A történelemoktatás változásai

A történelem tantárgy hozta szinte a legnagyobb változást az oktatásban. A 7. évfolyamon ez a tantárgy jelzi egyúttal a legkifejezőbben, hogy milyen módosítások indultak el a helyi tanterv bevezetése kapcsán. A történelemmel kapcsolatban egyfelől azt mondták el az iskolaigazgatók (illetve a szakos kollégáik), hogy az új helyi tanterv szerint mely évfolyamon tanítják ezt kronologikus rendben, s ezeken az évfolyamokon mely évszámig, eseményig jutnak el a tanév végéig. Másfelől arról tájékoztattak a megkérdezettek, hogy a 7. osztályok melyik témát tárgyalták éppen az adatfelvétel időpontjában (tehát 1998. októberében–novemberében). Az egyes évfolyamok tanév végi tematikája a következő képet mutatja:

– Az 5. évfolyamon az iskolák túlnyomó többsége a Nyugatrómai Birodalom bukásáig jut el az egyetemes történelemben. A magyar történelemben pedig több mint kétharmaduk a honfoglalással zárja az évet, egynegyedük viszont túljut ezen az eseményen.

– A 6. évfolyamon sok esetben elválik a magyar és az egyetemes történelem tematikája: a magyar vonatkozásokban szinte valamennyi iskola az 1500–1800-as évekig jut el, az egyetemes történelemben viszont már kevesebben jutnak el eddig a korig, és közel 18%-uk csak a középkort tárgyalja.

– Az általános iskolai 7. évfolyamok teljesen kettéválnak a történelemoktatás területén: az iskolák egyik fele – a NAT ajánlásait követve – visszakanyarodik az őskorhoz, ókorhoz, a másik felük pedig tovább halad a megkezdett kronológiában, és az 1800-as évek utáni korszakot tárgyalja. A középiskolai 7. évfolyamok túlnyomó többsége viszont megkezdte a NAT szerinti történelemoktatást: több mint háromnegyed részük újra tárgyalja az 1500 előtti korszakot.

– A 8. osztályok egyik fele megint csak a NAT ajánlásai alapján haladva jut el az 1500–1800-as évekig, míg a másik felük megmarad a hagyományos tanterv szerinti kronológiánál, és az új, illetve a legújabb kort dolgozza föl.

– A 9. évfolyamoknál igen változatos a kép: azok az iskolák, amelyek 7. osztályban megkezdik a NAT ajánlásait követni, azok a 9. évfolyamra jutnak el az új, illetve a legújabb korig (az iskolák fele). A 9. évfolyamok egyharmada viszont visszatér az 1500-as évek előtti korszakokra. Legritkább eset az, amikor az 1500–1800 közti időszak képezi számukra a befejezendő tananyagot.

– A 10. évfolyamon az iskolák előbb említett egyharmada átlép a középkorból az újkorba, és e korszak végén fejezi be a tanévet. Az iskolák nagyobbik hányada viszont – megfelelve a NAT ajánlásainak – az új, illetve a legújabb kort tárgyalja.

– A 11. évfolyamon az iskolák kis hányada még az 1500–1800-as évekig jut csak el, de már egyre határozottabb az iskolák túlsúlya a legújabb kori történelemben.

– Míg végül a 12. évfolyamon már egységesen a legújabb kor jelenti a kitűzött végcélt.

A történelem tanításában megfigyelhető változásokból viszonylag jól következtethetünk arra – ami közvetlenül kapcsolódik kutatásunk alapvető kérdéséhez –, hogy a NAT mennyire vált az intézményi szintű tantervi tervezés meghatározó elemévé. Abból a tényből, hogy a hetedik évfolyamon az iskolák több mint ötven százaléka a történelem kronologikus feldolgozásában az 1500-as év előtt tart, arra következtethetünk, hogy többségük 1998-ban a NAT-nak megfelelő tantervi tervezésre állt át. Adataink alapján egyelőre nem tudjuk megválaszolni azt a kérdést, hogy azok az iskolák, amelyek ezt a váltást nem tették meg, milyen stratégiát követnek. Feltételezhető, hogy egy részük az elkövetkező években, fokozatosan kívánt átállni a NAT-nak megfelelő tanítási rendre, de valószínűleg van jó néhány olyan intézmény, illetve fenntartó, amely – azt feltételezve, hogy a NAT felülvizsgálata e területen változást hoz – arra számított, hogy a korábbi tanítási rend hosszabb távon is fenntartható. A többi évfolyam óraterveinek a feldolgozása, illetve az óratervek és az intézményi várakozások együttes elemzése erre részben magyarázatot adhat.

