Nagy József

Az alapműveltségi vizsga rendszere és általános követelményei

– Szakmai javaslatok az alapműveltségi vizsgaszabályzat
elkészítéséhez –

Hazánkban a hatvanas évek második felében indultak azok a kutatások, amelyek az általános képzés kiterjesztésének szükségességét és lehetőségét, feltételeit elemezték. Könyvek, tanulmányok, szakértői anyagok sokasága látott napvilágot. Ezek alapján több alkalommal készültek reformtervek, a politika azonban újból és újból elodázta a döntést. Rendszerváltás kellett ahhoz, hogy a parlament 1993-ban közel kétharmados többséggel törvénybe iktassa a 8-ról 10 évre fölemelt általános képzést. Ennek a lépésnek a szükségességéről, előnyeiről és a megoldandó problémákról a mögöttünk lévő negyedszázadban nagyon sok vita folyt.

Az általános képzés kiterjesztésének megvalósítása a megoldandó problémák sokaságát veti föl. A legnagyobb változás abban jelenik meg, hogy a 10. évfolyam után egy új pedagógiai szakasz jön létre. Ehhez hasonló fokozat hazánkban a főgimnázium formájában nagyon hosszú ideig létezett. Az általános képzés időbeli kiterjedése sok országban hozott létre felső középiskolai szakaszt. Az általános képzésnek ez az új szakaszhatára független attól a tervtől, hogy a kötelező oktatás majd 18 éves korig fog tartani. Ugyanis 16 éves kor után már életkori és más okok miatt szükségszerűen megkezdődik a leendő életpálya (továbbtanulási irány) iránti tájékozódás és a választásra, sokak számára pedig a szakmára való felkészülés.

A 10 évre fölemelt általános képzés tehát új szakaszhatárt hozott létre, amelyhez az 1993-as törvény, majd az 1996-os törvénymódosítás állami alapműveltségi vizsga kidolgozását és 2002-ben történő bevezetését írta elő. Mint a mellékelt „Irodalom” jelzi, az elmúlt tíz évben sokrétű és alapos kutatás folyt a hazai vizsgarendszer kimunkálására. 1991-től pedig a JATE Pedagógiai Tanszéke mellett létrehozott Alapműveltségi Vizsgaközpontban megkezdődtek az előkészítő munkálatok. Ezek eredményeként több változatban elkészült az alapműveltségi vizsga koncepciója, amelynek az utolsó változatát a központ megküldte véleményezésre a vizsgáztatás szempontjából valamennyi szóba jöhető iskola és valamennyi érintett szervezet számára. A beérkezett ezernél több válasz feldolgozása alapján¹ lehetővé vált az alapműveltségi vizsga koncepciójának szakmai véglegesítése, ami alapul szolgálhat a vizsgaszabályzatnak. A jelen tanulmány első felében e döntési javaslat fontosabb témáit ismertetjük.

A törvény úgy rendelkezik, hogy „8. § (9) A helyi tanterv a) az első évfolyamon kezdődő és a tizedik évfolyam végéig tartó szakaszban a Nemzeti alaptanterv és az alapműveltségi vizsga ... követelményeire épül”. Ahhoz, hogy az iskolák elkészíthessék helyi tanterveiket, szükségessé vált az alapműveltségi vizsga követelményeinek kidolgozása. Az Alapműveltségi Vizsgaközpontban 1996-ban a vizsgatárgyi felelősök (az adott tárgyak szakértői) vezetésével minden vizsgatárgyhoz elkészültek az alapműveltségi vizsga általános követelményei. Ezt követően a Vizsgaközpont tárgyanként a szakma elismert képviselőiből 5-7 fős legitimációs bizottságot hozott létre az elkészült dokumentumok véleményezésére. E bizottságok állásfoglalása alapján a vizsgatárgyi felelősök elvégezték a szükséges átdolgozást. Az így kialakított általános követelményeket kapták meg véleményezésre az iskolák, a módszertani oktatók, az érintett szervezetek azzal a kéréssel, hogy véleményüket 1997. február 1-jéig juttassák el az Alapműveltségi Vizsgaközpontnak.

Jóval több, mint 27 ezer válasz érkezett, amiből a számítógépes futtatás megkezdéséig megkapott 26 714 véleményt dolgoztunk föl. Egy-egy vizsgatárgy követelményeiről általában 1800-2000 válaszoló nyilvánított véleményt. Tanulmányunk második részében az általános követelményekkel kapcsolatban beérkezett vélemények átfogó elemzését adjuk közre. Bemutatjuk az egyes vizsgatárgyak általános követelményeit, ezt követően a vizsgatárgyi felelősök összegzik az ezekkel kapcsolatos véleményeket.

Az itt közreadott általános követelmények az alapműveltségi vizsgáról hozandó oktatáspolitikai döntés után, a tervek szerint az 1996/97-es tanév végén a vizsgaszabályzat részeként vagy mellékleteként rendeleti erejű dokumentumként jelennek meg. A Vizsgaközpont dolgozik az úgynevezett részletes vizsgakövetelményeken, amelyek ajánlásként füzetsorozatban válnak hozzáférhetővé. A részletes követelményekkel kapcsolatban is véleményt fogunk kérni az iskoláktól, az érintett személyektől, szervezetektől.

Az alapműveltségi vizsga rendszere

A közoktatás záróvizsgái három átfogó funkciót szolgálnak: bizonyítványt adó (a bizonyítványban megtestesülő különböző jogosítványokat adó), oktatásfejlesztő és beavató (beavatási szertartást megvalósító) funkciót. Attól függően, hogy ezek közül melyik dominál, a vizsgarendszerek lényegesen különbözőek. A magyar érettségi dominánsan beavatási szertartás, másodlagos szerepet játszik a bizonyítványadó funkció (mivel a felsőoktatásba nem biztosítja a garantált belépést, bár az utóbbi években ez a funkciója erősödik) és van némi fejlesztő hatása, mivel az érettségi vizsgán azok kérdeznek, akik a tárgyat tanították. Azok a vizsgarendszerek, amelyek az iskolákból kiemelve vizsgáztató központokban működnek, a fő figyelmet a bizonyítványt adó funkcióra fordítják. Az olyan záróvizsga a leghasznosabb a közoktatás hatékonyságának növelése szempontjából, amelyben az oktatásfejlesztő funkció érvényesül, ugyanakkor a bizonyítványt adó funkciót is megbízhatóan teljesíti, és nem zárja ki, hogy beavató jellege is legyen.

