Követelmény

Kapcsolódások

Ennek a fejezetnek a témái nagyon sok tantárgyhoz kapcsolódhatnak közvetlen formában és közvetett módon egyaránt.

Közvetlenül kapcsolódhatnak ezek a gyakorlatok a történelem tantárgyhoz. Egyrészt ebben a szövegben is található néhány erkölcsi példázat, amelyeket a történelemből vettünk. Ezeknek az erkölcsi példázatoknak érdemes megvilágítani a történelmi hátterét. Ugyanakkor nyilvánvalóan bővíteni lehet a különböző történelmi jellegű erkölcsi példázatokat, amelyekkel tovább lehet erősíteni az együttműködést.

Lényegében ugyanez vonatkozik az irodalom tantárggyal való kapcsolódásra is.

A közvetlen kapcsolódás természetes területe még az osztályfőnöki óra, ahol sajátos "személyiségfejlesztő tananyagként" is földolgozható ez a fejezet, de lehetőség van arra is, hogy egy adott osztály adott problémájának megbeszélése épül egy-egy ilyen "tantörténetre".

Néhány helyen már tanítanak ebben az életkorban is filozófiát, etikát, ezért ezeken a helyeken önálló modulként tanítható a fejezet.

A közvetett módon történő felhasználáson azt értjük, hogy etikai kérdések, problémák valamennyi tantárgy keretében megjelennek, így tehát ennek a fejezetnek a témái valamennyi tárgy esetében felbukkanhatnak példaként, beszélgetések indítójaként.

I. Az erkölcsi kérdések

Igaz vagy hamis? Jó vagy rossz?

– A tények és az értékek –

Cél

E bevezető játék célja, hogy segítsen a tanulóknak különbséget tenni a tényekre vonatkozó kérdések és állítások, illetve az értékekre vonatkozó kérdések és állítások között. A tényekre vonatkozó kérdésekre csak egy válasz lehetséges, amely mindenki szerint helyes vagy helytelen. (Mennyi tizenhétszer tizenhét? Milyen színű vére van egy zsiráfnak? stb.) A tényekre vonatkozó kérdések és állítások tehát az igaz és hamis kijelentések rendszerében értelmezhetőek.

Az értékekre vonatkozó kérdésekre viszont több válasz adható, mivel a válaszok a válaszadók személyes értékrendjétől és szokásaitól függenek. Az értékítéletek a gyakorlatban nagyon sokfélék lehetnek. Itt most csak két formával foglalkozunk: az ízlésre vonatkozó kérdésekkel (Melyik a legszebb szín? Melyik a legfinomabb csoki? stb.) és az erkölcsi viszonyokra vonatkozó kérdésekkel (Szabad-e egy súlyos beteg előtt eltitkolni a betegségét? Megbocsátható-e, ha valaki amiatt lop élelmet, mert éhezik? stb.) Az értékítéletek ebben az értelemben mindig személyekhez (esetleg csoportokhoz) kapcsolódnak és lényegében a jó és a rossz rendszerében értelmezhetőek.

A feldolgozás ajánlott menete

A feladat lényegében arra a szándékolt félreértésre épül, hogy a diákok – korábbi iskolai beidegződéseiknek, illetve a kamaszkor versenyszellemének megfelelően – egyfajta műveltségi vetélkedőként fogják majd fel az Alapvető ismeretek című feladatlapot, s menet közben kell majd rájönniük arra, hogy a különböző kérdések természete és célja eltér egymástól. Ebből következően a tanárnak minél „semlegesebb módon” kell kiosztania a feladatlapot.

I. A diákok egyenként válaszoljanak írásban az Alapvető ismeretek című feladatlap kérdéseire, majd beszéljék meg 4-5 fős csoportokban a válaszokat, és alakítsák ki a csoport közös álláspontját. Jegyezzék meg, hogy melyik kérdés okozott számukra nehézséget!

II. Ezután írjuk fel a táblára azokat a kérdéseket, amelyekre a csoportok nem tudtak egyértelmű válaszokat adni, és mindegyiknél beszéljük meg ennek okait. Ezután közösen értelmezzük a tényekre, illetve az értékekre vonatkozó kérdések, illetve válaszok jellemzőit.

Példa – a felvethető kérdésekre

1. Mi volt a kérdésekkel a probléma?

— Egyszerűen nem tudtátok a választ?

— Nem értettetek egyet abban, hogy mi a helyes válasz? Miért?

2. Miben különböznek ezek a kérdések egymástól?

— Nincs rájuk egyértelmű válasz.

— Személyes (szubjektív) véleményre vonatkoznak, olyan dolgokra kérdeznek rá, melyekről mindenkinek más az elképzelése.

— Nem általános ismeretről szól, hanem a jó és rossz kérdéséről, egyéni viselkedésről, erkölcsiségről.

3. Lehet-e (érdemes-e) beszélni ízlésről, illetve erkölcsi kérdésekről?

— Egy erkölcsi kérdésre mindenki másféle választ ad, így nincs értelme ilyen kérdéseket megbeszélni az osztályban. Egyetértetek? Miért / miért nem?

— A beszélgetés segíthet neked a válasz kialakításában, ha bizonytalan vagy?

– Jobban megvilágíthatja a már kialakított véleményedet?

– Hasznos lehet megtudni, hogy mások mit gondolnak?

– Meggondolhatod magad?

– Mindenkinek meg kell adni az alkalmat, hogy elmondhassa, mit gondol?

III. A továbbiakban gyűjtsenek a diákok – egyénileg, párosával vagy kisebb csoportban – tényekre, ízlésbeli értékekre, illetve erkölcsi értékekre vonatkozó kérdéseket és állításokat, majd pedig közösen beszéljük meg ezeket! Az óra végén érdemes összefoglalni a tényekre és értékekre vonatkozó kérdések és állítások sajátosságait.

[A tanári kézikönyvben háttéranyagként Hársing László: Bevezetés az etikába c. művéből szerepel itt részlet.]

Mit kell tennem?

– Az erkölcsi kérdések természete –

Cél

Az erkölcsi kérdések többnyire konkrét emberi cselekvések és az erkölcsi normák viszonyára vonatkoznak: mit kell tennem egy adott szituációban ahhoz, hogy az erkölcsi normáknak megfelelően viselkedjem; illetve mit nem szabad tennem egy adott szituációban, ha nem akarom megszegni az erkölcsi normákat. Ebben az értelemben az erkölcsi kérdéseket és állításokat olyan szavak jellemzik, mint a helyes és helytelen, kell és nem kell, szabad-e stb. Ez a gyakorlat a kell és kellene, illetve helyes és helytelen szavak használatára összpontosít. A történet alapján a tanulók elgondolkodhatnak a kell és a kellene, illetve helyes és helytelen szavak erkölcsi és nem erkölcsi használatáról, ami elvezeti őket néhány olyan erkölcsi probléma felismeréséhez, amelyek a mindennapi életben merülnek fel. A gyakorlat célja az, hogy a diákok megismerkedjenek az erkölcsi kérdések természetével. Ezen a ponton érdemes szólni az erkölcsi tárgyú beszélgetések céljáról is.

A feldolgozás ajánlott menete

I. Olvassuk el közösen - mindenki egyénileg, vagy valaki olvassa föl hangosan – a Mit kell tennem? című történetet a diákkönyvből², majd a diákok – csoportokban vagy közösen – válaszoljanak a történet után szereplő kérdésekre és feladatokra.

Mit kell tennem?

A tízéves Juli és három évvel idősebb bátyja András egyik délután elvitték sétáltatni Borzas nevű németjuhász kutyájukat a közeli patakhoz. Amikor már elhagyták a házakat eloldották Borzas pórázát, s a kutya vidáman ugrált körülöttük. Ám egyszer csak Borzas haragos ugatással nekiiramodott, s Juli már rohant is utána, mert tudta, hogy ez az ugatás azt jelenti, hogy Borzas valamilyen állatot szimatolt. Hangos kiabálással sikerült is megállítania a rohanó kutyát, s amikor melléje ért, akkor látta meg az út mellett heverő fekete kiscicát. A cica feje mellett kicsi vértócsa, a lábai természetellenesen összegabalyodtak. A kiscica teste időnként megrebbent, amikor a mozdulni próbált.

– Borzas volt? – kérdezte zihálva az időközben odaérkező András.

– Nem – mondta határozottan Juli, – Biztos, hogy nem. Végig láttam, ahogy futott. Még nem érhetett a cica közelébe. Vajon mi történhetett vele? Elütötte valami, vagy éppen kidobták egy autóból, vagy valami állat....

– Meg kell néznünk, segíthetünk-e – válaszolta András.

– Nem hagyhatjuk itt egyedül. Senki nem vigyáz rá. Én sem szeretnék sebesülten teljesen magamra hagyva, gondoskodás nélkül – szólt könnyekkel küszködve Juli.

– Most mit tegyünk? Anya mindig azt mondja, hogy segítsünk másokon! De mi itt a jó segítség? Ki mondja meg, hogy mivel teszünk jót ennek a cicának?

– Nem tudom – mondta András –, de ennek már vége! Lehet, hogy jobb lett volna, ha hagyod, hogy a Borzas végezzen vele. Nem hagyhatjuk, hogy szenvedjen!

– Hogy lehetsz ilyen kegyetlen? – mondta Juli – És ha veled történne meg? Te biztos nem akarnád, hogy véget vessenek a szenvedésednek. Azt akarnád, hogy valaki segítsen rajtad.

