Kárpáti Andrea

Vélemények a vizuális kultúra alapműveltségi vizsga általános követelményeiről

A vizuális nevelés érzékeny pontja az értékelés. Minden rajztanár szeretné, ha tantárgyának képességfejlesztő hatásáról iskolájában hiteles képet nyernének, s ezzel a tantárgy presztízse növekedne. Ugyanakkor fenntartásai vannak az esztétikai nevelés szemléletétől idegen vizsgaformákkal szemben. Az alapműveltségi vizsgát ezért úgy állítottuk össze, hogy a vizuális képességek fejlettsége az eredmények alapján az egyes tanulócsoportokon belül és országosan is összemérhető legyen, ugyanakkor a tanulók lehetőséget kapjanak saját munkájuk számbavételére és bemutatására. Az objektív, feladatbankból összeállítható térszemléleti és művészettörténeti feladatlapok mellé, amelyek a rajzi vizsgát a többi tantárgyéhoz hasonló, hitelesen értékelhető eljárássá teszik, ezért iktattuk be a legjobb produktumokat bemutató, az alkotóképesség színvonalát és az egyéni stílust, ízlést, érdeklődést bemutató portfoliót. A feladatok tartalmát úgy próbáltuk meghatározni, hogy a Nemzeti alaptantervben szereplő új tartalmak, a környezetkultúra és a vizuális kommunikáció oktatásának helyi és országos eredményeiről is képet kaphassunk.

A kiküldött 4622 kérdőívből 1709 (37%) érkezett vissza. A kitöltve visszaküldött kérdőívek 74%-a a szaktanároktól, 12%-a a munkaközösségektől, 14%-a pedig az egyéb véleményezőktől érkezett. Az általános iskolák 37%-a, a gimnáziumok 56%-a, a szakképző intézmények 28%-a küldött vissza kitöltött kérdőívet.

A rajztanárok túlnyomó többsége jól fogadta a vizsgakoncepciót. A visszaküldött 1709 kérdőív összesen 1504 szöveges választ tartalmazott, s ezekben mindössze háromszor szerepelt a „készségtárgy” szó, amely (amellett, hogy negatív tartalmakat hordoz és egy – a gondolkodást és a pszichomotoros készségeket egyaránt foglalkoztató – területről szólva alapvetően hamis) maga után vonja az értékelhetetlenség bélyegét. A rajztanári szakma – úgy tűnik – elfogadja, hogy jól összeválogatott feladatokkal hitelesen értékelhető mindaz, ami a vizuális kultúra köréből objektív értékelés tárgya lehet. Egyetlen olyan kérdés sem szerepelt a vizsga egyes komponenseit bemutató kérdőíven, amelyik ne kapott volna a válaszadóktól legalább 80%-os megerősítést. Ez azért igen lényeges, mert a vizsga számos olyan új elemet is tartalmaz, amelynek nincsenek hagyományai az alapfokú vizuális nevelés értékelési gyakorlatában. A tanárok legnagyobb része jó értékelőeszköznek tartja a vizsgán kívül taneszközként is jól használható képes művészettörténeti, valamint a rajzi feladatlapot. Más vizsgaelemeket viszont azért fogadtak szívesen, mert jól illeszkednek az eddigi gyakorlathoz. A tanulói munkákat a legtöbb iskolában eddig is gyűjtötték, ezért a legjobb alkotásokat bemutató és értékelő portfoliót a válaszadók szinte mindegyike a diákok fejlődését jól reprezentáló vizsgaanyagnak tartja. A munkák gyűjteményének áttekintése és értékelése az a vizsgaforma, amely talán lehetőséget ad a vizuális nevelés nehezen megragadható, de annál lényegesebb eredményei: az esztétikai érzékenység, ízlés, a képi kifejezés, a hatáskeltés színvonalának minősítésére.