Információt kértünk arról, hogy a pedagógusok szerint melyek az alapműveltségi vizsga funkciói, más szóval, hogy mire való ez a vizsga, kinek van rá szüksége. Az alapműveltségi vizsga 12 funkciójáról kértünk véleményt a már említett körben. Ezek fele az oktatásfejlesztést, másik fele a bizonyítványt adó funkciót szolgálja. Minden egyes funkció esetében a válaszolónak el kellett döntenie, hogy az nagyon fontos, fontos vagy nem fontos (1) a tartalmi szabályozásban betöltött szerepe, (2) a színvonal fejlesztése, (3) az összefoglaló rendszerezésre késztetés, (4) a rendezettebb tudás elősegítése, (5) a tanítás és a tanulás eredményességének jobb megismerése, (6) az önismeret és a vizsgázás gyakorlása szempontjából. Az oktatásfejlesztés e hat, egymást részben átfedő funkcióját a válaszolók mindössze 10 százaléka nem tartja fontosnak. A válaszolók mintegy 80 százaléka (7) a szakképzésbe lépés feltétele, (8) az iskolaváltás elősegítése, (9) a kötelező iskolai végzettség igazolása, (10) a pályaorientáció segítése, (11) a munkába állás, (12) a tizenegyedik évfolyamba lépés szempontjából minősítette nagyon fontosnak, illetve fontosnak az alapműveltségi vizsgát. Kivételt képez a 12. funkció, aminek a támogatottsága csak 70 százalék (erre a témára rövidesen visszatérünk). Ez azt jelenti, hogy a 250 szakközépiskolából, 180 gimnáziumból, 120 szakközép- és szakmunkásiskolából, 100 gimnázium és szakközépiskolából, 60 szakmunkásképzőből és 30 tízosztályos iskolából (valamint 260 egyéb intézményből) érkezett vélemények túlnyomó többsége szerint az alapműveltségi vizsga a fenti 12 funkció teljesítése érdekében nagyon fontos, illetve fontos.

Az oktatásfejlesztő funkció kiinduló feltétele, hogy azok vizsgáztassanak, akik a vizsgázót tanították. Ez a funkció úgy válhat dominánssá, ha a vizsga eredményei alapján minden évben lehetővé válik a követelményrendszer elsajátításának részletes feltérképezése. Ma már lehetséges olyan vizsga, amely megfelelő feladatbankból generált 30-50 különböző, de izomorf és összemérhető eredményeket adó feladatlappal lefedi a Nemzeti alaptanterv teljes követelményrendszerét (vagyis az országban nem mindenki ugyanazt a feladatlapot oldja meg). A szóbeli, a fogalmazási és a gyakorlati vizsga pedig a Vizsgaközpont által összeállított teljes tételjegyzékkel működik (ez abban az esetben lehetséges, ha e három vizsgáztatási mód hangsúlyosan a képességek mérését szolgálja). Az oktatásfejlesztő vizsga egyúttal megbízhatóan teljesíti a bizonyítványt adó funkciót és lehetővé teszi a beavatási szertartást is. Mindebből következik, hogy az oktatás hatékonyságának fejlődése érdekében oktatásfejlesztő alapműveltségi vizsgára van szükség.

Az alapműveltségi vizsga szükségességéről, funkciójáról folyó vita résztvevői alapvetően a bizonyítványt adó funkciót tekintik elsődlegesnek. Ebből a szempontból valóban azoknak fontos a vizsga, akik a kötelező oktatás, a 10. évfolyam befejezésével a szakképzésben vesznek részt vagy kilépnek a közoktatás rendszeréből. A 11. évfolyamba belépőknek és nagy valószínűséggel sikeresen érettségizőknek maga a bizonyítvány nem ad külön jogosítványokat. Az alapműveltségi vizsgának nem ez a fő funkciója, hanem az, hogy minden évben részletesen megmutassa a vizsgázók által elért eredményeket, s ezeket az iskolák, a pedagógusok számára hozzáférhetővé tegye. Több más tényező mellett ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a közoktatás önfejlesztő rendszerré váljon. Azok, akik nem mernek vagy nem akarnak ebbe a tükörbe rendszeresen belenézni, vagy azt hiszik, hogy az ő nevelő-oktató munkájuk tökéletes, amely nem szorul fejlesztésre, azok nyilvánvalóan nem igénylik, hogy saját eredményeiket az országos helyzetképhez viszonyítva megismerhessék, ebből következően az oktatásfejlesztő funkciójú alapműveltségi vizsgát is fölöslegesnek, értelmetlennek minősítik. A hatályos törvény szerint joguk van arra, hogy ezzel a lehetőséggel ne éljenek.

Az alapműveltségi vizsgával kapcsolatos vélemények számottevően nem térnek el aszerint, hogy melyik iskolatípusból, intézményből származnak. Kivételt képez „a 11. évfolyamba lépés feltétele”. Ezt a funkciót a válaszolók 30 százaléka nem tartja fontosnak. Ezzel szemben ebből a szempontból a gimnáziumokból érkezett vélemények 45, a szakmai egyesületek véleményének pedig a 49 százaléka nem tartja fontosnak az alapműveltségi vizsgát. Ez a közvélemény már a törvénymódosítás előtt nyilvánvalóvá vált, s ennek is szerepe lehetett abban, hogy a törvény nem tette egyértelműen „kötelezővé” az alapműveltségi vizsga letételét: „71. § (1) A középiskola a helyi tantervében előírhatja, hogy a tizenegyedik évfolyamra történő továbbhaladás feltétele az alapműveltségi vizsga letétele is.” Azok a középiskolák, amelyek nem írják elő az alapműveltségi vizsgát a 11. évfolyamba lépés feltételeként, nem mentesülnek a törvény ama rendelkezése alól, amely szerint: „25. § (4) Az iskolai oktatásban az első évfolyamtól kezdődően, a tizedik évfolyamig bezárólag az alapfokú művészeti oktatás kivételével és függetlenül attól, hogy az iskolai nevelést és oktatást milyen iskolatípusban végzik, a tankötelezettség teljesítését szolgáló, az általános műveltséget megalapozó, alapműveltségi vizsgára felkészítő nevelés és oktatás folyik.” Vagyis a törvény értelmében függetlenül attól, hogy a középiskola fölveszi-e a helyi tantervébe a 11. évfolyamba lépés feltételeként az alapműveltségi vizsgát, nem alkalmazhat lineáris tantervet, azaz a 10. évfolyam után mindenképpen új pedagógiai szakasz kezdődik.

