1	„Józan Péter, a halálozási és megbetegedési viszonyok nemzetközi hírű szakértője egyenesen válságnak nevezi a kialakult helyzetet. A középkorú nők, de különösen a férfiak halandósága a század első felének adatait idézi (azaz a húszas, harmincas évek szintjére esett vissza). A romlás olyan mértékű, hogy a magyar középkorú népesség halálozási rátái az elmúlt évben nemcsak Európában voltak a legrosszabbak, hanem felülmúlták a harmadik világ legtöbb, megbízható adatokat szolgáltató országát. A lakosság nagyobbik részét közvetlenül vagy közvetve sújtják a növekvő gyakoriságú tartós betegállapotok. Ugyanakkor a világ élvonalában vagyunk az alkoholfogyasztásban, a dohányzásban, a lakosság jó része társadalmi beilleszkedési zavarokkal, személyiség- problémákkal küzd. A magyar népességet bízvást tekinthetjük betegnek, ez mindannyiunk életminőségét súlyosan rontó tény. A magyar népesség egészségválsága katasztrofális következményekkel fenyeget, és hatékony, hosszú távú cselekvési program nélkül további romlás várható.” Makara Péter: Kemény csaták puha ágyak nélkül. Népszabadság, 1994. július 30.
2	A korosztály 15–20%-a nem végzi el a nyolc osztályt!
3	Kutatók egy része ma sem fogadja el ezt a tényt.
4	Írásomban nem törekszem a tudományos pontosság esetén nélkülözhetetlen hivatkozásokra és sokoldalúságra.
5	Vö. a janicsárok képzésével Gárdonyi Egri Csillagok c. regényében.
6	Nem számolok itt olyan tényezőkkel, mint a televízió megjelenése, a lakásméretek csökkenése és ezzel a többgenerációs családok fokozatos felszámolása stb., mert itt egyetlen tényező kiemelése a célom, az, hogy felhívjam a kutatók figyelmét arra, hogy itt jelentős elmaradásokat kell pótolni a reális megközelítésekhez. Ebben a generációban ismert az életvezetési krízisek, a válási arányszámok stb. ugrásszerű növekedése.
7	Nem is tudom, mi lehetne releváns. Bombariadó? Kisgyermekkori bűnözés? Az iskolák félbehagyása? Kábítószerezés? Korai szexualitás és tömeges prostitúció az utak mellett? Korai halálozás? Bűnszövetkezetekben való részvétel? Lövöldözés nappal a nyílt utcákon? Mert ezek, tapasztaljuk, nem relevánsak.
8	Benda József: Egy új tanulásszervezési modell. Pedagógiai Szemle, 1984. 7–8. sz. 673–685. p. Miért humanizáljuk az iskolát? Valóság, 1990. 9. sz.
9	Biztos vagyok abban, ha az alapítványi iskolák csak megközelítőleg hasonló anyagi támogatásban részesülnének, és nem volnának tudatosan kiszorítva a „verseny”-ből, rövid idő alatt tömegesen elterjednének.