A középiskolai tanárok közül néhányan hiányolják a rajzi érettségin szereplő háromórás tanulmányrajzot, a nagy többség viszont – köztük valamennyi általános iskolai és szakmunkásképzésben oktató pedagógus – úgy véli, hogy a rajzi alapműveltségi vizsga nem lehet túl hosszú és megterhelő. Semmiképpen sem szabad hasonlítania a művészeti felsőoktatás felvételijéhez, hiszen a célja egészen más. Az alapműveltségi vizsga lehetőséget szeretne adni minél több – a vizuális kultúra iránt érdeklődő – tanulónak arra, hogy ismereteit rendezze és képességeit felmérje. A vizsga diagnosztikus és pályaorientációs értékét számos válaszadó kiemelte. A standardizált feladatlapok segíthetnek abban, hogy a technikai készségek és az elméleti ismeretek színvonaláról országos összehasonlításban képet kapjon a tanár, és tehetséggondozó, pályaválasztást segítő vagy éppen korrekciós munkájában felhasználja az eredményeket és a feltárt hiányosságokat.

A válaszadók rámutattak a vizsgakoncepció két lényeges hiányosságára, amelyet az itt közölt követelményekben már figyelembe vettünk. A műelemző feladatlap anyagából kimaradt a népművészet, a rajzi feladatlapból pedig a színnel való alkotás. Két olyan lényeges terület ez, amely a válaszok szerint a helyi tantervekben nagy hangsúlyt kap. A vizsgakoncepciót ellenzők legfőbb érve a tantárgyra jutó igen szűkös – átlagosan heti egy-másfél tanórás – időkeret volt. Sokan vélik úgy, hogy a Nemzeti alaptanterv minimális követelményeinek teljesítéséhez is legalább heti 2 tanóra szükséges. A vizsga egyes elemeit kipróbáló kísérletek remélhetőleg választ adnak az alapkérdésre: milyenek a vizuális nyelv esélyei az iskolában, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy legalább minimális szinten megvalósuljanak az alaptantervi követelmények, amelyeket ez a vizsga számon kér. A tárgyi feltételek – taneszközök, műhelyek, anyagok és szerszámok – biztosítása a tantárgy sorsát és a vizsga sikerességét befolyásoló másik lényeges tényező. „Ez a vizsga egységes követelményeket feltételez, illetve igényli az egységes feltételeket. 36 év alatt 4 iskolát szolgáltam, egyetlen helyen sem volt rajzszertár, pedig az olyan fontos lenne, mint a fizikánál, kémiánál. Rajznál fontos a műhelyjelleg is, ez 20 tanulón felül nem lehetséges. A központi értékelés akkor helyénvaló, ha az iskolák tárgyi feltételei azonos szintűek” – írja egy véleményező. A vizuális kultúra oktatásának szükségességét senki sem vitatja, eredményességét viszont eddig csak a legkiválóbbak kiállításain láthattuk. Az alapműveltségi vizsga a vizuális alapműveltség próbája. Talán éppen ez lesz az az országos alkalom, amely a vizuális nevelés helyzetéről rendszeresen számot adva a tantárgy minimális létfeltételeit is kikényszeríti.

A továbbiakban a kérdőív kérdései szerint tekintem át a válaszokat a teljes minta (az összes válaszoló adatai) alapján.

Önálló vagy részvizsga

Tartalom 1. Vita folyt arról, hogy a vizuális kultúra önálló vizsgatárgy legyen-e vagy a mozgóképkultúra és médiaismeret részvizsgája. Ezért megkérdeztük, egyetértenek-e azzal, hogy a mozgóképkultúra és médiaismeret külön vizsgatárgy legyen. A válaszadók 70%-a egyetért azzal, hogy a „vizuális kultúra” is és a „mozgóképkultúra és médiaismeret” is önálló vizsgatárgy legyen. Ennek megfelelően a véglegesített szakmai javaslatunk az, hogy e két műveltségi részterület különálló vizsgatárgyat képezzen.

A vizsga tartalma

Tartalom 1. A felölelt tananyagmennyiségről: „Egyetért-e azzal, hogy a Nemzeti alaptanterv követelményeiből az 5–10. évfolyam anyaga szerepeljen?”