Az a tény, hogy a középiskolák túlnyomó többsége 12 közül 11 funkció szempontjából nagyon fontosnak vagy fontosnak minősítette az alapműveltségi vizsgát, és kiemelten magasra értékelte az oktatásfejlesztő funkciókat, valószínűvé teszi azt, hogy a középiskolák többsége várhatóan előbb-utóbb „kötelezővé” fogja tenni az alapműveltségi vizsgát. Ebből az következik, hogy olyan alapműveltségi vizsgára van szükség, amely a gimnáziumoknak, a gimnáziumi tanulóknak is hasznára válik, s amely a legjobb gimnazisták tudását, fölkészültségét is értékelni tudja. Ugyanakkor a kisebb ambíciójú tanulók számára is lehetővé teszi az alapműveltségi bizonyítvány megszerzését. (A megoldási javaslatot lásd később.)

Az alapműveltségi vizsgarendszer a Nemzeti alaptanterv műveltségi területeiből és részterületeiből képzett vizsgatárgyakból épül föl. A vizsgák státusuk szerint „kötelezők”, „választandók” és „választhatók” lehetnek. A pedagógusok véleménye a vizsgák státusáról a következő: A válaszolók 7 százaléka szerint csak kötelező vizsgatárgyak, 2 százalékuk szerint csak választandó és 1 százalékuk szerint csak választható vizsgák legyenek. A válaszolók döntő többsége szerint tehát hazánkban csak olyan alapműveltségi vizsgarendszer jöhet szóba, amely kötelező, választandó és választható vizsgatárgyakból épül föl.

A vizsgák számát illetően a felmérés eredményei azt mutatják, hogy a véleményezők 11 százaléka szerint az alapműveltségi vizsga 4 tárgyból, 33 százaléka szerint 5 tárgyból, 26 százaléka szerint 6, 16 százaléka szerint pedig 7 tárgyból álljon (a maradék százalékok a 0-3 és a 7-nél több vizsgát javaslók között oszlanak meg). Ebből az következik, hogy leginkább 5 vagy 6 tárgyra kiterjedő vizsga jöhet szóba. A kötelező vizsgák számát tekintve a 3 tárgyas (26%), a 4 tárgyas (29%) és az 5 tárgyas (33%) vizsga kapta a legtöbb szavazatot. Ezek közül bármelyik szóba jöhet különböző megfontolások alapján. Tájékozódtunk arról is, hogy a pedagógusok mennyire fogadják el, hogy a vizsgán 6 (3 kötelező és 3 választandó) tárgy szerepeljen. Ez ellen a 27 ezer válaszoló közül senki nem emelt kifogást. Az alapműveltségi vizsgával foglalkozó országos konferencián² fölmerült, hogy kevesebb vizsga kellene, de a szavazók csaknem egyhangúlag elvetették ezt a javaslatot. A hat vizsga csökkentése a választandó vizsgatárgyak hosszú vitákkal kialakított státusának megváltoztatását vonná maga után, ami az egyetértő pedagógus-közvélemény alapján nem kívánatos.

A szóba jöhető kötelező vizsgatárgyakkal kapcsolatban azt kértük a válaszolóktól, nevezzenek meg rangsorolva öt kötelező vizsgát. A válaszolók 86 százaléka első helyre tette az anyanyelv és irodalom vizsgatárgyat. Ezenkívül külön az anyanyelvet 7 és külön az irodalmat 2 százalék tette az első helyre. Második kötelező tárgy a matematika (36%) és a történelem (35%), a harmadik is a matematika (36%) és a történelem (21%). A negyedik és az ötödik helyen az idegen nyelv szerepel (32% és 25%). A választandó tárgyak közül a legtöbb szavazatot az idegen nyelv kapta (az első helyre 16, a másodikra 7, a harmadikra 4, a negyedikre 5 és az ötödikre 2 százalékot). Ezt követi a fizika, a kémia, a biológia, a Földünk és környezetünk és az informatika. A többi tárgyat csak nagyon kevesen javasolták választandó vizsgatárgynak.

A Nemzeti alaptanterv műveltségi területei közül az anyanyelv és irodalom, a Földünk és környezetünk, valamint a matematika és az idegen nyelv jelent meg egyértelműen mint vizsgatárgy. Az ember és társadalom első helyen 4, másodikon 3 százalékos javaslatot kapott. Az ember és természet műveltségi terület integrált vizsgájával szemben a pedagógustársadalom egyértelműen ellenáll (az adatokat lásd a természettudományi tárgyak vizsgakövetelményeit ismertető tanulmányokban). Ezért olyan alapműveltségi vizsgarendszerre van szükség, amely a természettudományi tárgyakból önálló vizsgatárgyakat képez. Ez nem zárja ki az integrált (science típusú) tanítást, e tárgyak tartalmának elsajátítását ugyanis ebben az esetben is lehet külön-külön értékelni. Továbbá, ha lesz olyan iskola, amely integrált vizsgát szeretne, a Vizsgaközpontnak ezt az igényt ki kell elégítenie.

A vélemények elemzése és a viták alapján az alábbi szakmai ajánlás alakult ki: A Nemzeti alaptanterv valamennyi műveltségi területe, illetve részterülete képezhesse vizsga tárgyát. Összesen hat vizsgát kelljen letenni az alapműveltségi bizonyítvány megszerzése érdekében. Ebből három kötelező, három pedig választandó, egyet-egyet választva a vizsgatárgyak A), B) és C) csoportjából.

