Villányi Györgyné

Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának implementációja

– Az óvodai tartalmi szabályozók vázlatos történeti áttekintése –

Az Óvodai nevelés országos alapprogamja az alaptanterv logikájával azonos módon szabályozza az óvodák nevelőmunkáját. A program implementációjának tapasztalatairól, a helyi programok készítésének tapasztalatairól ad összefoglaló képet a tanulmány. Az új, helyi óvodai programok számos lényegi változást mutatnak. A szerző úgy látja, hogy az eddigi teljesítménycentrikus, az iskolára felkészítő szemléletet most az egyes gyermeknek megfelelő fejlesztési lehetőségek keresésének szemlélete váltja fel.

A különböző történelmi korszakok felfogásuknak megfelelően határozták meg az óvodai nevelés tartalmát. A Kisdednevelés című folyóirat számai hű tükröt tárnak az érdeklődő olvasó elé a századunk első felében megvalósult kisgyermeknevelés tartalmáról. Századunk második felében az óvodai nevelőmunka tartalmi szabályozása központi dokumentumok alapján történt, az állami irányításnak megfelelő tartalmi szabályozók szolgálták a társadalmi igényeknek megfelelő óvodai nevelést.

A század közepén (1953) az Óvodai foglalkozások címmel megjelent dokumentum, majd a Nevelőmunka az óvodában című kézikönyv (1957) fektette le az óvodai nevelés tartalmát. Ezután 1971-ben jelent meg Az óvodai nevelés programja című alapdokumentum, mely két évtizeden keresztül határozta meg az óvodai nevelés tartalmát. A felsorolt tartalmi szabályozók alapján kellett az ország minden pontján az óvónőknek nevelniük a kisgyermekeket. A felügyelet ellenőrizte és számon kérte a munkát. Mindkettőnek alapja és meghatározója a központi tartalmi szabályozó volt, mely az uralkodó állami ideológiát, az erkölcsi előírásokat képviselte. A központi tartalmi szabályozó merevsége megfelelt a stabil társadalmi struktúrának. Az állam határozta meg a személyiségfejlesztést: a „Mindenkinek ugyanannyit, ugyanúgy, ugyanazt” elv megvalósítása biztosított volt. Az ezt követő időszakot, 1982-től a nagy tantervi reformok jellemezték. Óvodai szinten többéves előkészítő munkálatokkal dolgozták ki az 1989-es nevelési programot.

A társadalmi változások során a diktatórikus uralom megkérdőjelezésével, a politikai rendszer megváltozásával új pedagógiai tartalmi szabályozóknak kellett megszületniük, melyek a kialakult pluralizmust szolgálják. Ezeknek a következő elveknek kellett megfelelniük: joga van a gyermeknek a neki való, megfelelő nevelésben részesülni; a gyermek erkölcsi neveléséért nem az állam, hanem a család a felelős; az óvoda-, az iskolaválasztás joga a családé, az önkormányzatnál van az ellátási kötelezettség. Mindezek megvalósítása a kétszintű tartalmi szabályozás alapján valósulhat meg, amely szemléletében és tartalmában változást hoz az óvodák életében.

A kétszintű szabályozás első szintje a központi szabályozó, az Óvodai nevelés országos alapprogramja (a továbbiakban Alapprogram), amely meghatározza a magyar óvodákban folyó nevelőmunka alapelveit, az óvoda funkcióit, az óvodai nevelés célját, feladatrendszerét, az óvodai tevékenységformákat, az óvodai élet megszervezésének elveit és az óvodáskor végére várható fejlődési jellemzőket. Minden más program erre épül.

