Mádlné Maár Ilona
Milyen igényeket támaszt a modern gazdaság a közoktatással szemben?
|
Egy vállalatcsoport vezető munkatársa az EU fehér könyve által ábrázolt világméretű változásokból és az európai, valamint a hazai szakképzés fejlesztésének követelményeiből kiindulva mondja el véleményét a magyar közoktatásról, szakképzésről, felsőoktatásról. A gazdaság tapasztalatai alapján részletesen elemzi szakképzésünk helyzetét, időszerű problémáit. |
A DUNAFERR Dunai Vasmű humánerőforrások fejlesztésének kérdéseivel foglalkozó részlegének munkatársaként próbálok válaszolni a címben felvetett kérdésre.
Bevezetésként néhány jellemző adat a DUNAFERR-ről: exportjának 63%-a a fejlett ipari országokba irányul; az acéltermés 1,4 millió tonna évente; halmozott árbevétele 1997-ben meghaladta a 200 milliárd forintot.
A DUNAFERR
„A vállalatcsoport a magyar acélipar meghatározó vállalkozásaként működve hatékonyan, felelősségteljesen és hasznot hozóan versenyképes minőségű acéltermékekkel látja el a hazai feldolgozóipart, működteti és bővíti az acéltermékek világpiacán kiépített tapasztalatait és kihasználja az egyéb iparágakban feltárt lehetőségeket.
A vevői igényeket, a stabil működés követelményét és a természeti környezet megőrzését figyelembe véve fejleszti termékeit és gyártási technológiáját, növeli a tovább-feldolgozott termékek gyártásának részarányát, és elősegíti az acéltermékek felhasználási körének kiterjesztését.
Aktív együttműködő magatartással összehangolja a vállalatcsoportot, a tulajdonosok, a vevők és az alkalmazottak érdekeit és a társadalom törekvéseit.”
Magyarország legnagyobb termelő vállalatcsoportja,
a DUNAFERR több szempontból
A DUNAFERR törzsállományának tudásszintje, tapasztalata is alkalmat ad következtetések levonására. A nálunk újonnan felvett munkavállalók felkészültségének, hiányosságainak elemzése lehetővé teszi, hogy számot adjunk a jelenlegi tendenciákról és vázoljuk elvárásainkat.
Ma a DUNAFERR Csoportnál tízezer ember dolgozik. Egytizedük egyetemet-főiskolát végzett, több mint 60% a szakmunkásképzőt végzettek aránya, kétezer a nyolcosztályos általános iskolát végzettek száma és százhat fő befejezetlen általános iskolai végzettséggel rendelkezik.
A DUNAFERR Csoport gazdasági alkalmazkodó-, illetve életképességének egyik alapvető feltétele a rugalmas munkaerő-szerkezet. Létrehozásának egyik eleme a létszám-racionalizálás, mivel az átstrukturálódás nem képzelhető el anélkül, hogy átmenetileg ne szabadulna fel munkaerő, akinek a későbbi foglalkoztathatósága érdekében alap-, át- és továbbképzésekre, ismeretbővítésekre van szükségük. Az egyes munkahelyeken feleslegessé vált munkavállalók számára létrehoztunk egy „outplacement” rendszert, amely alkalmas az időlegesen jelentkező munkaerő-felesleg kezelésére és átkonvertálására. A rendszer egyik központi eleme a DUNAFERR „Foglalkoztatásért” Acélalapítvány. Az alapítvány keretein belül a vállalat – egyedülálló módon – munkaviszonyban teszi lehetővé a leépített munkavállalók számára, hogy munkaerő-piaci képzésben vegyenek részt, megkönnyítendő számukra az újrakezdést.
A munkaerő-szerkezet átalakítását szolgálja a munkavállalók képzettségi struktúrájának fejlesztése, szakmai ismereteik bővítése. Ezt a tevékenységet a DUNAFERR Csoportnál a Humán Intézet látja el. Szolgáltatásai szerteágazóak, amelyhez európai színvonalú technika, korszerűen berendezett tanműhely biztosít megfelelő hátteret. A képzési formák között szerepel az iskolarendszerű képzések és a szakmai tovább- és átképzések mellett az egyetemi „szendvicsképzés” is.
Mit vár a gazdaság az oktatástól?
A modern gazdaság és a közoktatás kapcsolatát ma két oldalról célszerű megközelíteni: a) Milyen követelményei vannak az EU-csatlakozásnak a magyar közoktatásra nézve? Milyen tudástípusok szükségesek ma Európában, illetve a várható gazdasági tendenciák eredményeként mire kell felkészülnie a magyar közoktatásnak? b) Hogyan kerülhet kapcsolatba egy vállalkozás, egy gazdasági társaság (a DUNAFERR példája) az oktatással, szakképzéssel, felsőoktatással?
