Turcsán Gábor

Olvasókönyvek tartalomelemzése

A szociológus szerző kisiskolások számára készült olvasókönyvek összehasonlító elemzését írta meg tanulmányában. A vizsgálatba bevont olvasókönyveket elsősorban abból a szempontból vizsgálta, hogy a szövegek mennyire felelnek meg a tanulók életkori sajátosságainak, mennyire tükrözik vissza a tanulókat övező szűkebb és tágabb társadalom valóságát. Az elemzés fontos szempontja, hogy az egyes könyvekben miként jelennek meg a nemzeti tradíciók, szimbólumok, továbbá az, hogy milyen az olvasmányok által közvetített családkép.

Az, hogy az iskola értékátadó tevékenysége során milyen ismereteket és értékeket közvetít, kézzelfoghatóan jelenik meg az iskolai tankönyvekben. A tankönyvek között is speciális helyet foglal el az olvasókönyv.

A kisiskolások alapismereteibe beépül az olvasókönyv tartalma (ez olyannyira így van, hogy az elsősök többsége olvasástanulás közben megtanulja az olvasott szövegeket), ezért nagyon fontos, hogy milyen a tartalmú, milyen modellt közvetítő szövegek, képek alkotják azt.

Az olvasókönyv feladata nemcsak az, hogy kialakítsa a tanulás új formáját, vagyis az olvasás készségéhez juttassa el a gyerekeket, hanem az is, hogy világosan és egyértelműen vállalja az iskola, a család, a társadalmi struktúra, a történelmi múlt, a mi illik vagy nem illik fejezeteivel a normatív viselkedés szereplőkön és szerepeken keresztül való közvetítését.

Az a kérdés érdekelt, hogy a különböző olvasókönyvek által közvetített ismeretek és értékek mennyire és miben térnek el egymástól, illetve mennyire és miben hasonlítanak egymásra. Kérdéseim megválaszolására a tartalomelemzés módszerét választottam. A közlemények módszeres és objektív vizsgálata ugyanis olyan információkat is feltár, amelyek a közleményben nincsenek nyíltan kimondva – melyekről esetleg a közlemény szerzője maga sem tud –, amelyek azonban az üzenet kidolgozásának módjában el vannak rejtve.

Az olvasókönyvek közül csak az elsős és másodikos könyveket elemeztem, mert ezek olvasmányai viszonylag egyszerű kategóriákkal leírhatók, mint: morális, ismeretközlő, morális és ismeretközlő, egyéb típusú olvasmányok.¹

Az elsős könyveknek csak a betűtanulás utáni időszakra szánt részét vettem figyelembe, mely általában az ábécéskönyvtől külön kötetben jelent meg. A másodikos könyvet, illetve könyveket akár egy, akár két kötetben jelentek meg, egy egységnek tekintettem, legalábbis az olvasmányok típusainak elemzésekor.

Vizsgálatom alapegységei az olvasmányok voltak. Nem elemeztem az összes írott szöveget: a közmondásokat, találós kérdéseket, könyvismertetéseket, verseket, kivéve a verses epikát, vagyis a verses meséket (mint például Zelk Zoltán Mese a legokosabb nyúlról című verse).

Az elemzés során a következő szempontokat vettem figyelembe: Az olvasmányok megfelelnek-e a gyerekek életkori sajátosságainak? Milyen a különböző olvasmánytípusok aránya? A társadalommal foglalkozó ismeretkörökön belül figyelembe vettem azt is, hogy ezek milyen információkat tartalmaznak. Az információk alkalmasak-e arra, hogy az illető témakörről értelmes tudást adjanak? Megfelelnek-e a valóságnak? A könyvben szereplő képek, illusztrációk szépek, esztétikusak-e? Hogyan jelennek meg a történelmi és nemzeti tradíciók, szimbólumok nemzeti és egyéb ünnepek? Milyen – ha van egyáltalán – a könyv családképe? Megjelennek-e konfliktusok, pozitív és negatív szereplők az olvasmányokban? A másság megjelenése a könyvekben. Megjelennek-e a kisebbségek, fogyatékosok, betegek?

Valamennyi tankönyvsorozat elemzése nem állt módomban, de törekedtem arra, hogy igen különböző könyveket is bemutassak.