– Az más. – mondta András. – Én ember vagyok, nem állat. Figyelj csak, úgyis meg fog halni, ezért minél hamarabb megöljük, annál jobb. Hozok egy követ, vagy valamit.

– Az még rosszabb. – Mondta Juli, miközben lehajolt, hogy jobban szemügyre vehesse a kiscicát. – Ha legalább elvinnénk egy állatorvoshoz, vagy valakihez, akkor az fájdalom nélkül el tudná altatni.

– Csak elvérezne útközben! Ha nem tudod nézni, akkor menj innen! – Mondta András, és félretolta a húgát. – Én vagyok az idősebb. Tudom, hogy mit beszélek, oké?

– Ez nem igazságos! – Mondta Juli és megfogta András karját. – Én is tudom, hogy mit beszélek. Nem parancsolgathatsz nekem csak azért, mert én kisebb vagyok.

– Még hogy nem? Azt mondtam, hogy menj az utamból. – mondta András és a földre lökte a húgát.

Juli nehézkesen föltápászkodott és szaladni kezdett.

– Majd megmondom apunak, hogy már megint parancsolgatsz és majd kapsz tőle, mint a múltkor. Akkor majd meglátjuk, hogy ki fél!

– Ne merészeld! – kiáltotta András és üldözőbe vette a húgát.

A két gyerek, nyomukban a kutyával elrohant és otthagyták a remegő kiscicát az út mellett.

Kérdések, feladatok

1. Gyűjtsetek minél több együttélési szabályt, amelyeket betartottak ezek a gyerekek!

2. Véleményetek szerint milyen együttélési szabályok sérültek meg ebben a történetben?

— ember és ember között

— ember és állat között

3. Véleményetek szerint mennyiben felelős András és Juli a kiscicáért? Miért nem hagyják ott az út mellett már az első pillanatban?

4. Szerintetek mire gondol András, amikor azt feleli a húgának, hogy Az más. Én ember vagyok, nem állat. Ki ért vele egyet?

5. Ha valaki idősebb vagy nagyobb, akkor valószínűbb-e, hogy neki van igaza? Miért / miért nem?

6. Véleményetek szerint miért nem tudott együttműködni a két gyerek?

7. Véleményetek szerint ki viselkedett rosszabbul? Juli vagy András? Indokoljátok meg válaszotokat!

8. Véleményetek szerint tud-e az állat rosszat tenni?

@SZÖVEGTÖRZS = II. Adjunk a tanulóknak 5-10 percet arra, hogy minél több olyan kérdést írjanak, melyben a kellene (kellett volna) szó szerepel, a történet szereplőivel kapcsolatban: pl. Julinak el kellene (kellett volna) vinnie a kiscicát állatorvoshoz? (Mondjuk el, hogy a történetben nincs értelme ezt a szót keresgélni.) Tudatosítsuk, hogy minden (erkölcsi) döntésünknél kérdéseket teszünk föl magunknak, majd pedig értelmezzük a számunkra helyesnek, illetve helytelennek tűnő lehetőségeket.

III. Válasszunk ki néhányat a tanulók kérdéseiből, írjuk fel a táblára és értelmezzük közösen ezeket. A pontos megkülönböztetés érdekében iktassunk közbe néhány nem erkölcsi jellegű kérdést is. pl. Meg kellene ezt beszélniük a barátaikkal az iskolában? Kezet kellene mosniuk, miután megfogták a kiscicát? Át kellene-e öltözniük az eset után? stb.

Példa a felvethető kérdésekre

1. Írjatok le azokat a cselekedeteket, amelyeket erkölcsileg jónak, vagy rossznak tartanak az emberek! Miről tanították neked azt, hogy valami jó, vagy rossz cselekedet?

2. Mi alapján tekinthető jónak, illetve rossznak egy emberi cselekedet?

3. A felírt kérdések közül melyik tekinthető erkölcsi kérdésnek?

4. Mi teszi ezeket a kérdéseket erkölcsi kérdéssé?

— az, hogy a helyes/helytelen kérdésével foglalkozik?

— az, hogy arról szólnak, hogy segítsünk / ne bántsunk embereket vagy más lényeket?

— egyéb

5. Vannak olyan erkölcsi kérdések a történetben, amelyek más embereket is foglalkoztatnak?

— az ember felelőssége az állatok iránt

— hogyan viselkedünk a nálunk fiatalabbakkal, gyengébbekkel,

— hogyan viselkedünk családtagjainkkal

— egyéb

IV. A tanulók próbálják meg saját "kellene" kérdéseiket átfogalmazni úgy, hogy azok ne veszítsék el erkölcsi tartalmukat, azaz megmaradjanak alapvetően erkölcsi kérdésnek. pl. Julinak el kellene vinni az madarat az állatorvoshoz? = Helyes lenne-e, ha Juli elvinné a madarat az állatorvoshoz? stb.

Írásbeli (házi)feladat

1. A tanulók gondolkodjanak el az elmúlt egy hét eseményein és írjanak le néhány „kellene”-kérdést, amelyre nekik, vagy valakinek a környezetükben válaszolnia kellett. Majd válasszák ki közülük az erkölcsi kérdéseket, és magyarázzák meg, hogy mi teszi őket erkölcsi kérdéssé – majd hasonlítsák össze válaszaikat egymással.

2. Írjanak le a tanulók öt olyan erkölcsi kérdést, amiről szívesen beszélgetnének az osztályban, és magyarázzák meg, hogy miért fontos számukra, hogy ezeket megbeszéljék.

Víz fölött, víz alatt?

– A közvélemény és a lelkiismeret –

Cél

E gyakorlat célja, hogy bemutassa a diákoknak az erkölcsi rendszer kettősségét: egyfelől azt a társadalmi normarendszert, amely külső – a család, az iskola, a közvélemény stb. – kényszerekkel, büntetésekkel igyekszik rávenni az embereket arra, hogy tartsák be az erkölcsi szabályokat; másfelől a nevelés révén belsővé váló értékrendszert, erkölcsi rendszert, amelyet lelkiismeretnek nevezünk.

A diákok gyakran azonosítják az erkölcsi értelemben vett rossz (helytelen) fogalmát a társadalmi elítéléssel és a büntetéssel, illetve sok esetben erkölcsileg már jónak (helyesnek) tekintenek olyan cselekedetet is, amelyet meg lehet úszni, amely után nem jön büntetés. Ebben a gyakorlatban a Víz fölött, víz alatt? című történetet arra használjuk fel, hogy hozzásegítsük a tanulókat ahhoz, hogy más, érettebb választ adjanak arra, mitől lesz egy cselekedet jó vagy rossz.

A feldolgozás ajánlott menete

I. Olvassuk el közösen – mindenki egyénileg vagy valaki hangosan – a diákkönyvben található történetet, majd beszéljük meg a történet után következő kérdéseket és feladatokat!

Víz fölött, víz alatt?

A középiskolai vízilabdakupa döntőjében súlyos szabálytalanság történt az utolsó percben. Az egyik csapat hátvédje nem tudott uralkodni magán, és olyan súlyosan megütötte az ellenfél mellette elúszó játékosát, hogy az illetőt súlyos sérülésekkel kórházba kellett szállítani. A szabálytalanság miatt megítélt büntetőt az ellenfél belőtte, s ezzel megnyerte a versenyt. Ráadásul a Fegyelmi Bizottság a durván szabálytalankodó sportolót egy évre eltiltotta a játéktól, a csapatot pedig súlyos pénzbírsággal sújtotta.

A Fegyelmi Bizottság ülése után a vétkes fiú egyik csapattársa megpróbált lelket önteni barátjába.

– Nem olyan nagy dolog, hidd el nekem, másokkal is megtörtént már. Egy kupadöntőn előfordul az ilyesmi. Senki nem ítél el, hidd el, mindenki tudja, hogy a csapatért tetted, előfordult már velem is, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Meg, hát, tudod, hogy minden csoda három napig tart. Elfelejtik ezt is hamar! Jövőre megint együtt játszunk majd! Addig is gyere le az edzésekre!

– Nem is arról van szó, hogy mit mondanak az emberek – mondta a vétkes fiú. – Igazából azt nem értem, hogy tudtam így megfeledkezni magamról, a lelkiismeretem nem hagy nyugodni. Korábban sohasem voltak súlyosabb fegyelmi ügyeim. Nem mondhatja senki rólam, hogy az átlagnál durvábban vagy szabálytalanabbul játszom. Annak azért örülök, hogy volt lelkierőm bemenni a kórházba bocsánatot kérni tőle. ... Azt mondják az orvosok, néhány hónap múlva már újra játszhat.

– Te meg majd csak egy év múlva, igaz? – csattant fel a barátja. – Nem öregem, te a Holdon élsz! Már többször mondtam, hogy ne így csináld, de te sohasem figyelsz oda. Nem az az igazi vétek, amit csináltál, hanem az, ahogy csináltad, az, hogy lebuktál. A víz alatt kell mindent csinálni, hogy lehetőleg ne vegyék észre. Ha győzni akarsz, akkor nem az a fontos, hogy ne szabálytalankodj, hanem, hogy ne lássák meg. Ha senki sem látja, akkor senki sem szólhat egy szót sem, akkor nem büntethetnek meg, akkor nincs semmi baj. Mindenki így csinálja! Most már legalább te is megtanultad a magad kárán.