Az Európai Unió „fehér könyve”, amely a Tanítani és tanulni címet viseli, három nagy tendenciát, „sokkoló” motorikus erőt vázol fel a változásokkal kapcsolatban: a cserekapcsolatok világméretűvé válását, az információs társadalom megvalósulását, a tudományos-technikai forradalom felgyorsulását.
A
Az
A
A „fehér könyv” a megoldást az általános műveltség újbóli felértékelésében és a munkavállalói alkalmasság kifejlesztésében jelöli meg. Kiemelt célként kezeli a cselekvésre orientálást, és kiemeli: közel kell hozni az iskolát és a vállalatot a magasabb szintre emelt európai szakképzés keretei között. Ennek megvalósulási formái lehetnek:
Az Európai Unióhoz való csatlakozásnál feltétlenül szükséges annak vizsgálata, hogy a még meglévő hazai szakképzési értékek hogyan hasznosíthatók és milyen az EU-országok szakképzési szerkezete. Az Európai Unió eddigi tapasztalatai szerint
Ma a szakmai képesítés egységes értelmezése sok akadályba ütközik. Különböző szinteken és szerkezetben folyik szakmunkásképzés, például hagyományos rendszerben, szakközépiskolában, létezik középfokú szakképzés, technikusképzés stb. A képzési évfolyamok száma eltérő (3–5 év). A tananyag a technikai-technológiai, gazdasági és termelési szerkezetváltozása miatt folyamatosan avul, szakmailag korszerűtlenné válik.
Úgy tűnik, az EU-csatlakozás hatására a szakképzési területeken orientációs vagy szervezeti változtatásokkal nem kell számolni. A csatlakozás a már folyamatban lévő változások bevezetését gyorsítani fogja, esetenként csak újbóli átgondolását segíti. A csatlakozás hatása várhatóan kedvező lesz. Ösztönzőleg hathat a szakképzés folyamatos tartalmi, szervezeti és módszertani modernizációjára; kialakíthatja az oktatási rendszer jobb alkalmazkodóképességét. Új képzési formák (pl.: élethossziglani tanulás) általánossá válása valószínűsíthető. Az EU-s tagság elmozdíthatja az országos, helyi és intézményi szinten a szakképzési-oktatási terület szereplőinek irányítási, tervezési és felelős cselekvési készségét is. Erősödni fog a szakmai érdekképviseletek és civil szerveződések részvétele a szakképzés formálásában, a különböző közösségi programokban. Végül lehetővé válik külső források bevonása a szakképzésbe.
A képzés változásai
Az elmúlt évtized az oktatás és a szakképzés terén is jelentős változásokat, szemléleti, strukturális módosításokat hozott. A központi irányítású szakképzési rendszer fokozatosan új, más, a korábbiaktól eltérő szemléletű (pl.: duális) képzési formákkal egészül ki. A rendszer összességében pozitív irányban mozdul el. Szétvált az irányítás és a fenntartás, az OKJ bevezetésével, hibákkal, aránytalanságokkal, lokális igényekkel ugyan, de elindult a szakképzés a modernizálódás útján. Igaz azonban az is, hogy a rendszer szétzilálódott, koncepciótlanságot tükrözött és parciális esetlegességeket is felhalmozott.
A NAT bevezetése a szakképzési rendszer hektikus időszakát jelenti. A szakképzés beindíthatóságának két évvel való eltolása és ezzel párhuzamosan az üzemek feletti tanműhelyek tervezett veszélyeztetése olyan helyzetet hozhat létre, amelyben az utolsó bázisok is leépülnek. Későbbi újraépítésük erősen kétséges.
A gazdálkodóknak alapvető érdekük, hogy a szakképzésben az ő igényeiknek megfelelő változásokra is sor kerüljön. A végzett fiatalok foglalkoztatása a gazdálkodóknál folyik, akiknek érdeke, hogy minél hamarabb munkaerőként hasznosítsák a pályakezdőt. Elvárják, hogy megfelelő speciális ismeretekkel rendelkezzék, s lehetőleg a képzés során szerzett szakmai tapasztalatai is legyenek, s azt is, hogy biztos alaptudással rendelkezzék, hiszen a konvertálhatósághoz biztos szakmai háttér kell. A gazdasági szféra érdekelt abban, hogy az oktatási ráfordítások nem idejétmúlt, a gazdaság igényétől eltérő struktúrában valósuljanak meg. A gazdaság nem az elszegényedett, korszerűtlen felsőoktatásban és középfokú szakképzésben érdekelt, hanem abban, hogy korszerű, a gyakorlati igényeket is kielégítő képzés valósuljon meg az erőforrások legoptimálisabb felhasználása mellett.
