Rosszul érzem magam ebben az osztályban

– avagy kirekesztődés az osztályközösségben –

Múlt havi számunk e rovatában sorozatot kezdtünk, amelyben mentálhigiénés témák iskolai interpretációját mutatjuk be. Az alábbiakban közreadott órára ugyanabban a közel ezer tanulót befogadó fővárosi lakótelepi iskolában került sor. Az órát ugyanaz a pszichopedagógus vezette, de ez alkalommal nem a külön mentálhigiénés céllal szervezett csoportban, hanem az iskola egyik hetedik osztályában, ahol havonta egy alkalommal az osztályfőnöki órát használják ilyen jellegű beszélgetésekre. A gyerekek igénylik ezeket a foglalkozásokat, gyakran kezdeményezik az osztályfőnöknél a pszichopedagógussal megkezdett beszélgetések folytatását.

– A mai alkalommal ismét egy magnófelvételt játszom le nektek, olyan beszélgetés részletét, amelyet még az év elején folytattam itt az iskolában egyik társatokkal. Lehet, hogy ismeritek őt, lehet, hogy nem, bizonyára lesz, aki felismeri a hangja alapján. Azt hiszem, a téma szempontjából nem fontos, ki a beszélgetőtársam, sokkal inkább az a fontos, amiről beszélgettünk. A társatok, nevezzük Ferinek, az egyik hatodik osztályba jár, s ott régóta rosszul érzi magát. Már orvosnál és pszichológusnál is járt a szüleivel, akik azt fontolgatják, hogy az egészsége, a nyugalma érdekében elviszik egy másik iskolába

Többen egyszerre kérdezik: Miért? Beteg lett?

– Igen beteg lett, az ember a rossz közérzetétől gyerekkorban és felnőtt korában is megbetegedhet s nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is. Hallgassuk tehát meg a felvételt, és utána beszélgessünk.

– Mióta érzed úgy, hogy téged sokan nem szeretnek ebben az osztályban?

– Feri: Negyedikesek voltunk, amikor az akkori osztályfőnökünk elvitt minket kirándulni, s egész úton csúfolódni kezdtek, mert én nem akartam társasozni, hanem a walkmanemet hallgattam, meg olvastam egy könyvet.

– Sokszor előfordult azóta is, hogy te inkább elvonulsz, elkülönülsz a többiektől?

– Feri: Én nem elkülönülök, csak én nem szeretek focizni, meg a verekedést sem szeretem.

– Az osztályban csak focizás és verekedés van?

– Feri: A fiúk között csak az van, meg valahogy olyan témák, amiket én nem szeretek: a horrorfilmek, meg a Terminátor, meg a lányok verése, csúfolása.

– S nem találtál egyetlen olyan gyereket, akivel másról, a téged érdeklő filmekről, könyvekről, zenékről lehet beszélgetni?

– Feri: A lányok között régebben akadtak többen is, akikkel beszélgetni lehetett, de most már valahogy velük se tudok, ők is sokat csúfolnak, főleg amióta egyszer az egyik lány miatt mégis összeverekedtem L. Zolival, aki összetörte a szemüvegem és aki miatt felrepedt a szemem felett a bőröm.

– Te, aki nem szereted a verekedést, mégis nekimentél Zolinak, aki szemmel láthatóan erősebb nálad?

– Feri: Igen, mert ő volt az egyik ilyen vezérlő gyerek, többek között ő nevezett el Béna Balambérának, s ezt átvette az egész fiútársaság.

– De – gondolom – ez a verekedés nem ezért volt?

– Feri: Nem, hanem azért, mert volt egy baráti lánytársaság, akik engem és még egy fiút befogadtak maguk közé, együtt beszélgettünk szünetben, meg velük mentünk az ebédlőbe. S aztán egyszer L., aki egyébként szereti terrorizálni a fiúkat, elkezdte, hogy én lány vagyok, átoperáltattak, nincs is meg ... hát hogy mondjam, az, amitől egy fiú fiú. Szóval ilyeneket mondott, meg azért is csúfolt, mert a lányokkal feliratkoztam egy háziasszony-tanfolyamra.

– S ezért verekedtél?