Kötelező vizsgatárgynak javasoljuk az 1. anyanyelv és irodalom, 2. történelem, társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek, 3. matematika műveltségi, illetve műveltségi részterületek alá tartozó tárgyakat. A választandó vizsgatárgyak csoportjai: A) idegen nyelv vagy informatika; B) biológia és egészségtan; fizika; Földünk és környezetünk; kémia; integrált vizsgatárgy; C) emberismeret; ének-zene; mozgóképkultúra és médiaismeret; tánc és dráma; technika és háztartástan; testnevelés és sport; vizuális kultúra. (Az emberismeret, a mozgóképkultúra és médiaismeret, a tánc és dráma vizsgatárgyakat csak azokban az iskolákban lehet választani, amelyekben a megfelelő színvonalú képzés már megvalósult.) Választható vizsgatárgyak: a második idegen nyelv, továbbá bármely választandó vizsgatárgy, amit a vizsgázó nem választott, valamint az erre illetékes szerv által vizsgatárgynak minősített (akkreditált) tantárgy, ami az iskola helyi tantervében szerepel. A választható vizsgatárgyak száma elvileg nem korlátozható. (Technikai szempontból azonban négy üres rovatot célszerű a bizonyítványba fölvenni.)

Mint láthattuk, olyan alapműveltségi vizsgára van szükség, amely a legjobb gimnáziumi tanulók felkészültségének színvonalát is értékeli, tükrözi, ugyanakkor a tovább tanulni nem szándékozó fiatalok számára is lehetővé teszi az alapműveltségi bizonyítvány megszerzését. E cél szolgálatában a következő javaslat született:

1. Minden vizsgára jelentkezőnek a három kötelező és a három választandó vizsgatárgyból a Nemzeti alaptanterv teljes követelményrendszere szerint kell vizsgáznia.

2. Alapműveltségi bizonyítványt az a vizsgázó kaphat, aki a Nemzeti alaptanterv minimális követelményeit a hat vizsgatárgyból legalább elégséges szinten teljesítette. (Az elégséges eredmény a minimális követelmény legalább 70 százalékos teljesítésével érhető el. Amíg a vizsgázók túlnyomó többsége ezt a szintet nem éri el, az országos átlag figyelembevételével korrekciós eljárással kell az osztályzattá alakító kulcsot meghatározni.) Ez az értékelési mód arra készteti az iskolákat, hogy keressék a módját a minimális követelmények szilárd elsajátíttatásának, többek között a nagyarányú funkcionális analfabetizmus kialakulásának megelőzése érdekében.

3. A Nemzeti alaptanterv minimum fölötti követelményeiből elért eredményeket külön kell értékelni és a bizonyítvány erre szolgáló rovatába az érdemjegyet be kell írni. Aki a minimum fölötti követelményekből elégtelen eredményt ért el, annak a bizonyítványában a megfelelő rovatot át kell húzni. Vagyis a minimum fölötti követelményekből nem lehet megbukni. Az elégtelennél jobb eredményt kell csak feltüntetni. Ezáltal a minimumnál többet elsajátító vizsgázók eredményei is értékelhetővé, a bizonyítványban feltüntethetővé válnak.

4. Az iskola kiegészítő/elmélyítő követelményei is külön értékelendők és az eredmények a megfelelő rovatban feltüntetendők (amelyik vizsgatárgy esetében vannak ilyenek, és a tanuló vállalkozik arra, hogy ezekből vizsgázik). Megbukni a kiegészítő/elmélyítő követelményekből sem lehet (hasonlóan a Nemzeti alaptanterv minimum fölötti követelményeihez). Elégtelen eredmény esetén a megfelelő rovatot át kell húzni, hasonlóan azokhoz a rovatokhoz, amely tárgyakból a tanuló nem vállalkozott arra, hogy a kiegészítő/elmélyítő követelményekből is vizsgázzék. Ily módon elérhető, hogy a legkiemelkedőbb tanulók eredményei is értékelhetővé és a bizonyítványban dokumentálhatóvá váljanak. Ugyanakkor a szerényebb ambíciójú tanulókat nem állítjuk teljesíthetetlen feladat elé.

A pedagógusok véleménye erről a megoldásról a következő: Azzal, hogy a Nemzeti alaptantervnek csak a minimális követelményei képezzék az alapműveltségi vizsga tárgyát, a válaszolók 22 százaléka ért egyet. További 34 százalékuk szerint a Nemzeti alaptanterv minimális és minimum fölötti követelményeit is értékelni kell. Végül a válaszolók 44 százaléka szerint a minimum- és a minimum fölötti követelményeken kívül a helyi tanterv szerinti kiegészítő/elmélyítő tudásból is vizsgáztatni kell a tanulót, s ha erre vállalkozik, ennek az eredményét is föl kell tüntetni a bizonyítványban. Az adatokból az következik, hogy a pedagógusok többsége pozitívan viszonyul a fenti javaslathoz.

Amint arra már utaltam, a vizsga módja szóbeli, írásbeli (fogalmazás, feladatlap), illetve gyakorlati feladat lehet. A válaszolók 63 százaléka egyetértene azzal, hogy egy szóbeli, egy fogalmazás, a gyakorlati tárgyak esetén gyakorlati feladat, a többi tárgyból pedig feladatlapok megoldásával lehessen vizsgázni. A válaszolók 37 százaléka több szóbelit javasol és a több részből álló vizsgatárgyak esetében többféle vizsgáztatási módot. Ennek megfelelően anyanyelv és irodalomból, történelem és társadalomismeretből, valamint idegen nyelvből szóbeli vizsgát is javasolunk az írásbeli – fogalmazás, feladatlap – mellett (valamint az éneklés, az emberismeretről és a rajzi produktumról folyó rövid beszélgetés is szóbelinek számítható, lásd a táblázatot), továbbá 5 választandó vizsgatárgyból gyakorlati feladatokat is meg kell oldani (a részleteket lásd az egyes vizsgatárgyak általános követelményeit ismertető tanulmányokban).