A helyi tantervek illeszkedése a NAT-hoz

A Nemzeti alaptanterv számos területen és sokféle vonatkozásban határozott meg új követelményrendszert. Az iskoláknak erre különösen tartalmi oldalról kellett felkészülniük, illetve változtatásokat kigondolniuk, s ezeket az új helyi tantervükbe beilleszteniük. Azt is maguk határozhatták meg, hogy milyen területeken kívánnak hozzáadni a NAT minimális követelményeihez, de voltak olyan tényezők, amelyek esetleg gátolták a célok megvalósíthatóságát. De nemcsak az új tartalmak megtervezése jelentheti a változásokhoz való alkalmazkodást, hanem azoknak a körülményeknek a biztosítása is, amelyek lehetővé teszik az újdonságok közvetítését és hatékony befogadását. Ennek érdekében az iskoláknak egyfelől át kellett gondolniuk, hogyan biztosítsák az átmenetet az egymásra épülő évfolyamok oktatásánál, s gondoskodniuk kellett vagy kell majd a megfelelő felkészültségű pedagógusállományról is, amely ezeket az új tartalmakat magas színvonalon tudja átadni.

A helyi tantervek bizonyos esetekben hozzáadhattak a NAT-ban rögzített minimális követelményekhez, más esetekben viszont kénytelenek voltak elvenni azokból. Kiemeltünk néhány tantárgyat a 6., a 8. és a 10. évfolyamról, és azt vizsgáltuk, melyeknél haladja meg az iskolák helyi tanterve a NAT követelményeit, melyeknél egyezik meg azokkal, és melyeknél nem éri el ezeket a kívánalmakat. (Feltételezhetjük, hogy a válasz nemcsak szakmai, hanem etikai problémát is okozhatott, mivel a kérdést egyfajta „számonkérésnek” is értelmezhették az igazgatók. Ennek ellenére úgy véltük, a válaszadónak lehetősége van az illeszkedési gondokat valamelyest kicsinyíteni, a „követelményeknek való nem megfelelést” az azokkal való legalább „megegyezés” kategóriájába sorolással.) A válaszok azt jelzik, hogy az iskolák helyi tantervei az esetek többségében inkább meghaladják a NAT elvárásait.

– Az iskoláknak csak nagyon kis hányada tájékoztatott arról, hogy bizonyos tantárgyak esetében nem tudja elérni a NAT követelményeit. Az általunk felsorolt tantárgyak közül a 10. évfolyamon tanítandó idegen nyelv és a 6., 8. évfolyamos történelem bizonyultak ilyen problémának.

– Összességében leginkább a 6. és a 8. évfolyamos magyar, illetve matematika területén tudták meghaladni a követelményeket. Legjelentősebb mértékben pedig a 10. évfolyamos magyarban és matematikában adtak hozzá a kívánalmakhoz.

– Az elvárásoknak legnagyobb mértékben a 10. évfolyamos történelem és matematika esetében tudtak megfelelni.

A NAT-tal kapcsolatos általános várakozások, vélemények

Az iskolaigazgatók véleménye

Az iskolaigazgatók néhány konkrétum mentén, valamint saját, egyéni megfogalmazásukban is elmondhatták véleményüket a NAT, illetve a helyi tanterv bevezetésének hatásairól. Az alábbi táblázatban azt mutatjuk be, hogy milyen változásokat várnak az igazgatók a NAT hatására a magyar iskolarendszerben. Négy nagyobb irányban rajzolódtak ki a várakozások. Anélkül, hogy értékelnénk a „nő” vagy „csökken” válaszokat, amelyek bizonyos esetekben inkább kedvező jelenségekre utalnak, más esetekben viszont inkább negatív tendenciákra, bemutatjuk az eredményeket a többségi válaszok mentén.

Az első csoportba azokat a tényezőket soroltuk, amelyeknél a válaszolók többsége növekedést jósolt. Ezek szerint a NAT hatására:

– nőni fog a tantestületek felelőssége, és valamivel kevesebbek szerint, de nőni fog a fenntartók felelőssége is;

– megnőnek viszont a pedagógusok terhei;

– élesebbé válnak az iskolák között meglévő színvonalbeli különbségek;

– és ezáltal megnő egyes iskolák lemaradása a többitől.