Már készültek előrejelzések a várható munkaerőigényről a nemzetközi tapasztalatok és a hazai gazdasági prognózisok alapján. Ezek szerint a következő 10-15 évben a felsőoktatás a munkaerőpiac strukturális egyensúlyának egyik meghatározója lesz. A felsőoktatásból kilépők feltételezett száma 20%-kal haladná meg az igényeket. A többlet főként a mennyiségileg túlfoglalkoztatott főiskolai oktatás terén jelentkezhet (pedagógusképzés, mezőgazdaság).
A duális képzésről
Európa német ajkú részén szinte mindenütt preferálják a duális képzést. Részleteiben ugyan eltéréseket mutat az egyes országok gyakorlata, de mindenütt megegyezik abban, hogy a képzési folyamatban gyakorlati háttérként megjelenik a munkahely. Rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a végzettek már az elméleti ismeretek megszerzésével párhuzamosan megismerik a munkahelyek életét, kultúráját, problémamegoldási mechanizmusát.
A 90-es években Magyarországon is nagy lendületet vett a duális képzési rendszer modelljellegének hangsúlyozása, de az évtized eleji gazdasági megrendülés maga alá döntötte a gyakorlati képzőhelyek nagy részét és a tanműhelyeket is. Így ismételten felerősödött az iskolák szerepe a gyakorlati képzés terén, megerősödtek az iskolai tanműhelyek, ami a hiány időszakában végül is pozitívum. Ugyanakkor a „steril” iskolai műhelyek nem képesek mindazt a tudást és gyakorlatot átadni, amit a munkahelyi környezet ad.
Érdekes kísérlet volt a DUNAFERR életében a „szendvicsképzésként” megismert szakképzés, amelyet egy Phare-pályázat keretében a duális képzés felsőoktatási példájaként is elemezhetjük.
A Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnök-, építőmérnök-hallgatói az ötéves egyetemi ciklus alatt kétszer fél évet töltenek a DUNAFERR-nél. Az első gyári félévben tutorok segítségével egy-egy aktuális probléma megoldását vállalják, a második gyári félévben szakdolgozatuk elkészítésére készülnek. Nagy jelentőségűnek tartjuk ezt a kísérletet, melynek hasznát mind az egyetem, mind a DUNAFERR, mind a részt vevő hallgatók elismerik.
Az egyetem számára a képzés lehetőséget biztosít a modern oktatási módszerek, a nyitott és távoktatás elterjesztésére, a tananyag korszerűsítésére pótlólagos erőforrások bevonásával. A felsőoktatási intézmény a tutori kapcsolatok révén közelebb kerülhet a valós folyamatokhoz, részt vehet problémák megoldásában.
A vállalkozások közvetlenül és folyamatosan használható szakembereket kapnak, kis költségráfordítással biztosítják meglévő szakembereik részére az igényeknek megfelelő továbbképzést. A képzés támogatása jó befektetés, hiszen jól képzett szakembereket kapni mindig olcsóbb, mint gyengén képzetteket tovább oktatni, ami alacsonyabb termelékenységgel, munkaidő-kieséssel jár. A gazdálkodási szféra képes arra, hogy segítse a felsőoktatás átalakulási folyamatát a végzettek iránti új igények megfogalmazásával.
A tanulók egyedi képzés keretében, lényegesen motiváltabban, nemzetközi feltételek között folytathatják tanulmányaikat. Lehetőségük van leendő munkakörükre mind elméletben, mind gyakorlatban felkészülni. Már tanulmányi időszakuk idején közvetlen tapasztalatot szerezhetnek jövendő szakmájukról.
A felsőoktatás és a gazdaság kapcsolata
A gazdaság és a felsőoktatás együttműködésének formái most vannak kialakulóban. A nemzetközi gyakorlatban az együttműködésre számos minta adódik, melyeket adaptálni szükséges. Ilyen kezdeményezésnek tekinthető a már többéves múlttal rendelkező Gazdasági Vezetők Kerekasztala is. A gazdasági szféra, a magyar egyetemek és főiskolák, valamint a kormányzat e fórum munkájában való részvételével azt célozta meg, hogy a felsőoktatási intézmények kerüljenek közelebb a valós folyamatokhoz. A gazdálkodási szféra képes arra, hogy a felmerült új igényeket jelezze. Az együttműködés nem a hagyományos – jótékonysági – kapcsolat egyik megjelenési formája, hanem a kölcsönös előnyök alapján történő együttműködés.