Kérdések, feladatok

1. Mi a véleményetek a szabálytalankodó fiú cselekedetéről?

2. Egyetértetek-e a Fegyelmi Bizottság döntésével? Ti megbüntetnétek-e a fiút?

3. Helyesen tette-e a fiú, hogy meglátogatta a kórházban az ellenfél sérült játékosát? Indokoljátok meg véleményeteket!

4. Mire gondolhatott a fiú, amikor azt mondta, hogy a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni?

5. Mi a véleményetek a fiú barátjának tanácsairól? Véleményetek szerint

— lehet-e a csapat, illetve a győzelem érdekében szándékosan szabálytalankodni;

— megbocsátható-e, ha valaki a csapat, a győzelem érdekében súlyosan szabálytalankodik;

— igaz-e, hogy nem az a fontos, hogy ne szabálytalankodj, hanem, hogy ne lássák meg;

— igaz-e, hogy mindenki így csinálja?

6. Értelmezzétek a következő idézetet!

— Az én vezérem bensőmből vezérel, emberek vagyunk, nem vadak! (József Attila)

— Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!

— Nekem tiszta a lelkiismeretem.

— A bíróság ugyan felmentett, de a lelkiismeretem nem.

II. Beszéljük meg közösen az erkölcsi rendszer működését! Először a különböző társadalmi szabályok, normák – szokások, illem – kialakulását és működését érdemes átismételni (visszautalva az előző fejezet témáira); célszerű érinteni a konformizmus, nonkonformizmus kérdését is. Ezután a lelkiismeret fogalmának további árnyalása következhet az alábbi „gondolatkísérlet”, kérdéssor segítségével. A kérdéseket fel lehet adni egyéni házi feladatként, de fel lehet dolgoztatni kiscsoportos formában is. Órai feldolgozás esetén célszerű összehasonlítani a csoportok véleményét, majd pedig közösen megbeszélni a válaszokat, illetve az indoklásokat: keressünk közösen azonosságokat és különbségeket a gondolatmenetekben, és keressünk rá magyarázatot is.

1. Te szeretnél-e láthatatlan lenni? Miért/miért nem? Indokold meg választásodat!

2. Te mit szeretnél megtenni, ha senki sem láthatna meg, mondjuk, ha láthatatlan lennél?

3. Szerintetek, ha valaki rendelkeznék a láthatatlanná válás képességével, abból jobb vagy rosszabb ember válnék? Válaszotokat példákkal támasszátok alá!

4. Szerinted az alábbiak közül mit lenne helyénvaló megtenni, ha láthatatlanná válhatnál? Van-e ezek között olyan, amely erkölcsileg nem helyes? Ha igen, melyik az, és mi teszi azt helytelenné?

— meztelenül napozni

— megtréfálni valakit

— este sokáig fennmaradni

— jegy nélkül jutni be koncertekre

— kémkedni emberek után

— bliccelni a buszon

— puskázni vizsgán vagy dolgozatnál

— lopni az üzletből

— megverni valakit

— megölni valakit

III. A lelkiismeret fogalmának további bővítése érdekében kérjük meg a diákokat, hogy gyűjtsenek össze minél több okot arra, ami valakit arra indíthat, hogy bizonyos cselekedeteket helytelennek tartson, még akkor is, ha nincs esély arra, hogy rábizonyítják, vagy bajba jusson miatta. Csoportosítsuk a diákok által fölvetett szempontokat:

— olyat teszünk, amit a szüleink, tanáraink elleneznek;

— a lelkiismeretünk akadályoz meg;

— Isten még akkor is láthat minket, és így az Ő akarata ellen cselekszünk;

— fájdalmat okozunk valakinek;

— mindig van egy esélye a „lebukásnak”.

Példa – további felvethető kérdésekre

1. Helyessé válik-e egy cselekedet azáltal, hogy nem kerülünk bajba miatta? Indokoljátok meg válaszotokat?

2. Ha valami nem feltétlenül rossz attól, hogy bajba kerülünk miatta, miért kerülünk gyakran mégis bajba akkor, ha valami helytelent cselekszünk?

3. Ha hatalmat (politikai befolyást, pénzt stb.) szerzünk, akkor vajon jobban elkerülhetjük-e a felelősségre vonást? Vajon a hatalom nagyobb kísértéshez vezethet-e pl. a tanárok, a rendőrség, a politikusok stb. esetében?

Írásbeli (házi)eladat

1. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című regényében egy haldokló férj megesketi feleségét, hogy halála után három gyermeküket a Habsburg császárhoz hűen neveli. A szóban elmondott végakaratról nem tud senki más. Az asszony azonban nem teljesíti férje végakaratát és az 1848-49-es – Habsburg-ellenes – forradalomban és szabadságharcban való részvételre buzdítja fiait. Milyen lelkiismereti kérdések vetődhetnek fel ebben a történetben?

2. Egy idős rokonod arra kér, hogy halála után gondoskodjál arról a kiskutyáról, aki élete utolsó néhány évében az ő egyetlen társa volt. Elmondja, hogy a hálószobájában az egyik szekrényben pénzt találsz majd, amelyből majd elláthatod a kiskutyát. Megígéred neki, hogy minden az akarata szerint fog majd történni – erről azonban senki más nem tud. Halála után azonban több mint 1 000 000 Ft-ot találsz a hálószobájában levő szekrényben a ruhái közt. Ez sokkal több, mint amennyibe a kutya gondozása valaha is kerülni fog... Mit teszel a pénzzel? Írj le minden gondolatot, ami eszedbe jut, miközben eldöntöd, mire használod a pénzt. Majd írd le a végső döntésedet is, és magyarázd meg, miért gondolod azt, hogy ez lenne a helyes.

II. Az erkölcsi szabályok

Az erkölcsi szabályok és a lelkiismeret

A diákkönyvben lévő szöveg lényegében a korábban megbeszélt témák összefoglalását tartalmazza. Az alapvető erkölcsi fogalmakat érdemes ugyan az órán is röviden összegezni, a szöveg azonban legfőképpen otthoni tanulásra szolgál.

Az erkölcsi szabályok és a lelkiismeret

Az erkölcsi szabályok a társadalom által jónak tartott értékeket és viselkedési normákat tartalmazzák. Meghatározzák az emberek gondolkodás-és viselkedésmódját, szabályozzák az emberi kapcsolatokat. Az erkölcsi szabályok arra a kérdésre adnak választ, mit kell tennem, ahhoz, hogy a társadalom erkölcsi normáinak megfelelően – jót – cselekedjek; illetve mit nem szabad tennem, ha nem akarok erkölcsi értelemben rosszat cselekedni. Ebből következően az erkölcsi szabályok kétféleképpen fogalmazhatóak meg. Egyfelől felszólításként: „Legyél becsületes”, „Mondj igazat!”, „Tiszteld az idősebbeket!” stb. Másfelől tiltásként: „Ne légy becstelen!”, „Ne hazudj!”, „Ne legyél tiszteletlen az idősebbekkel szemben!” stb.

Az erkölcsi szabályok tehát értékrendként, normaként fogalmazódnak meg, ugyanakkor a gyakorlatban az emberek cselekedeteiben nyilvánulnak meg. Ebben az értelemben az erkölcsi szabályok alapvető feladata az, hogy egyfajta mérceként értékeljék mindennapi cselekedeteinket: mennyiben feleltek meg az erkölcsi jóról, illetve az erkölcsi értelemben vett rosszról kialakított értékeknek és normáknak. Az erkölcsi rendszerben a jó fogalmát az erénynek, a rosszat pedig bűnnek nevezik. Az erény egyszerre jelenti a társadalom által erkölcsileg jónak tartott értékeket és viselkedési normákat (becsület, nagylelkűség, szeretet, türelem stb.), valamint azt a képességünket és készségünket is, hogy ezeket a normákat, az erkölcsi jót a saját életünkben mennyiben tudjuk megvalósítani. A bűn pedig – ennek ellentéteként – egyszerre jelenti a társadalmi által erkölcsi értelemben rossznak tartott viselkedési formákat (hazugság, becstelenség, erőszakos viselkedés stb.), valamint azt, hogy mindezek mennyiben vannak jelen az életünkben.

Az erkölcsi szabályokat nevelés révén – család, iskola, egyház, kortárscsoport stb. – sajátítjuk el. Az erkölcsi nevelés célja az, hogy a társadalom által helyesnek, tartott erkölcsi értékrendet és viselkedési normákat minden ember ismerje meg és azoknak megfelelően (annak szellemében) gondolkodjon és cselekedjen. Aki ezeket az erkölcsi szabályokat megszegi, az szűkebb és tágabb környezetének rosszallásával, elítélő véleményével és büntetésével találkozik, ami igen széles skálánjelenhet meg: a különböző „megjegyzésektől”, az „ejnye-ejnyétől” az adott csoportból való kitagadásig. Az erkölcsi szabályok elsajátítása és betartása kétféle módon történhet. Egyrészt külsődlegesen, ami azt jelenti, hogy ismerjük az erkölcsi szabályokat, de csak azért igyekszünk betartani őket, mert félünk a büntetéstől, a negatív következményektől. A másik mód az, hogy azonosulunk az erkölcsi szabályokkal és a külsőleg meghatározott értékrend és normarendszer belső értékrendünkké, személyes meggyőződésünkké, lelkiismeretté válik. Akkor beszélhetünk tehát igazi belső meggyőződésről, valódi lelkiismeretről, ha akkor is betartjuk az erkölcsi normákat, akkor is igyekszünk erkölcsösen viselkedni, amikor ezt mások nem látják, illetve ha nem kell lebukástól tartanunk.

A feldolgozás ajánlott menete

A tanulók töltsék ki az alábbi feladatlapokat. A kitöltés után beszéljük meg és osztályszinten összegezzük a megoldásokat.