A második szint a helyi tartalmi szabályozó, az óvoda saját nevelési programja. „Az Óvodai nevelés országos alapprogramja és az azzal összhangban lévő óvodai nevelési programok egymásra épülő, szakmailag összehangolt rendszere a biztosíték arra, hogy az egyes intézmények szakmai önállósága, az óvodai nevelés sokszínűsége mellett érvényesüljenek azok az általános igények, amelyeket az óvodai neveléssel szemben a társadalom a gyermek érdekeinek figyelembevételével megfogalmaz.”¹

Az óvodai gyakorlat változásainak jellemzői

Az óvodai nevelés már tulajdonképpen több mint tizenöt éve a változás szakaszában van, amelyben a szakma elhivatott képviselői nagy szerepet vállaltak. Az új korszak csírái a tartalmi szabályozást követően a gyakorlatban hamar megjelentek. Napjainkra sokszínű óvodai nevelés alakult ki Magyarországon.

Az óvodai nevelés (1971) programjának a továbbfejlesztésével kapcsolatos jól szervezett és gazdag munkálatok hatásaként a továbbképzések nyomán megindultak a 80-as években a változások az óvodai nevelésben. A program nevelésközpontú elveinek megtartása mellett az adott óvoda sajátos légköre, kiemelt speciális feladatai vették át a „hatalmat” az óvodákban. Élve a törvény adta lehetőséggel az 1980-as évek közepétől kezdve gyarapodott az egyedi megoldások alapján dolgozó óvodák száma az országban. Minisztériumi engedéllyel a programtól eltérő sajátos nevelési elképzelések megvalósítására nyílt lehetőség.

A 80-as évek második felében, 1989-ben megjelent az 1971. évi dokumentum továbbfejlesztett változata, Az óvodai nevelés programja címmel. Ezt követően kezdett emelkedni az egyéni arculatot, sajátos profilt kialakító óvodák száma. Ennek indítékai többirányúak voltak.

– Az óvodapedagógusok, szakmai érdeklődésüknek megfelelően, ad hoc jelleggel vállalták egy-egy nevelési irányzat (reformpedagógiai törekvések, sajátos magyar nevelési irányzatok: néphagyományőrző, kézműves stb.) jellegzetességeinek megfelelő nevelőmunka kialakítását.

– Az óvodák megmentése érdekében lehetőséget teremtettek speciális szolgáltatások megvalósítására (pl. idegen nyelvi nevelés, balett, játékos torna stb.).

– A szülői igények megjelenése előidézte a tanfolyam jellegű szolgáltatások létesítését is egyre több óvodában (pl. karate, judo, lovaglás, idegennyelv-tanulás stb.).

Tehát az önállóságukkal élni tudó óvodák nagy számban indítottak a nevelés tartalmát érintő változtatásokat. Ugyanakkor más óvodákban a neveléssel kapcsolatos kívánatos változásokat az óvodapedagógusok nem voltak képesek gyorsan és adekvát módon megvalósítani. Így még mindig a foglalkozáscentrikusság érvényesült, az oktató óvoda zavartalanul „teljesítette” feladatát.

A 90-es évek elejétől kezdve a tartalmi megújulás folyamatai felgyorsultak. A differenciálódás az óvodák között jelentős méreteket öltött. Négy jellemző típusuk alakult ki.

– Az óvodavezetés önálló, kezdeményező szerepének kibontakozása nyomán megjelentek sajátos arculat kialakításán fáradozó óvodák, a tárgyi feltételek megteremtésében csakúgy, mint a nevelőmunkában. Egy-egy pályázat megnyerésével, alapítványok létesítésével sikerült a felszerelés korszerűsítése, az egyéni szakmai kezdeményezések felkarolásával pedig egyes óvodák nevelőtestülete szárnyakat kapott. A sikeres óvodai kísérletek körül kiépültek pedagógiai műhelyek is (pl. Óvodai nevelés játékkal, mesével, A reformpedagógiai irányzatokat követő óvodapedagógusok műhelye stb.). Létrejöttek tehát szakmai tekintélynek örvendő óvodák, ahová az ország minden részéből özönlöttek az érdeklődő, tanulni vágyó óvodapedagógusok.

– Természetesen ebben a folyamatban akadtak olyan óvodák is, melyek nem törődve a változtatás lehetőségeivel, a megszokott, hagyományos módon, az 1989-es Óvodai nevelési program konzervatív elemeit szem előtt tartva végzik munkájukat.