A vizsgáztatásra fordítható időre vonatkozóan a törvény ezt írja: „52. § (1) Az iskolában a szorgalmi idő, tanítási év – az alapműveltségi vizsga, az érettségi vizsga s a szakmai vizsga évét kivéve – minden évfolyamon száznyolcvanöt tanítási napból áll.” Vagyis a 10. évfolyam végén a vizsgaidőszak miatt rövidebb a tanév. A kéthetes vizsgaidőszakkal és a hat vizsgára fordítható maximum 10-12 órával a válaszolók 84 százaléka egyetért és csak 8 százalék a részben egyetértők, valamint 8 százalék az elutasítók aránya. A vizsgára való felkészítést a tanév utolsó egy-másfél hónapjában kell elvégezni a szokásos ismétlő-rendszerező tanítás keretében.

A vizsgák értékelésével kapcsolatos javaslat értelmében a vizsgaelnök jelenlétében zajló szóbeli feleleteket a tárgyat oktató szaktanár és egy tanártársa központilag megadott szempontok szerint osztályozza. Az írásbeli eredményét (a fogalmazást, a feladatlapokat) a tárgyat tanító szaktanár javítja és értékeli központilag megadott javítókulcs és osztályzattá alakító kulcs alapján. A javítást és az értékelést a vizsgaelnök ellenőrzi, illetve ellenőrizteti. Ezzel a javaslattal a válaszolók 87 százaléka ért egyet.

A vizsgák eredményének minősítése egységesen a megszokott ötfokú osztályozással történjen. A pontozással kapott eredményeket központilag kidolgozott kulccsal osztályzattá kell alakítani. Az átalakítást egy tizedes jegy pontossággal kell a megadott táblázatból leolvasni, és az így kapott számított osztályzatot kell a bizonyítványba beírni. A helyi tantervben szereplő kiegészítő/elmélyítő tudás, valamint az iskola helyi tantervében szereplő választható tárgyak vizsgáinak minősítése a szokásos egész számmal kifejezett osztályozással történik. A minősítésnek ezzel a módszerével a válaszolók 90 százaléka egyetért. Az elutasító 10 százaléknyi válaszolók egy része félreértette a „standard osztályzatot” (ezért ehelyett inkább „számított osztályzat” megnevezést célszerű használni), és néhányan különböző minősítési módra tettek javaslatot (például arra, hogy százalékban, az IQ-hoz hasonló skálával vagy önkényesen megválasztott pontrendszerrel minősítsük a vizsgák eredményeit). Az alapműveltségi vizsgával foglalkozó országos konferencián a résztvevők részletesen megismerhették az osztályzattal minősített bizonyítvány tervezetét. Az osztályzattal történő minősítéssel szemben senki nem emelt kifogást. A hagyományos osztályozás ötfokú rangskálájától fölösleges és veszélyes lenne eltérni. Nemcsak azért, mert ez ellentétben állna a pedagógusok jóval több mint 90%-ának véleményével, hanem főleg azért, mert bármilyen új skála csak akkor működik elfogadható megbízhatósággal, ha a használókban (pedagógusokban, tanulókban, szülőkben) kialakult az értelmezés konvenciója. Ez sok évet igénybe vevő folyamat eredménye. Föltételezve, hogy a javasolt skála működőképesnek bizonyul. Egy új skála bevezetése igen sok problémát okozna, amiért cserébe nem nyernénk semmit (az ötfokú osztályozás működésének szemléltetéséül lásd a mellékelt a bizonyítványtervezetet).

A vizsgák finanszírozását illetően a véglegesített javaslat a következő: A szóbeli vizsga kérdezőit, ennek értékelését, az írásbeli vizsgák felügyeletét, a fogalmazások, a feladatlapok, a gyakorlati feladatok javítását, értékelését, minősítését, ennek ellenőrzését, a vizsgaelnök munkáját és az Alapműveltségi Vizsgaközpontot a központi költségvetés finanszírozza. Vizsgadíjat és első pótvizsgadíjat nem kell fizetni. A válaszolók mintegy 90 százaléka egyetért ezzel a finanszírozási móddal, ha az összegek megfelelnek az érettségiztetők tiszteletdíjainak. A további pótvizsgákért, valamint a kiegészítő, javító vizsgákért az önköltségnek megfelelő összeget kell fizetni.

Az alapműveltségi vizsga általános követelményei

Ha a Nemzeti alaptanterv valamennyi műveltségi területét és részterületét lefedjük vizsgatárgyakkal, amelyeket az Alapműveltségi Vizsgaközpontnak kell kiszolgálnia, akkor a vizsgáztatásban érintettek véleménye és a viták alapján 16 vizsgatárgy követelményeit kell kidolgozni és közzé tenni (lásd az előző cím alatt felsoroltakat). Ezek közül a mozgóképkultúra és médiaismeret, valamint a tánc és dráma vizsgatárgyak általános követelményeinek kivételével valamennyit megküldtük véleményezésre az iskoláknak és az érdekelt szervezeteknek, személyeknek.

Az emberismerettel kapcsolatban vita alakult ki arról, hogy önálló vizsgatárgy legyen-e vagy a történelem és társadalomismeret részeként szerepeljen. Ezért a két lehetőség előnyeit és hátrányait megfogalmazó kérdést tettünk föl valamennyi vizsgatárgy kérdőívében. Mivel ilyen tárgyat tanító szaktanárok jelenleg nincsenek, az igazgatókat arra kértük, hogy az osztályfőnökökkel véleményeztessék a követelményeket. A 26 714 válaszoló 54 százaléka az önálló vizsga mellett foglalt állást. Ezen belül ugyanilyen arányban javasolták az önálló vizsgát az osztályfőnökök is. Továbbá segítséget kértünk tudományosan minősített szakemberektől e vizsgatárgy követelményeit és státusát illetően. A felkért minősített szakértők közül 68-an véleményezték az emberismeret általános követelményeit, aminek köszönhetően megszülethetett a végleges szakmai javaslat. Hatvanhárman arról is véleményt nyilvánítottak, hogy önálló vizsgatárgy vagy a történelemhez kapcsolódó részvizsga legyen-e az emberismeret: 42 szakember szerint önálló választandó vizsga legyen. Két szakértő szerint ebből a témából nem kell vizsgáztatni a tanulókat, mert az ismeretek birtoklása nem tájékoztat kellőképpen a pozitív motívumokról, attitűdökről, meggyőződésekről. Ez igaz, de az emberről, önmagunkról szerzett (élettani, pszichológiai, szociálpszichológiai, etikai stb.) ismereteknek önmagukban is van jelentőségük. A pedagógusok és a szakértők véleményének figyelembevételével a végleges szakmai javaslat: az emberismeret önálló választandó vizsgatárgy legyen. Mivel a tánc és dráma, valamint a mozgóképkultúra és médiaismeret kötelező tanítása eddig nem létezett, ezért a véleményeztetést szakértőkkel és olyan iskolákkal végeztettük, ahol ilyen képzés folyik.