Az erkölcsi szabályok forrásai

Ez a rész az erkölcsi törvények eredetével, megalapozottságával foglalkozik. Ebben az értelemben – a teljesség igénye nélkül – két alapvető felfogást ismertetünk: a zsidó-keresztény tanításra épülő ún. vallási jellegű erkölcsi szabályokat és a kölcsönösség elvére épülő ún. világi erkölcsi szabályokat. Úgy gondoljuk, hogy az európai kultúra erkölcsi viszonyait lényegében ezek az erkölcsi felfogások határozzák meg.

A feldolgozás ajánlott menete

I. A szöveg feldolgozása előtt érdemes egy kicsit átismételni az előző fejezet témáit – értékrend, szokás, hagyomány, illem stb. – a következő szempontokból.

1. Honnan erednek a különböző kultúrák együttélési szabályai?

2. Hogyan igazolják (legitimálják) az együttélési szabályok érvényességét a törzsi viszonyok között élő népek, illetve a civilizált viszonyok között élő népek?

3. Hogyan sajátítják el az emberek az együttélési szabályokat?

4. Miért tartják be az emberek az együttélési szabályokat?

5. Hogyan értelmezik az emberek azt a tényt, hogy a különböző kultúrákban különböznek az együttélési szabályok, köztük az erkölcsi szabályok?

6. Gyűjtsenek a diákok minél több példát – lehet személyes példa is – arra vonatkozóan, hogy a különböző kultúrák értékrendje, szokásai, erkölcsi szabályai eltér(het)nek egymástól!

7. Gyűjtsenek példákat arra is, amikor különböző kultúrához tartozó emberek szorosan egymás mellett élnek (feketék–fehérek, romák–magyarok stb.), illetve amikor a különböző kultúrájú emberek éppen kulturális különbözőségük miatt ütköznek!

8. A különböző kultúrák együttélési szabályainak átismétlése után, illetve mellett érdemes föltenni ugyanezen kérdéseket az erkölcsi szabályokra vonatkozóan is.

9. Mennyiben érvényesek az elmondottak az erkölcsi szabályokra?

10. Milyen hasonlóságok, illetve különbségek vannak?

II. A diákok könyvében található szöveg és a szöveg után következő kérdések alapján érdemes megbeszélni a zsidó-keresztény hagyományokra épülő ún. vallási jellegű erkölcsi szabályokat és a kölcsönösség elvére épülő ún. világi erkölcsi szabályokat.

Életünk során sokszor kerülünk olyan döntéshelyzetbe, amikor nagyon nehéz eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, hiszen nem ismerhetjük igazán döntésünk körülményeit és következményeit. Ilyenkor számtalan egymást is kizáró szabályt, viselkedési normát, jó tanácsot kell mérlegelnünk, de a döntés ettől még nem lesz könnyebb: úgy járunk, mint akinek több iránytű is van a kezében, de nem tud elindulni, mert mindegyik iránytű másféle irányt mutat. Mi alapján dönthetjük el ilyen esetekben, hogy melyik erkölcsi szabály érvényes számunkra. Honnan tudhatjuk egy adott helyzetben, hogy erkölcsi értelemben mi a jó és mi a rossz? Honnan származik erkölcsi ítéleteink jogosultsága?

Önmagunkból? A lelkiismeretünk diktálja? A mások iránti részvét és szeretet alapján döntünk? Józan ésszel mérlegeljük a körülményeket?

A többi emberből következik? A neveltetésünk (szüleink, vallásunk stb.) szabja meg azt, hogy hogyan döntünk a különböző helyzetekben? A többségi vélemény diktálja az erkölcsi szabályokat?

Kívülről, pl. Istentől? Az isteni kinyilatkoztatás – pl. a Biblia – szabja meg az ember számára az erkölcsi törvényeket? Egy emberfölötti erő adja meg az erkölcsi szabályok tekintélyét?

A vallási erkölcsi szabályok

A vallási jellegű erkölcsi szabályok forrása és normája – a keresztény hívők szerint – az a kinyilatkoztatás, amelyet Isten adott az embereknek. Ez a kinyilatkoztatás egyrészt közvetlen erkölcsi törvényekben – pl. a Tízparancsolat – fogalmazódott meg, másrészt pedig Jézus Krisztus személyében, akinek élete a keresztény ember számára követendő erkölcsi példaképet jelent. A vallási jellegű erkölcsi szabályok tehát az emberektől független forrásból erednek, s az emberek nem is kérdőjelezhetik meg. Ezért is nevezik ezeket az erkölcsi szabályokat erkölcsi törvényeknek. Ezek a törvények egyértelmű kinyilatkoztatások, amelyek az emberek számára könnyen megjegyezhető parancsolatok formájában jelennek meg. A vallási jellegű erkölcsi törvények megszegőinek Isten büntetésével kell számolniuk. Ezeknek a parancsolatoknak az alapvető célja az, hogy átfogó erkölcsi útmutatót és normát adjanak az embereknek.

Az európai kultúra legismertebb vallási jellegű erkölcsi törvénye a zsidó eredetű Ótestamentumban megfogalmazott ún. Tízparancsolat, amely – a Biblia szerint – közvetlenül Istentől származik. A történet szerint Isten két kőtáblára írta ezeket a parancsolatokat. Az első tábla az Isten és az emberek viszonyára vonatkozó parancsolatokat tartalmazza, a második tábla az emberek egymás közötti viszonyát szabályozza.

I. tábla

1. Ne legyenek néked idegen isteneid.

2. Ne csinálj magadnak faragott képet, ne imádd és ne tiszteld azokat.

3. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd.

4. Megemlékezzél a szombat napról.

II. tábla

5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj a földön.

6. Ne ölj.

7. Ne paráználkodjál.

8. Ne lopj.

9. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

10. Ne kívánd a te felebarátodnak házát ( ... ) és semmit, mi a te felebarátodé.

[Mózes II. 19, 20]

Az ún. világi erkölcsi szabályok

Az ún. világi erkölcsi szabályok tartalmukban többnyire egybeesnek a keresztény erkölcsi szabályokkal (ne ölj, ne lopj, tiszteld apádat és anyádat stb.), lényegében azokból származnak. Az alapvető különbség az erkölcsi szabályok eredetéből, forrásából adódik: míg a keresztény erkölcsi szabályok forrása Isten, addig a világi erkölcsi szabályok forrása az ember, illetve a társadalom. Ezeknek az erkölcsi szabályoknak az elvi alapja egy íratlan társadalmi közmegegyezés – társadalmi szerződés –, amely azért válhatott általánossá (azaz a társadalom többsége által elfogadottá) és hat olyan hosszú idő óta, mert a társadalom fennmaradásához kötődő alapvető érdekeket és értékeket jelenít meg. Hiszen ha egy társadalom megengedi saját tagjainak a megölését, akkor előbb vagy utóbb kipusztul. Ha nem tisztelik a szülőket és az öregeket, akkor elvész az a társadalmi tapasztalat, amit ők közvetítenek az új generációk számára. Ha a tulajdon szentsége megsérthető, akkor nincs mozgatóerő a munkához, az ügyességhez, a feltaláláshoz stb., akkor a társadalmi együttműködés alapjai is megrendülnek.

A világi erkölcsi szabályok elvi alapja a kölcsönösség, amely arra épül, hogy az emberek nem akarják azt másoknak, amit maguknak sem kívánnak, ezért nem követnek el olyan szabályszegéseket, amelyektől hasonló esetben ők is szenvednének, így mindenki jól jár, mivel „önző módon” az emberek tekintettel vannak másokra is. Nézzünk néhány példát:

– „Ne ölj!” – hogy majd Téged se öljenek meg, ha túlzottan erőszakossá válik a társadalom.

– „Ne lopj!” – mert Te sem szeretnéd, hogy majd Tőled lopjanak mások.

– „Tiszteld atyádat és anyádat!” – hogy majd Téged is tiszteljenek a gyermekeid és unokáid.

– „Mondj igazat” – hogy majd Neked se hazudjanak.

– Ne késs el a megbeszélt találkozóról – hogy majd Téged se várakoztassanak meg legközelebb, mert ha Te rendszeresen késel, akkor a partnered legközelebb már könnyebben késik el, s nem kérheted számon rajta.

Ezek az erkölcsi normák a gyakorlati életben persze sokszor sérülnek, s különleges helyzetekben fel is függesztődnek: háborúk, természeti katasztrófák, járványok stb. idején. Azt is tudjuk, hogy a társadalom erkölcsileg nem egységes: a különböző társadalmi csoportoknak bizonyos vonatkozásokban eltérő értékeik és normáik lehetnek, saját tagjaiktól más normákat várnak el, mint az idegenektől.

Kérdések, feladatok

1. Értelmezzétek az erkölcsi szabály fogalmát!

2. Honnan erednek az erkölcsi törvények?

3. Miért jó, ha betartjuk az erkölcsi törvényeket? Ha tudtok, mondjatok példát is?

4. Származhat-e kárunk abból, ha betartjuk az erkölcsi törvényeket? Ha tudtok, hozzatok példát a világirodalomból, illetve saját életetekből!

5. Hasonlítsd össze a vallási, illetve a világi erkölcsi rendszert abból a szempontból, hogy

— kitől erednek a törvények, szabályok;

— milyen büntetésekkel sújtják a szabályok megszegőit;

— mennyiben működik önkéntesen a szabályok betartása;

— miért veszélyes az adott közösség számára, ha valaki nem tartja be az erkölcsi szabályokat?

6. Mint már az előzőekben láttuk, sok szabálysértő úgy vélekedik, hogy nem is az az igazi baj, hogy megszegték a szabályokat, hanem az, hogy lebuktak, hogy mások is rájöttek a szabályszegésre.