A válaszadók 92%-a öt tanév anyagából vizsgáztatna. Kevésnek találják, hogy a vizsgán csak a 9–10. évfolyam, illetve csak a 7–10. évfolyam anyaga szerepeljen. A hatosztályos gimnáziumokat és a tíz évfolyamos általános iskolákat – tehát a jövőben valószínűleg meghatározó képzési típusokat – is figyelembe véve javasoljuk, hogy a vizsga a Nemzeti alaptanterv 6–10. évfolyamának követelményeit kérje számon. Érdekes, hogy a kérdés megválaszolása kapcsán sokan úgy határozták meg a rajzi alapműveltségi vizsgát, mint a gimnáziumokban is hasznos és szükséges diagnosztikai eljárást, amely a kutatások szerint optimális időben – a vizuális képességek teljes kibontakozásakor, a 16. életévben – segítheti a tanulót abban, hogy eldöntse: mennyire érdekli a vizuális kultúra és milyen szinten képes teljesíteni ezen a területen. Elsősorban nem a tehetségesekről van szó, akiknek számos megmérettetési alkalmat teremtenek a versenyek és kiállítások, hanem az átlagnál jobb képességű érdeklődőkről, akiknek – válaszadóink szerint – talán éppen a sikeres alapműveltségi vizsga mutatja meg az utat egy, a vizuális képességeket is igénylő pálya felé.

Tartalom 2. A rajzi vizsga témakörei: „Egyetért-e azzal, hogy az írásbeli vizsgán a rajzi feladatlapban a megadott témakörök szerepeljenek?”

A válaszadók túlnyomó többsége (89%-a) egyetért a javasolt témakörökkel. A kiegészítésről, illetve az egyes témák elhagyásáról 165 javaslatot kaptunk. A legtöbben a színnel kapcsolatos feladatokat hiányolják, ilyeneket beiktattunk a módosított követelmények közé. Az 1709 szakember közül 43 vélte úgy, hogy a vizuális kommunikáció jellegzetes feladatai: az ábra- és jelalkotás túl nehéz, ezért ne szerepeljen a feladatlapon. Ennél jóval többen (97-en) szeretnék elhagyni az axonometrikus ábrázolást. Mivel az egyszerű ábrák és jelek előállítása a mindennapi vizuális közlőnyelv része, ezt – a túlnyomó többség véleményét osztva – nem szeretnénk elhagyni. Kérdés, mennyire építhető be a feladatlapba ez az időigényes feladat. Erre a feladatrendszert kidolgozó és kipróbáló iskolakísérletek adhatják meg a választ. Az axonometrikus rendszerek számonkérését viszont az egyes iskolákban adható kiegészítő feladatok körébe utaljuk. Ahol a szakma elsajátításához vagy a továbbtanuláshoz nélkülözhetetlen, a rajztanár számon kérheti. Ahol más ábrázolási konvenciót alkalmaznak, ott elmaradhat. Fontosnak tartják az egyeztetést más tantárgyak vizsgafeladataival, például a technika tantárgyéval, ahol a műszaki ábrázolási konvenciók számonkérésében előfordulhatnak átfedések.

Tantárgyunkban a feladatlapos vizsgáztatásnak Magyarországon nincsenek hagyományai, ezért alapos kísérleti előkészítés után kerülhet csak sor bevezetésére. Eldöntendő, mennyire alkalmas a zárthelyi forma kreatív feladatok megoldására (ábra- és jelalkotás), mennyire képesek a tanulók a háromféle vizuális jelrendszert egymás után alkalmazni („nyelvet váltani”). A kísérletek során az is kiderül, minden évben szükséges-e mindhárom területről választani feladatokat, vagy elegendő, ha a tanulókat mindhárom területre felkészítjük, de a feladatlapon évente egy vagy két területet kérünk számon.

Tartalom 3. A művészettörténeti vizsga témakörei: „Egyetért-e azzal, hogy a művészettörténet feladatlapon a megadott témakörök szerepeljenek?”

