Czirják Erika
A tv, a mozi, a film a 10–14 éves gyerekek világában
Debrecen egyik régi lakótelepének általános iskolájában, az Újkerti Nevelési-Oktatási Központban (a felmérés elvégzésekor még Újkerti Általános Művelődési Központ) 101 felső tagozatos tanuló kapta meg a felmérés három témakörének 25 kérdését. A gyerekeket véletlenszerűen válogattam, semmiféle előzetes szempont nem befolyásolta a vizsgálatot. Arra voltam kíváncsi: milyen igényességgel válogatnak a tévés műsorok, illetve filmek között; melyek azok az általános normák, amelyek ezen korosztály elvárásait jellemzik, amelyekre majd a NAT által bevezetendő mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy építeni tud; az új ismeretek el- és befogadása iránt mennyire fogékonyak, mennyire felkészültek ezen ismeretek megértésére, s ezzel kapcsolatban milyen elvárásaik vannak.
A felmérés első kérdéscsoportjának nyolc kérdése a televíziózással, annak nézési szokásaival, az egyes műsortípusok iránti igénnyel foglalkozott.
A megkérdezettek 66%-a valamelyik „divatos” sorozat híve: Melrose Place, Dallas (akkor még vetítette a tv), Mac Gyver. A favorit azonban az X-akták, amely 30%-os aránnyal vezeti az élmezőnyt.
A legnépszerűtlenebb műsorok listavezetői is a sorozatok. Alig lemaradva követik a politikai és hírműsorok; ezen belül is a parlamenti híradások tetszettek legkevésbé a gyerekeknek.
A gyerekek 70%-a napi három-négy óránál többet tölt el a televízió előtt. Ezt az időt meglepően soknak tartom, tekintettel a tanulók időbeosztására, iskolai munkájára s otthoni tevékenységére. A tanulók döntő többsége (83%) azért kapcsolja be a televíziót, mert érdekesnek tart egy-egy műsort. Ezek az érdekes műsorok legtöbbször az HBO filmcsatornáján láthatók: a megkérdezettek 72%-a szerint a legjobb „állomás”. Meglepő viszont, hogy a már említett „kedvenc filmeket” nem ez a csatorna vetíti. Sokan jelölték meg a Spektrumot (15%). A csatorna speciális jellege miatt igen örvendetesnek mondható ez az eredmény. A negatív nézettséget vizsgálva nem volt kiugró százalékos eredmény, a legkülönbözőbb „égi és földi” csatornák kerültek a palettára.
A második kérdéscsoport 12 kérdése film-, mozi-, tv-élményeikre, véleményeikre, értékítéleteikre kérdezett rá. A válaszokból az derült ki, hogy gyerekeink nem igazán mozikedvelők. 65%-uk fél éven belül egyszer sem járt moziban. (Megdöbbentő ez az adat, tudván azt, hogy intézményünkben működik mozi.) Ennek ellenére azon a véleményen vannak, hogy egyformán kedvelik a mozit és a tévét. Elsősorban az akciófilmek kedvéért váltanak jegyet, illetve tv-csatornát, de majdnem egyharmaduk a horrorfilmekben is élvezetet talál. Az ismeretterjesztő filmek nézettsége megegyezik a Spektrum csatorna mutatójával; néhányan még szavaztak a kalandfilmekre, rajzfilmekre és a vígjátékokra is.
A némafilm iránt a gyerekek 67%-a érdeklődik, különösen Chaplin filmjeit szeretik. (A mozgóképkultúra tanmenet összeállításához ez fontos szempont lehet!)
A fekete-fehér filmek elfogadottsága egy bizonyos fokú filmes kultúráról árulkodik. 73%-a szokott ilyen filmeket nézni: ebből 28% csak akkor, ha éppen nincs más, 45% viszont szívesen és rendszeresen megnézi a 30-as évek alkotásait.
Érdekes volt az irodalmi művek adaptációjával foglalkozó kérdés összesítése, amely azt is bizonyította, hogy gyermekeink többsége sajnos nem szeret olvasni. Az irodalmi művekből készült feldolgozásokat azért tartják jónak és hasznosnak, mivel ezek megtekintésével kiválthatják a könyv elolvasását. Gyerekeink fele ezen a véleményen van, s természetesen ők a mű elolvasása előtt néznék meg a filmet. Többen azért tartják hasznosabbnak olvasás előtt a film megtekintését, mert segíti őket az irodalmi mű megértésében. Akik az olvasmányélmény után vágynak a feldolgozás megtekintésére, kiemelik, hogy ez jó összehasonlítási lehetőséget ad számukra, s nem fosztja meg őket attól az élménytől, hogy saját fantáziájuk alapján képzeljék el a cselekményt. Gyerekeink többségének filmek iránti vonzalmát nem befolyásolja, hogy az melyik országban készült. 57%-uk országhatártól függetlenül ítéli meg a filmek minőségét. 43%-uk határozottan a tengeren túli rendezéseket részesíti előnyben, a magyar filmek megítélése viszont nagyon kedvezőtlen képet mutat.
A harmadik kérdéscsoporttal azt vizsgáltam, mi a véleményük a gyerekeknek a filmnézéssel, filmmel, televíziózással kapcsolatos tantárgy bevezetéséről. Milyen formában, keretek között látják ezt megvalósíthatónak, s mit várnak az új ismeretektől. Mindannyian egyetértettek abban, hogy mindenképpen kívánatos lenne egy ilyen jellegű tantárgy bevezetése. A megkérdezettek 71%-a jelentkezne mozgóképkultúra fakultációra akkor is, ha nem kötelező tanórai keretek között folynának a foglalkozások. Erre a két kérdésre adott válaszok is bizonyítják azt, hogy van igény a tantárgy bevezetésére, mindenfajta kényszer nélkül elfogadnák a gyerekek az új lehetőséget. Az új tárgy oktatását – ha tantárgyban gondolkodunk – a tanulók többsége délelőtti kötelező formában tartaná a leghasznosabbnak. (Érdekes, hogy a fakultáción való részvételre NEM-mel szavazók közül is sokan emellett voksoltak.)
A kérdéssor végén néhány ötletet adtam nekik, amelyek közül kiválaszthatták, hogy mivel foglalkoznának szívesen, ha lennének mozgóképkultúra és médiaismeret órák. Ők is tehettek javaslatokat, adhattak ötleteket. A válaszokból kiderült, hogy a gyakorlati jellegű foglalkozások, feladatok nyerték el legjobban a tetszésüket: video- és fényképfelvételek készítése, helyi médiumok stúdiómunkáinak megismerése. Az elméleti jellegű műhelymunkák ötletét (beszélgetés, vita, eszmecsere tévéműsorokról, sajtóműfajok megismerése) a gyerekek nem fogadták szívesen. Szerencsére ennek a műveltségi területnek az oktatása bőven ad lehetőséget arra, hogy a tanulókhoz közel álló, az őket érdeklő témákkal, tevékenységi formákkal juttassuk el hozzájuk a legfontosabb ismereteket, a filmek, a média világában való tájékozódáshoz elegendő szintű alapinformációkat.