1	A tanulmány az INFO '98 békéscsabai konferencia 1998. november 20-án elhangzott plenáris előadásának alapján készült.
2	A továbbiakban az ÚIKT rövidítést használjuk.
3	Az angol education és entertainment, az oktatás és szórakozás „együttesét” jelentő műszó.
4	Egy professzionális szinten fejlesztett számítógépes taneszköz előállításában általában a következő szakemberek vesznek részt: projektvezető/koordinátor, a tartalomért felelős szakértő, pedagógiai szakértő, az ember-gép interakciót tervező mérnök, a grafika, a videofilmek és a hang készítője, a kommunikáció tervezője és a szoftverfejlesztő. Ezért magas a fejlesztési költség. Egy 10 oktatási egységből álló tananyag előállítási költsége – az angol Open University és az ausztrál RMIT kalkulációi szerint – kb. 1 millió font sterling, a készülési idő pedig 18 hónap (MONTGOMERY, 1998).
5	Metaelemzés: a tanulói teljesítményekre gyakorolt hatás mértékének összehasonlítása az egyes programok kutatási beszámolói alapján, a kísérleti és kontrollosztályok fejlődésének összevetésével (GLASS et al. 1983)
6	A munka menete: az Intraneten szöveges bemutatkozás, a kiosztott szakirodalom feldolgozása (2 hét); számítógéppel segített tanítási-tanulási (SZST) programok keresése a Hálón (1 hét); egy-egy projekt elemzése 4-5 fős, az oktató által moderált „beszélgető csoportban” (2 hét); beszámoló küldése a weboldalra és ezek vitája. Az oktató feladatai: a szeminárium weboldalának frissítése a hallgatók írásaival, a technikai problémák megoldása, a felmerülő vitatémákhoz kommentár.
7	A szerzők szerint az alábbiak voltak a fő „tevékenységi kategóriák”, amelyekben hagyományos vagy digitális taneszközöket használtak: a tanár által szervezett, önálló munka (csoport, pár, egyéni); információk közlése (előadás); a tananyag feldolgozásának segítése (vita, közös problémamegoldás); fegyelmezés; illusztráció, demonstráció (AV eszközök, tankönyv); számonkérés, értékelés.
8	„Virtuális Főiskola” Németországban (LANGE 1996): Berlin, Humbold Egyetem és Brandenburgi Egyetem: 1 tanév alatt 50 képtelefonnal és videokonferenciával közvetített előadás és internetes konzultáció + hallgatói vitacsoportok. Téma: „Multimédiás alkalmazások előállítása” (1995/96) http://vistualc.prz.tu-berlin.de . Egy másik német példa a videokonferencia alkalmazására: 14 baden-württenbergi főiskola 1-2 informatikai modulját felkínálja a többieknek 1998 szeptemberétől (Löthe, 1998): választható tanegységek (min. 6, ebből max. 4 a saját intézményből), előadás videokonferencián, internetes tutoriális rendszer és hagyományos szeminárium ötvözése. A Mannheimi és a Heidelbergi Egyetemen a természettudományos tárgyak közös oktatása zajlik immár négy éve, tanévenként több száz hallgatónak: hatékonyabb és népszerűbb, mint a hagyományos oktatás (ISSING 1996).
9	Jürgen Wurster tanulmányi igazgató szóbeli közlése, 1998. november.
10	Ilyen közösen használt adatbázist épített ki a németországi Észak-Rajna-Vesztfália tartomány „Nemzetközi megértés” programja. Három témakörben gyűjtik és rendszerezik az információkat: béke, erőszak és kábítószer. Szolgáltatások a programban részt vevő pedagógusok által működtetett szerveren: médiatár, „fekete tábla” – hirdetmények részére, virtuális kávézó, szemináriumi szoba (szervezett valódi idejű távoktatás, jelszóval), konferenciaterem, műhely.
11	A projektmódszerre épül a Számítógéppel Támogatott, Tervezett Tanulási Környezet (Computer-Supported Intentional Learning Environment, rövidítve CSILE) (Scardamalia és Bereiter, 1994), amelyben 10–18 éves tanulók több tantárgy tananyagára épülő, integrált feladatokat oldanak meg több iskola diákjaiból szervezett csoportokban, internetes adatbázisok és az elektronikus levelezés rendszeres használatával.) Projektmódszert használ a COMENIUS program is, amelyben négy berlini középiskola és a művészeti szakközépiskola diákjai intranetes hálózaton keresztül integratív projektfeladatokat oldanak meg (STAHMER 1996).