1	Hűvös Éva: Differenciált Óvodai Bánásmód (DOB-program a kell és lehet között). Budapest, 1996.
2	A TAT: S. Nemes Ilona filozófus, pazarláskutató gondolkodástechnikai tréningje. A tréning elméleti alapja egy sajátos pazarlásfogalom, amely gondolkodásunk pazarlására vonatkozik. Ennek lényegét abban jelöli meg, hogy – iskolában és családban tanult – gondolkodástechnikánk nem tudja egyszerre kezelni az azonosságot és a különbözőséget. Egyiket többnyire elpazarolja. Az elpazarolt összefüggés azonban megmarad gyenge hatásfokú fogalomban, amely kevéssé képes a valóság bonyolultságát befogadni. A TAT tréning az azonosság és különbözőség egyszerre látását gyakoroltatja, s ezáltal sokféle lehetőség befogadására képes, jó hatásfokú fogalmakat ad. (Ez a cikk a jó hatásfokú gyerekfogalom kialakítását, valamint „hétköznapi” és szakmai-pedagógiai használhatóságát mutatja be.)
3	Az „autonómiás” pedagógusképzés leírását részletesebben lásd: Hűvös Éva–S. Nemes Ilona: Függőhíd. Felsőoktatási módszertani kötet. 1994. Tudunk-e olvasni? Autonómia Módszertani Füzet 1. 1994. (Gyűjtemény) Autonómia a „kell” és a „lehet” között. Autonómia Módszertani Füzet 2. 1994. (Gyűjtemény) Hűvös Éva: A differenciált bánásmód és az önálló aktivitás feltételrendszerének összefüggése. Neveléselmélet és iskolakutatás. OPI Tudományos Közlemények V. 1986. 2. Hűvös Éva: Az igazi Csilla. Oktatófilm 4 év fejlődéstörténetéről szakszöveggel 1985–1989. Operatőr: Franyó Attila.
4	A hatásfok ilyesfajta értelmezése (itt nem részletezhető) filozófiai-filozófiatörténeti kutatáson alapul. Legfőképpen a Hegel, Heidegger és Gadamer filozófiájából adódó gondolkodástechnikai műveleteket használja.
5	Az Óvodai nevelés alapprogramja. 4. p. II/2.
6	A család elvont és konkrét fogalma egy másik tanulmány tárgya lehetne. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy az elvont családfogalom másképp jelöli ki az óvodai nevelés (és feltehetően egyáltalában a nevelés) helyét a társadalom életében, mint a konkrét. Az elvont családfogalom – az Alapprogramban legalábbis – elvonatkoztat a meglévő családok pedagógiai színvonalának különbözőségétől, mintegy feltételezi, hogy minden család „jobban” nevel, mint az óvoda. A konkrét családfogalom – a mindennapi és a történelmi tapasztalat sokoldalú ismeretében – „tudja”, hogy a család pedagógiai tevékenysége szükséges és létező, ám az esetek többségében kezdetleges. Ezt a tudást sok műfajú, interdiszciplináris tájékozódás és tanulás támasztja alá – annak megértése, hogy a történelem során minden olyan tevékenység, amelyben megjelent a szakértelem, levált a családról (az orvoslástól a szövőiparig). A szakmailag önállósult tevékenységi területek kezdeményei azonban megmaradtak a családokban. Ez leginkább a pedagógiával kapcsolatban kelti azt a látszatot, hogy a családok képesek azt magas szinten művelni, sőt – mint az Alapprogramban láttuk – felülmúlni ebben a tekintetben a szakképzett pedagógiát. Ez azonban olyan látszat, amelynek engedve, erejüket meghaladó feladattal terheljük meg a családokat. Egy konkrétabb családfogalomból a feladat más oldalról látszik: erős pedagógusképzésre van szükség, amely kézben tartja az egész társadalom pedagógiai kultúrájának fejlődését, többek között a szülők pedagógiai képzését is.