Borosán Gyula

Egy alacsony iskolázottságú csoport jövőképe

A Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban alacsony iskolázottságú fiatalok felzárkóztatását, szakmához juttatását igyekeznek segíteni. A szerző e fiatalokat kérdezte arról, hogy milyennek értékelik helyzetüket, mit várnak a jövőtől, és mit tennének önmaguk érdekében.

Amióta ember van a Földön, szeretné tudni a jövőt, és cselekvéseit ennek tudatában alakítani, „döntéseit és tetteit inkább jövőbeni szándékai, céljai és vágyai vezérlik, mint múltbeli tapasztalatai”.¹ Alapvető motivációs bázis, hajtóerő az a jövőkép, amelyet az ember önmagának meg tud fogalmazni, el tud képzelni.

A jövőorientáltság megnyilvánulásai sajátos biológiai, pszichológiai, társadalmi és kulturális körülmények között érvényesülnek. A kulturális tényezőket külön említem, bár az úgynevezett társadalmi szektor részben fedi a fogalom tartalmát, ha a kultúrát a társadalom részeit összekötő kapocsként értelmezzük. Természetesen a kultúra összeköt, ugyanakkor elválaszt embereket egymástól. Persze az egyes ember számára a legfontosabb kapaszkodó lehet ez a világ peremén, amely elviselhetővé és éltetővé teszi számára a földi létet. Azért is tartom fontosnak a kulturális faktor kiemelését, mert írásomban egy olyan csoport jövőképével ismerkedhetünk meg, amelynek tagjai között cigány származású fiatal lányok és fiúk is vannak, a többségi kultúrától eltérő szokásrendszerrel.

A kutatás előzményei

Hat éve foglalkozunk Zalaegerszegen, a Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban az alacsony iskolázottságú fiatalok felzárkóztatásával, fejlesztésével, illetve a szakmaszerző tanulmányok elkezdését és sikeres folytatását biztosító ismeretek pótlásával, olyan minőségek kialakításával, amelyek a személyiség egészét konstruktív irányba fejlesztik. Évenként 20-25 fiatal vesz részt a programban, többségük egy évig. Minden alkalommal vannak néhányan, akik két évig tartózkodnak nálunk.

A csoport tagjainak megismerése, személyiségük, szociokulturális környezetük, tudások felmérése az első hetek feladata. Ezek ismeretében készítjük el a tanfolyam csoportra és egyénre szabott programját. A csoporttagok csak nagyon kis töredékét alkotják az alacsony iskolázottságú, hátrányos helyzetük miatt peremre került fiataloknak. Helyzetük sok szempontból reménytelen, annak ellenére, hogy ma hazánkban sok kiváló kezdeményezés próbálja felkarolni őket (pl.: Roma Esély Alapítványi Iskola Szolnokon), és annak ellenére is, hogy ők azok, akiknek a legjobban kell a segítség.

Ők még reménykednek, bizakodással tekintenek a jövőbe, hisz önként jöttek a programunkra, várták a segítséget, önmaguk is változtatni akartak. A csoport mindenképpen sajátos abból a szempontból, hogy kellően motiváltak. A kutatásban arra kerestem a választ, hogy milyennek látják a helyzetüket, milyen a jövőképük, mit remélnek a jövőtől és mit tennének önmagukért.

A vizsgált csoport jellemzői

A csoport összlétszáma 21 fő. Életkoruk 16 és 31 év között van. Többségük (a megkérdezettek 71%-a) 16 és 20 év közötti. A lányok száma összesen 6 fő, többségük 20 év alatti, egy lány már 24 éves, több évig dolgozott konyhai kisegítőként, most továbbtanulási szándékai miatt van a csoportban. A 20 év feletti fiúk valamennyien cigány származásúak, arányuk a csoporton belül 19%. Ketten közülük családapák, mindkettőjüknek három-három „családja” van. Iskolázatlanok, elhelyezkedési lehetőségeik nincsenek. Valamennyien szakmát szeretnének szerezni, elmondásuk szerint ezért vannak a csoportban. A csoportban a cigány származásúak aránya 70%. Pontos országos adatok nincsenek, de joggal feltételezhetjük, hogy az alacsony iskolázottságúak között hasonló vagy még nagyobb az arányuk.

Ha az előbb ismertetett adatokat tovább elemezzük, érdekes és feltűnő tényeket találunk. A 20 év alattiak magas számából arra következtethetünk, hogy a tankötelezettség végét követő egy-két évben a legnagyobb a tanulási hajlandóság. A családi pótlék igénylése itt nem jöhet szóba, mert nem iskolarendszerű képzésben vesznek részt a fiatalok, tehát ez nem motiváló tényező. Az ok egyértelműen az, hogy az iskolázottsággal saját egyéni lehetőségeiket igyekeznek növelni. Ez fontos jelzés a mindenkori döntéshozóknak.