A következő olvasókönyveket vizsgáltam:

A Romi-Suli Könyvkiadó és Továbbképző Műhely (Mogyoród) könyvei:

Olvasókönyv az általános iskola 1. osztálya számára a betűtanulás utáni időszakra. (Készítették: Romankovics András, Romankovicsné Tóth Katalin, Meixner Ildikó) A kiadás éve: 1993. 17. átdolgozott kiadás (1978/79-től)

Másodikos olvasókönyv. (Készítették: Romankovics András, Romankovicsné Tóth Katalin) A kiadás éve: 1993.

A Nemzeti Tankönyvkiadó (Budapest) könyvei:

A nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés (NYIK) könyvei:

Csillagjáró Fehér Ráró. Olvasókönyv az általános iskola 1. osztálya számára. (Készítették: Csík Endre, Farkas Julianna, Kiss Éva, Zsolnai Józsefné) A kiadás éve: 1993. 6. kiadás

Ismerd meg a világot! Olvasókönyv az általános iskola 2. osztálya számára. (Készítették: Csík Endre, Farkas Julianna, Horváth Éva, Máté Magdolna, Szabó Eszter) A kiadás éve: 1993. 6. kiadás

Irodalom. Olvasókönyv az általános iskola 2. osztálya számára. (Készítették: Kiss Éva, Zsolnai Józsefné) A kiadás éve: 1993. 6. kiadás

A „Lovász-féle” könyvek

Gyermekvilág. Olvasókönyv az általános iskola 1. osztálya számára. (Készítették: D. Lovász Gabriella, Balogh Beatrix) A kiadás éve: 1996. 11. kiadás

Ablaknyitogató I. Ablaknyitogató II. Magyar nyelv és irodalom az általános iskola 2. osztálya számára. (Készítették: dr. Lovász Gabriella, dr. Adamik Tamásné) A kiadás éve: 1996. 6. kiadás

Az Apáczai Kiadó könyvei:

Első olvasókönyvem 1. osztályosok számára. (Készítette: Esztergályos Jenő) A kiadás éve: 1993. 1. kiadás

Hétszínvarázs olvasókönyv 2. osztályosok számára. (Készítette: Nyíri Istvánné) A kiadás éve: 1993. 1. kiadás

A Romi-Suli könyvei

Az olvasókönyvek elemzését az olvasmánytípusok szerinti kategorizálással kezdtem. A négyféle olvasmánytípus gyakoriságát százalékban fejeztem ki. A Romi-Suli könyveiben az olvasmányok megoszlása a következő volt:

Az ismeretközlő olvasmányokon belül további csoportokat alkottam az ismeret típusa szerint:

A Romankovics–Meixner-féle elsős olvasókönyvben a hangulati és egyéb besorolhatatlan olvasmányok vannak abszolút többségben (lásd 1. táblázat), melynek prototípusa: A zsiráf és a fényképész című verses mese vagy a Vasárnap reggel című történet.

A második nagy csoportot a morális tartalmú olvasmányok alkotják, mint például: A nagymama és az unokája; melyben a nagymama gondját viselte unokájának, majd mikor megöregedett és az unoka felnőtt, az unoka viselte gondját a nagymamájának.

A könyv csak 18%-ban tartalmaz ismeretközlő olvasmányokat, ezek is zömében a természettel foglalkoznak, a maradék két olvasmány a személyi higiéniával kapcsolatos.

Az ismereteknek itt talált mennyiségi helyességét sem itt, sem a későbbiekben nem kérdőjelezem meg, ugyanis – nem lévén a birtokomban valamiféle abszolút normarendszer – az ilyen kritikát nem tudnám megindokolni. Azt viszont megvizsgáltam, hogy az ismeretkörök milyen információkat tartalmaznak, és az adott információk megfelelnek-e a valóságnak, valamint azt, hogy hogyan adják át azokat, érdekesek, befogadhatók-e 6-8 éves gyerekek számára.

A Romankovics-féle másodikos olvasókönyv külső megjelenésében a legigényesebb valamennyi vizsgált tankönyv közül. A kemény fedeles, jó minőségű papírra nyomtatott, szép színes képeket tartalmazó könyv valóban esztétikus. Önálló mesekönyvként is megállja a helyét. Méltó arra, hogy használat után felkerüljön a könyvespolcra és időnként elővéve több generációnak is örömet szerezzen. Medvecky Ágnes szép illusztrációi nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy valóban öröm legyen a könyvet kézbe venni. Az olvasóközönségre, vagyis a 6-8 éves gyerekekre nagy hatást gyakorolnak a képek, legalább akkora a jelentőségük, mint a szövegnek.