– Sajnos az óvodák egy része a magárahagyatottság negatív érzésével a megőrzési szinten végzi munkáját. Ennek az „azt csinálunk, amit akarunk” elvnek a továbbvitele nem lehetséges. A társadalmi igények differenciálódása, a kínálat és a kereslet törvényének érvényesülése azon óvodák önmegszüntetéséhez vezet, melyek nem nyújtanak az igényeknek megfelelő nevelést a gyermekeknek.

– A 90-es évek elejétől kezdve egyes óvodákban az óvoda megmentése vagy a társadalmi igény kielégítése érdekében a gyermekek életkorának nem megfelelő fejlesztés valósul meg. Ezekben az óvodai szolgáltatás negatív értelmezése alapján megnőtt a tanfolyam jellegű szolgáltatások száma. (Idegen nyelvi nevelés, sportfoglalkozások, kézműves tevékenységek stb.) Sajnos ezek a szolgáltatások nem hatnak pozitívan az óvodás korú gyermekek fejlődésére, mivel túl korai fejlesztésre, túlterhelésre és a szakmailag nem megfelelő foglalkoztatás módszereire vezetnek.

A kilencvenes évek közepén a magyar óvodapedagógiát tehát a szélsőségek jellemzik. Az élet szülte változások – az óvodai nevelés gyakorlatának kedvező alakulása is – hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyszintű központi tartalmi szabályozás megszűnjön. Mindkét régebbi Óvodai Nevelési Program pozitív értékeinek megtartásával és megerősítésével az Óvodai nevelés országos alapprogramja megteremti az országban már kialakult differenciált óvodai nevelés törvényi alapját. A saját nevelési program életbelépésével a negatív tendenciák megszüntetésére és a pozitív tendenciák megerősítésére, felvállalására nyílik lehetőség. Az intézmények végre saját óvodásaik érdekében, saját nevelési programjuk alapján folytathatják nevelőmunkájukat 1999. szeptember elsejétől.

Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának implementációja

Milyen munkálatokra van szükség annak érdekében, hogy minél zökkenésmentesebben és minél eredményesebben valósuljon meg a gyermekek érdekében az óvodai élet átalakulása az Alapprogram alapján?

Az Alapprogram bevezetési és használatbavételi fázisa több szakaszra bontható. A rendelkezésre álló három év – 1996 szeptemberétől 1999 szeptemberéig – elemző, összehasonlító, feltáró, szervező, ellenőrző, értékelő, tervező munkálatok sorozatára volt/van szükség az óvodákban. Természetesen nagy a fogalmi tisztázatlanság az óvodapedagógusok körében az értékek megfogalmazása és értelmezése, a mit, a mikor, a mennyit és a hogyan terén. Új fogalmak kapnak jelentőséget, eddig mellőzött területek élveznek prioritásokat.

Vegyük sorba a problémákat.

Az Alapprogram szemlélete

A jelen óvodapedagógusai a főiskolán és a gyakorlatban büszkén vallották, vallják: a mai óvodai nevelés korszerű. Ez igaz. Az 1971-es és a 89-es óvodai nevelési programok értékei vitathatatlanok, és továbbvitelük szükséges, de vannak olyan elemek, melyek változtatásra szorulnak. El tudjuk ezt fogadni? Csak akkor, ha összehasonlítjuk a két régebbi dokumentumot az újjal, és ütköztetjük szemléletüket. Fontos feladat tehát az elemző-összehasonlító munka, az azonosságok és a különbségek feltérképezése. Melyek az Alapprogram lényeges vonásai?

– a korai óvodai neveléstörténet értékeire és a magyar óvodai nevelésügy nemzetközileg elismert gyakorlatára épít,

– a gyermeki jogok figyelembevételével készült,

– a családi nevelést egészíti ki,

– szolgáltatásokat vállal a szülői nevelési igények kielégítése érdekében.