— Mi lehet a véleménye erről a fent idézett két szemlélet képviselőinek?

— Mi a Te, illetve a Ti véleményetek erről?

7. Hozzatok saját példákat a kölcsönösségi elv működésére, illetve sérülésére!

1. Beszéljük meg a tízparancsolat eredetét, történetét és alapvető szerepét az európai kultúrában. Amennyiben a diákok igénylik, illetve a tanár felkészültsége megengedi, akkor célszerű bővebben is szólni a keresztény erkölcsi szabályokról „törvényekről”. Indokolt lehet ebben az esetben – amennyiben nem téríteni kíván – egy keresztény pap vagy teológus meghívása is.

2. Érdekes lenne itt kitérni a „könyvek népeire”, azaz, hogy ezek az erkölcsi alapelvek három nagy kultúrkör alapeszméivé váltak: a zsidó, a keresztény és az iszlám vallás.

3. Az ún. világi erkölcsi szabályok tárgyalásakor is szerencsés, ha a tanár eszmetörténeti háttérrel tud szolgálni. Lásd az ún. „társadalmi szerződés” elvét.

III. Érdemes felvetni az erkölcsi relativizmus problémáját is, ami elsősorban az ún. világi erkölcsi rendszerben jelenhet meg:

Minden dolog mértéke az ember.

(Protagorász)

Az nem lehet, hogy emberé az élet!

(Ady Endre)

Miért legyek én tisztességes, kiterítenek úgyis?

Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis?

(József Attila)

Célszerű visszatérni ahhoz a korábbi gondolatmenethez, mely szerint az értékrendek, szokások kultúránként – s egy-egy kultúrán belül is – nagymértékben eltérhetnek egymástól; az erkölcsi rendszer már kevésbé heterogén, s bizonyos korszakokban, s közösségek esetében viszonylag egyértelmű meghatározottságokat is tartalmaz; végső soron azonban majd csak a jogrendszer tekinthető egy kultúrán belül egységesnek és egyértelműnek.

1. Vannak-e egyetemes (az egész világon érvényesülő) erkölcsi szabályok?

2. Mennyiben függnek az adott helytől, időtől, kultúrától az erkölcsi törvények?

3. Mi alapján dönthetünk két ember erkölcsi vitájában, ha azok nem fogadják el a vallásos értelemben felfogott erkölcsi törvényeket, és önző módon a kölcsönösségi elvet sem vállalják?

[A tanári kézikönyvben háttéranyagként itt fiataloknak szóló erkölcsi példázatok szerepelnek.]

III. Gondolatok az etika történetéből

Cél

Szövegünk magától értetődően nem kínál tételes etikatörténetet, csupán néhány alapvető kérdést vet föl az etika történetéből, illetve az etika terén kiemelkedő filozófusok neveit és legfőbb gondolatait tartalmazza.

Mi az etika?

Az etika az erkölccsel foglalkozó tudomány. Annak alapján, hogy milyen kérdést tárgyalnak, meg lehet különböztetni materiális és formális etikákat. Kantig minden etika materiálisnak (tartalminak) tekinthető, mert azt a kérdést tárgyalja, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a cselekedet jó legyen, azaz a cselekvés tartalmára kérdez rá ( pl. jó az, ami hasznos, vagy jó az, ami az istennek tetsző stb.). Kant óta beszélhetünk formális etikáról. Szerinte ugyanis nem válaszolható meg a mit kell tenni kérdés. A kérdést csak a cselekedet formájára és nem a tartalmára lehet feltenni, azaz csak azt lehet megkérdezni, hogy hogyan cselekedjünk, hogy a cselekedet jó legyen.

[A tanári könyvben etikatörténeti összefoglaló következik, amely néhány alapető kérdést vet föl az etika történetéből, illetve az etika terén kiemelkedő filozófusok neveit és legfőbb gondolatait tartalmazza.]

Idézetek

A kártyákon szereplő szemelvények alkalmasak lehetnek a történeti szöveg illusztrálására is, ugyanakkor arra is, hogy az érdeklődő tanulókkal közösen elemezzék ezeket a forrásokat. A kártyákon a szövegek értelmezéséhez segítségül megfogalmaztunk néhány lehetséges kérdést, azonban ez nem jelenti azt, hogy ezzel a feldolgozási szempontok teljes körét kimerítettük volna.

IV. Az erkölcsi döntéshozatal nehézségei

Cél

Az erkölcsi döntéshozatal tényezőinek, valamint problémáinak, nehézségeinek megmutatása. Tudatosítani a tanulókban, hogy az erkölcsi szabályok maguk is változhatnak, s hogy az erkölcsi döntések nehézségei abban rejlenek, hogy az egyes szituációkban több elvárás, norma – néha egymással szemben álló is – egyidejűleg van jelen, és bármelyiket választjuk, a másik megsérül.

Az erkölcsi szabályok

– A körülmények szerepe –

Cél

A gyakorlat alapvető célja az, hogy szemléletesen bemutassa az erkölcsi ítéletek és döntések bonyolultságát. Az emberölés példáján keresztül igyekszik bemutatni az erkölcsi viszonyok sokféleségét. Nagyon fontos, hogy mindebből ne az erkölcsi viszonyok relativizmusa derüljön ki a diákok számára, sokkal inkább az, hogy az adott cselekmény, döntés csakis a maga társadalmi környezetében érthető meg.

A feldolgozás ajánlott menete

I. Kisebb csoportokban a diákok olvassák el és beszéljék meg a diákkönyvben található szöveget és feladatokat. A kisebb csoportok véleményét összegezzük, majd pedig közösen beszéljük meg a hasonlóságokat és az eltéréseket.

1. Valaki irigységből megöli az öccsét.

2. Valakit megtámadnak egy sötét utcán és az illető önvédelemből megöli egyik támadóját.

3. Valakinek megtámadják a testvérét, és az illető öccsének védelmében megöli a támadót.

4. Valakinek megölik a testvérét, és az illető bosszúból megöli a gyilkost.

5. Valaki pénzért (bérgyilkos) megöl egy másik embert.

6. Valaki véletlenül meglöki az ablakában lévő virágcserepet, amely megöl egy gyanútlan járókelőt.

7. A gázművek egyik szerelője rosszul köti be a gázvezetéket, amelynek következtében gázrobbanás történik, s több ember is meghal, illetve megsérül.

8. Valaki mérges gombát árul a piacon, s az egyik gyanútlan vevő meghal gombamérgezésben.

9. Valaki áramot vezet gyümölcsöse kerítésébe, hogy a tolvajok ne tudjanak bemászni a kertbe. A gyümölcsös mellett holtan találnak egy fiatal fiút.

10. Egy katona a csata során karddal leszúr egy ellenséges katonát.

11. Egy harci repülőgép bombáz egy ellenséges falut, ahol többen meghalnak.

12. A hóhér végrehajtja az elítélten a halálos ítéletet.

13. Egy mesterlövész rendőr távcsöves puskájával lelövi az emberrablót, így ki tudják szabadítani az elrabolt hatéves kislányt.

14. Egy autós a rossz látási viszonyok miatt elgázol egy kivilágítatlan kerékpáron ülő részeg biciklistát, aki a helyszínen meghal.

15. Egy autós kórházba viszi beteg kisfiát és a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel közlekedve elgázol egy biciklistát, aki a helyszínen meghal.

16. Egy erősen ittas autós a megengedett sebességnél jóval gyorsabban hajtva elgázol egy szabályosan közlekedő kerékpárost.

17. Egy sebész a műtét során bennfelejt egy gézdarabot a sebben, amely elfertőződik, s néhány nappal a műtét után a beteg meghal.

18. Egy gyógyszerész a sok túlóra miatt nagyon fáradt, s emiatt rossz gyógyszert ad az egyik betegnek, aki ettől meghal.

19. Egy haldokló rákos beteg kéri orvosát, hogy hagyják abba a nagy fájdalmakkal járó kezelést, inkább engedjék meghalni. Az orvos nem tesz semmit annak érdekében, hogy a beteg gyorsabban meghaljon, de nem alkalmaz egy olyan – roppant drága – kezelési módot sem, amivel néhány napra meg lehetne hosszabbítani a beteg életét.

Kérdések, feladatok

1. Mi a véleményetek a fent leírt esetekről?

2. Erkölcsi értelemben bűnnek tekinthetőek-e ezek a cselekedetek?

3. Vannak-e erkölcsi értelemben különbségek a leírt esetek között? Ha igen, indokoljátok meg véleményeteket!

4. Véleményetek szerint meghatározzák-e a körülmények egy adott eset erkölcsi megítélését? Hozzatok példákat a saját tapasztalataitokból!

5. Mi a véleményetek arról, hogy ha egy ember a háborúban öl, akkor kitüntetik, ha pedig békében öl, akkor gyilkosként elítélik?

6. Értelmezzétek azt a néhol előforduló újkori szokást, hogy a hóhért, miután kivégezte az elítéltet, azonnal halálra ítélik gyilkosságért, majd pedig megkegyelmeznek neki, illetve gyorsított eljárással fel is mentik gyilkosság bűne alól!

II. Beszéljük meg közösen, hogy a körülmények mennyire határoznak meg egy cselekedetet, illetve hogy erkölcsi döntéseink mennyiben „szabadok”!

1. Kérjük meg a diákokat, hogy a diákkönyvben található leírások közül néhányat bővítsenek ki: találjanak ki minden leíráshoz – ezt is érdemes kiscsoportban feldolgoztatni – egy-egy történetet!