– Feri: Nemcsak ezért, hanem a sok csúfolásért, meg azért, mert azt a másik fiút, aki ebben a lánytársaságban volt, s egy kicsit a barátom lett, azt kiszekírozták onnan és ellenem hangolták. De főképpen azért, mert felidegesítettek azzal, hogy Béna Balambérának kezdtek nevezni, meg azért, mert eldugták folyton a cipőmet, a táskámat, meg a kabátomat. Az L.-nek a bandája folyton kezdett cukkolni.

– S előzőleg mit próbáltál tenni, hogy ne csúfoljanak, ne cukkoljanak?

– Feri: Először megpróbáltam behódolni nekik, együtt nevetni velük azon, amit velem csinálnak, de aztán egy idő után már fájt nekem. Az fájt, hogy akikről azt hittem, hogy barátkozóak velem, azok is inkább nevettek.

– Nem akadt senki, aki azt mondta volna, hogy ez jó hecc volt eddig, de most ne bántsuk Ferit, mert ez túlmegy a megengedhető határon?

– Feri: L. Zoli mellett van négy-öt fiú, ez a banda, s ez uralja az osztályt. Vannak mások is, akik félnek tőlük, vagy utálják ezt a kipécézést, de nem mernek szólni. Inkább úgy viselkednek, hogy ők is odatartoznak a bandájukba, pedig tudom, hogy utálják őket. De nem bátrak, nem akarják, hogy őket is úgy cukkolják mint engem.

– Miért nem szóltál az osztályfőnöködnek vagy valamelyik tanárodnak?

– Feri: Először nem szóltam, mert a tanárok, csak ha verekedés van, akkor folynak bele ilyenbe, s ha bármi van, akkor az L. meg a banda másik vezetője, a K. Péter halálra ver.

– Feri, ha igazán magadba mélyedsz, mivel magyarázod, hogy ebben az osztályban te lettél a bűnbak, a céltábla, a csúfolódás tárgya?

– Feri: Ezen én is sokat gondolkodtam, talán azért, mert gyengébb vagyok az átlagnál, szeretem a csendet, a nyugodtabb beszélgetést, nem tudok jól focizni, rosszabb vagyok testnevelés órán. Meg mondjuk az is, hogy inkább olvasni szeretek, magamban sétálni, felnőttekkel beszélgetni, ilyenek miatt.

– Említetted azt a bizonyos negyedikes osztálykirándulást, amikor te inkább egyedül akartál zenét hallgatni, nem volt kedved társasjátékot játszani. Ennek két éve. Te már akkor valamiért el akartál különülni. Nem ez az egész gondnak az oka?

– Feri: Nem akarok én elkülönülni, csak nem szeretem az olyan játékokat, meg ezt a gúnyos beszédet, a vagánykodást. Én szeretek tanulni, bár nem annyira jók a jegyeim, de szeretek elmenni a könyvtárba, otthon egyedül tévét nézni. Az osztályban meg az a jó fiú, aki megy iskola után a játékterembe, meg a bevásárlóközpontba. Nekem anyukámék nem engedik meg, hogy egyedül ilyen messze elmenjek, de nem is akarok.

– Most van barátod?

– Feri: Igazán nincs, bár azért az Andreáékkal, a S. Gabiékkal, szóval a jobb természetű lányokkal azért kicsit beszélgetek, de már nem a régi az, ahogy jóban vagyunk. Az Andrea egy kicsit jóban van még velem, de amióta őt is cikizik, mert beszélget velem, azóta ő is csak inkább iskolán kívül találkozik velem. Szégyelli, hogy engem lánynak tartanak a bandások és nem fiúnak.

– Hiányzik neked egy igazi jó fiúbarátság vagy egyáltalán az igazi barátság?

– Feri: Igen, mert akkor kiállnának mellettem.

– Miért határoztad el, hogy nem mész iskolába, hiszen te nem szoktál lógni, igazolatlanul hiányozni?

– Feri: Mert rosszul érzem magam az iskolában, ebben az osztályban. Én megmondtam anyukámnak, hogy én félek ettől a bandától, nem tudok rendesen tanulni, figyelni, mert folyton arra figyelek, hogy mikor tolnak ki velem az osztályban.

– Édesanyád elmesélte, hogy sokszor reggel, amikor elindultok, hányingered lesz. Azt is elmondta, hogy péntek délutántól vasárnap délutánig felszabadult vagy, magadhoz mérten egész jókedvű, de estére szomorú leszel, sokszor belázasodsz, gyomorfájásod van. Ez összefügg szerinted az iskolai helyzettel?