Feltűnő, hogy a 20 év feletti fiatalok valamennyien cigány származásúak (a programban részt vevők 24%-át jelentik). Ebből két fontos következtetést is levonhatunk: egyrészt valószínűsíthető, hogy a nem cigány származásúak 20 éves korukig eljutottak a nyolcosztályos általános iskola befejezéséig, másrészt romba dönti azt a társadalmi előítéletet, amely a cigányokat a többségi társadalom, a „dolgos” emberek élősködőinek tartja, akik a jobbik esetben családi pótlékból és szociális segélyből akarnak élni.

Az adatok azt jelzik tehát, hogy ha a társadalom értelmes programot kínál és partnernek tekinti az alacsony iskolázottságú cigány fiatalokat, akkor képesek áldozatokra, legalább akkorára, mint a hasonló helyzetben lévő nem cigányok.

A csoport tagjai közül senkinek sincs meg az általános iskolai végzettsége. Többségük hat osztályt végzett, egy fő csak a negyedik, három fő csak az ötödik osztályt végezte el.

A vizsgálat

A szakirodalom és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Jövőkutatás Tanszéke által kipróbált kérdőívet használtuk egyéni kikérdezéssel. Valamennyi fiatallal személyesen találkoztunk, válaszukat rögzítettük a kérdőíven. A kvantifikálható eredmények számítógépes adatbázisban kerültek feldolgozásra.

A jövőhöz való viszony

A jövő iránti érdeklődést kutató válaszlehetőségek két fő csoportba kerültek: 1. maguk a megkérdezettek miért érdeklődnek a jövő iránt; 2. mit gondolnak a megkérdezettek arról, hogy mások miért érdeklődnek a jövő iránt. A válaszokat rangsorolni is kellett. A válaszok közül egyszer sem választották a „félelem a jövőtől” és a „túlvilág” választ. Ebben az esetben a „nem” választás fontos üzenetet hordoz. A program résztvevői nem félnek a jövőjüktől, és nem a túlvilágon akarnak boldogulni. A legtöbben a család és a gyermek jövője miatt érdeklődnek a jövő iránt. Nyilvánvaló, hogy itt a család jöhet csak számításba, hisz többségüknek még nincs gyermeke. Utána az anyagi-gazdasági helyzet, a foglalkozás és a munka következik. Fiúk és lányok között nem volt különbség. A felsorolt válaszok közül tizenegyet jelöltek, összesen 69 válaszban.

Az első három válasz képezi az összes válasz 60%-át. Ebben a tekintetben szinte pontosan olyan helyzetet mutat, mint a magyar társadalom: „A válaszadók elég nagy arányban a gazdasági helyzetet és a munkát emelték ki a jövő iránti érdeklődés okaként.”² Olyan értékekről van szó, amelyek a magyar társadalom minden rétegében a legfontosabbak. Az alacsony iskolázottságúak ebben a tekintetben is a család jövőjét tartják a legfontosabbnak. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a cigányság döntő részénél a családi kötődések kulturálisan még erősebbnek tekinthetők és az a védőernyő hatásosabb, amit a család ad, illetve adhat a hátrányos helyzetben lévő fiatalnak, a válaszok rangsora megegyezik várakozásainkkal.

A két válaszsor közti különbség, hogy a foglalkozás, a munka megelőzte a kicsit filozofikus „az emberi sors része” választ. Feltűnő, hogy az első három válasz meghaladja a válaszok 50%-át, a család és az anyagi helyzet dominanciája itt is egyértelmű. Ha elfogadjuk azt a mondást, hogy „rossz az, aki rosszra gondol”, akkor a fordítottja is igaz kell hogy legyen. Ezek a válaszok azt igazolják, hogy saját, nagyon is emberi vélekedéseiket másokról is feltételezik, képmutatást nagyon alacsony számban tételeznek fel (csak úgy tesz, mintha érdekelné a kérdésre adott válasz). Nagyon alacsony arányban gondolják, hogy mások a félelem miatt érdeklődnek a jövő iránt. Ezek az eredmények a magyar társadalom jövőképéről végzett 1994-es vizsgálathoz képest lényegesen eltérő eredményt mutatnak.³

A rangsorból kevésbé érzékelhető, de az adatok elemzése azt is mutatja, hogy a bizonytalanság és a félelem feltételezése másokról erősebb, hisz az, aki feltételezi, az az első két hely egyikén jelölte ezt meg.

Az alacsony iskolázottságúak teljesen természetes emberi igénye, hogy tudni szeretnék, mi lesz a jövőben.