2. Ezután hasonlítsuk össze a történeteket, és vizsgáljuk meg, hogy a körülmények (nehéz gyerekkor, felelőtlenség, beszámíthatatlanság, háború stb.) mennyiben „enyhítik”, illetve mennyiben súlyosbítják az emberölés bűnét!

Egyéb lehetőségek

A megbeszélések során óhatatlanul felmerülnek majd olyan bonyolult erkölcsi és jogi problémák, amelyeknek teljes körű feldolgozására – úgy gondoljuk – a diákok még nem eléggé érettek. Ilyennek tűnnek a következők:

— a halálos ítélet kérdése,

— az abortusz problémája,

— az eutanázia problémaköre.

Úgy gondoljuk, hogy ezeket a témákat – amennyiben a diákok fölvetik, illetve igénylik – mindenképpen érdemes érinteni. A jelenség (esetek) szintjén gond nélkül tárgyalhatóak ezek az ügyek, de részleteiben a sorozat későbbi köteteiben kívánunk csak foglalkozni velük.

Ha ütköznek az erkölcsi szabályok...

– Erkölcsi szabályok a gyakorlatban –

Az ígéret szép szó

Cél

Ebben a gyakorlatban egy lépéssel közelebb kerülünk a valóságos viszonyokhoz, amennyiben itt már többféle erkölcsi szabály jelenik meg az egyes szituációkban Az életben ugyanis többnyire éppen azért nehéz erkölcsi ítéleteket és döntéseket hozni, mivel a különböző (szintű) erkölcsi szabályok időnként szemben állnak egymással.

Ez a gyakorlat az igazmondásra, az ígéret megtartására összpontosít. Ezek az erkölcsi értékek viszonylag egyértelműek és stabilak, ezért jó lehetőséget adnak arra, hogy megvizsgáljuk az ilyen jellegű szabályok természetét: milyen mértékben tekinthetők ezek a szabályok abszolútnak, vannak-e és mikor vannak kivételek, és hogyan bánjunk az ilyen kivételekkel.

A feldolgozás ajánlott menete

I. Olvassuk el a diákkönyvben található Az ígéret szép szó című olvasói levelet, és a diákok válaszoljanak – kiscsoportos formában vagy közös beszélgetés formájában – a szöveg után található kérdésekre!

Az ígéret szép szó

A legjobb barátnőm a hátam mögött elmondott rólam valamit a tanárnak, pedig megígérte, hogy titokban tartja. Az apukámnál súlyos betegséget állapított meg az orvos úgy hat hónappal ezelőtt, és én azóta beteg vagyok az aggodalomtól. Túlságosan személyesnek éreztem, és nem akartam másoknak beszélni róla, de azt hittem, Juliban megbízhatok. Az általános iskola óta ő a legjobb barátnőm. Amikor elmondtam neki az apukám betegségét, esküvel fogadta, hogy senkinek nem beszél róla. A következő dolog, ami történik az, hogy az osztályfőnököm gyülekező után félrehívott, hogy megkérdezze, hogy van az apám. Mintha a föld nyílt volna meg alattam, amikor megtudtam, hogy Juli mondta el neki. Engem arra neveltek, hogy az ígéretet soha nem szabad megszegni. Nem értem, Juli hogy tehette ezt velem. Megbízhatok-e benne ezután?

Márti

Kérdések, feladatok

1. Szerinted helytelen volt-e, hogy Juli megszegte az ígéretét?

2. Vajon miért tette?

— Mitől félt?

— Mit szeretett volna elérni?

3. Mi lett ennek a következménye?

4. Véleményetek szerint helyesen viselkedett-e az osztályfőnök, amikor megmondta, hogy Julitól tudja a titkot?

5. Ha veletek történt volna mindez, hogyan viselkednétek a történtek után Julival?

6. Véleményetek szerint vannak-e olyan helyzetek, amelyekben erkölcsileg nem helytelen megszegni egy ígéretet? Indokoljátok meg véleményeteket, és ha tudtok, akkor hozzatok példákat is!

— Gyakran?

— Néha?

— Soha?

7. Ha néha helyes megszegni egy ígéretet, miért tanítják a szülők mégis azt a gyerekeiknek, hogy az ígéretet mindig meg kell tartani?

Írásbeli feladat: Képzeld magad az olvasószerkesztő helyébe. Írj választ Mártinak arra a kérdésére, hogy „Megbízhatok benne ezután?”. Válaszodban adj tanácsot is Julinak, amely segítségére lehet a jövőben az ígéretekkel kapcsolatban.

II. A továbbiakban érdemes az ígéret fogalmát – mint társadalmi jelenség, mint erkölcsi probléma, mint a kölcsönösségi elv egyik meghatározó megnyilvánulása stb. – alaposabban szemügyre venni.

– Négy-öt fős csoportokban beszéljük meg a következő feladatot, és írjanak a tanulók egy rövid fogalmazást az alábbi történetekkel kapcsolatban:

Képzeljétek el, hogy kapcsolatba léptetek egy másik világgal, melynek lakói soha nem hallottak az ígéret fogalmáról. Magyarázzátok meg az idegeneknek, hogy mi is az ígéret, és a Föld lakói miért tesznek ígéreteket egymásnak. Milyen példákat hoznál fel, hogy könnyebben megértsék?

Képzeljetek el egy olyan világot, amelyben semmi nem kötelezi az embereket arra, hogy betartsák az ígéreteiket! Hogyan működne ez a világ? Milyen előnye és milyen hátránya lenne ennek a rendszernek?

Olvassuk föl a csoportok fogalmazványait! Írjuk fel a kulcsszempontokat a táblára, majd pedig alakítsuk ki az ígéretre vonatkozó közös definíciót, illetve véleményeket! További lehetséges kérdések:

– Melyik világban élnél szívesebben? Amelyikben léteznek ígéretek, vagy amelyikben nem?

– Vannak hátrányai az ígéreteknek?

– Voltatok-e már olyan helyzetben, amikor kicsikartak belőletek ígéreteket és ti igent mondtatok, csak hogy megszabaduljatok az illetőtől? Mennyiben kell az ilyen ígéreteket betartani?

– Milyen veszélyei lehetnek annak, ha valaki rendszeresen nem tartja be az ígéreteit?

III. Értelmezzük az előbbi módon a következő – erkölcsileg ellentmondásos – eseteket:

– Valaki kenyeret lop a boltban, mert nagyon szegények és már több napja nem ettek rendesen.

– Egy diák igyekszik tekintettel lenni szívbeteg nagymamájára, és azt mondja neki, hogy hármast kapott év végén kémiából, pedig az igazság az, hogy megbukott.

– A gyerekek virágot lopnak egy kertből, hogy felköszöntsék édesanyjukat születésnapja alkalmából.

– Egy diáklány észreveszi, hogy legjobb barátnője kiveszi az egyik osztálytársuk táskájából az illető pénztárcáját, és a zsebébe teszi.

– Egy apa felpofozza tizenhárom éves fiát, mert az pornófilmet néz a tévében.

További lehetőségek

Kérjük meg a diákokat, hogy gyűjtsenek össze minél több olyan erkölcsi szabályt, amelyben szerepel a „mindig” vagy a „soha” szó: pl. soha ne hazudj, mindig tiszteld a szüleidet.

Csoportosítsuk őket a környezet szerint, amelyben érvényesek, pl. otthon, család, élet.

Lehetséges kérdések

1. Honnan származnak ezek a szabályok?

— Az emberek alkották őket? Hogyan?

— Véletlen műve? Hogyan?

2. Hogyan válhattak szabállyá?

3. Miért váltak szabállyá?

4. Mindenkire vonatkoznak?

5. Vannak köztük rossz szabályok is? Ha igen, mitől rosszak?

— Igazságtalanok?

— Lehetetlen mindig betartani őket?

— Az emberek sokszor megszegik őket?

6. Rossz-e az a szabály, amelyet az emberek rendszeresen megszegnek? Indokolják meg válaszaikat!

Mit tegyek?

– Nehéz döntési helyzetben –

Cél

A gyakorlat célja elsősorban az, hogy megjelenítsen a diákok számára egy valóságos problémahelyzetet. Ez a probléma szándékosan nem épít saját élményekre, mivel így – egyfajta kívülállóként – a diákoknak könnyebb lesz dramatikusan is megjeleníteni a helyzetet, ami a későbbi személyesebb témák előtt jó „bemelegítés” lehet.

A gyakorlat másik célja a körülöttük élő felnőttek – szülők, tanárok – problémáinak beutatása, amely talán valamelyest segíthet a kamaszkoruk „teljében”" lévő diákok és a körülöttük lévő felnőttek kommunikációjában is.

A gyakorlat ajánlott menete

I. Olvassuk el a diákkönyvben található Mit tegyek című olvasói levelet, és a diákok válaszoljanak - kiscsoportos formában, vagy közösen - a szöveg után található kérdésekre!

II. Amennyiben a tanár és diákjai kaphatóak egy kis dramatikus játékra, akkor ez a szituáció nagyon alkalmas lehet ilyen jellegű feldolgozásra is.

1. „Disputa” típusú vitára, amelynek az a sajátossága, hogy egy-egy csapat érveket és ellenérveket gyűjt egy adott probléma megvitatásához – pl. a családot és/vagy a hivatást válasszam? –, de csak közvetlenül a vita előtt sorsolják ki, hogy melyik csapat érveljen egyik, vagy másik álláspont mellett, illetve ellene.