– Feri: Gondolom, igen.

– S azon túl, hogy itt akarod hagyni ezt az iskolát, nem látsz más megoldást?

– Feri: Ezt nem tudom, nem én kezdtem, nem én bántom őket, hanem ők engem.

– Szerinted neked nem kellene lépni az osztály felé? Nem kellene valamit változtatni magadban?

– Feri: Nem tudom, én nem bántok senkit.

– Hogyan viselkedtek a gyerekek, például a bandatagok, amikor a problémáidat felvetette Marika néni, az osztályfőnökötök?

– Feri: A lányok nagyon rendesek voltak, a bandások is megígérték, hogy nem szemétkednek tovább, de aztán minden maradt a régiben, sőt a múltkor tornaóra után minden ruhámat eldugtak, meg az órámat, szemüvegemet, s azt mondták, hogy ez az osztályfőnöki óra miatt volt.

– Azóta minden a régi?

– Feri: (sírós hangon) Sőt, még rosszabb.

– Miért rosszabb?

– Feri: Mert most már mindennap cikiznek, már nemcsak Balambérának, hanem cicuskának is hívnak, s azóta már egyetlen lány sem barátkozik velem, sőt a V. Tamás sem, pedig ő azelőtt azért néha beszélt velem, de most ő van jóban a lányokkal.

– Ennyi Feri története, illetve még annyi, hogy Feri két hete kórházban van, a gyomrát vizsgálják. Két napja beszéltem az édesanyjával, aki elmondta, hogy sok a gyomorsava, s az orvos és a gyermekpszichológus környezetváltozást javasolt Feri gyógyulása érdekében. Azt hiszem, Feri problémája nem egyedi eset, tehát érdemes egy kicsit beszélgetni az esetről magáról, meg általában arról, hogy ki miért érzi jól vagy rosszul magát a közösségben. Kinek van mondandója az esetről magáról?

– Kati: Én sejtem, ki ez a gyerek, egy kis vékony szemüveges srác. Olyan furcsán néz, mintha az egyik szeme más lenne.

– Igen, valóban róla van szó.

– Ági: Én a mamámtól hallottam erről, mert az ABC-ben mesélte egyszer neki a gyereknek, azaz Ferinek az anyukája, hogy milyen szemétkedés van az osztályban vele.

– Szerintetek miért vált Feri ennek az osztálynak céltáblájává?

– Többen: Mert bénább, gyengébb.

– S ez ok arra, hogy ilyen mértékben kivesse magából a közösség?

– Gábor: Nem vetette ki, végül is ő húzódik el, ő mondta, hogy nem szeret se focizni, se társasozni.

– Judit: Nem közösségi szellemű, és az ilyet egy jó banda nem fogadja be.

– Kinga: Szerintem ez nem ok arra, de az ilyen gyereknek nehezebb, különösen, ha fiú.

– Sanyi: Mondjuk az elég szemétség, hogy bántják, de őneki kéne közelíteni, elmenni párszor focizni, lehet, hogy ő is jól érezné magát. Itt van a Dedi, aki egy éve jött hozzánk az osztályba, először nem volt barátja, nem is szólt, mert olyan ... hát hogy is mondjam, olyan béna fej, aztán elhívtuk focizni, ő egész jól csinálta, aztán egy sulibajnokságon rúgott két gólt. Barátja lett legalább hármunknak. Nem így volt, Dedikém?

(Dedi, aki Gábor padtársa, helyeslően bólogat.)

– Judit: De lehet, hogy ez a fiú tényleg nem szeret focizni, így nem lehet őt bevenni a társaságba. Szerintem, annak az Andreának, vagy a többi lánynak kéne bemenni a kórházba és megmondani neki, hogy ők szeretik azért, mert kicsit bénább.

– Miért tartjátok, a ti kifejezésetekkel élve, bénábbnak Ferit?

– Judit: Hát mert ilyen kis vézna, ahogy beszél, nem egy olyan merész srác, fejletlenebb a koránál, kis öcsike, és tényleg, még az is lehet, hogy lányos. Látszik rajta, hogy nem vagány, olyan kis csendes.