Milyen lényegi elvi és gyakorlati jellemzők tekintetében különböznek a régebbi és az új tartalmi szabályozók?

Eddig az volt a pedagógus feladata, hogy a központilag meghatározott értékeket, tartalmat közvetítsen a gyerekek számára. A teljesítmény, az iskolának való megfeleltetés és didaktika volt a meghatározó. Most a pedagógus az adott gyerekeknek megfelelő nevelőmunka kiválasztásának, megteremtésének fő alkotójává lép elő. Ez másfajta szerepkör. Meg kell kísérelnie kompetensnek lenni, megfelelni az új kihívásoknak.

A programválasztás és programírás lehetséges útjai

Az óvoda nevelőtestülete helyzetfeltáró és elemző tevékenysége alapján tudja eldönteni, hogy a programkészítés melyik útját válassza. Ez a közös előkészítő munka együttes aktivitást jelent a testület számára egy olyan feladat elvégzése érdekében, amely pozitív irányba változtatja meg annak belső életét. A közös elemzőmunka – a fontos pedagógiai feladatok megoldása perspektívájában – többirányú:

– a gyermekek fejlődési mutatóinak elemzése – esélyegyenlőség,

– az óvodahasználók szociokulturális hátterének vizsgálata – gyermekvédelem,

– a saját óvoda „átvilágítása”: a tárgyi felszereltség, a személyi feltételek vizsgálata, „mire, mennyire vagyunk képesek” – pedagógiai önvizsgálat,

– a fenntartói elvárások, kapacitás számbavétele, az óvoda helye a területfejlesztési koncepcióban – teljesíthetőség.

A helyzetelemző munka végén tud dönteni a nevelőtestület a hogyan tovább kérdéséről, elsősorban saját óvodai nevelési programja kialakításának útjairól. Ez lehet: kész, választható óvodai nevelési program átvétele, vagy óvodai nevelési program átvétele adaptálással; saját óvodai nevelési program elkészítése. Ezeket az utakat jelölő új fogalmak eddig nem szerepeltek az óvodapedagógusok szótárában. Tartalmuk tisztázása nagyon fontos.

A kész, választható óvodai nevelési program

A kész, választható programok kétfélék lehetnek: minősített, az Országos Tantervi Adatbankba bekerült programok, illetőleg nem minősített, piaci úton terjesztett programok.

A kész, választható óvodai nevelési program olyan dokumentum, amely egy sajátos pedagógiai elvet érvényesít. Ez a nevelési program átvehető teljes egészében vagy adaptálható az óvoda helyi körülményeinek megfelelően.

A minősített kész, választható nevelési programok megfelelnek az Alapprogramban megfogalmazott elvi megállapításoknak. Olyan kész programok, melyek lektori szűrés után már átestek az Alapprogramnak való megfeleltetésen, s jóváhagyott programként kerültek be az adatbankba. Az országban bármely óvoda a pedagógiai intézetek segítségével hozzájuthat a kész programokhoz. Eddig 14 minősített kész, választható nevelési program adatbankba kerülése valósult meg, számukat növeljük még 1998-ban. Így lesz lehetőségük az óvodáknak olyan nevelési programot választani, mely legjobban megfelel az óvodahasználók igényeinek, szükségleteinek, a gyermekek fejlődésének, fejlesztésének, az óvodai nevelőtestület pedagógiai felkészültségének és a tárgyi feltételeknek, valamint a fenntartói igénynek és kapacitásnak. Az adatbankban lévő programokról termékismertetők jelennek meg az Új Pedagógiai Szemle, az Óvodai Nevelés és az Óvodai Élet szaklapok hasábjain. Ezen ismertetők útján tájékoztatást kapnak az óvodapedagógusok a kész, választható, minősített óvodai nevelési programok nevelési koncepciójáról, sajátosságairól, felhasználhatóságának lehetőségeiről.