A könyv kizárólag verseket és meséket tartalmaz. Ebből következik, hogy kevés közöttük az ismeretközlő olvasmány (lásd 1. táblázat). A könyv javát az erkölcsi tanulságot adó mesék adják. Az ezopuszi, La Fontaine-i tanmesék alkalmasak a gyerekek erkölcsi ítéletének fejlesztésére. A mesékben a gyerekek nemcsak a jóval találkozhatnak, hanem a rosszal is, a szereplők nemcsak egy-egy tanítás szemléltető példái, hanem karakterrel rendelkező személyiségek, pl.: irigy, kapzsi, gonosz vagy éppen okos, jószívű, segítőkész. A gyermekekre jellemző a végletek preferenciája, ezért a mesékben megjelenik a kicsi és a nagy, az egér és az elefánt, az okos és a buta stb.

A könyv még arról is tesz, hogy a világ ne legyen teljesen fekete-fehér. Bemutatja azt is, hogy egy kérdést több oldalról is meg lehet közelíteni. La Fontaine A tücsök és a hangya című meséje mellett – még ugyanazon az oldalon – olvasható Gianni Rodari A hangya és a tücsök című verse:

„A régi meséktől bocsánatot kérek;

nem tetszik nékem a fösvény, irigy hangya.

Én inkább a kedves tücsökkel cserélek,

aki a víg nótát ajándékba adja.”

Az ad különös jelentőséget a dolognak, hogy éppen ebben a korban nagy változáson megy keresztül a gyerekek ítéletrendszere. Míg 7-8 éves korig a dolgok egy szempont szerinti megközelítése, valamint a felnőttek ítéletének teljes elfogadása jellemzi a gyerekek erkölcsi ítéletét, 9-10 éves kortól már a decentrálás és az autonóm erkölcs a jellemző. Vagyis éppen a kisiskolás döbben rá, hogy nézőpontja csak egy a lehetségesek közül, több más nézőpont is van. A tetteket pedig nem csak következményük alapján kell megítélni, hiszen a szándék – adott esetben – fontosabb az erkölcsi megítélés szempontjából, mint a következmény. Ezt a felismerést próbálja meg elősegíteni az idézett tanmese.

Nem lehet hibaként felróni, hogy a könyv kevés ismeretet ad, hiszen elsődleges feladata az, hogy szellemi élményt nyújtson, hogy felkeltse az érdeklődést, és főleg megszerettesse az olvasást. Ezt a Romankovics-féle könyv meg is teszi. A 6-8 éves korban meg nem tanított ismeretek pedig még könnyen pótolhatók. Egyébként is minden tankönyvre igaz, hogy csak ismeretmorzsákat nyújthat.

A Romankovics-féle könyvekben a család valamennyi tagja együtt csak ritkán jelenik meg, a gyerekek nevelése, gondozása alapvetően a nők: az anya, illetve nagymama feladata.

A családdal foglalkozó olvasmányok szereplői pozitív és negatív tulajdonságokkal egyaránt rendelkeznek.

Az Elfelejtő mesében megtudhatjuk, hogy Kobak miért felejtette otthon a ceruzáját, radírját, számtanfüzetét. Nyilván a szülői minta volt rá hatással, hiszen Kobak mamája kifelejtette a levesből a sót, a paprikásból a paprikát, a palacsintából a lekvárt stb. Tehát a felnőtteknek is vannak rossz tulajdonságaik, mi több, ezeket akaratlanul átörökítik gyerekeiknek is.

A nemzeti tradíciók Örkény István Zászló című versében, a Szózat első két versszakában és a Nemzeti dalban jelennek meg. Illetve a képek közül egy címer és egy Petőfi-portré hangsúlyozza a nemzeti hagyományokat.

A NYIK (A nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés) könyvei

Miben nyilvánul meg a „kommunikációs nevelés” a NYIK tankönyvében?