A kérdés az, hogy a 16 vizsgatárgy általános követelményei mit tartalmazzanak, mi legyen a műfajuk. Mivel állásfoglalás született arról, hogy az általános követelményeket rendeletként kell közreadni, ebből következik, hogy az általános követelmények nem lehetnek részletezettek. Ezért alakult ki az a megoldás, hogy a részletes követelményeket ajánlásként kell kiadni. Ebben differenciáltan kell megfogalmazni a minimális és a minimum fölötti követelményeket is. Ezek a tájékoztató jellegű követelmények majd a tanítást, a gyakorlást, valamint a vizsgára történő felkészülés érdekében végzett ismétlő rendszerezést szolgálják (a füzetsorozat 1997 őszétől folyamatosan jelenik meg).

Az általános követelmények mindenekelőtt azt definiálják, hogy mi a szóban forgó vizsgatárgy státusa (kötelező, választandó vagy választható), meghatározzák a vizsgatárgy műveltségi részterületeit, azok súlyát (arányát), továbbá azt, hogy az egyes vizsgatárgyak mely évfolyamok anyagát öleljék föl. A vizsga szempontjából a pedagógiai szakaszoktól elvonatkoztatva tömören összefoglalják a Nemzeti alaptantervben előírt tartalmi követelményeket. Továbbá előírják a vizsgák módját (szóbeli, fogalmazás, feladatlap, gyakorlati) és a rendelkezésre álló időtartamot. Előírják azt is, hogy a szóban forgó vizsga milyen képességek, készségek fejlettségének, mely ismeretek elsajátításának, alkalmazásának értékelését tegye lehetővé. Végül meghatározzák, hogy a vizsgán milyen arányban szerepeljenek a Nemzeti alaptanterv minimális és minimum fölötti követelményei.

Mindezekről a kérdésekről a vizsgatárgyankénti tanulmányok szólnak. E helyen az áttekinthetőség érdekében összesítjük a 16 vizsgatárgy általános követelményeinek táblázatba foglalható jellemzőit (lásd a táblázatot).

A 26 714 véleményező 66 százaléka (17 631) gyakorló szaktanár, 29 százaléka (7747) szakmai munkaközösség, 5 százaléka (1336) egyéb (módszertani oktató, egyesület stb.). Az intézményenkénti visszaküldési arány: általános iskola (3598-ból) 40 százalék, gimnázium (216-ból) 50 százalék, gimnázium és szakközépiskola (115-ből) 60 százalék, szakközépiskola (194-ből) 55 százalék, szakközépiskola és szakmunkásképző (160-ból) 75 százalék, szakmunkásképző (134-ből) 15 százalék.

Tizenöt válaszoló általános értékelést, minősítést tartalmazó levelet küldött. Közülük nyolcan azt fejtik ki, hogy miért nem értenek egyet a Nemzeti alaptantervvel, az alapműveltségi vizsga bevezetésével és egyáltalán a vizsgákkal. További hét levél szerzője konkrét kérdéseket tesz föl, javaslatokat fogalmaz meg, amelyekre az előző cím alatt olvashatók a válaszok, illetve amelyeket köszönettel hasznosítottunk. Többen köszönték, hogy véleményt nyilváníthattak, és voltak, akik együttműködési szándékukat jelezték.

Az általános vizsgakövetelmények egy része mind a 16 vizsgatárgyban hasonló jellegű (tartalom, képességek, vizsgák módja stb.), mint a táblázat mutatja. Ezek szerint a jellemzők szerint az egyes vizsgatárgyaktól elvonatkoztatva a 26 714 választ összesítettük, hogy a pedagógusok véleményéről átfogó képünk is legyen.

Amint az ismert, a vizsgatárgyak jelentős hányada több műveltségi részterületből tevődik össze (például az anyanyelv és irodalom, történelem és társadalmi ismeretek, biológia és egészségtan). Az ilyen jellegű vizsgatárgyak összetevőinek (általunk javasolt) arányaival (lásd a táblázat „összetevők aránya” című oszlopát) a válaszolók 77 százaléka egyetért. A vizsga javasolt módjával (szóbeli, fogalmazás, feladatlap, gyakorlati) a válaszolók 87 százaléka ért egyet. A válaszolók 81 százaléka fogadja el a vizsgára fordítható javasolt időtartamot (lásd a táblázat megfelelő oszlopát).

Az általános követelmények előírják, hogy mely évfolyamok anyagát ölelje fel az alapműveltségi vizsga. A vizsgatárgyak többségénél ez a 7–10. évfolyamot jelenti. Néhány vizsgatárgy esetében az értékelendő képességek és készségek miatt az előírás az 1–10. évfolyamra vonatkozik. Ezekkel a javaslatokkal a válaszolók több mint 90 százaléka ért egyet. Az általános követelmények valamennyi vizsgatárgyra egységesen azt írják elő, hogy a Nemzeti alaptanterv minimális követelményei és a minimum fölötti követelményei fele-fele arányban szerepeljenek a vizsgán. Ezt a javaslatot a válaszolók 83 százaléka elfogadja.

K=kötelező, VD= választandó, VH= választható

* Társadalomismeret=társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek.