A család egzisztenciális helyzete, a munka és foglalkozás az elsők között vannak. A többi adatot vizsgálva azt mondhatjuk, félelemmel, bizonytalansággal, kíváncsisággal és egy kis bizakodással vegyes, reménykedő állapotban vannak.

Arra a kérdésre, hogy többet vagy kevesebbet gondol a jövőre, valamennyien a többet választ adták várakozásainknak megfelelően. Ennek rangsora a következő:

1. Új célok keresése

2. Család

3. Gazdasági helyzet

4. A változó körülmények

5. Tudni szeretné jövőbeni sorsát

6. Kíváncsiság

7–8. Bizakodás.

A megkérdezettek közül senki sem választotta a félelmet és a bizonytalanságot. Az előbbiekben bemutatott rangsor nagymértékben különbözik az országos vizsgálattól. A válaszok élén az új célok keresése és a család áll, amelyek az összes választás 46%-át teszik ki. Feltűnő, hogy az új célok keresését a cigány származású fiúk tették a rangsor elejére. Ez fontos jelzés, hisz a népcsoportról alkotott előítéleteket cáfolja, illetve arra mutat rá, hogy a megváltozott körülményeket figyelembe véve gondolkodnak. Megnyugtató, hogy nincs bennük félelem és bizonytalanság.

A jövőről való gondolkodás vonatkozásában a kapott válaszok hipotézisünket igazolják. Az ország és a világ dolgai gondolkozásukból kimaradnak, mint minden hétköznapi embernek, nekik is a család az elsődleges cél, emellett lakóhely is, megközelítően annyira, mint a család.

Az 1–5 éves időtartamban való gondolkodás (66%) fiatalságukkal magyarázható, a program befejezése, a szakmaszerzés, esetleg családalapítás ebbe az időtartamba fér bele. Az idősebbek gondolkodása távlatosabb, ők 20 éves távlatban is átgondolják életüket.

A jövő érdekében végzett tevékenységek elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy nemcsak gondolkodnak, hanem tesznek is saját jövőjük érdekében a megkérdezettek.

A felsorolásból is kitűnik, hogy a válaszadók döntő többsége (66%-a) a munkát, a gyermeknevelést és a tanulást tartja a legfontosabb tevékenységnek, amellyel a jövőjét építheti. Személyes kapcsolatainkból tudjuk azt is, hogy a tavaszi és az őszi mezőgazdasági munkák idején a programunkon részt vevő fiatalok alkalmi munkákat is vállalnak. Ismételten csak cáfolni lehet a cigánysággal kapcsolatos előítéleteket. Hisz a szerény jövedelmi lehetőségeik ellenére 10%-uk még takarékoskodni is tud.

A válaszadók többsége úgy vélekedik, hogy szerettei jövője akkor alapozható meg, ha az anyagiakat megteremtették, és majdan a gyermekeiket taníttatni tudják. Rendkívül figyelemre méltó a gyermekek taníttatásának az igénye, amely valószínűsíthetően abból is táplálkozik, hogy saját bőrükön érzik iskolázatlanságuk hátrányait. Ez olyan szempontból is fontos jelzés, hogy a mindenkori iskolának tudatosan kell támaszkodni erre a törekvésre.

Az ingatlan és egyéb javakról való gondoskodás nem jelenik meg, ami azzal magyarázható, hogy a válaszadók szociokulturális helyzete túlzottan merész kívánságként jeleníthetné meg az ingatlan és egyéb javak szerzését.

A jövőre vonatkozó várakozások a következő képet mutatják. A válaszok nyitottak voltak, a megkérdezettek saját szavaikkal mondhatták el várakozásaikat, amelyek értelemszerűen elsősorban saját anyagi helyzetükre vonatkoztak. Ugyanakkor megjelentek olyan fontos emberi minőséget befolyásoló értékelések is, mint például „békében”, „egyetértésben”, „nyugalomban”. A válaszadók többsége jelenlegi és jövőbeni helyzetük viszonyát fogalmazta meg. A pozitív várakozások vannak döntő többségben, az összes válasz közel 60%-át teszik ki, például: „sokkal jobban”, „jobban, mint most”, „jól”, „békében és nyugalomban”. Akik nem tudják, a válaszadók 25%-a nem tudott választ adni, és 15%-a azt válaszolta, hogy átlagosan. Önmagukkal kapcsolatos jövőbeni várakozásaik tehát mérsékelten reménykedők.

A szeretteik jövőjével kapcsolatban árnyalatnyi elmozdulást lehet tapasztalni, hiszen határozottabban jelenik meg a „sokkal jobban, mint most” minősítés és a „béke és biztonság” reménye. A válaszadók 72%-a gondolja azt, hogy szerettei lényegesen jobban, békében és biztonságban élhetnek majd.

