Gálosné Szűcs Emília

Vélemények az anyanyelv és irodalom alapműveltségi vizsga általános követelményeiről

Szaktárgyunkból az 1990-es évek elején kezdődtek el a kísérletek, amelyeknek tanulságai több variáció bemérésére késztettek, több ezer fős mintán próbáltuk ki a terveket. A kísérleteket a József Attila Tudományegyetem Pedagógiai Tanszéke mellett működő Alapműveltségi Vizsgaközpont irányította. A kísérleteket különböző iskolatípusokban végeztük.¹ Az általános követelmények itt közölt javaslata az öt évig tartó kísérletek, a legitimációs bizottság észrevételei és az 1997 januárjában végzett országos közvélemény-kutatás alapján született.

A kiküldött 4622 kérdőívből 2136 (46%) érkezett vissza. A kitöltve visszaküldött kérdőívek 51%-a a szaktanároktól, 45%-a a munkaközösségektől, 4%-a pedig az egyéb véleményezőktől érkezett. A 3598 általános iskolából visszakaptunk 1539 (43%), a 331 gimnáziumból 231 (70%), a 693 szakképző intézményből 366 (53%) kérdőívet. A válaszok összesített adatait az alábbi táblázat szemlélteti. Akik a javasolt megoldással nem értettek egyet, szöveges válaszokban mondták el véleményüket, ajánlásaikat.

A vizsga tartalma

Az anyanyelv és irodalom műveltségi terület két nagy műveltségi részből épül fel. Az 1996 első felében végzett felmérés alapján, amely az alapműveltségi vizsga koncepcionális kérdéseit volt hivatva véleményeztetni, a válaszolók 86%-a egységes vizsgatárgynak minősítette ezt a műveltségi területet. Ennek megfelelően olyan vizsga kidolgozására volt szükség, amely több részvizsgából épül föl, vagyis alkalmas arra, hogy értékelje a vizsgázók anyanyelvi fejlettségét (beszédképességét és fogalmazási képességét, ezen belül a helyesírási készségét és a grammatikai felkészültségét), valamint olvasottságát, irodalmi ismereteit.

Tartalom 1. „Egyetért-e azzal, hogy az anyanyelvi vizsga tartalma a Nemzeti alaptanterv 1–10. évfolyamra meghatározott anyagát ölelje fel?” Ezzel a javaslattal a válaszolók 88%-a egyetért. Akik nem értettek egyet, azok (98 válaszoló) különböző javaslatokat tettek: 29-en az 1–8. évfolyam, 30-an az 5–10. évfolyam, továbbá 39-en a 7–10. évfolyam mellett foglaltak állást. A vizsgán a szóbeli és az írásbeli anyanyelvi képességek fejlettségét kívánjuk értékelni, aminek a fejlesztése a kötelező oktatás egész időtartamának alapvető feladata. Mivel azonban a NAT a 6. évfolyamig nem kéri fogalmi szinten az anyanyelvi ismereteket, ezért a közvélemény egyetértésével a 7–10. évfolyamok anyanyelvi követelményeinek teljesülését kívánatos értékelni az alapműveltségi vizsgával.

Tartalom 2. „Egyetért-e azzal, hogy az irodalomvizsga tartalma a Nemzeti alaptanterv 7–10. évfolyamra meghatározott anyagát ölelje fel?” Ezt a javaslatot a válaszolók 82%-a fogadta el. A szöveges válaszok száma 155, ebből negyvenöten az 1–10., hetvenheten az 5–10. és harminchárman a 9–10. évfolyam anyaga mellett foglaltak állást. Az 5–10. évfolyam anyaga mellett súlyos érvek szólnak. Ugyanis például a 7–10. évfolyam esetén a vizsgán nem szerepelne Arany János Toldija, valamint több más alapvető mű. Ezért javaslatunkat úgy módosítottuk, hogy az irodalomvizsga az 5–10. évfolyam anyagát ölelje föl.