A válaszadók túlnyomó többsége (92%-a) egyetért a javasolt témakörökkel. 57 szöveges választ kaptunk, amelyek közül 15 szóbeli művészettörténet-vizsgát szeretne. A legfőbb érv az, hogy a tanulóknak igen kevés lehetőségük van arra, hogy a gondolataikat szóban kifejtsék. Véleményünk szerint a portfolio értékelése sajátos műelemzés, ahol a vizuális kultúra számos problémája felmerül. A vizsgáztatóknak módjuk van arra is, hogy az alkotások kapcsán műelemző kérdéseket tegyenek fel. A tételszerű korszakismertetőt nem tartjuk az alapműveltséget számon kérő vizsgához illőnek, ez szerintünk az érettségi vizsga része.

A művészettörténeti kérdések mellé sokan javasolják beiktatni a népművészetről szóló feladatokat, ezt a korrekcióban figyelembe vettük. A tantárgyközi kapcsolatokat erősítő kultúrtörténeti szemléletmód, amely a műelemző képesség országos vizsgálatai szerint igen ritka a pedagógiai gyakorlatban, megnyerte a válaszadók tetszését. Mint minden kérdésnél, itt is hangsúlyozzák: a megfelelő taneszközök és tanár-továbbképzési programok elengedhetetlenek ahhoz, hogy sikeres legyen ez a vizsgarész.

Tartalom 4. Portfolio módszerű vizsgáztatás: „Egyetért-e azzal, hogy a szóbeli vizsga a tanulók által a 10. tanévben készült munkáiból összeállított portfolio bemutatása legyen?”

Úgy tűnik, ez a világszerte legkorszerűbbnek tartott, Magyarországon csak a művészképzésben használt értékelési forma elnyerte a rajztanárok tetszését. A válaszadók nagy többsége (86%) elfogadja ezt a formát. (A szöveges választ is adó 170 tanár közül mindössze hatan ellenzik, tárolási nehézségekre hivatkozva.) A vizsga legfőbb újdonsága az, hogy nem egyetlen mű, hanem több képességterületet felölelő alkotássorozat alapján: tervek, vázlatok és variációk áttekintésével értékel. 95 válaszadó véli úgy, hogy nem elég a 10. évfolyam anyagát számon kérni, hanem az alsóbb osztályokban készült munkákból is válogatni kellene. Mivel egyetlen iskolaszerkezeti típus tanulóit sem szeretnénk kizárni a vizsgáztatásból, a 8. általános után négyosztályos gimnáziumban továbbtanulók érdekében az utolsó két tanév munkáit javasoljuk szerepeltetni. 28 tanár szeretné, ha tanórán kívül – szakkörben, nyári táborban – készült alkotásokat is fel lehetne venni a portfolióba. Ez a megoldás azonban ellentétes a vizsgáztatás rendjével, gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, ezért ezt a megoldást elvetettük.

Tartalom 5. A portfolio tartalma: „Egyetért-e azzal, hogy a portfolióban a Nemzeti alaptanterv Vizuális kultúra műveltségterületében szereplő mindhárom részterületről vett feladatoknak szerepelniük kell (környezetkultúra, vizuális kommunikáció, képzőművészet)?”

A vizsga szerepe a Nemzeti alaptanterv bevezetésében igen jelentős, hiszen olyan tartalmakat is számon kér, amelyeket a hagyományosan képzőművészetre orientált magyar rajztanításban nem szokás. Fontos megerősítés a vizsga tervezőinek, hogy a válaszadók több mint háromnegyede (89%) egyetért ezzel az elképzeléssel. A szöveges választ 86 adó tanár viszont egytől egyig úgy véli, hogy a feltételek hosszú távon sem lesznek adottak mindhárom részterület oktatására. Úgy tűnik, vannak olyan iskolák, ahol a három területet külön tantárgyként kezelik, és csak azt tanítják, amelyik érdeklődésüknek és a helyi feltételeknek a legjobban megfelel. Ők természetesen olyan vizsgát szeretnének, amelyben külön-külön feladatok fedik le a három témakör tananyagát. Mivel a Nemzeti alaptanterv alapvető tartalmi eleme a „Vizuális kultúra” sokszínűsége, módosított követelményrendszerünkben mind a három területnek szerepelni kell.