Egyrészt abban, hogy a gyerekek „félkész” könyveket kapnak kézhez, nekik kell azt „befejezniük”. Leírás alapján nekik kell a rajzokat elkészíteniük, kiszínezniük, illetve, ahol üres kereteket találnak, nekik kell az olvasmányokat illusztrálniuk. Másrészt abban, hogy az olvasmányok tele vannak ismeretlen szavakkal, az oldalak alján szómagyarázatok segítik az eligazodást, illetve néha az Ablak–Zsiráf Gyermeklexikon használatára buzdítják a gyerekeket.

Talán a „kommunikációs nevelés” következménye az is, hogy – a vizsgált sorozatok közül – ezek a tankönyvek tartalmazzák a legtöbb ismeretközlő olvasmányt.

A NYIK-tankönyvekben lévő ismeretközlő olvasmányok főleg természettudományos ismereteket adnak:

Az elsős NYIK olvasmányainak egynegyede morális tartalmú (mese, illetve verses mese). Az olvasmányoknak több mint fele az ismeretközlő kategóriába tartozik (lásd 3. táblázat). Az ismeretközlő olvasmányok – leszámítva néhány játék és két népszokás (farsang és balázsolás) ismertetését – kizárólag a természettel (állatokkal, növényekkel) foglalkoznak.

A könyv elején viszont képes, rajzos feladatok adnak a társadalommal kapcsolatos ismereteket. A gyerekeknek ki kell tölteniük egy felnagyított társadalombiztosítási igazolványt, leírás alapján ki kell színezniük a magyar zászlót és a magyar címert, ki kell egészíteniük Budapest címerét (egy vártoronnyal). Láthatnak egy térképet Magyarország megyéivel és egy másikat, melyen fel vannak tüntetve Magyarország szomszédai. Ez utóbbi szerint Magyarország déli szomszédja Szerbia (!).

Egy másik feladatban néhány ország zászlaját kell leírás alapján kiszínezni. A leírás szerint: „Az angol zászló piros színű (?) rajta két-két (összesen négy ?!) kereszt...”

Felmerül a kérdés: ha a tankönyv csak ennyire pontatlan és erőltetett (a TB-kártyát nem a biztosítottnak kell kitöltenie!) ismereteket tud adni a társadalomról, nem lenne-e jobb, ha inkább semmit sem adna?

A másodikos NYIK két kötete közül az Ismerd meg a világot című kötet szinte kizárólag ismeretközlő olvasmányokat tartalmaz. Az ismeretközlő kategórián belül a természettudományos olvasmányok dominálnak (ez a két másodikos kötet összesítése után is igaz, lásd a 4. táblázat). Más könyvekhez képest ennek ellenére is sok társadalmi ismeretet ad. A baj az, hogy ezek az ismeretek már nem mindenben állják meg a helyüket.

A közúti balesetekről, ezek megelőzésének lehetőségéről, a karate kupáról vagy a könyvtáravatásról adott ismeretek még ma is megállják a helyüket, annak ellenére, hogy a cikkek zömét a ma már nem létező Pajtás újságból válogatták össze.

Más témáknál az aktualitás hiánya már problémát okoz. Az új áruházban készült riportból például megtudhatjuk, hogy már a nyitás napján valamennyi Videoton színes televízió elfogyott, és hogy szívesen vásárolják a Rakéta porszívót.

Az Acélműben című olvasmányban a Pajtás újság riportere a diósgyőri kohászati művekbe látogat.

A Rügyfakadás című olvasmányból megtudhatjuk, hogy: „az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek jól felkészültek a tavaszi munkákra”, és „... az esős idő ellenére is befejezték már a legfontosabb tavaszi munkákat. Elvetették a napraforgót, a kukoricát. Az ősszel elvetett gabonafélék gyorsan fejlődnek. A búza hamarosan szárba szökken.” Minden úgy történt, ahogy annak a szocialista tervgazdálkodás idején történnie kellett.

Az olvasmányok zömükben '80-as évekbeli cikkek átdolgozásai, az átdolgozás persze sokszor felemásra sikeredett. Az Új tantárgy, a sakk című olvasmányból pl. megtudhatjuk, hogy a sakk több országban kötelező iskolai tantárgy. „Ilyen kísérletek folynak évek óta a volt Szovjetunióban is, ahol jelenleg több ezer általános iskolást oktatnak a sakk tudományára... Az iskolában a szovjet gyerekeknek játékosan oktatják a sakkot.”