Pozitív hatása volt a Phare – az oktatás és gazdaság együttműködése – programjának is, ennek eredményeként jöhetett létre a BME és a DUNAFERR indításában a „szendvicsképzés”.
Számos cég, így a DUNAFERR is, stratégiai együttműködést alakított ki egyetemekkel és főiskolákkal a tudományos kutatás, oktatás terén.
A fenti pozitív kezdeményezések mellett azonban továbbiakra is nagy szükség lenne.
1996-ban egyetemet, főiskolát végzett 40 pályakezdőnél készítettünk felmérést a munkába lépést követő fél év elteltével, azzal kapcsolatosan, hogyan ítélik meg tudásukat, felkészültségüket. A felmérés eredményeit visszajelezzük az egyetemeknek, főiskoláknak, mert számos tanulsággal szolgál a képzések tartalmát illetően. A felmérés néhány tanulsága:
A szakképzés anyagi alapjai – a szakképzési hozzájárulás
A szakképzés működésének anyagi forrásait jelentős részben a gazdálkodók által fizetett szakképzési hozzájárulás biztosítja. A hozzájárulásról szóló 1946. LXXII. számú törvény módosítása folyamatban van. A módosításhoz kidolgozott vitaanyaggal kapcsolatban a gazdálkodóknak több fontos észrevétele van.
A változtatás több elemével
Úgy véljük, hogy egy-egy szakágazat területén az általános és speciális gyakorlati szakképzés megvalósításának, a képzést segítő fejlesztési célok integrálásának kiemelt jelentőséget kell biztosítani (kohászat, MÁV, MAHART, MALÉV, posta, vegyipar stb.).
Véleményünk szerint nem valós indok, hogy az üzemközi tanműhelyek tekintetében a felhasználás, a közös ráfordítás gyakorlatilag ellenőrizhetetlen. Az elszámolás decentralizálásával ez ugyanis jól megoldható, a helyi kamarák ellenőrző szerepe e téren is növelhető.
A javaslat szerint az elszámolható költségek a költségvetési törvényben meghatározott normatívákhoz kapcsolódnak a tárgyi eszközök, a közüzemi díjak, a bérleti díjak, a tanulók és oktatók díjazása tekintetében, de csak a mindenkori tanulólétszám függvényében.
Rendkívül
Egyre több munkáltató veti fel azt is, hogy humánerőforrás-fejlesztési stratégiánknak megfelelően elsősorban a magasan kvalifikált és gyakorlatorientált szakemberek képzésére szeretnének áldozni; ugyanakkor szakképzési hozzájárulásukat csak a középfokú szakképző iskolákhoz juttathatják el, míg a velük együttműködő egyetemektől a náluk gyakorló vagy az ő „megrendelésüknek” megfelelő egyetemi képzésben tanuló hallgatók gyakorlati képzésének támogatására nem adhatják.
Az ipari hátterű, gyakorlatorientált mérnök- és üzemmérnökképzés ipari félévének finanszírozása egy iparvállalatnál ugyanazokat veti fel, mint egy szakmunkástanuló esetében, ugyanakkor a törvényi szabályozás teljesen eltérő módon kezeli azokat.
Ezért szükségesnek tartjuk a gyakorlati képzés egységes szabályozását mind középfokon, mind a felsőfokon.
Összegzés
Az, aki ma a gazdaság oldaláról mondja el véleményét a közoktatásról, a szakképzésről, a felsőoktatásról, nem eshet olyan hibába, hogy azt feltételezze, hogy az általa elmondottak az irányadók.
A gazdaságpolitika a keretét adhatja az általa meghatározott két terület, a gazdaság és az oktatás tapasztalatainak, vitájának, érdekegyeztetésének.
Tapasztalataink a gazdaság tapasztalatai.
Ha idősíkokkal próbáljuk a gazdaságpolitika fenti két szereplőjét jellemezni, azt mondhatjuk: A gazdaság a mában él. Minél inkább képes a holnapot látni, annál sikeresebb lesz. A piac a tegnapban élőn azonnal túllép. Az oktatás kicsit a tegnapban, kicsit a mában él. A gazdaságpolitika bukását jelenti, ha nem képes a holnapot látni.