A többség kisebbségekből áll
A legtöbb modern társadalomban nagyszámú etnikai csoport él együtt,
a nemzetiségi kérdés, mondhatni, világjelenség. Ez az etnikai-nyelvi
sokszínűség megoldandó kérdések sokaságát vetette fel a múltban, veti
fel ma is.
A kisebbségek kutatása nagy múltra tekinthet
vissza világszerte. Különösen igaz ez történelme folytán Magyarországra.
A hazánkban folyó kisebbségi kutatások egyik jelentős központja ma
a Minoritás Alapítvány Kisebbségkutató Intézete. Az alapítvány kiadványsorozata
a Minoritás Könyvek, amelynek második és harmadik kötete a közelmúltban
jelent meg. A sorozat szellemes szlogenjét – A többség kisebbségekből
áll – továbbgondolva: mindenki valamilyen kisebbséghez tartozik. Ám
egy csoportot általában csak akkor nevezünk kisebbséginek, ha tagjait
a társadalom többsége valamilyen módon megkülönbözteti. A kisebbségi
csoportok tagjaiban gyakran erős szolidaritás él, amely részben a
kiszorítottság, illetve kitaszítottság kollektív élményéből fakad.
A Minoritás Könyvek sorozat második darabja a Vérvádak
üzenete címet viseli. Az Encyclopedia Judaica meghatározása szerint
a vérvád az az évezredes téveszme, amely a történelem folyamán „változatos
formákat öltött, s a hozzá társuló mesékkel együtt legszörnyűbb megnyilvánulása
az emberi kegyetlenségnek és hiszékenységnek”. A vérvádak századokon
keresztül szolgáltak ürügyül az antiszemitizmus számára, s mint a
Szentszék idei állásfoglalása is elismerte, a keresztény Európa zsidóellenessége
megkönnyítette még a hitleri rémtettek elkövetését is.
A kötetben található nyolc tanulmány tematikailag két részre
osztható. A könyv első, nagyobbik fele elsősorban történeti irányultságú,
míg a többi írás a pszichológia, a néprajz, illetve a hitoktatás szempontrendszerével
vizsgálja a vérvád jelenségét.
Csepeli György esszé jellegű, számos gondolatot felvető
írása – Vérvád és politika – a vérvád „démonian gonosz konstrukcióját”
bizonyítja be, s mintegy a többi tanulmány bevezetéséül szolgál.
Kende Tamás tanulmánya az újkori Kelet-Európa vérvádjaival
foglalkozik, és áttekinti a nem zsidóellenes vérvádtörténeteket is.
A szerző alapvető célja annak a bemutatása, miképpen, milyen logika
szerint működik a vérvád. Az általa felállított modell központjában
az úgynevezett játékszervező tevékenysége áll. Kende Tamás szerint
a XX. században a vérvád nem tűnt el, csak átalakult, mintegy modernizálódott.
Pelle János írása – Egy évezredes
hisztéria utóélete – először a vérvád és a politikai antiszemitizmus
kapcsolatrendszerét tárgyalja. A szerző szerint a vérvádra épülő,
annak hagyományát szervesen integráló XX. századi zsidógyűlölet három
legfontosabb összetevője a tovább élő vallási fanatizmus, a demagóg
kapitalizmusellenesség és a tudományos jelmezben feltűnő fajelmélet
volt. Az írás második fele az utolsó magyarországi vérvádakat elemzi.
Talán kevéssé ismeretes, hogy a vérvád a negyvenes és ötvenes években,
bizonyos elszigetelt területeken még a hatvanas években is élt még
a legszegényebb és legprimitívebb emberek körében.
Pelle János másik írásának tárgya a vérvádhisztériák
megjelenése a magyar sajtóban. A tanulmány 1882-től 1918-ig követi
nyomon Tiszaeszlár és más vérvádak sajtóvisszhangjait. Megállapítása
szerint az első világháborút követő antiszemita propaganda előzményei
egyértelműen Tiszaeszlárig, az 1882–83-as vérvádperig nyúltak vissza.
A második világháború utáni vérvádak történelmi hátterét kutatja
Standejszky Éva tanulmánya. Részletesebben foglalkozik a kunmadarasi
és a kielcei (Lengyelország) zsidóellenes tömegmegmozdulásokkal. Összehasonlítva
a két esetet a dolgozat írója rámutat arra, hogy a kommunista politikusok
reagálásában mutatható ki a legtöbb hasonlóság: „mindkét országban
a tettesek helyett bűnbakokat kerestek, akiket politikai ellenfeleikben
találtak meg”.
Erős Ferenc tanulmánya a vérvád lélektanához nyújt adalékokat.
Az írás központjában Erdélyi József Solymosi Eszter című elhíresült
költeményének pszichológiai elemzése áll.
A Sztereotípiák és közhelyek dialektikája
a folklórban című dolgozat Görög Veronika munkája. A szerző
a zsidó alakját vizsgálja két tündérmese (Zsidó a tövisben, Aladdin)
magyar változataiban. A tanulmányhoz kapcsolódó függelék tartalmazza
a meseváltozatokat is.