Szóval a Szovjetunió csak volt, de szovjet (?!) gyerekek még most is vannak.

Nagyjából ez a szemlélet jellemző az egész könyvre. Bármilyen változás történt is a társadalomban, a gyerekeknek ugyanazokat az ismereteket adják át, mint a rendszerváltás előtt, vagyis még jó néhány generáció úgy nőhet fel, mintha legalább részben a szocializmus évei alatt szocializálódott volna.

Néha ezek a félig „átdolgozott” ismeretek még nagyobb kavarodást okoznak, mintha a gyerekek teljesen elavult ismereteket kapnának. Jó példa erre Európa térképe, mely a könyv végén látható. A térképhez tartozó eligazító szövegrészből kiderül: „A térképen megjelöltük azoknak a városoknak és országoknak a nevét, amelyekről a szövegben olvashattál.” A szövegben a volt Szovjetunióról van szó, a térképen viszont a FÁK felirattal találkozhatunk. Még nagyobb baj, hogy még Norvégia, Svédország, Finnország, Franciaország, Magyarország és a „FÁK” határai be vannak rajzolva, a térképen szintén szereplő Németországé nem. Ezért úgy tűnik, hogy Franciaország és a FÁK között egyetlen ország van, Németország. Van egy Magyarország-térkép is, rajta feltüntetve az olvasmányokban szereplő városok. Ezen a térképen legfeljebb kis zavart kelthet, hogy egy városnak két neve van: Miskolc és Diósgyőr.

Ezek után meglepő, hogy milyen jók a természetről és a technikáról, technikatörténetről szóló olvasmányok. Igaz, hogy sok szómagyarázatot igényelnek – talán nem igazán 7-8 éves gyerekeknek íródtak –, de legalább nincsenek tele pontatlanságokkal.

A másodikos NYIK Irodalom kötetében nincsenek képek, csak üres keretek, felettük felirat: „Rajzold le...”, „Illusztráld...”, „Ábrázold...”.

A könyv verseket és meséket tartalmaz. József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, Weöres Sándor, Zelk Zoltán és más neves szerzők versei, Grimm, Lev Tolsztoj, Lázár Ervin, Tersánszky J. Jenő meséi mellett magyar, angol, bolgár, francia és udmurt népköltések, illetve népmesék is helyet kapnak. Ezzel bemutatnak egy tágabb világot, és felkeltik az érdeklődést más kultúrák iránt.

A nemzeti tradíciókat a Csatadal, a Himnusz (első versszaka) és a Szózat (megtanulandó) első két versszaka jeleníti meg, illetve a kiszínezendő zászló és címer.

A NYIK-ek meg sem jelenítik, és ezáltal képet sem adnak a családról, illetve a gyerekek és a felnőttek viszonyáról.

Az Apáczai Kiadó könyvei

Az Apáczai Kiadó könyveiben: Első olvasókönyvem és a Hétszínvarázs című másodikos könyvben a legkiegyenlítettebb a morális és ismeretközlő olvasmányok megoszlása.

Az ismeretközlő olvasmányok aránya a Romankovics-féle könyvek és a NYIK-ek közé esik. Ezeken belül az Apáczai Kiadó sorozata nagy figyelmet fordít a társadalomra.

Az ismeretközlő olvasmányok sokat foglalkoznak történelemmel, illetve a nemzeti tradíciók ápolásával.

Nemzeti ünnepünkről, március 15-éről az elsős és a másodikos könyvben is olvashatunk. Az elsősben csak a Nemzeti dal első versszakát, és egy néhány soros, Petőfiről szóló olvasmányt találhatunk. A másodikos könyvben a márciusi ifjakról (név szerint: Vasvári, Jókai, Irinyi), a Pilvaxról, Táncsics Mihályról és a szabadságharcról is szó van. A Nemzeti dalnak már három versszakát megtalálhatjuk, valamint a Huszárgyerek című verset. Megtudhatjuk, hogy „augusztus 20-án országalapító királyunk, Szent István napját ünnepeljük”.

Megtalálhatjuk a Himnusz első versszakát, a Himnuszról szóló olvasmányban Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc nevével is találkozhatunk. Az olvasmány felszólít, hogy „ha a Himnusz megható hangjait hallod, mindig és mindenütt állj vigyázzba”.