– Kristóf: Az ilyen gyerek nem tud beilleszkedni egy jó vidám társaságba, ahol számít az erőnlét, a vagányság. Nálunk is volt ilyen a lányok között, de már nem ilyen, megneveltük.

– Ági: Egy közösségben nem szeretik azt, aki elhúzódik, aki magányosan érzi jól magát, mert azzal nem lehet csinálni semmit, meg veszélyes is, mert ha egy kis rendetlenkedésbe kezd a csapat, akkor könnyen beköpheti a tanároknak.

– Gábor: Ez a gyerek szerintem nem veti alá magát a többségi akaratnak, s ezért nem szeretik. Szóval kilóg a sorból, nem megy a többséggel, persze, hogy rossz lesz neki. Csak ő a hibás ebben.

– Szerintetek azért, mert valaki más, nem szeret focizni, nem szeret társasozni, egyedül jobban érzi magát egy kiránduláson, azért ilyen mértékben szabad bántani?

– Gabriella: Nem szabad bántani, de a közösségben sokszor egy olyan banda kerekedik felül, akik úgy gondolják, hogy ők parancsolnak. Különösen a gyengékkel bánnak így, akkor, ha nem lesz a kiszolgálójuk. Ez az igazság, itt is az erősebb győzi le a gyengébbet. S ez a srác attól van rossz helyzetben, hogy ő nem bír annak a bandának a szolgája vagy a legyőzöttje lenni, szóval, hogy nem bírja annak a Zolinak a szövegét, meg a magatartását.

– Lilla: Én sajnálom ezt a fiút, lehet, hogy ő erőben gyengébb, mint ezek a nagy bandások, de lehet, hogy például többet olvasott, jobb a bizonyítványa. Mindig az erősebbek kerülnek a vezéri posztra. Nem lenne szabad, hogy ilyen fiatal korban már ennyire erőszakos legyen a gyerekek között az élet.

– Anikó: Lehet, hogy ez a gyerek kisfiúnak néz ki, tehát alacsony, nem erős, de észbelileg érettebb. Az is lehet, hogy lelkileg érzékenyebb. Nekem szimpatikus volt, ahogy a magnón beszélgetett Ila nénivel. Szerintem ma nem jó, hogy az ilyen bandák vannak egy-egy osztályban többségben. Ez azért is rossz, mert ezek nem szeretik azokat, akik olvasnak, akik esetleg alternatív zenét hallgatnak, Koncz Zsuzsát vagy Cseh Tamást vagy LGT-t. Rendszerint ezek az erős, bandázó gyerekek szegényebb, meg munka nélküli családokban élnek. Ők az erejükkel tudnak kitűnni. Sokszor rosszul is tanulnak, meg nem is érdekli őket semmi, mert otthon nem nevelik kulturáltabb életre őket. Hát ... ilyen műveletlenebb, iskolázatlanabb szüleik vannak.

– Hogyan függ ez össze a bandába verődéssel?

– Lilla: Ez a lakóteleppel is összefügg, itt sok olyan család van, akik rosszul élnek, a gyerekek elmennek otthonról, nem is törődnek velük a tanulásban, s ezek az erejükkel meg a szemétkedéssel tudnak kitűnni, meg azzal, hogy ők fociznak a legjobban. Nem baráti a viszonyuk a szüleikkel.

– Gabriella: Szerintem ezzel a gyerekkel törődhetnek a szülei. Nem tetszik tudni, mi a foglalkozása a szüleinek?

– Az édesanyja az egyik nagy ABC-ben dolgozik, boltvezető-helyettes, az édesapja Újpesten egy gyárban művezető. Valóban sokat törődnek Ferivel meg a bátyjával, a bátyja egy szakközépiskolába jár.

– Anikó: Vannak olyan osztályok ebben az iskolában, ahol a gyerekek fele ilyen erőszakos bandásokból áll, ott egy ilyen gyereknek pokol az élete. Ez itt is így lenne, ha nem neveltük volna meg az S.-éket. Itt normálisabb emberek vannak többségben.

