Bérces Judit

„Korai nyelvtanulás, és utána...?”

Az Európa Tanács luxemburgi elnökségének kezdeményezésére a Luxemburgi Oktatási és Szakképzési Minisztérium 1997. szeptember 18–21. között konferenciát rendezett Luxemburgban a „Korai nyelvtanulás, és utána...?” címmel. A konferencián az Európai Unió tagállamainak döntéshozóin kívül néhány leendő tagállam is képviseltethette magát, így Magyarország is lehetőséget kapott a részvételre. Az itt közölt gondolatok a konferencia témáival kapcsolatban merültek fel.

A konferencia célja azoknak a módszereknek és eszközöknek a felismerése és megvizsgálása volt, amelyek Európa nyelvi változatosságát garantálhatják. Különösen a korai nyelvtanulás fontosságára összpontosított ennek a problémának egyik lehetséges megoldásaként. Célkitűzése olyan ajánlások kidolgozása és elfogadtatása volt, amelyek hangsúlyozzák és alátámasztják a korai nyelvtanulás tantervbe foglalásának szükségességét és az iskola befejezése utáni nyelvtanulás folytonosságának jelentőségét.

A fejlődő magyar demokrácia Európai Uniós tagságának elengedhetetlen feltétele a nyelvtudás. Ez azonban nem csupán egy idegen nyelv tudását jelenti, különösen egy olyan ország esetében, mint Magyarország, amelynek hivatalos nyelvét kevesen beszélik. Az egységes Európa kialakulásához és kialakításához vezető folyamat részben összeolvasztja, részben azonban tudatosítja és igyekszik megőrizni a különböző kultúrákat és természetesen a nemzeti öntudat legjellemzőbb megnyilvánulását, a nyelveket. Ahhoz, hogy ennek az olvasztókemencének, illetve az európai demokráciának Magyarország is értékes és elismert tagja legyen, nem lehet szemet hunyni a nemzetközi kommunikáció szüksége felett. A társadalmi érintkezéshez és az egyén szocializálódásához elengedhetetlen kommunikáció elsődleges eszköze a nyelv. Jogtalan és kivitelezhetetlen lenne egy bizonyos nyelv, egy ún. metanyelv kiválasztása és kizárólagos használata, ezért szükséges és hasznos több nyelv ismerete. Természetesen jelenleg vannak jobban és kevésbé preferált nyelvek (a nyelveknek a használati gyakoriságát tekintve), ezen az állapoton nehéz, de elképzelhető tudatos irányítással változtatni. Az angol nyelv jelenlegi, a többség által elismert dominanciájának helyénvalóságát sokan megkérdőjelezik. De mi alapján és ki döntse el, hogy mennyi és melyik/ek legyen/ek a kiválasztott nyelv/ek, amely/ek leginkább alkalmas/ak a közvetítő szerepre? Erre a legmegfelelőbb megoldásnak a nyelvi pluralizmus tűnik.

A megfelelő nyelvi képzéshez természetesen megfelelően képzett oktatókra van szükség, ami a nyelvtanárok felkészítésének – legalábbis részbeni – megváltoztatását jelenti. Más országok tapasztalataiból tanulva és az európai országokkal együttműködve a nyelvoktatás bizonyos szintű átértékelése egyre inkább elengedhetetlennek látszik Magyarországon. Az európai szemlélet szerint az anyanyelv, a matematika és a természettudományok után az idegen nyelv tanítása a legfontosabb. Magyarországon az 1998-ban bevezetendő Nemzeti alaptanterv szerint kötelezően legkésőbb az 5. évfolyamon, azaz 11 éves korban kezdődik meg, és csupán 6 éven át folyik egy élő idegen nyelv tanítása. A második idegen nyelv tanítása pedig egyáltalán nem kötelező a NAT-ban foglaltak szerint, csak a helyi tanterv teheti azzá. Vajon elegendő-e mindez?

A konferencia ajánlásai között a legnagyobb egyetértés annak a gondolatnak a területén született, hogy a nyelvtanulás minél korábbi elkezdésére irányuló törekvés visszafordíthatatlan, szükséges és mindenképpen előnyös. Elfogadott és népszerű az a szemlélet, mely szerint a korai nyelvtanítás nagymértékben elősegíti olyan európai polgárok képzését, akik több nyelven képesek kommunikálni és ezáltal alkalmassá teszi őket a kulturális közvetítő szerepre, a nemzetközi kapcsolatok ápolására. A nyelvtudás ezenfelül gazdasági szempontból is elengedhetetlen, az idegennyelv-ismerettel rendelkező európai polgár a munkaerőpiac fontos és értékes portékájává vált.