ALAPMŰVELTSÉGI BIZONYÍTVÁNY

(minimális eredmény)

VIZSGA- TÁRGYAK		Eredmények
		a minimális	a minimum fölötti	az iskolai
		követelményekből
Anyanyelv és irodalom*	beszéd- képesség	2,0	–
	fogalmazási képesség	2,0	–
	irodalom	2,0	–	–
Történelem és társadalmi ismeretek		2,0	–	–
Matematika		2,0	–	–
Választandó	A) angol nyelv	2,0	–	–
	B) Földünk és k.	2,0	–	–
	C) testnev. és s.	2,0	–	–
Választható				–
				–
				–
				–
Összesen: 16,0 = 16,0 + 0,0 + 0,–

ALAPMŰVELTSÉGI BIZONYÍTVÁNY

(átlagos eredmény)

VIZSGA- TÁRGYAK		Eredmények
		a minimális	a minimum fölötti	az iskolai
		követelményekből
Anyanyelv és irodalom*	beszéd- képesség	3,2	–
	fogalmazási képesség	2,2	–
	irodalom	3,6	2,8	–
Történelem és társadalmi ismeretek		3,5	3,0	–
Matematika		2,8	–	–
Választandó	A) informatika	3,6	–	–
	B) kémia	4,2	3,8	–
	C) technika és h.	4,8	3,5	–
Választható				–
				–
				–
				–
Összesen: 41,0 = 27,9 + 13,1 + 0,–

ALAPMŰVELTSÉGI BIZONYÍTVÁNY

(jó eredmény)

VIZSGA- TÁRGYAK		Eredmények
		a minimális	a minimum fölötti	az iskolai
		követelményekből
Anyanyelv és irodalom*	beszéd- képesség	4,6	4,2
	fogalmazási képesség	4,2	3,8
	irodalom	4,6	4,1	4,–
Történelem és társadalmi ismeretek		4,7	4,8	–
Matematika		3,5	2,8	–
Választandó	A) német nyelv	4,2	4,3	4,–
	B) ember és ter.	3,5	3,8	–
	C) vizuális kult.	4,0	3,7	–
Választható	angol nyelv			5,–
				–
				–
				–
Összesen: 77,8 = 33,3 + 31,5 + 13,–

ALAPMŰVELTSÉGI BIZONYÍTVÁNY

(kiemelkedően jó eredmény)

VIZSGA- TÁRGYAK		Eredmények
		a minimális	a minimum fölötti	az iskolai
		követelményekből
Anyanyelv és irodalom*	beszéd- képesség	4,9	4,7
	fogalmazási képesség	4,8	4,7
	irodalom	4,9	4,8	–
Történelem és társadalmi ismeretek		5,0	4,8	–
Matematika		4,8	4,6	5,–
Választandó	A) angol nyelv	5,0	4,8	–
	B) fizika	5,0	4,9	5,–
	C) ének-zene	5,0	5,0	–
Választható	olasz nyelv			5,–
	informatika			5,–
				–
				–
Összesen: 97,7 = 39,4 + 38,3 + 20,–

* A nyelvtan értékelése mindhárom részvizsga feladata. Társadalmi ismeretek = társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek. A pontokból számított osztályzat minimuma: 1,95 = 2,0; maximuma: 4,95 = 5,0. A hagyományos osztályzat minimuma: 2,–; maximuma: 5,–. Bizonyítványt az kaphat, aki mind a 8 minimális követelményből legalább 2,0 osztályzatot ért el. A Nemzeti alaptanterv követelményeinek maximális teljesítésével 80 pont érhető el. Az iskolai követelményekkel és a választható vizsgákkal együtt a maximális pontszám gyakorlatilag 90-110 körüli lehet. Az elvileg elérhető maximális pontszám: 130.

Irodalom

Báthory Zoltán (1990): Miért kell nekünk vizsgarendszer? Lásd: Tanterv...

Báthory Zoltán–Sáska Géza (1988): Javaslat a közoktatási vizsgarendszerre. Köznevelés, 8. szám, 3–6.

Broadfoot, Patricia (1986): A nyilvános vizsgáktól a pályaorientációs teljesítménymérésekig. Értékelési Központ Közleményei, 8. szám, OPI, Budapest.

Csapó Benő (1987): A kritérium-orientált értékelés. Magyar Pedagógia, 3. szám, 247–266.

Csapó Benő (1993): A tesztfejlesztés új irányai az Educational Testing Service-ben. Pedagógiai Diagnosztika, 2. szám, 103–105.

Drótos András (1989): Vizsgarendszer egy szabolcs-szatmári általános iskola gyakorlatában. Köznevelés, 13. szám, 4.

Forray R. Katalin (1990): A Német Szövetségi Köztársaság értékelési és vizsgarendszere. Lásd: Tanterv...

Gyarmati Elek–Nemes Ferenc (1982): Megyei tudásszintmérések az oktatás fejlesztése érdekében. Pedagógiai Szemle, 11. szám, 988–1000.

Halász Gábor (1986): Az angol vizsgarendszerről: egy outputorientált, decentralizált rendszer működése. Értékelési Központ Közleményei, 9. szám, OPI, Budapest.

Hegedűs T. András (1990): Megmérettetés és minősítés: a vizsga mint kulturális jelenség. Lásd: Tanterv...

Hoffmann Rózsa (1988): Vizsgarendszer elméletben és gyakorlatban. Köznevelés, 25. szám, 3–5.

Kádárné Fülöp Judit (1991): A holland vizsgaközpont. In: Tanterv és vizsga külföldön. (Szerk.: Mátrai Zsuzsa.) Akadémiai Kiadó, Budapest.

Mátrai Zsuzsa (1991): Négy vizsgarendszer-modell. In: Tanterv és vizsga külföldön. (Szerk.: Mátrai Zsuzsa.) Akadémiai Kiadó, Budapest.

Mihály Ottó (1990): Az iskolai nevelés és a vizsga kölcsönhatásai. Lásd: Tanterv...

Mihály Ottó (1992): A közoktatás szerkezetének, követelmény- és vizsgarendszerének szabályozása. Új Katedra, 5. szám, 22–23.

Mihály Ottó (1994): Kérdések az iskolai vizsgákról. Új Pedagógiai Szemle, 6. szám, 16–24.

Nagy József (1973): Standardizált készségmérő tesztek. Alapműveleti számolási készségek. Acta Universitatis Szegediensis de A. J. Nominatae, Sectio Paedagogica et Psychologica, Series Specifica 1, Szeged.