– Kati: Nem kell lenézni azt, akinek nem olyan nagy emberek a szülei. Ez a gyerek egy kicsit nyomott, hidd el. A múltkor ment az utcán, a fején egy fülhallgató volt, s közben egy nagy könyvet nézegetett. Szóval én megértem, hogy egy ilyen normálisabban kinéző fiútársaság, akik egy kicsit macsósak, azok lenézik. Meg is érdemli. Miért nem kér olyan szerelést a szüleitől, amivel be lehet nyomulni egy bandába. Biztos meg tudják neki venni, egy ilyen boltos az sokat keres. Csak ketten vannak gyerekek otthon. De nem, ez ilyen kinőtt kordbársony gatyában jár, kínai edzőben, meg egy béna dzsekiben. Ilyen külsővel mindenki röhög rajta.

– Anikó: Persze, de ha neki az nem fontos, azért nem kell agyonverni, meg hülyére cikizni. Pont ez a probléma, hogy ma a gyerekek azt, aki nem ilyen Terminátor vagy ilyen akciófilmes külsejű, meg nem ezek a dolgok érdeklik, azt félrelökik. Lehet, hogy azért a lányokkal próbált barátkozni, mert azok szelídebbek, ott nyugalmasabb volt neki.

– Kristóf: Akiben nincs egy kis csibészség, azt az életben is hülyének tartják. Én sokkal többre tartom, aki szereti a bandát, a közösséget, mint az ilyent, aki félrehúzódik, meg aki nem vesz részt semmiben.

– Sanyi: Ez biztos, hogy így van, de azért az, hogy rászállnak, mert egy kicsit béna, az azért szemétség. Biztos, hogy alapvetően benne van a hiba, mert egy fiúnak a többséghez kell húznia, meg tudnia kell az erejével is kitűnni. De ha ez a szegényke ilyen bénás, akkor is ki kell járnia a sulit.

– Amikor említettem, hogy Feri betegségéhez a közösségbeli helyzete is hozzájárult, többen kételkedve néztetek rám, s meg is kérdeztétek, hogy a közösségben elszenvedett sérelmektől hogyan lehet megbetegedni. Azt hiszem, egy kicsit bővebben kellene ezzel a kérdéssel foglalkoznunk. Szóval lehetnek az ember életében olyan helyzetek, amikor az emberi kapcsolatok, a környezet és az adott ember viszonya tesz valakit először lelkileg, aztán testileg is beteggé.

– Anikó: Már az előbb pont azt akartam mondani, hogy én anyukámnál tapasztaltam azt, hogy a közösség tönkre tud valakit tenni lelkileg és aztán annyira, hogy orvoshoz kell mennie, szóval, hogy a szíve, gyomra meg tud betegedni. Ő a munkahelyén került rossz kapcsolatba pár emberrel, s a végén a szívét kellett kezelni, s el is jött abból a kft.-ből, pedig többet keresett, mint a mostani helyén.

– Lilla: Szerintem ezt a gyereket el kellene vinni ebből az osztályból, s egy másik osztályba áttenni, ahol megértőbb gyerekek vannak, ahol ha van is ilyen bandázás, azért nem ennyire szemetek az erős nagyfiúk.

– Arra nem láttok lehetőséget, hogy az osztályfőnök összefogjon azokkal a lányokkal, akik korábban szerették Ferit, akikkel ő is jóban volt, s azokat felhasználva segítsenek neki beilleszkedni ebbe az osztályba, esetleg letörni ennek a bandának a szarvait?

– Anikó: Ezt úgysem lehet megcsinálni. Szerintem inkább a bandát kéne kivinni az osztályból, de itt a fél iskola ilyen.

– Kristóf: Azért már nehogy így legyen. Azért mert egy kicsit keményebbek vagyunk, már nem kell rögtön minket cikizni.

– Anikó: Akinek nem inge, nem veszi magára. Különben pont arról van szó, hogy vannak olyan osztályok, ahol már a kegyetlenség kezd eluralkodni, s a tanárok nem is foglalkoznak ezzel, mert úgysem tudják azokat a gyerekeket megváltoztatni. Én ha a Feri szüleinek lennék, elvinném őt, de megnézném, hogy hova, szerintem az angolos osztályba, ahol azért normálisabb fiúk vannak. S ott nem röhögnek azon, aki szakkörbe jár, olvas, szóval aki nem ilyen bunkó.

– Judit: Én is ezt csinálnám, mert az egészsége mégis a legfontosabb.