2. Feleség és férj közötti vita

3. Az anya és gyerekei közötti vita

4. Az anya és iskolai kollégái közötti vita

5. Az anya és diákjai közötti vita

Mit tegyek?

Nemrég tértem vissza gyermekgondozási szabadságról – a kisebbik fiam is iskolás lett – és úgy gondoltam, hogy ismét tanítani fogok, sőt, azonnal kértem, hogy osztályfőnök lehessek. Otthon megbeszéltük az új munkamegosztást, a férjem, édesanyám és a gyermekeim is megígérték, hogy segíteni fognak. Nagy lendülettel vetettem bele magamat a tanításba. Sokat készültem az óráimra, s igyekeztem minél jobban megismerni új osztályomat: sok kirándulást, színházlátogatást szervezem, s a családlátogatásokkal is végeztem már az első félévben. A családom egyre nehezebben viselte egyre növekvő iskolai elfoglaltságaimat. Először csak morgolódtak, hogy sorra lemondom a családi programokat és az osztályommal megyek kirándulni hétvégén. Legközelebb elvittem őket is az osztálykirándulásra, de alig tudtunk egymással beszélni. Egyre feszültebbé vált otthon a légkör az iskola miatt. Mindenki elégedetlen volt velem: az anyukám szememre hányta, hogy nem vagyok jó családanya, csak saját magamra gondolok, a férjem és a gyerekeim hiányolták az esti együttléteket, a "nyugodt anyát", a meleg vacsorát és a vasalt ingeket és még nagyon sok mindent...A botrány akkor tört ki, amikor egyik nap este kilenc után ékeztem haza az iskolából, mert az egyik tanítványom nagyon kikészült és megpróbáltam lelket önteni bele. Amikor hazaértem, már állt a bál. A férjem nekem esett, hogy már nem ez az első eset, hogy este nincs együtt a család; hogy a mások gyermekei hogyan lehetnek fontosabbak mint a saját gyermekeink; hogy ki fogja a mi gyerekeinket felnevelni, ha én állandóan az iskolában ülök? Jó, jó, hogy dolgozol pénzt keresel és szeretsz tanítani – mondta –, de azért nem kellene szétverned a családodat Nem tudtam neki mit mondani. Mit tegyek? Valóban rossz anya vagyok, csak azért mert szeretek tanítani és úgy érzem, hogy a tanítványaimnak is szükségük van rám?

(Egy családját és hivatását is szerető anya)

Kérdések, feladatok

1. Olvassátok el és kisebb csoportokban beszéljétek a történetet! Ezután szóban vagy írásban válaszoljatok az újság nevében az olvasói levélre!

2. Gyűjtsetek csoportonként érveket, illetve ellenérveket a levél problémájával kapcsolatban:

— az egyik csoport érveljen amellett, hogy az anyának otthon kell maradnia és a család összetartására kell koncentrálnia;

— a másik csoport érveljen amellett, hogy az anyának az önállóságát, a hivatását kell vállalnia;

3. Gyűjtsétek össze azokat a kompromisszumos érveket is, amelyek összeegyeztethetőnek vélik a kétféle igényt!

4. Fogalmazzátok meg - csoportokban, majd közösen - a problémát a következő személyek szempontjából is:

— a férj

— a gyerekek

— a kollégák az iskolában

— a tanárnő diákjai

5. Véleményetek szerint ebben a helyzetben milyen jellegű erkölcsi kérdések merülnek fel?

Szándék és következmény

Mit tettem?

Cél

A gyakorlatnak az elsődleges célja az, hogy bevezesse azt az erkölcsi és jogi szemléletet, amely egy-egy emberi cselekedetet két oldalról vizsgál: a szándék és következmény oldaláról.

Fontos cél még annak bemutatása, hogy hogyan „fajulhatnak” el a dolgok, hogy szinte öntudatlanul hogyan keveredhetünk bele egy súlyos bűncselekménybe.

A gyakorlat ajánlott menete

I. Olvassuk el a Mit tettem? című történetet, amely a diákkönyvben található, majd pedig csoportokban gyűjtsék össze, hogy milyen szabályokat – szokás, illem, erkölcs, jog – szegett meg Gábor! Írjuk fel a csoportok válaszait a táblára és keressük meg azokat a lehetőségeket, amelyeket a tanulók nem említettek, például:

— Helyes volt-e, hogy Gábor házibulit akart rendezni?

— Helyes volt-e az, hogy Gábornak tetszett Lilla?

— Jól tette-e hogy elsumákolta a szülei elől a rendezendő házibulit?

— Helyes volt-e, hogy hazudott a szüleinek arról, hogy miért nem megy velük?

— Jól tette-e Gábor, hogy villogni akart a lány előtt?

— Jól tette-e, hogy begyűjtött egy csomó rossz jegyet?

— Helyes volt-e hogy a pénzszerzés különböző módjait fontolgatta?

— Helyes volt-e, hogy amikor meglátta a nyitott ablakot bemászott?

— Helyes volt-e, hogy menekülés közben fellökte az éjjeliőrt?

Mi tettem?

Gábornak nagyon tetszett Lilla. Mindketten tizenhat évesek voltak, egy iskolába, de különböző osztályba jártak. Gábor arra gondolt, hogy nagy házibulit szervez, ahová meghívja évfolyamtársait, köztük Lillát is. Kapóra jött, hogy a szülei a következő hétvégét a telken akarták tölteni. Gábor rögtön közölte, hogy ő sajnos nem tud elutazni, mert sok tanulnivalója van. A készülő buliról csak annyit mondott hogy szombat estére áthívja néhány barátját. A neheze azonban még hátra volt: hogyan teremtse elő a buli megrendezéséhez szükséges pénzt? Ráadásul szeretett volna Lilla előtt felvágni, igyekezett minél márkásabb italokat beszerezni. Amikor már minden zsebpénze elfogyott, őrült ötletek kavarogtak a fejében: kölcsönt kér a fukar nagybátyjától, eladja a biciklijét, elveszi öccse félretett pénzét... Egész héten azon járt az esze – sikerült is több rosszjegyet begyűjtenie –, hogyan szerezhetne pénzt.

Egyik este, nem messze a lakásuktól, arra lett figyelmes, hogy egy irodaház földszinti ablakát rosszul csukták be. Az épület ablakai már sötétek voltak, az utcán egy lélek se járt. Gábor egy pillanat alatt fönt volt a párkányon, majd bent a szobában. Mivel az irodában nem talált semmit, úgy gondolta, hogy végignézi a többi szobát is. Óvatosan kilépett a sötét folyosóra, s nyitogatni kezdte az ajtókat. Ám ekkor zseblámpa fénye tűnt fel a folyosó végéről, amitől Gábor szörnyen megijedt. A falhoz lapult, de a fény egyre közeledett. – Ki van itt? – hallatszott egészen közelről. Gábor kétségbeesetten kiugrott az ajtórésből és minden erejét összeszedve félrelökte az éjjeliőrt. Az idős ember megtántorodott, kiejtette a lámpát a kezéből és egy tompa puffanással beverte a fejét a mögötte álló szekrény éles sarkába. Teste mozdulatlanul hevert a padlón.

– Úristen! – kiáltotta Gábor, – Mit tettem?

Kérdések, feladatok

1. Olvassátok el a történetet és foglaljátok össze, hogy mi történt?

2. Milyen erkölcsi vétségeket, bűnöket követett el Gábor?

3. Mire irányult Gábor szándéka, amikor bemászott az ablakon?

4. Mire irányult Gábor szándéka, amikor fellökte az éjjeliőrt?

5. Mi lett a következménye?

6. Felel-e valaki a szándékon túlmenő következményekért?

7. Változtatna-e az Gábor megítélésén, ha valami nemes cél érdekében lopott volna, pl. az éhező anyjának ennivalót?

8. Mi lehetett az oka annak, hogy idáig jutott?

— balszerencse

— tudatlanság

— elvakultság

— véletlen

— egyéb

9. Miben érzitek hibásnak Gábort?

Mi a szándék? Mi a következmény?

Cél

A gyakorlat célja a szándék és következmény fogalmának tudatosítása, gyakorlatias értelmezése. Nagyon fontos cél, hogy a diákok minél több személyes élményt, tapasztalatot hozzanak be az órára, hogy a fogalmak minél személyesebb módon tudatosodjanak.

A gyakorlat ajánlott menete

I. Olvassuk el – kisebb csoportokban vagy az egész csoport számára hangosan – a diákkönyvben található Mi a szándék? Mi a következmény? címet viselő szöveget, majd pedig a diákok válaszoljanak a szöveg után található kérdésekre.

Mi a szándék? Mi a következmény?

Egy jó tanuló diák rendszeresen súg a padtársának, segít neki puskát készíteni, időnként megírja helyette a házi feladatot, így a padtárs sokkal jobb jegyet kap, mint amit valójában érdemelne. Ennek eredményeképpen az érettségi vizsgán a padtárs két tárgyból megbukik.

Egy tanár megtudja, hogy az általa tanított osztályból az egyik fiút rendszeresen verik otthon. Segíteni szeretne a fiún, ezért felhívja a szülőket és megpróbálja lebeszélni őket a testi fenyítésről. Másnap a fiú megkéri a tanárt, hogy ne avatkozzon be a családi életükbe, ugyanis a tanárral folytatott beszélgetés után az apja nagyon megverte a fiút, hogy miért árulkodott az iskolában.