Az egyházi ünnepek kapcsán a vallási tradíciók is helyet kapnak. Az egyházi ünnepek közül a két legnagyobb: a karácsony és húsvét emelkedik ki. A karácsonyról szóló olvasmányban a kis Jézus születéséről, a karácsonyfa-állítás Luther Mártontól származó szokásáról és a „megbékélés ünnepéről olvashatunk”. Vagyis a katolikus, a protestáns és az ateista igényeknek is megfelelő ismeretanyagot találunk.

A húsvétról csak ennyi olvasható: „A húsvét – a Biblia tanítása szerint – Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. A kereszténység már nagyon régen, lassan 2000 éve megünnepli.”

Tény, hogy igen leegyszerűsítettek a nemzeti, illetve vallási hagyományokról adott ismeretek és a történelemmel foglalkozó olvasmányok, de 6-8 éves gyerekeknek ez elég is. A többi elemzett könyvben ennyi történelmi tudást sem próbáltak meg adni, igaz, talán az sem baj, ha – a túlzott leegyszerűsítés helyett – egyszerűen későbbre halasztják az ilyen jellegű ismereteket.

Más tekintetben is az Apáczai-féle könyvek ragaszkodnak leginkább a tradíciókhoz, ezek őrzik leginkább a tankönyvek tartalmi és formai hagyományait.

Ez megnyilvánul abban is, hogy több olvasmányban a szülők, illetve a pedagógus iránti hálára buzdítják a tanulókat.

A hagyományok követése megnyilvánul a viselkedési szabályok átadásának módjában. A többször felbukkanó illemkockák rovat az erasmusi módszert követi: „Tedd ezt!” és „Ne tedd azt!” stílusban próbál az illemre tanítani. Az illemkockák étkezés című rovatában pl. így: „Minden étkezést kézmosással kezdj! Nyugodtan és egyenesen ülj az asztalnál! Ne könyökölj! Tele szájjal ne beszélj!...”

A Hétszínvarázs című könyv külön fejezetet szentel a családnak. A családról adott kép közel áll a valósághoz. A szülőkről adott kép eléggé differenciált; bizony nem minden anyuka vidám és mosolygós, van, aki mindig fáradt, az apák között van olyan, aki játszik a gyerekével, és van olyan is, aki nem szereti a gyerekét. A család valamennyi tagja pedig csak nagyon ritkán van együtt, ez is megfelel a gyermekek tapasztalatainak, többek között azért, mert sokan nőnek fel közülük csonka családban.

A társadalmi ismereteket közlő olvasmányok bemutatják még Budapestet, a kisvárost és a falut. Mindezt persze kicsit idealizálva, úgy beállítva, hogy a falusiak falun, a városiak a városban érzik jól magukat. Budapest kivétel: lakóiról nem, csak látványosságairól kapunk információt.

Említést érdemel még Fehér Klára A csodálatos radírgumi című írása: „...én olyan csodálatos radírt szeretnék, amivel nemcsak azt lehet kiradírozni, amit leírtam, hanem azt is, amit kimondtam. Mert ha volna egy ilyen radírom, akkor kiradíroznám azt, hogy Ferinek azt mondtam, hogy te utálatos hülye. Meg: te irigy kutya. És azt is kiradíroznám, hogy nem fogok játszani veled, és add vissza a focimat! De az ilyen csodálatos radírgumival se szabad nagyon sokat radírozni, nehogy kilyukadjon a barátság.”

Fontos és hasznos, hogy a könyvben megjelenik a barátság, hiszen ez az életkor a nagy barátságok időszaka. Sőt, 8-9 éves korban a felnőttközpontú beállítódás elhalványul, a felnőttek kevésbé fontosak lesznek, mint az egykorú társak: megtörténik az ún. átpártolás. Mindezt figyelembe véve, az életkorra jellemző jelentőségéhez képest még kevés is a barátsággal foglalkozó olvasmány.

Ez természetesen nemcsak az Apáczai-féle könyvekre igaz, hanem valamennyire.

Az Apáczai-féle könyvekben színes rajzok találhatók, sőt a szabadságharcról szóló olvasmány mellett egy csatajelenetet ábrázoló festmény adja az érzelmi többletet.