Nagy József–Csáki Imre (1976): Alsó tagozatos szöveges feladatbank. Acta Universitatis Szegediensis de A. J. Nominatae, Sectio Paedagogica et Psychologica, Series Specifica 2, Szeged.

Nagy József (1977): A pedagógiai értékelés funkciózavarai. Köznevelés 33. szám, 9–10.

Nagy József (1988): Már csak egy angol vizsgarendszer hiányzik nekünk? Köznevelés, 16. szám, 7–10.

Nagy József (1990): A diagnosztikus vizsga elméleti alapjai. Lásd: Tanterv...

Nagy József (1992a): Az Alapműveltségi Vizsgaközpont feladatai a közoktatás eredményorientált irányításában és fejlesztésében. Pedagógiai Diagnosztika, 1. szám, 7–13.

Nagy József (1992b): Egységes és differenciált vizsgakövetelmények, egységes és differenciált értékelés. Pedagógiai Diagnosztika, 1. szám, 15–27.

Nagy József (1993): Értékelési kritériumok és módszerek. Pedagógiai Diagnosztika, 2. szám, 25–49.

Nagy József (1994a): A vizsgák magyarországi jövőjéről. Új Pedagógiai Szemle, 6. szám, 25–35.

Nagy József (1994b): Alapműveltségi vizsga. In: Modernizáció és demokrácia a magyar oktatásügyben., Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet.

Nagy József (1995a): A középiskolázás tömegessé válása. Veszélyek és lehetőségek. Köznevelés, 12. szám, 3–5.

Nagy József (1995b): Vizsga: de milyen? Educatio, 3. szám, 395–414.

Németh Magda (1992): Milyen legyen a Vizsgarendszer? Új Katedra, 6. szám, 2–3.

Orosz Sándor (szerk.): Kibocsátó tudásszint Veszprém megye általános iskoláiban az 1988/89. tanév végén. MPI Veszprém, 1990.

Orosz Sándor: Pedagógiai mérések. PSZMP–Korona Kiadó, Budapest, 1993.

Orosz Sándor: Mérések a pedagógiában. Veszprém, 1995.

Postlethwaite, Neville (1994): A tantervfejlesztés és értékelés feladatai Magyarországon. Magyar Pedagógia, 1–2. szám, 127–141.

Rozgonyi Tiborné Váradi Éva–Kindrusz Pál (1993): A nyolcadik osztályt záró diagnosztikus értékelési rendszer (egy megyei modell). Pedagógiai Diagnosztika, 2. szám, 87–102.

Sáska Géza (1987): Vizsgarendszer: javaslat egy eredmény (output) által történő szabályozás kialakítására. Értékelési Központ Közleményei, 15. füzet. OPI, Budapest.

Sáska Géza (1989): Szabályozás vizsgarendszerrel. In: Lukács Péter–Várhegyi György (szerk.): Csak reformot ne... Szakértők az iskola megújításáról. Edukáció, Társadalom és oktatás, Az Oktatáskutató Intézet könyvsorozata, 127–147.

Sáska Géza (1990a): Vizsgák és vizsgálatok. Koncepciók a nyolcvanas, kilencvenes évek fordulóján. Lásd: Tanterv...

Sáska Géza (1990b): A vizsgarendszer egy lehetséges változata. Pedagógiai Szemle, 9. szám, 879–885.

Semjén András (1990): Vizsgarendszerek a fejlett országokban. Lásd: Tanterv...

Semjén András–Setényi János (1990): A svéd értékelési rendszer. Lásd: Tanterv...

Sobor István (1990): Vizsgarendszer – alulnézetből. Köznevelés, 17. szám, 5.

Szabó Judit (1991): A japán vizsgarendszer szervezeti keretei és pénzügyi feltételei. Új Pedagógiai Szemle, 6. szám, 66–78.

Szabó Judit (1991): Értékelési eljárások külföldön. Köznevelés, 32. szám, 3–4.

Szabó Judit (1993): Vizsgák, vizsgarendszerek – máshol, másképpen. Új Pedagógiai Szemle, 7–8. szám, 59–70.

Szabó Lajos (1993): Vizsgák a speciális szakiskolákban. Köznevelés, 13. szám, 11.

Szebenyi Péter (1991): Tantervi és vizsgarendszerek Európában. Info-társadalom-tudomány, 18. szám, 15–18.

Tanterv vagy vizsga? (1990): Szerk.: Sáska Géza és Vidákovich Tibor. Edukáció, Társadalom és oktatás, Az Oktatáskutató Intézet könyvsorozata.

Tuza Tibor (1989): Általános iskolai záróvizsga. Köznevelés, 43. szám, 10.

Vajthó Erik (1985): Monitor típusú pedagógiai vizsgálatok az Amerikai Egyesült Államokban. Pedagógiai Szemle, 6. szám, 579–588.

Vajthó Erik (1990): Tantárgyi feladatbankok. Módszertani füzetek pedagógiai vezetőknek. Megyei Pedagógiai Intézet, Veszprém.

Vidákovich Tibor (1987a): Iskolafokozatzáró diagnosztikus értékelés a 8. osztály végén. Acta Universitatis Szegediensis de A. J. Nominatae, Sectio Paedagogica et Psychologica 29. szám, 147–162.

Vidákovich Tibor (1987b): Új mérési eljárás a pedagógiai diagnosztikában. Köznevelés, 32. szám, 6–7.

Vidákovich Tibor (1990a): A diagnosztikus vizsgáztatás módszerei és eszközei. Lásd: Tanterv...

Vidákovich Tibor (1990b): Diagnosztikus pedagógiai értékelés. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Vidákovich Tibor (1992): Diagnosztikus elemzés és visszajelzés. Pedagógiai Diagnosztika, 1. szám, 29–35.

Vidákovich Tibor (1993a): Diagnosztikus tesztbankok. Pedagógiai Diagnosztika, 2. szám, 7–23.

Vidákovich Tibor (1993b): A diagnosztikus vizsgarendszer-kísérlet három éve. Pedagógiai Diagnosztika, 2. szám, 73–86.

Zentai Kornélia (1986): Alapvizsga variánsok. Szakoktatás, december, 5–7.