportgimnasztika”. Vizuális kultúra: „mozgás, hang, fény és statikus látványelemek együttes alkalmazása, tervezett esemény, fiktív történet képes forgatókönyve”. Emberismeret: „érdek és érték, erkölcs és erkölcsiség különbözőségének és kapcsolatának bemutatása az életből és műalkotásokból vett példákon, anekdotákat, paródiákat, tréfákat elemezve különböztesse meg a vidámságot, a játékosságot, az iróniát”.)

Vizsgafeladatok

Az írásbeli vizsga azonos súllyal tartalmazza a tánc körébe tartozó ismereteket (tánctípusok és táncdialektusok, zene-tánc kapcsolata), valamint a dráma műfaji és drámatechnikai ismeretanyagát. Az írásbeli vizsga feladatai valamennyi vizsgázó számára azonosak.

A csoportos gyakorlati vizsga lényegében az eddig együtt dolgozó műhely kollektív produkciója, amelyben a vizsgázók alkotó módon részt vesznek. Az előadásra, illetve a betanított koreográfia bemutatására a csoport már hónapokkal a vizsga előtt felkészülhet. (Nem szükségszerű, hogy a produkció minden szereplője vizsgázó legyen.)

Az egyéni vizsgafeladatot a vizsgázó maga választja a vizsgakövetelményekben felsorolt témák valamelyikéből, tehát maga dönti el, hogy előad egy elbeszélést, monológot, verset, mesét, vagy inkább táncol, vagy pedig díszletet, jelmezt, bábot stb. készít. A csoportos feladatban az együttműködési képességen, a produkció közös kivitelezésén van a hangsúly, az egyéni feladat viszont a tanuló egyedi, speciális képességeinek és tudásának bemutatására ad lehetőséget.

A tánc és dráma helye az iskolában

Az a tény, hogy a Nemzeti alaptanterv – és ebből kiindulva a vizsgakoncepció is – a táncot és a drámát egy műveltségi területbe vonja össze, nem jelenti azt, hogy a tánc és dráma önálló tárgyként fog megjelenni a közoktatásban. Kevés iskolában lesznek meg ehhez a feltételek (képzett szaktanárok, speciális szaktanterem, elkülönített óraszám stb.). Reálisabbnak tűnik az a megoldás, hogy az egyes műveltségi részterületek más-más tantárgyhoz kapcsolódva kapjanak helyet az iskolában. Egy lehetséges megoldás például az irodalom-dráma, a tánc-testnevelés integrációja. Láttuk, hogy a táncnak és drámának több műveltségi területtel van közös érintkezési pontja. Ezért más csoportosítás, több különböző tantárgyi integráció lehetséges az iskolák helyi sajátosságaitól függően.