1	Kronstein Gábor: Újraolvasva Gáspár Lászlót. Új Pedagógiai Szemle, 1998. 10. sz.
2	Közreadja: Kocsis József: A szentlőrinci iskolakísérlet II. 1984, TK.
3	Csontos Magda: „Nem törtem össze, csak elfogyott a lélegzetem.” Köznevelés, 1981. 8. sz.
4	Gáspár László: Neveléselmélet. Bp., 1997, OKKER.
5	Gáspár László: Címszavak egy még el nem készült pedagógiai szótárból. K. G. I. Az Embernevelés Kiskönyvtára 3. Szentlőrinc, 1996.
6	Mihály Ottó fogalmaz így az Embernevelés, 1998. 3. számában. 69. p.
7	Párizs, 1996, Armand Colin Kiadó.
8	Kovács Sándor: Találkozásaim Gáspár Lászlóval. Embernevelés, 1998. 3. sz.
9	Bakonyi Pál: Epilógus. Embernevelés, 1998. 3. sz.
10	Gáspár László: Címszavak egy még el nem készült pedagógiai szótárból. K. G. I. Az embernevelés Kiskönyvtára 3. Szentlőrinc, 1996.
11	Báthory Zoltán: Lehettünk volna barátok is. Embernevelés, 1998. 3. sz.
12	Báthory Zoltán: Tanítás és tanulás. Budapest, 1985, Tankönyvkiadó.
13	Embernevelés, 1998. 2. sz.
14	Bakonyi Pálra hivatkozunk, aki „zseniális gondolatként és tettként” emelte ki a fentieket a gáspári életműből az 1988. július 15-én Junghaus Ibolyával folytatott beszélgetésben. Közreadta: Embernevelés, 1998. 3. sz.
15	Mihály Ottóra hivatkozunk, aki Gáspár László életművét bizonyos értelemben az első, bizonyos értelemben az utolsó magyar neveléselméleti kísérletnek minősítette egy nagy elméleti konstrukció megalkotására. Embernevelés, 1997. 4. sz.
16	Kronstein Gábor: „Álomvilág” Szentlőrincen. Pedagógusok Lapja, 1982. 12. 08.