A vizsga módja

Mód 1. A portfoliovizsga módja: „Egyetért-e a szóbeli vizsga értékelési szempontjaival?”

Ahhoz képest, hogy személyes beszélgetésekben mennyire elítélik a rajztanárok a „túlzott verbalizmust”, és gyakran hiteltelennek tartják a vizuális jelek szóbeli értelmezését, majdnem mindenki (92%) egyetért azzal, hogy a tanulók szóban kommentálják, „védjék meg” vizsgamunkájukat. Vizsgarendszerünkben a terveknek megfelelően tehát szerepet kap a portfoliók szóbeli értékelése is.

Mód 2. Az írásbeli vizsga módja: „Egyetért-e azzal, hogy az írásbeli vizsga rajzi feladatlapból és művészettörténeti/műelemző feladatlapból álljon?”

Az alkotói folyamatokról – a vizuális gondolkodás színvonaláról, az ötletgazdagságról és igényességről – tanúskodó portfoliót a válaszadók szerint is jól egészíti ki a technikai készségeket megbízhatóan számon kérő rajzi és az általános műveltségi anyagból felépített művészettörténeti feladatlap. A válaszadók 93%-a véli úgy, hogy ez a vizsgaforma megfelelő. A módszert elutasító 7% szerint elég, ha csak az egyikből vizsgáznak a tanulók. Mivel az alkotói és befogadói képességrendszer kutatási eredményeink szerint a vizuális képességek önálló alrendszerei, amelyek sajátos fejlesztést és értékelési módokat igényelnek, a nagy többség véleményét elfogadva az alapműveltségi vizsgán nem tesszük választás tárgyává a műelemzést és ábrázolást.

Minimum- és minimum fölötti szint

„Elfogadhatónak tartja-e, hogy a rajzi és a művészettörténeti/műelemző feladatlapon fele-fele arányban szerepeljenek a Nemzeti alaptantervben megfogalmazott minimum- és minimum feletti követelmények?”

A megbízható értékelést segíti és a rajzi vizsgát a kevésbé ügyesek számára is hozzáférhetővé teszi ez a megoldás, amelyet a válaszadók 84%-a tart elfogadhatónak. 183 szöveges választ kaptunk, melyek számos megfontolandó észrevételt tartalmaznak az oktatás jelenlegi feltételeiről és lehetőségeiről. 176 tanár szerint magasabb arányban kellene szerepeltetni a minimumkövetelményeket, közülük 48-an csak ezeket szerepeltetnék, 99-en a kétharmad-egyharmados arányt – tehát a minimumkövetelmények túlsúlyát – tartanák elfogadhatónak. A korrekciónál az utóbbi véleményt tartottuk szem előtt.

A vizsga időtartama

Időtartam 1. Művészettörténeti vizsga: „Egyetért-e azzal, hogy a művészettörténeti/műelemző feladatlapra 80 perc álljon rendelkezésre?”

A tanárok jelentős része (82%) elegendőnek tartja ezt az időt, de megfontolandó azoknak a véleménye is, akik szerint ez túl sok. A 197 szöveggel is válaszoló közül 149 véli úgy, hogy kevesebb idő is elegendő erre a vizsgarészre, hogy több jusson a rajzi feladatlap megoldására. A népművészettel bővített művészettörténeti feladatlap megoldási idejét azonban nem tartottuk csökkenthetőnek.

Időtartam 2. Rajzi vizsga: „Egyetért-e azzal, hogy a rajzi feladatlapok elkészítésére 90 perc álljon rendelkezésre?”