A második csoportba azokat a tényezőket soroltuk, amelyeknél inkább növekedésre számítanak az iskolák a NAT bevezetése következtében, de amelyekről igen sokan vélekednek úgy is, hogy nem változnak meg.

– Inkább fejlődés várható az „iskolahasználók” igényeinek kielégítésében,

– az iskolákon belüli tanulócsoportok közti különbségek is inkább nőnek majd,

– az iskolák nyitottabbá válnak,

– a középiskolák vonzereje valamelyest megnövekszik,

– egyre több pedagógus hagyja majd el a pályát,

– a tanulók a képességeiknek megfelelőbb oktatásban részesülnek,

– a tanulók terhei is növekednek.

A harmadik csoportban azok a jelenségek szerepelnek, amelyeket a NAT hatására is változatlannak feltételeznek az igazgatók.

– A többség szerint változatlan marad a tanulók tanulási ambíciója,

– megmarad a nevelőtestületek kohéziója, összetartása,

– nem változik meg az általános iskolák vonzereje,

– nem változik meg a pedagógusmunkaerő-gazdálkodás hatékonysága,

– és egy relatív többség szerint változatlan marad az oktatás színvonala, eredményessége is.

Végül a negyedik csoportba az a két jelenség sorolódott, amelyeknél a többség inkább valamilyen csökkenő tendenciát jósolt.

– A túlnyomó többség szerint csökken az iskolák közötti átjárhatóság,

– valamint az iskolák munkájának átláthatósága is.

A NAT várható hatásait illetően érthetően nagy a bizonytalanság az iskolavezetőkben. Néhány területen azonban határozottan egybevág, néhány másikon azonban markánsan eltér az igazgatók prognózisa a NAT-ot megalkotó, implementáló szakértői, oktatásirányítói, oktatáspolitikusi elvárásoktól.

Leginkább megegyezőek a vélemények a tantestületek és iskolafenntartók felelősségének növekedésében és az iskolahasználói, helyi igények jobb kielégítésében, leginkább eltérőek a vélemények az oktatás színvonalára, az iskolák közötti átjárhatóságra, az intézményi munka átláthatóságára és a munkaerő-gazdálkodásra vonatkozóan.

Nagyon nagyfokú az iskolák bizonytalansága abban a kérdésben, hogy megváltozik-e a NAT hatására a hazai iskolaszerkezet: viszonylag sokan határozottan kitértek a válaszadás elől („nem tudom” feleletet adva), emellett a bizonytalanságot jelzi az is, hogy körülbelül ugyanannyian állították, hogy ez várható, mint ahányan az ellenkezőjét, azt, hogy nem várható ilyen iskolaszerkezet-változás. Ugyanakkor a saját iskolájuk vonatkozásában sokkal határozottabbak az igazgatók, mégpedig abban, hogy náluk nem várható szerkezetváltozás.

A NAT-tal kapcsolatos várakozásoknak, véleményeknek spontán módon is hangot adhattak az igazgatók, amennyiben a rögzített kérdéssor végén kéréssel fordultunk hozzájuk, hogy mondják el még mindazt, amiről eddig nem esett szó, de úgy érzik, hogy a helyi tantervek bevezetésével kapcsolatban fontos lenne még megemlíteni. Az igazgatók 43 százaléka élt is ezzel a lehetőséggel. Az előzetes eredményeket tartalmazó „gyorsjelentésünkben” most csak néhány fontosabb gondolatot emelnénk ki röviden a leírt válaszokból.

– A pedagógiai program kidolgozása sok időbe és fáradságba került, jó lenne, ha ez nem veszne kárba.

– Jó lenne, ha most már hagynák az iskolákat dolgozni.

– A NAT nem felel meg a meglévő iskolaszerkezetnek.

– Az iskolaszerkezet-változás túl gyors, nem követi a pedagógusok felkészültségét.

– Nő az iskolák közti minőségi különbség, ettől az átjárhatóság is nehezebbé válik.

– A 8+4-es iskolaszerkezet fenntartása indokolt, de a meglévő iskolaszerkezet is támogatandó, ha az tehetséggondozásra épül.

– Nem kellene ekkora szabadság az alapképzésnél, kellene egy egységes kerettanterv, amelytől plusz-mínusz 20%-ban eltérhetnének az iskolák.