A „Lovász-féle” könyvek

A Gyermekvilág és az Ablaknyitogató I.–II. című köteteket a NYIK-ekhez hasonlóan a Nemzeti Tankönyvkiadó adta ki. Mivel Lovász Gabriella a sorozat valamennyi kötetének megírásában részt vett, a sorozatot a továbbiakban „Lovász-féle” sorozatnak fogom nevezni.

A sorozat sajátossága, hogy csak ebben jelennek meg fogyatékosok, betegek, kisebbségek, illetve csak ez a sorozat foglalkozik a másság problémájával.

A hasonlóság és a különbözőség így fogalmazódik meg az egyik olvasmányban: „András mindenkihez hasonlított, minden emberhez, és mégis mindenkinél másabb volt.”

A bal kéz című olvasmány hőse egy olyan kisfiú, aki rejtett balkezes. Álmában döbben rá, hogy oktalanság elhanyagolnia rosszabbiknak vélt kezét. Másnap mindent megpróbál bal kézzel is megcsinálni, így jön rá, hogy a bal keze az ügyesebb.

Olvashatunk még nagyothalló néniről, a „kis bice-bócáról” is. De az egész sorozat szellemiségére jellemző a nyitottság az említett kérdésekre. Olyannyira így van, hogy még a morális tanulságot hordozó népmesében is a sánta királylányt kell meggyógyítani.

Csak ebben a sorozatban olvashatunk éhező harmadik világbeli gyerekekről és nemzeti kisebbségekről. A Szomszédolás című olvasmányból is kiemelkedik a kisebbségek kérdése: „Magyarország határain túl is élnek magyarok. Valamikor ők is hozzánk tartoztak. Ma is testvérként gondolunk rájuk, segítjük anyanyelvük megőrzését. Magyarországon is vannak olyan települések, ahol nem csak magyar anyanyelvűek élnek. Ilyen más nemzetiségű népcsoportok a románok, a szlovákok, a svábok, a horvátok és a szerbek. Őket is segítik az anyaországuk, ahonnan származnak.”

Ezeket az olvasmányokat 6-8 éves gyerekek is megértik. Valószínű, hogy egyébként is találkoztak már betegekkel, fogyatékosokkal, illetve hallottak éhezőkről, nemzeti kisebbségekről, de az sem baj, ha a könyv ad – valóban fontos – új ismereteket.

A „Lovász-féle” könyvek annyiban hasonlítanak a NYIK-könyvekre, hogy sok ismeretközlő olvasmányt tartalmaznak.

A NYIK-könyvekkel ellentétben nem a természettudományokra, hanem éppen ellenkezőleg, a társadalmi ismeretekre helyezik a hangsúlyt. Még nagyobb különbség a két sorozat között, hogy a Lovász-féle könyvek társadalmi ismeretei a valóságnak megfelelnek és naprakészek.

Az Ablaknyitogató I. az Apáczai Kiadó könyvéhez hasonlóan bemutatja a várost és a falut, de attól eltérően a tanyát is: „A városok, falvak határán néhol tanyákat találunk. Egy tanyán általában egy család él. Házukhoz gazdasági épületek tartoznak. A tanyán lakók földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak. Az emberek itt gyakran kerékpáron közlekednek. A faluba, a városba személyautóval vagy busszal járnak be. Van, akinek a munkahelye is ott van. A nagyobb gyerekek a falusi vagy városi iskolába járnak, a kicsik a tanyasi iskolában tanulnak.” Még a települések bemutatását is a kisebbségre (tanyasiak) való figyelem jellemzi.

Az olvasmányok – szemben az Apáczai Kiadó tankönyvének olvasmányaival – nem idealizálják a várost, előnyei (színház, mozi, sportcsarnok, kórház, villamos, autóbusz) mellett negatívumait is bemutatják: „...nagy a nyüzsgés, a zaj. A közlekedési dugók olykor megakasztják a forgalmat.”

Az Ablaknyitogató második kötete szisztematikusan bemutatja hazánk tájait, majd a szomszédos országokat, végül, ha csak egy-egy mese erejéig is, más földrészekre is „ellátogat”.

A könyv elején Magyarország domborzati térképét láthatjuk a következő kísérő szöveggel: „Magyarország kicsi ország, tájain több mint 10 millió ember él. Középen az ország két legnagyobb folyója kanyarog északról dél felé. A Dunától nyugatra a Dunántúl dombjai és hegyei húzódnak. Ölükben fekszik a Balaton és a kisebb Velencei-tó. A Dunától keletre az Alföld sík vidéke nyújtózkodik a határokon túlig. Északon az Északi-hegyvidék tájai sötétlenek. Az ország szíve fővárosunk, Budapest.”