A vizsga módja

Mód 1. „Egyetért-e azzal, hogy anyanyelvből és irodalomból írásbeli és szóbeli vizsga is legyen?” Ezt a javaslatot a válaszolók 90%-a elfogadta. A szöveges véleményt nyilvánítók között voltak, akik irodalomból csak szóbeli vizsgát szeretnének, nyelvtanból írásbelit, de olyan vélemény is akadt (34 fő), amely szerint mindkét részterületből szóbeli és írásbeli vizsgát is kellene tartani.

Mód 2. „Egyetért-e azzal, hogy az írásbeli vizsga fogalmazásból, komplex szövegolvasási és irodalmi feladatlap megoldásából álljon, amely a felsorolt készségek, képességek értékelését szolgálja?” Ezt a javaslatot a válaszolók 88%-a fogadta el. 34 válaszoló szerint fogalmazást nem kellene íratni, 11 fő pedig azt fejtegeti, hogy nincsen szükség komplex feladatlapra. Néhányan felvetették a nyelvtan, valamint a helyesírási készség értékelésének szükségességét. Bizonyára nem volt egyértelmű, hogy ennek megoldását a fogalmazással, illetve a komplex feladatlappal lehet elérni (amely nyelvtani elemzést is kér a vizsgázótól).

Mód 3. „Egyetért-e azzal, hogy a szóbeli vizsga felolvasásból, memoriterből és kiselőadásból álljon, amely a felsorolt készségek, képességek értékelését szolgálja?” Ezt a javaslatot is a válaszolók 88%-a támogatja. A szöveges válaszból az derül ki, hogy hatvanheten nem értenek egyet azzal, hogy szöveg felolvasása is szerepeljen a vizsgán, voltak, akik a „kiselőadást” ellenezték, mások (negyvenöten) a memoriter ellen hoztak fel érveket. Végeredményben a túlnyomó többség véleményét célszerű érvényre juttatni.

A vizsga időtartama

Idő 1. „Egyetért-e azzal, hogy az írásbeli vizsgára összesen 140 perc álljon rendelkezésre (a fogalmazásra 80, a feladatlapra 60 perc)?” Ezzel a javaslattal a válaszolók 80%-a ért egyet. A szöveges javaslatok a kétféle írásbeli feladatra 60–240 perc között változtak. A komplex feladatlap megoldására fordítandó időt illetően módosításra nincs szükség. Ezzel szemben sokan nem tartották elegendőnek a fogalmazásra szánt 80 percet. Az indokokat figyelembe véve javaslatunk közel két tanórányi idő, vagyis 90 perc.

Idő 2. „Egyetért-e azzal, hogy a szóbeli feleletre 10 perc, a felkészülésre 30 perc álljon rendelkezésre?” A javaslatot a válaszolók 88%-a megfelelőnek tartja. A szöveges észrevételek alapján némi módosítást ennek ellenére szükségesnek tartunk. A módosított javaslat a következő: a felolvasás, a memoriter előadása és a kiselőadás összesen maximum 10-15 percet vehet igénybe. A kiselőadásra a felkészülési idő legalább 20 perc legyen.

Minimum- és minimum fölötti szint

A kérdés a következő volt: „Elfogadhatónak tartja-e, hogy a Nemzeti alaptanterv minimum- és minimum fölötti követelményei fele-fele arányban szerepeljenek a feladatlapokon?” A javaslatokat elfogadók aránya 78%. A más véleményen lévők szöveges válaszaiból kitűnik, hogy nem volt egyértelmű a javaslat. Ugyanis a „fele-fele arány” csak a feladatlapon szereplő, illetve a vizsgán szereplő kérdések arányát jelenti, az oktatásban más lehet az arány. A vizsgán alkalmazott fele-fele arány elsősorban értékeléstechnikai szerepet játszik. Ugyanis ebben az esetben tekinthető leginkább megbízhatónak a minimális és az e fölötti eredmény értékelése.