– Ti milyen tanácsot adnátok Ferinek? Miben kellene neki változnia?

– Gábor: Járjon karatézni vagy kung-fuzni. (Jellegzetes kung-fu mozdulatokat csinál kezével, lábával, általános nevetés.)

– Mondjátok, szerintetek törvényszerű, hogy minden fiúnak, férfinek erősnek, keménynek, harcra termettnek kell lennie? A Feri-féle gyengébb, mélázóbb emberek nem is igazán férfiak, nem is igazán életképesek?

– Lilla: Az átlagos vélemény szerint igen, szerintem azonban nem.

– Mitől alakult ki az a fajta közvélemény, hogy egy férfinek erősnek, keménynek kell lennie?

– Kristóf: Egyrészről a filmekből, másrészről a gyilkosságok, a rablások miatt. A zsaruk nincsenek elegen, ezért testőrök kellenek, akik sokkal jobbak, mint a rendőrök, erősebbek, jobb fegyverük van. Aki gyenge, az szerintem ha még van is annyi pénze, hogy testőrt fogadjon, még akkor sem tudja megvédeni magát. Van most egy sorozat az HBO-n, abban a főnök, akit a testőrök védenek, tulajdonképpen sokkal jobban verekszik, lő, mint a testőrei. A bűnbeesés ideje a címe, ez az akciófilm-sorozat, Mickey Rourke a főszereplője. De ehhez hasonló a Skorpio Force az MSaton.

– Kati: Szerintem is egy fiúnak erősnek kell lennie. Meg életrevalónak. Bírni kell a küzdelmet, különben nem tud pénzt keresni, nem lesz gazdag. A sorozatokban meg a jó filmekben minden főhős, aki győz, erős, férfias.

– S aki nem ilyen, aki beéri kevesebbel, egy szelídebb életstílussal, annak feltétlenül szenvednie kell?

– Anikó: Nem, semmiképpen sem. Meg kell a tanároknak akadályozni, hogy ilyen bandák uralkodjanak egy osztályban. Ugyanis ahol ez van, ott nemcsak egy gyerek nem érzi magát jól, hanem többen, csak azok esetleg a kisebb szenvedést választják, és behódolnak a bandavezérnek, de ettől belül még ugyanúgy utálhatják azt a társaságot, csak a békesség kedvéért úgy csinálnak, mintha ők is szeretnék ezt a nagyfiúskodást. Azért is kell ezeket a bandázásokat, meg szadizásokat, kegyetlenségeket megállítani, mert ha 12 éves korban nevelik ki valakiből, akkor még nem késő, még nem lesz ilyen kegyetlen, erőszakos felnőtt.

– Amit mondasz, az nagyon fontos, de én azt hiszem, más szempontból is. Szinte biztos vagyok abban, hogy Feri osztálytársai, L. Zoli, K. Péter, Cs. Barnabás, akiket lassan az iskola rémeiként emlegetnek, nem is tudják, hogy ezek a jó viccek, cikizések egy velük egykorú másik embert beteggé tehetnek. Én nem hiszem, hogy ők annyira elvetemültek lennének, hogy szándékosan kegyetlenkednének, szándékosan ártani akarnának Ferinek és az őhozzá hasonló gyengébbeknek, azoknak, akik mások, akiket másfajta célok vezérelnek az életben.

– Kinga: De ennek a gyereknek is meg lehet magyarázni, hogy ne érzékenykedjen annyit, meg hogy a közösséghez, a többséghez kell idomulni.

– Lilla: De ha ő nem akar, mert ő nem szereti a durvaságot, mert ha ő nem akar erős fiú lenni, hanem olvasni akar, egyedül zenét hallgatni nem is alternatívot, hanem komolyat, akkor mi van, akkor a bedilizésbe kell kergetni?

– Kinga: Ha nem illeszkedik a többséghez, akkor vessen magára, akkor lenézi a többieket. Meg az ilyen cikizéseket nem kell annyira komolyan venni.

– Lilla: Mindenkinek joga van nem beilleszkedni, nem úgy csinálni, mint a többség, ezért nem lehet valakit megverni, mert ez erőszak és kegyetlenség. Mindenkinek joga van magában lenézni azt, aki az ő gondolkodása szerint közönséges dolgot csinál, még akkor is, ha húszan csinálják egy osztályban azt.