A korai nyelvtanulás eredményessége neurológiailag is alátámasztott tény, mivel a kutatások szerint egy gyermek hétéves koráig képes bármilyen nyelv tökéletes fonológiai elsajátítására. Ez után a kor után ez a képessége fokozatosan hanyatlik. Hároméves korára már kialakul a nyelvtanuláshoz szükséges implicit memória, ami azt is igazolja, hogy az óvodai nyelvtanítás helyénvaló. Egy kb. hétéves gyermekben pedig már egy bizonyos szinten tudatosítható az a tény, hogy az anyanyelven kívül más nyelv, más nép és kultúra is létezik. Egy idegen nyelv korai tanítása – bizonyos alapvető feltételek teljesülése esetén – az anyanyelv fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez is hozzájárul. Ezzel a neveléssel a különböző népekkel szemben esetleg kialakulandó előítéletek, „idegen”-komplexusok is jelentősen csökkenthetők. Természetesen a később elkezdett nyelvtanulásnak is vannak előnyei. Ilyenek például a tanuló fejlettebb olvasás- és íráskészsége, az anyanyelv rendszerének és a tanulási stratégiáknak bizonyos fokú ismerete és a többrétű háttértudás. Sokáig versengett egymással a két különböző szemléletet – korán vagy később kell-e elkezdeni a nyelvtanulást – valló szakemberek tábora. A legújabb kutatások alapján azonban úgy tűnik, hogy a korai nyelvtanulás fontosságát támogatók elméletei igazolódnak.

Fontos célkitűzés tehát: minden európai tanuló korai nyelvtanításban való részesítése.

A korai nyelvtanítás megvalósulása esetén elvárható a többnyelvűség fellendítése Európában. Ez lényeges tényező, mert garantálja a gyerekek esélyegyenlőségét egy esetleges társadalmi változás, illetve előre nem látható jövő esetén is, továbbá a többnyelvű iskolák létjogosultságát, illetve a diákok mobilitását. Reális célnak tűnik két nyelv magas szintű tudása, és még néhány nyelv valamilyen szinten való ismerete. A nyelvoktatásnak ezen elgondolás szerint párhuzamosan kell történnie, ami kettő vagy több idegen nyelv egyidejű tanulását jelenti.

Az első idegen nyelv megtanulása lehetővé kell hogy tegye a tanuló számára más nyelvek jelentőségének és értékének felismerését. A nyelvtanulásnak nagyon fontos eleme a nyelvek iránti érzékenység kialakítása, amely arra szolgál, hogy a gyerekeket több nyelvvel szembesítse, olyan nyelvekkel, amelyek eltérnek az iskola nyelvétől. Ez az érzékenység, illetve tudat nemcsak a nyelvi különbségeket ismerteti meg és fogadtatja el, hanem a kulturális sokszínűséget is előmozdítja.

A különböző életkorokra alkalmazott módszertanok elkülönítése és változatossága a korai nyelvtanulás alapfeltétele. A mérés és az értékelés feltétlenül szükséges nem csupán a tanult nyelvi képességek felmérése érdekében, hanem a korai nyelvtanulás folyamatának nyomon követése érdekében is. Az eredményszintek mérésének és értékelésének standardizálása nem könnyen kivitelezhető feladat. Ezek kidolgozását komplexitásuk miatt hosszas nemzetközi kutatásoknak kell megelőzniük. Újabb és újabb modellek fejlesztésére, továbbá egységes eredményszintek felállítására van szükség. Ügyelni kell azonban arra, hogy a nyelvoktatók ne kövessék el azt a hibát, hogy a tanulókat csupán egy vizsgán való megfelelésre készítik fel, a nyelvtanulás valódi célkitűzései háttérbe szorulnak. A korai nyelvtanulásnak rendszerezetten szerepelnie kell a tantervben.

Az oktatók kezdeti és folyamatos képzése szintén a korai nyelvtanulás alapfeltételei közé tartozik. Ennek a képzésnek szükségszerűen magában kell foglalnia nemcsak a nyelvi, hanem a kulturális képzést is, amely így kibővíti az oktatók szerepét és „kulturális közvetítővé”, nemzetközi kapcsolattartóvá neveli őket. A nyelvoktatásnak ennek értelmében a nyelv gyakorlati tanításán kívül összetett szerepe van. Ezért olyan nyelvoktatók képzésére van szükség, akik egy szaktantárgyra specializálódnak, ezenfelül azonban több más nyelvben, illetve területen jártasak. Az oktatók mobilitása és mobilizálhatósága – az országon belül és az egyes országok között is – az idegen nyelv tanításának eredményességét növelheti, csakúgy mint az iskolák együttműködése, a nemzetközi kapcsolatok kiépítése és melegen tartása.

Egyes tantárgyak idegen nyelven történő tanításának jelentőségét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Fontos, hogy a tanítás minősége sem nyelvileg sem a tantárgyat tekintve ne szenvedjen kárt, amikor kettős célkitűzésnek kell eleget tenni, mind a szakmai, mind a nyelvi kompetenciára ügyelni kell.

A nyelvtanításban a motivációnak is igen jelentős szerepe van. Különböző korú tanulóknak természetesen különböző motivációkra van szükségük, de mindenképpen többre, mint a nyelvtanulásra csupán a nyelvtanulás kedvéért. A motiváció kialakításában az oktató szerepe nélkülözhetetlen, az ő feladata, hogy azt mindig a korcsoporthoz és a körülményekhez igazítsa.

A nyelvtanulás egész életen át tartó folyamat, amely az iskolában – esetleg az óvodában – kezdődik és az iskola elhagyása után is tart. A korai nyelvtanításnak feladata a tanulás folyamatának, különböző stratégiáinak megtanítása is, azért hogy garantálja a tudás folytonos gyarapítását az önálló, egész életen át tartó tanuláson keresztül. Ez a folytonosság tehát elengedhetetlen és fontossága mindenképpen tudatosítandó az iskolai oktatás keretein belül.