Valamivel bizonytalanabbak a jövő megítélésében, a lakóhely, az ország és a világ dolgait illetően. Közel 40%-uk válaszolta azt, hogy nem tudja, 10%-uk úgy gondolja, hogy a világban nehezebb lesz az élet, és 40%-uk azt várja, hogy sokkal jobb lesz a világ. Arra a kérdésre, hogy várható-e néhány konkrét eredmény bekövetkezése a világban, nagyon érdekes, de nagyon vegyes válaszokat adtak. A válaszok többségében megtalálható a gazdaság stabilizálódásának a reménye, ugyanakkor azt is várják, hogy „nem lesz munkanélküliség”, „javul a kisebbségek helyzete”, „a cigányság parlamenti képviselethez jut”, „fejlődik a környezetvédelem”, „nem lesz szennyezett a levegő”. Találkoztunk olyan megfontolt és komoly válasszal is, amelyik az Európai Unióhoz való csatlakozást jelölte meg konkrét eredményként, melynek következtében lényegesen javulni fog saját élethelyzete is.

Az alacsony iskolázottságú csoport jövőképének jellemzői

A csoport a magyar társadalom nagyon sajátos rétegét képviseli. Minden tagjára jellemző az alacsony iskolázottság, a rossz szociokulturális helyzet, ugyanakkor az is, hogy a programban alapvetően önként vesznek részt, tehát a kiindulási pont az, hogy önmaguk is tenni akarnak helyzetük megváltoztatásáért. A különböző felmérések szerint a fiatal, illetve a fiatal felnőttkorosztály több mint 1/5 része tartozik ebbe a csoportba. Nagyon magas ez a szám, és társadalmi szinten is tenni kell értük. A felmérésből egyértelműen kiderül, hogy jövőorientáltak és többségüknek pozitív jövőképe van. A társadalom nagyobbik felének nemcsak kötelessége, hanem érdeke is tenni értük.

A felmérés egyik nagyon fontos megállapítása, hogy a 20. életév fontos határ. Ennek betöltésétől kezdődően a tanulási hajlandóság, az iskolázatlanság pótlásának motivációja rohamosan csökken!

A jövő iránti érdeklődés indoklásában – hasonlóan az 1994-ben végzett országos vizsgálathoz – ők is a családot, a gyermekek jövőjét tekintik elsődlegesnek, melyet az anyagi, gazdasági helyzet követ. Másokról is úgy gondolják, hogy a jövő iránti érdeklődésük a család és a gazdasági helyzet miatt van. Megnyugtató viszont az, hogy érdeklődésük nem félelemből táplálkozik, és másokról is csak nagyon kis részben tételezik fel, hogy a félelem motiválja őket.

Az is jellemző a csoportra, hogy nemcsak érdeklődik, gondolkodik saját jövőjéről, hanem tenni is kész érte, a munka, a továbbképzés, a tanulás, a gyermeknevelés, a takarékoskodás mind-mind nagyon pozitív emberi értékeket takarnak, és garanciákat jelentenek arra, hogy a fejlesztésükre fordított energia sokszorosan megtérül. Az is feltűnő, hogy szeretteik jövőjének építését is felvállalják, és számukra a legérdekesebb és legizgalmasabb a gyermekek taníttatásának felvállalása. Ha hozzászámítjuk azt, hogy később ez az akarat a körülmények hatására valamelyest gyengülhet, akkor is nagyon fontos az alacsony iskolázottság újrateremtődésének megakadályozása szempontjából az a családi háttér, amely a jövőben partnernek tekinti majd az iskolát és a hátrányos helyzet egyik kitörési lehetőségét teremti meg a taníttatással. Az országos vizsgálattal ellentétben itt azt állapíthatjuk meg, hogy nem mástól várják helyzetük jobbá tételét, a jövő alakítását.

Az alacsony iskolázottságúak elsősorban családjuk érdekében kívánnak tevékenykedni, kis részben a lakóhelyért is. Az ország, a világ dolgai nem érintik meg őket, ami helyzetükben nem is csodálható.

A hátrányos szociális helyzetben lévő, gazdasági problémákkal küszködő válaszadók, amennyiben lehetőségeik vannak rá, takarékoskodásra is vállalkoznak. Maga a takarékoskodás gondolata a jövőbe vetett hitet sugallja.

A válaszadók többsége fiatal kora ellenére az élet sok-sok tapasztalatával rendelkezik, tudja azt is, hogy elsősorban önmagára számíthat. A felmérésben részt vevők saját életükről felelősen gondolkodnak.

A csoporton belül az adott válaszok alapján lényeges különbséget nem találtunk cigány és nem cigány között, csakúgy, mint fiú és leány között sem.