– Ági: Ez szerintem beképzeltség, arról nem beszélve, hogy azok, akik lenézik a többséget, mert az ő szüleik mérnökök, meg orvosok, azok megérdemlik azt, hogy ne szeressék őket.

– Itt az a kérdés, hogy aki bizonyos mértékben más, mint az átlag, annak van-e joga egy közösségen belül másnak lenni? Illetve van-e a közösségnek joga rákényszeríteni az ott elfogadott normákat, tehát az ízlést, a szabadidős programokat?

– Judit: Egy osztályon belül szerintem mindenki olyan lehet, amilyen akar, egy baráti társaságon belül már nem biztos.

– Gábor: A fiúk között ma elég rossz helyzete van egy olyan gyereknek, aki nem sportol, aki nem erősíti magát, aki nem szereti a küzdősportokat, a kemény akciófilmeket, a jó kemény zenét. Az ilyen ne csodálkozzon, ha nincs fiú barátja, ha lányozzák.

– Igen ám, de Gábor, ez a Te véleményed, s ha ez a szegény Feri ezt másként látja, ettől miért kell a gyomorfekélybe kergetni, miért kell a szülei életét megkeseríteni? Emberséges magatartás ez?

– Kristóf: Lehet, hogyha sportolna, küzdősportot tanulna, lelkileg is megerősödne és nem lenne beteg. A kung-fu az ilyen lelki sport is ám! Nekem van egy könyvem erről. A kung fu iskolákban lelki edzés is van. Én szeretném megtanulni. Például ki kell bírni a fájdalmakat, s erre lelkileg kell felkészülni.

– Gabriella: Szerintem kicsit ilyen szadi hajlamból jön az, amit ezzel a gyerekkel csinálnak az osztálytársai, azért, mert azok a bandás srácok akkor boldogok, ha az ilyen gyengébb gyerekek félnek, sírnak, ha rémület van az arcukon. Ha Feri erősebb srác lenne, még akkor sem bántanák, ha nem menne velük a játékterembe.

– Én ismételten azt mondom, nem hiszem, hogy Feri osztálytársai alapvetően gonoszak és kegyetlenek lennének. Valószínűleg a testi erejük ellenére szellemileg lényegesen éretlenebbek és igénytelenebbek Ferinél. Anikó a beszélgetés során egy kényes kérdést érintett, amikor arról beszélt, hogy a Feri osztályában kialakult általa és általatok is bandának nevezett csoport azért olyan, amilyen, mert a tagjai nem tudják értelmesen eltölteni az idejüket. S ez sajnos összefügg ezeknek a gyerekeknek a helyzetével, az otthoni körülményeivel. Erről ezek a fiúk vajmi kevéssé tehetnek. Ez azonban nem ok, nem jogalap arra, hogy bárkivel szemben ostoba vicceket, fizikai erőszakot alkalmazzanak, pusztán azért, mert valaki másként akarja eltölteni a szabadidejét, másként öltözködik, más a zenei ízlése. Az egész történetben azt hiszem, az a legszomorúbb, hogy Feri gyomorpanaszainak kialakulásában nagy szerepe van annak a légkörnek, ami az osztályban körülveszi. Kétségtelen, hogy Feri egy kicsit más, talán egy kicsit érzékenyebb, de ettől még ugyanolyan joga van élni, boldognak lenni, mint erősebb, jobb fizikai és idegrendszeri adottságokkal rendelkező társainak.

Feri édesanyja a már említett két nappal ezelőtti telefonbeszélgetésben ismét megkérdezte tőlem, mit tanácsolok: elvigyék-e az osztályból, az iskolából. Azt mondtam neki, várjunk még egy kicsit. Bevallom: egyfelől én is azt gondolom, hogy Feri egészsége, nyugalma érdekében el kellene mennie, de ugyanakkor a mostani osztályközösség, L. Zoli és a „banda” többi tagja emberibb emberré válása érdekében fontos lenne, hogy Feri ott maradhasson, hogy ezek a fiúk megértsék, felelősek Feriért, s másokért is. Ha minden így marad, ezek a nagyhangú hatodikos nagyfiúk holnap mások életét keseríthetik meg a szemüveg eldugásával, a csúfolódással. Felnőttként pedig ... de nem folytatom. Mára ennyit.