A következő néhány olvasmányban Budapest nevezetességeivel ismerkedhetünk meg: a nevezetességek között láthatjuk a koronát és a koronázási jelvényeket is.

Az Észak-Magyarország felé című olvasmány felsorolja az Északi-középhegység hegyeit, néhány várat is megemlít: az egrit, „mely a török időkre emlékeztet”, a hollókőit és diósgyőrit, melyek „még régebbre” emlékeztetnek.

„A Cserhát legszebb palóc faluja Hollókő” – olvashatjuk egy másik olvasmányban, melyben a Kitették a szűrét szólás magyarázatát is megtaláljuk.

A szegény ember vára című olvasmány a diósgyőri vár eredetmondája, melyben IV. Béla király is szerepel. Az Észak-Magyarország fejezetben Tokaj és környéke érdemelt még önálló olvasmányt. Az Alföld fejezetben a Tisza, Hortobágy, Debrecen és Szeged kapott olvasmányt. A Tiszával kapcsolatban az áradásról, gátépítésről, csatornaépítésről, illetve a folyó eredetéről olvashatunk. A Hortobágy bemutatásakor a gulyás és a csikós jelenik meg. Debrecenről megtudhatjuk, hogy az „Alföld legnagyobb városa. A nagytemplom őrködik felette”, és a hetekig elhúzódó vásárról nevezetes. Szeged a paprikáról, szalámiról, halászléről, konzervekről híres. Itt említik meg Móra Ferencet is, aki Szegeden volt múzeumigazgató. A Dunántúl fejezetben Szentendréről, Visegrádról, Esztergomról, az Őrségről, Somogyról és a Balatonról találhatunk információkat. Ebben a fejezetben Kinizsiről, Fekete Istvánról és Rózsa Sándorról is olvashatunk.

Az ország tájainak bemutatása után a könyv a szomszédos országokat mutatja be leltárszerűen (fővárosa, zászlója, pénzneme stb.), mindenütt kihangsúlyozva, hogy magyar kisebbség is él az adott országban. A leltárszerű bemutatás után néhány mese is szerepel. A szomszédos népek meséi mellett az adott régióhoz kötődő magyar népmesék, népmondák is helyet kaptak (pl. Mátyás király és a kolozsvári bíró).

Úgy gondolom, hogy az Ablaknyitogató II. koncepciója helyes. A kisiskolások is képesek a rendszeresen felépített tudás befogadására. Lehet vitatkozni azon, hogy miért szerepel vagy nem szerepel benne valamelyik város, hegység, folyó stb., de alapvetően a könyv a valóságnak megfelelő információkat ad (nem úgy, mint a NYIK). Az ország tájainak bemutatása, a nemzeti sajátosságok, jelképek hangsúlyozása segít felépíteni a nemzeti identitástudatot. A könyv azt is tudatosítja a gyerekekkel, hogy milyen országok vannak körülöttünk és azoknak milyen saját jelképeik vannak. Bemutatja, hogy magyarok is élnek a környező országokban, illetve nálunk is élnek más nemzetiségű népek. Mindezzel elősegíti a különböző népek közötti előítélet-mentes kapcsolat kialakulását.

A Lovász-féle sorozat Gyermekvilág kötete sajátos – a többi sorozat köteteitől eltérő – képet ad a családról. A következőket olvashatjuk: „A családban lehet: anya, apa, gyerekek, nagymama, nagyapa, nagynéni és nagybácsi, unokatestvérek.” Vagyis ez a könyv nem nukleális, hanem kiterjedt családban gondolkodik.

A Lovász-féle sorozat sajátossága az is, hogy az ünnepek között március 15-e (melynek kapcsán a Nemzeti dal és a Huszárgyerek című vers olvasható), a karácsony és húsvét mellett május elsejét is megemlíti: „Május elsején azokat ünnepeljük, akik szorgalmasan dolgoznak” (ez is több, mint a semmi), valamint azt, hogy minden évben van: anyák napja, gyermeknap, pedagógusnap. Milyen kár, hogy október 23-áról – az összes többivel egyetemben – ez a sorozat is „megfeledkezett”...