Bár a tanárok jelentős része (83%) egyetért ezzel az időbeosztással, 212 szöveges válasz értelmezést igényel. Ez az idő a három feladatcsoport megoldására akkor elegendő, ha nem szerepelnek közöttük kidolgozást igénylő tanulmányrajzok. Mivel a rajzi feladatlap arra szolgál, hogy a tanult ábrázolási konvenciók szélesebb körét minél életszerűbb helyzetben kérje számon, ilyen témát egészen biztosan nem fog tartalmazni. A portfolióban egészen bizonyosan szerepelnek majd ilyen művek, s ha a rajztanár igényli, saját követelményei között előírhatja például a 36 pedagógus által hiányolt csendélet, tájkép és portré műfaját. A túlnyomó többség véleménye szerint azonban ezek a festészeti, illetve grafikai műfajok nem tartoznak az ezredfordulón vizuális műveltséget mérő alapműveltségi vizsgán a feltétlenül számon kérendő témák közé.

Időtartam 3. A portfoliót értékelő szóbeli vizsga: „Egyetért-e azzal, hogy a szóbeli vizsgán a portfolio értékelésére a tanuló maximum 10 percet vegyen igénybe?”

A tanárok 86%-a ezt az időt elegendőnek tartja, a 161 szöveges válaszból pedig az olvasható ki, hogy az időhatárok megállapításának ennél a vizsgaformánál nincs különösebb jelentősége. Ha egy iskolában sok a vizsgázó, úgysem tarthat 10 percnél tovább egy-egy kollekció bemutatása, ha kevés a diák, a tanár és a vizsgaelnök bizonyosan nem fogja korlátozni a növendéket a szóbeli bemutatásban. A végleges szövegbe ezért az időmegjelölést így módosítottuk: „körülbelül 10 perc”.

A vizsgatárgyra vonatkozó egyéb javaslatok

134 pedagógus adott olyan választ erre a kérdésre, amely több, korábban már tárgyalt témát érint. Közülük 12-en mindenfajta vizsgáztatást elleneznek, a többiek pedig azt hangsúlyozzák, hogy a tantárgy időkereteinek bővítése és a megfelelő taneszköz-ellátottság a sikeres vizsga előfeltétele. Sokan hangsúlyozzák, hogy a tanulók alkotóképességét minél jobban vegye igénybe a vizsga. Legyen kreativitásra ösztönző és az önálló megoldásoknak utat engedő, legyenek benne választható témák és technikák, nyitott feladatok.

„Óriási szarvashiba és szűklátókörűség lenne ennyire leegyszerűsíteni a kérdést. Ha csak ťkockológiátŤ, piktogramot, díszítést és feliratozást merünk kérni, hagyjuk az egészet! Mindezek szóba jöhetnek, de ez kevés!” – írják egy véleményben. A vizsga részeként éppen ezért kérjük a két év legsikerültebb alkotásait tartalmazó gyűjteményt. Mások attól tartanak, hogy ez a vizsga is az elitképzés erőpróbája lesz csupán: „Iskolánk tanulói hátrányos helyzetű, gyenge képességű gyerekek, a körülmények miatt a vizsgakövetelményeknek talán nem is tudnának megfelelni. Nehezíti a helyzetet, hogy az osztályokban nagy részben szakképzett tanár sincs, aki a tanulókat fel tudná készíteni.”

Sokan hallottak az érettségi vizsga megújítását szolgáló standardizált vizsga-kísérletről és szeretnék, ha projektfeladat is szerepelne az alapműveltségi vizsga elemei között. Mivel ez a hosszú időt – 2-3 hónapot – igénylő, összetett vizsgaforma alapos felkészítést és jó felszereltséget igényel, alapműveltségi vizsgába iktatására még hosszú ideig nem lesznek meg a feltételek.

Szinte minden válaszadó szeretne olyan – a vizsgafeladat-típusokat tartalmazó – gyűjteményt, amelyben részletes értékelési útmutató és az egyes teljesítmény-szinteket illusztráló képek segítik a felkészülést a vizsgára. A javaslatokból kitűnik, hogy a rajzpedagógusok készek a rendszeres, országos vizsgáztatásra, és bizonyosak abban, hogy a tantárgy presztízsét a szakmai konszenzuson alapuló vizsga növelni fogja.