A vizsga értékelése

„Egyetért-e azzal, hogy a feladatlap javítását és osztályzattal történő értékelését, minősítését a szaktanár végezze a megadott javítókulcs és osztályzattá alakító kulcs segítségével, a javítást és az értékelést pedig a vizsgaelnök ellenőrizze, illetve ellenőriztesse?” Tekintettel arra, hogy ezzel a javaslattal a válaszolók 94%-a ért egyet, és a néhány szöveges válasz nem indokol változtatást, a javaslat véglegesnek tekinthető.

„Egyetért-e azzal, hogy a szóbeli feladatokat két szaktanár pontozza a megadott szempontok szerint, továbbá, hogy a pontokat a megadott kulccsal osztályzattá alakítsák és konszenzussal véglegesítsék?” A szóbeli vizsga javasolt értékelési módszerét a válaszolók 90%-a elfogadja. A szóbeli vizsgával kapcsolatban (amely elsősorban a beszédképesség értékelését szolgálja) 70 válaszoló kifogásolta, hogy két vizsgáztató legyen jelen a vizsgán. Erre azért van szükség, mert a beszédképességet (annak összetevőit) pontozással lehet értékelni. Az értékelés objektivitása lényegesen megnövekszik, ha két pontozó eredményét átlagoljuk. Fontos észrevételek érkeztek arra vonatkozóan, hogy lesz-e elegendő vizsgáztató, nem okoz-e ez az előírás szervezési gondokat. Ezt és sok más hasonló problémát majd a kipróbálások során kell tisztázni és szükség esetén módosítani lehet.

Egyéb javaslatok

Mintegy félszáz szöveges javaslatot kaptunk. Ezek egy része nem a vizsgára vonatkozik. A vélemények többsége azt jelzi, hogy vannak még pedagógusok, akik nem rendelkeznek elegendő ismerettel a Nemzeti alaptantervről, az alapműveltségi vizsgáról. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a bevezetés előtt, 2002-ig a továbbképzésre fontos feladatok hárulnak. Lássunk néhányat az észrevételekből! Felmerült például, hogy a szakmunkásképzésben részt vevők számára külön vizsgarendszert kellene kidolgozni. Nem gondolt a kérdés felvetője arra, hogy a 10 évfolyamra emelt általános képzés következtében a hagyományos szakmunkásképzők megszűnnek. Ez a kérdés tulajdonképpen a differenciálás problémáját feszegeti. Ezt oldaná meg a Nemzeti alaptanterv minimális és minimum feletti követelményeinek külön-külön történő értékelése. Fölmerült az a gondolat, hogy a 11. évfolyamba lépés feltételét a helyi követelmény határozza meg. A törvény értelmében az iskola joga annak eldöntése, hogy a 11. évfolyamba lépéshez elegendő-e a tanévzáró bizonyítvány vagy az alapműveltségi vizsga letételét is előírja az iskola. Többen javasolják, hogy a 6. és a 8. osztály végén is legyen vizsga. A törvény ilyet nem ír elő, de nem is tilt. Az iskola dolga, hogy e két szakaszhatár végén belső vizsgát szervez-e.

Összegzés

A magyartanárok, munkaközösségek, módszertanos kollégák és valamennyi véleményt nyilvánító pedagógus, aki fontosnak tartotta, hogy írásos kritikáját és támogató véleményét megfogalmazza, komoly segítséget adott munkánkhoz. Köszönettel vettük szavaikat, amelyek elsősorban megerősítések voltak, s ezért csak néhány kisebb módosítást kellett végrehajtanunk. Ezek nem a koncepcióra, hanem elsősorban formai dolgokra irányultak, illetve a vizsgáztatás idejének módosítására.

Tudom, hogy a közmondással élve, egy embert könnyebb meggyőzni, mint sokaságot, és ahogy Tolsztoj mondta: „nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot”, mégis, a több éve folyó kísérletek pozitív visszajelzései és a jelen felmérés segítő szándékú többségének felelősségteljes ajánlásai arról győztek meg, hogy majd a részletes követelmények megismerése és a vizsga kipróbálása után a most még elutasító álláspontot képviselők is hasznosnak fogják érezni anyanyelv és irodalomból az alapműveltségi vizsgát.