Megjelentek olyan kész, választható nevelési programok is, melyek egyes hazai innovációs óvodák gyakorlata alapján készültek el vagy külföldről kerültek hazánkba. Terjesztésük piaci úton történik, intézmények, szolgáltatók, szakmai szervezetek stb. kiadásában. Természetesen ezek a piaci úton terjesztett választható óvodai nevelési programok segítséget adhatnak az óvoda saját nevelési programjának az elkészítéséhez is. Színesíthetik az óvodai életet. Alkalmazásuk során azonban a nevelőtestületnek az az első feladata, hogy foglalkozzon ezeknek a nem minősített programoknak az Alapprogrammal való összevetésével. Amennyiben ezen elemzőmunka során megállapította, hogy az általa választott nevelési program megegyezik az Alapprogram irányelveivel, folytatódhat a program átvétele, illetve adaptálása.

A saját nevelési program

Olyan dokumentum, amely helyzetelemzésre építve tartalmazza az adott óvoda saját nevelési koncepcióját, mindazokat az értékeket, amelyek meghatározzák pedagógiai alapelveit. Emellett kifejti a saját nevelési program az óvoda teljes ciklusára (3-6-7 éves korra) vonatkozó nevelés, fejlesztés/önfejlesztés tartalmát, bemutatja folyamatait nagyobb távlatokban és részleteiben is. Rögzíti a nevelési időt és a szervezeti kereteket, valamint az ellenőrzés-értékelés rendszerének az elvi és gyakorlati kérdéseit. Felsorolja a rendelkezésre álló és a szükséges anyagi erőforrásokat, a tárgyi és személyi feltételeket.

Országunkban az innováció lehetőségeivel élő óvodák már elkészítették saját nevelési koncepcióikat, részprogramjaikat. Sok helyen teljes nevelési programok is születtek, melyek a területi továbbképzések útján, a piacorientált rendszerek csatornáin eljutottak, és a jövőben eljuthatnak az óvodákhoz.

A saját, helyi nevelési program elkészítése minden nevelőtestület feladata. A programválasztás, illetve kidolgozás, átformálás, adaptálás az óvodavezetés és a nevelőtestület közös felelőssége.

Az országban fellelhető választható nevelési programok megismertetésében nagy szerepet vállalhatnak az óvodai szaktanácsadók. A tág körű szakmai informáltságukkal és a helyismeret adta előnyöket felhasználva segítségére lehetnek az óvodáknak a programválasztásban.

Új feladatokhoz új segítségformák

Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának implementációja során a gyakorlat különböző területein új feladatok jelentkeznek.

A tartalmi szabályozás változása komoly többletmunkát igényel elsősorban az intézmények dolgozóitól, de a fenntartóktól is. Ehhez feltétlenül szükség van minden területen a segítségnyújtásra is. Ez meg is indult mennyiségi és minőségi különbségekkel. Vannak az országnak olyan területei, ahol szinte minden téren tartalmas segítségnyújtás valósul meg. Van, ahol csak egy-egy területen, és sajnos van, ahová semmiféle segítség sem érkezik.

A programkészítés időszakában az óvodavezetés feladata megsokszorozódik. A testületen belüli koordináló feladatok mellett az új tartalmi szabályozás megkívánja a vezetői szerepkör megváltozását. Ez az óvodahasználókkal és a fenntartókkal való együttműködés tartalmi és formai elemeinek változását jelenti. Ezek tekintetében is szükség van szemléletváltásra, új szerepek vállalására, új módszerek bevezetésére.

Az új tartalmi szabályozás életbelépése igényli a fenntartói szerepkör megváltoztatását is. „Másképpen, máshogyan” van szükség a munkakapcsolatok kialakítására, az együttműködésre. Jelenleg nagy zűrzavar tapasztalható ezen a téren. Sok helyen a fenntartóknál az óvodák helye, szerepe nem mindig felel meg a törvényi előírásoknak. Indokolt tehát az önkormányzati apparátusokban megfelelő számú, a közoktatási kérdésekben járatos szakember alkalmazása, valamint továbbképzésük megszervezése.