– Az alapfokú oktatás színvonalának, az átjárhatóságnak és az országosan megbízható lefedettségnek jobban kedvezne egy nyitott központi tanterv, amelyik 10–20%-ban ötvözné a helyi specialitásokat.

– A Pedagógiai Program és az iskolai szintű tantervek kidolgozása alkalmat adott arra, hogy a tantestületek tagjai együttműködjenek, szakmai kérdésekről eszmét cseréljenek. Azokban az iskolákban, ahol komolyan vették a feladatot, a közös munka eredménye és így a „közöm van hozzá” érzése a pedagógusok nagyobb felelősségérzetét eredményezheti.

– Jó gondolat az iskolára szabott, egyedi programban és tantervben gondolkodás, de hamarabb kellett volna adni konkrét változatokat és főképp alapóratervi javaslatot. A szaktanárok nem fognak önként lemondani óratervi órákról (a kenyerükről), és abba sem nyugszanak bele, hogy a tudománynak csak kisebb mélységéig is elég eljutni. Műveltségi területek helyett tantárgyakban (tudományképekben) gondolkodnak továbbra is.

– A gyakorlatiasabb, életre felkészítő iskolaszemlélet változást igényelne a pedagógusok, de az oktatásügyi irányítás részéről is. És főleg rengeteg eszközre (munkáltató eszközre) lenne szükség. A „kréta” korszakot meghaladni csak akkor lehet, ha ahhoz tevékenykedtető, érdekes tankönyveket, munkafüzetet, eszközöket, megfelelően felszerelt iskolákat tudunk biztosítani.

– A helyi tanterv „helyi szintet” is jelent, és ez annyira eltérő az országban, hogy az iskolák közti különbség hatványozódik, ha marad a teljesen önállóra szabott mostani szituáció.

– A NAT és az érettségi olyan mennyiségű tananyag, amely nem ad lehetőséget a jó módszerekre, pedig fontos lenne a „mit” mellett a „hogyan” is.

– Jó volna, ha a leírtakat, az elmondottakat valaki már végre komolyan venné.

Fenntartói várakozások

A fenntartók is – hasonlóképpen az iskolaigazgatókhoz – kifejtették véleményüket arról, hogy a Nemzeti alaptanterv hatására milyen változásokkal számolnak a magyar iskolarendszerben. E kérdés kapcsán is érdemes a fenntartói válaszokat egybevetni az iskolaigazgatókéival. (A ... oldalon található táblázatban aszerint rendeztük sorba a válaszokat, hogy a fenntartók milyen arányban választották a „növekszik” típusú választ, ami természetesen különböző jelentéstartalommal rendelkezik az egyes tényezők esetében. Ezért a 20 kiválasztott tényező sorrendje nem rangsorolást jelent, csupán az elemzéshez nyújt valamilyen logikai „fogódzót”.)

– A fenntartók túlnyomó többsége, az iskolaigazgatókhoz hasonló módon úgy látja, hogy a NAT bevezetésének hatására növekedni fog a tantestületek felelőssége, a fenntartók felelőssége, nőni fognak továbbá a pedagógusok terhei, az iskolák között meglévő színvonalbeli különbségek, valamint az egyes iskolák lemaradása. Talán nem meglepő, hogy a fenntartók felelőssége más tényezőkhöz képest nagyobb hangsúlyt kapott a fenntartók körében, mint az igazgatók körében. Figyelemre méltó különbség továbbá, hogy az iskolaigazgatók sokkal nagyobb hányada számol a pedagógusok terheinek növekedésével, mint a fenntartók. Az iskolák között meglévő színvonalbeli különbségek növekedéséről, valamint az egyes iskolák lemaradásának növekedéséről is inkább az igazgatók vannak meggyőződve.

– A tanulók képességeinek megfelelőbb oktatási lehetőségek növekedését mindkét intézménycsoport – fenntartók és iskolák – körében körülbelül minden második megkérdezett tartotta valószínűnek.

– A tanulók terheinek növekedéséről a fenntartóknak több mint fele beszélt, többen, mint ahányan az iskolaigazgatók.

– Az iskolák nyitottságának növekedése, az „iskolahasználók” igényeinek fokozottabb kielégíthetősége, a középiskolák vonzerejének emelkedése, valamint a pedagógusok szakmai ambíciója mind a fenntartók, mind az iskolaigazgatók közel fele szerint elképzelhető.