Szécsi József írásának témája a zsidóság ábrázolása a
keresztény hitoktatásban. Az ismertetett ábrázolási szempontok ökumenikus
jellegűek. Szécsi megállapítása szerint a keresztény és a zsidó
vallás közötti ellentétek feloldhatóak, „a gyakorló kereszténység
és a vallásos zsidóság... együtt dolgozhat Isten uralmának eljöveteléért
itt, ezen a földön”.
A Minoritás Könyvek sorozat következő, harmadik
kötetének témája a pozitív diszkrimináció elmélete és gyakorlata.
Kardos Krisztinának, a kötet egyik szerzőjének megfogalmazása
szerint „a fogalom alatt különféle, etnikai, nemi, vallási alapon
nyugvó, fizikai fogyatékosságon vagy bőrszínen alapuló hátrányos helyzetű
csoportok pozíciójának javítását célzó általános politikai elvek,
jogszabályok, hivatalos állásfoglalások, irányelvek, legfelsőbb bírósági
döntések és az ezek alapján megvalósuló központi vagy helyi programok,
a társadalmi élet különböző területein nyújtott kedvezmények rendszerét
értjük”.
A kötet három nagyobb tanulmányt tartalmaz: az első a pozitív
diszkriminációt széles, nemzetközi összefüggésben vizsgálja, a második
a volt Szovjetunió térségének helyzetét ismerteti, az utolsó pedig
a pozitív diszkrimináció magyarországi elméletével és gyakorlatával
foglalkozik.
Kardos Krisztina tanulmányának címe: A pozitív diszkrimináció
külföldi gyakorlata. A dolgozat először a fogalom jelentésének
és használatának különbségeit tisztázza, majd a pozitív diszkrimináció
amerikai, nagy-britanniai, ázsiai, illetve nyugat- és észak-európai
modelljét és gyakorlatát ismerteti. Az európai helyzet bemutatása
kapcsán kitér a nők és a fogyatékosok helyzetének kezelésére is. A
tanulmány befejező része áttekintést nyújt az emberi jogok, ezen belül
elsősorban a kisebbségi jogok nemzetközi jogi szabályozásának történeti
fejlődéséről.
Pozitív diszkrimináció negatív eredménnyel a címe Gereben
Ágnes tanulmányának, amely nem foglalkozik a posztszovjet térség
összes nemzetiségi problémájával, de számos súlyos kérdést (Kazahsztán,
Baltikum, németek, zsidók helyzete stb.) érint. Példák sokaságával
bizonyítja, hogy az egykori Szovjetunió, illetve a mai Oroszországi
Föderáció területén etnikai diszkrimináció folyik. Az írás befejező
része a nagyorosz nacionalizmus, az orosz szélsőjobb sajnálatos térnyerésének
folyamatát mutatja be.
A kötet legterjedelmesebb tanulmányát – A
pozitív diszkrimináció elmélete és gyakorlata Magyarországon – Nemes
Dénes írta. A nemzetiségi kérdés eszmei megalapozása kapcsán a
szerző a XIX. század első feléig nyúl vissza, amikor a magyar nemzeti
és a nemzetiségi eszme ellentéte kialakult. A szabadságharc utáni
évtizedek politikai törekvéseinek, jogalkotásának, nemzeti és nemzetiségi
elképzeléseinek bemutatását követően a tanulmány rövid kitérővel az
ír nemzeti mozgalmakról szól. (Az ír nemzeti mozgalmak nagy hasonlóságot
mutatnak a magyarok és a környező népek korabeli törekvéseivel.) Nemes
Dénes ezután a századelő és az első világháborút követő időszak
egyes hazai gondolkodóinak Jászi Oszkár, Szabó Dezső, Németh László,
Szegfű Gyula nézeteit ismerteti a nemzeti/nemzetiségi kérdésről.
A következő „alfejezet” a modern kisebbségi jogok magyar teoretikusai:
Flachbart Ernő és Buza László munkásságára tér ki. A
második világháborút követően a nemzetiségi kérdéssel Bibó István
foglalkozott a legtöbbet, a továbbiakban a szerző az ő és Szűcs
Jenő nézeteit taglalja. A tanulmány a mához közeledve a kisebbségek
védelmére létrejött nemzetközi szervezetek kialakulását, legfontosabb
dokumentumait veszi számba, illetve befejezésül a mai Magyarország
kisebbségi jogrendszerét ismerteti.
Anthony Giddens szerint az etnikumok közötti viszony
a jövőben három modell szerint alakulhat: az első az asszimilációt,
a második az olvasztótégely elvét, a harmadik a kulturális pluralizmust
hangsúlyozza. Az elmúlt években – legalábbis tőlünk nyugatabbra –
előtérbe került a harmadik modell, amelyben a különböző etnikai sajátosságok
egyformán érvényesülnek az egész nemzet kultúrájában. Annak érdekében,
hogy ehhez az állapothoz majdan közelebb kerülhessünk, sokat tehetnek
az ilyen értékes kiadványok is, mint amilyen a Minoritás Könyvek.
Vérvádak üzenete. Budapest, 1996, Minoritás Alapítvány.
109 p. Minoritás Könyvek 2.
Gereben Ágnes– Kardos Krisztina– Nemes Dénes: A pozitív
diszkrimináció elmélete és gyakorlata. Budapest, 1996, Minoritás
Alapítvány. 186 p. Minoritás könyvek 3.
Deák Ferenc