Az óvodavezetés segítése és erősítése szakmai és működési szempontból igen fontos feladat az implementáció időszakában.

1999-ben ezek a feladatok ugyanis új irányt vesznek. A jóváhagyott saját nevelési program bevezetése, illetve a felmenő rendszerű bevezetése alapos előkészítő-szervező-felkészítő munkát igényel az óvodák dolgozóitól. Tehát ebben az időszakban a vezetői munka szervező, ellenőrző, értékelő tevékenységei még nagyobb hangsúllyal kell hogy jelentkezzenek az óvoda életében.

1999 után a programfejlesztés új tevékenységként lép az előtérbe, melyre szintén fel kell majd készülni.

Az óvodapedagógusok az óvodákban nevelőtestületi értekezleteken, munkaközösségi foglalkozásokon, egyéni konzultációkon tanulják a programkészítés és adaptálás módszertanát. Az országban a programírói tanfolyamok sora áll az óvodapedagógusok rendelkezésére, néha jelentősen eltérő, esetenként problematikus, félreérthető információkkal. A megyei pedagógiai intézetek, helyi szolgáltató szervezetek az óvodai szaktanácsadók vezetésével szerveznek programkészítő tanfolyamokat, előadásokat, szakmai megbeszéléseket. Ezek többsége igen hathatós segítséget ad az óvodáknak. Sajnos nincs minden megyében önálló óvodai szaktanácsadói munkakör vagy nagyon kevesen, megbízással látják el a feladatokat. Ez nehezíti az új tartalmi szabályozás bevezetését, és majd a megvalósítás folyamán is hiányként jelentkezhet. A fenntartók is szerveznek az óvodavezetőknek programírói munkát segítő előadásokat, konzultációkat.

Az alapképzés és továbbképzés tartalmi és szervezeti megújítása tudja csak segíteni a sokszínű óvodai nevelés megteremtését, kibontakoztatását. Szükséges a továbbképzés anyagi támogatásának és akkreditálásának megteremtése a pedagógusok számára. A továbbképzés tervezése az óvodában nemcsak segíti a saját nevelési program minőségi megvalósítását, hanem feltétele is annak.

A közszolgálati média 1997 novembere óta a NAT-tól tartok sorozatban, illetve 1998 januárjától a Repeta című műsorban sugárzott óvodai programokat az óvodák életének bemutatásával, szerzők megszólaltatásával. Jó ez a kezdeményezés, de jobb lenne önálló gyermeknevelési műsor készítése.

Szakmai könyvek, folyóiratok egyre nagyobb számban és terjedelemben jelennek meg, ezzel is segítik – esetleg megzavarják – a programkészítő munkálatokat. A korrekt információ továbbra is kezdeményezendő, támogatandó.

A szakmai szervezetek óriási szerepet vállalnak az Alapprogram implementációjában továbbképzések szervezésével, a megjelenő közoktatási anyagok véleményezésével, a döntés-előkészítő munkák során véleménynyilvánítással az esélyegyenlőség és a gyermekvédelem érdekében stb.

Az oktató kft.-k, magánvállalkozók is segítik a különböző óvodai szolgáltatások megvalósítását – élve a piac adta lehetőségekkel – továbbképzések szervezésével.

A megyei óvodai szaktanácsadók, szakértők felkészítést kaptak az Országos Közoktatási Intézet támogatásával a programsegítő munkálatok érdekében multiplikátorképzéseken (1996, 1997).

A programvéleményező munkálatokra továbbképzéseken, illetve önképzéssel készülnek az országos szakértői névjegyzéken szereplő kollégák.

Összegezés és zárógondolatok

Az újítás bevezetése nem okoz robbanásszerű változást – olvashatjuk Coombs könyvében. Lassan terjed a sürgősségéhez képest, ugyanis 1999 szeptemberében a startvonalhoz érünk. A felkészülésre megvan a készség az óvodapedagógusokban. Ez már sikernek tekinthető.

Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának eredményes implementációja a vele kapcsolatos feladatok szakszerű megvalósítását követeli. Ennek segítésére összegezzük az előbbiekben kifejtettek alapján a központi, a helyi és intézményi szinten megoldandó feladatok körét.

Központi feladatok

– a tervezési kompetencia fejlesztése az oktatástervezés és -fejlesztés terén; az országos közoktatás-fejlesztési koncepció kidolgozása (pl. az óvodapedagógusi ellátottság megfelelő biztosítása érdekében stb.), segítségadás minden területen,

– az óvóképzés tartalmi változtatása,

– a differenciált és színvonalas szakmai továbbképzések szervezése,

– a programajánlatok tárának bővítése az Adatbank és a Tantervtár tartalmának szélesítésével,

– a programellenőrzési és programfejlesztési technikák kimunkálása,

– az Óvodai nevelés országos alapprogramja korrekciós munkálatainak előkészítése és megindítása,

– az óvodai szaktanácsadók, szakértők hálózatának kialakítása, erősítése,

– a programspecifikus szaktanácsadó és szakértői hálózat kialakítása,

– az óvodák saját programkészítő tevékenységének finanszírozása,

– a felszereltségi eszközjegyzék megjelentetése,

– az inflációval lépést tartó gyermekenkénti normatív támogatás biztosítása,

– az óvodavezetői munkakör új értelmezése, szakmai erősítése,

– a fenntartói munka segítése és ellenőrzése a törvényi előírások betartatása érdekében,

– a szakinformáltság segítése a szaksajtó támogatásával, a média felhasználásával, az óvodai szakmai könyvpiac szélesítésével.

Helyi, intézményi feladatok

– a helyi területi közoktatás-politikai koncepcióban az iskoláskor előtti nevelés megjelentetése,

– az óvoda programkészítő tevékenységének segítése a fenntartó részéről,

– a helyi egyeztető feladatok elvégzése úgy, hogy megvalósuljon a döntés-előkészítésben a szakértelemmel rendelkező szaktanácsadók, szakértők bevonása,

– az óvodavezetői munka korszerűsítése,

– a saját programkészítő tevékenységek maradéktalan elvégzése,

– az óvodai továbbképzési terv elkészítése,

– az óvodai program véleményezési és jóváhagyási munkálatainak elvégzése,

– a minőségi bérezés kimunkálása,

– az óvodai program felmenő rendszerben történő bevezetésének előkészítése, megvalósítása,

– a programfejlesztési munkálatok kialakítása.

A bevezetés meggyorsítása érdekében az óvodapedagógusokat, a szülőket, az óvodák egész társadalmi környezetét meg kell nyerni a kisgyermekek korszerű nevelése ügyének. Ennek érdekében

– átalakításra vár a változással szembeni beállítottság a közvéleményben és a pedagógusokban egyaránt,

– fontos feladat mindazoknak az értékeknek, nevelési céloknak, módszereknek az átmentése, megóvása, amelyek beilleszthetők az Alapprogram szellemében készülő saját nevelési programokba,

– a pedagógusokat fogékonnyá kell tenni a programfejlesztésre,

– a saját program készítése ne váljék adminisztrációs feladattá, ne éljen hozzáférhetetlen dokumentumként az óvodában.

Irodalomjegyzék

Az Óvodai Nevelés Programja. 1989.

Mihály Ottó: A kétszintű tartalmi szabályozás. (előadás) 1997. december.

Konferencia: NAT után – helyi tantervek előtt. Új Pedagógiai Szemle, 1998. 2. szám. 3–73. p.

Óvodai nevelés országos alapprogramja. 1996.

Pethő Ágnes: Az óvodai nevelőmunka szabályozása. Óvodai Nevelés, 1996. október 8. szám 288–289. p.

Pethő Ágnes: Ismét az új típusú tartalmi szabályozásról. Óvodai Nevelés,  1997. november, 9. szám 270–273. p.

Coombs, Philips H.: Az oktatás világválsága. Budapest, 1971, Tankönyvkiadó.