Egy öreg, egyedülálló, szegény nénin segíteni szeretne az Önkormányzat. A néni ugyanis nagy nyomorban él egy romos kis házikóban: rozzant kályhájával nem tudja igazán befűteni a házat, kevés kis nyugdíjából nem mindig tud élelmet venni, így sokszor éhezik. Rábeszélik, hogy költözzön be egy nyugdíjasházba, ahol biztonságban, kényelemben élhet. A néni sokáig tiltakozik – megszokta már a nyomorúságos körülményeket, és fél, hogy majd nem tudja megszokni a nyugdíjasházat –, de aztán elfogadja az új helyet. Át is költöztetik a nyugdíjasházba, de nem sokáig lakik ott, mert hamarosan megbetegszik, és rövid betegeskedés után meg is hal.

Egy gyermekét egyedül nevelő anya sok-sok eredménytelen megbeszélés után megelégelte, hogy egyetemista lánya nagyon rosszul tanul és nem veszi komolyan az egyetemet, ezért úgy döntött, hogy nem támogatja tovább anyagilag, és megszakította vele a kapcsolatot – boldoguljon úgy, ahogy tud. A lány először nagyon kétségbeesett, majd fokozatosan föladta henyélő életmódját: sokkal jobban tanult, hogy ösztöndíjat kapjon.

Kérdések, feladatok

1. Olvassátok el a történeteket és

— minden történetben különítsétek el a szándékokat és a következményeket;

— csoportosítsátok a különböző szándékok és következmények viszonyát – pl. jó volt a szándék, de rossz lett a következmény, rossz volt a szándék, jó lett a következmény stb.

2. Gyűjtsetek példákat a saját tapasztalataitokból arra, amikor

— jó volt a szándék és jó lett a következmény is,

— jó volt a szándék, de rossz lett a következmény,

— jó volt a szándék, de semleges (se jó, se rossz) lett a következmény,

— rossz volt a szándék és rossz lett a következmény is,

— rossz volt a szándék, de furcsa módon jó lett a következmény,

— rossz volt a szándék, de semleges (se jó, se rossz) lett a következmény.

II. Amennyiben a diákok számtalan személyes élményt vetnek fel a feladatokkal kapcsolatban, akkor az őket érintő problémákról, dilemmákról érdemes önálló közös beszélgetést is folytatni. Ez azért is lényeges lehet, mert a diákok is – akárcsak a felnőttek – számtalan föloldatlan etikai konfliktust hordoznak magukban. – Mit kellett volna akkor tennem? Ma már tudom, de akkor buta voltam. stb. –, amelyeket időnként szívesen megosztanának kortársaikkal vagy éppen egy tanárral.

Mi a szándék (cél)? Mi az eszköz? Mi a következmény?

Cél

Az alapvető cél az, hogy a korábban megtanult fogalmak és erkölcsi szemlélet körét tovább bővítsük, tovább árnyaljuk. Itt elsősorban a cél (szándék) és eszköz viszonyát vizsgáljuk különböző gyakorlatias példákon keresztül.

A gyakorlat ajánlott menete

I. Kisebb csoportokban olvassák el a diákok a diákkönyvben található szövegeket és különítsék el az adott történetekben a szándékokat (célokat), az alkalmazott eszközöket és a következményeket a korábbi gyakorlathoz hasonlóan (pl. jó célok, rossz eszközök, jó következmények).

Egy tanár elengedi egy diák büntetését, amikor az nem írja meg a házi feladatát, mert tudja, hogy a diáknak személyes problémái vannak, és sajnálatot érez iránta.

Egy tanár segít egy ismeretlen diáknak az írásbeli felvételi vizsgán, mert azt látja, hogy a gyerek nagyon kétségbe van esve.

Egy anya hatalmas veszekedéssel „leparancsolja” tizenöt éves lányáról a miniszoknyát, mert attól fél, hogy a téli hidegben könnyen fölfázhat.

Egy ellenőr jószívűségből elengedi mindenkinek a büntetését.

Egy apa rendszeresen támogatja pénzzel harminckét éves fiát, akinek nincs kedve elmenni dolgozni.

Egy tanár a rosszabb jegyet adja félévkor a két jegy között álló diáknak, mert úgy gondolja, hogy akkor a diák majd jobban fog tanulni.

A bevásárlóközpont pénztárosa megsajnál egy öreg nénit, és kevesebbet számláz neki.

Egy diák, mert irigyli társának jó eredményeit, szándékosan rosszat súg a társának.

Valaki felajánlja az egyik veséjét a testvérének, aki szervátültetésre szorul.

Egy apa büntetésből fölpofozza tizenegy éves gyermekét, mert a fiú nem akarja megérteni, hogy nem mászhat föl egy veszélyes sziklafalra.

Egy diák odaadja a padszomszédjának az uzsonnáját, mert tudja, hogy az illető szülei nagyon szegények, és ezért ő soha nem hoz ennivalót.

A tanár az órán fecsegő diákot kiküldi az óráról.

A tanár az órán rendetlenkedő diáknak szaktárgyi elégtelent ad.

Kérdések, feladatok

1. Értelmezzétek a következő mondást: A cél szentesíti az eszközt!

2. Olvassátok el a történeteket, és vizsgáljátok meg őket a szándék, az alkalmazott eszköz, illetve a következmény szempontjából!

3. Értelmezzétek a következő mondást: A pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

4. Hogyan függ össze a jó szándék és az erkölcs?

— Hozzatok példát arra, amikor a jó szándék erkölcsös magatartáshoz vezet!

— Hozzatok példát arra is, amikor a jó szándékból baj (rossz következmény) származik!

II. Ezután beszéljük meg a történeteket („a történetek tanulságait”), majd pedig dolgozzuk föl a szövegek után található kérdéseket.

III. A történetek alkalmasak arra is, hogy a jó szándék, a jóságos magatartás témájáról is lehessen beszélgetni az órán. A téma – serdülőkről lévén szó – különösen izgalmas beszélgetéseket eredményezhet, mivel a kamaszok kiemelten érzékenyek arra, hogy a felnőttek (szülők, tanárok stb.) féltésből, gondoskodásból, jó szándéktól vezérelve sokféle eszközzel igyekeznek korlátozni őket. Az ilyen jellegű beszélgetések esetén célszerű minél több személyes – otthoni, illetve iskolai – példát összegyűjteni.

Ettől függetlenül, önmagában is érdekes téma lehet a jó szándék és az erkölcsös magatartás fogalmi, illetve tapasztalati összehasonlítása.

Kirándulások

– Az egyéni és a közösségi érdek –

Kicsit önző?

Cél

Az egyén és közösség (erkölcsi) viszonyát tárgyaló rész fogalmi megalapozása. A történet szándékoltan sarkított, mivel így (remélhetően) könnyebben ki lehet lépni a hagyományos beidegződésekből. Eddigi tapasztalataink azt mutatták, hogy a diákokat többnyire meglepte, hogy így is föl lehet fogni az egyén közösséggel szembeni felelősségét. Ebből kiindulva beszélgetés indulhat arról, hogy erkölcsi értelemben hol húzódnak az egyén határai, illetve hogy milyen típusú közösségekhez tartozunk tudatosan, illetve tudatunkon kívül is.

A gyakorlat ajánlott menete

I. Mielőtt a Kicsit önző címet viselő történetet elolvastatjuk a diákokkal, írjuk fel a táblára a következő szöveget: Az igazi önzés az, mikor ...

1. Kérjünk önként jelentkezőket, hogy fejezzék be a mondatot!

2. Ezután adjunk 5-10 percet, hogy a tanulók párokban megpróbálják minél több különböző módon befejezni a mondatot, és olyanokat írjanak, amikről mindketten úgy gondolják, hogy valóban önzés. Ha már van 7-8 válaszuk, kérjük meg őket, hogy írják le, mi az önzés az egyes példákban, és próbálják meg definiálni az önzés fogalmát!

3. Kérjük meg a párokat, hogy olvassák fel válaszaikat, és kérdezzük meg az osztályt, hogy egyetértenek-e abban, hogy ezek valódi példák az önzésre, illetve támasszák is alá ezt érvekkel!

4. Lehetséges irányok:

— ha azt tesszük, amit akarunk, ahelyett, amit mások mondanak nekünk,

— ha magad számára teszel meg valamit, mikor valaki más számára kellene tenned valamit,

— ha a saját érdekeidet tartod szem előtt, mikor a másokéit kellene,

— ha nem vagy tekintettel másokra.

II. Olvassuk el a Kicsit önző? c. párbeszédet, amely a diákkönyvben található, és válaszoljunk közösen a szöveg végén található kérdésekre!

Kicsit önző?

Anna: Nem gondolod, hogy önző dolog, hogy teljesen egyedül indulsz barlangászni?

Marci: Önző? Miért lenne a barlangászás önző dolog?

Anna: És mi van, ha valami történik veled – kificamítod a bokád, eltörik a lábad?

Marci: Mi az önzés abban, ha megsérülök?

Anna: Ha akkor történik baj, amíg a barlangban vagy, senki sem fogja tudni pontosan, hol is lehetsz. Rengeteg embernek temérdek problémát fog jelenteni, hogy megtaláljanak téged, miközben a saját életüket is kockára teszik.

Marci: Nagykorú vagyok. Évek óta egyedül túrázom. Még soha nem sérültem meg. De ha mégis megtörténne, kész vagyok számolni a következményekkel – egyedül. Nem akarom, hogy bárki is kötelességének érezze, hogy engem megmentsen.

Anna: De az emberek akkor is keresni fognak, még ha nem is akarod.

Marci: Nem kell nekik. Senki sem kényszeríti őket. De ha nagyon akarod, akkor majd hagyok egy írást mielőtt elindulok, amin az áll, hogy ne jöjjenek keresésemre, ha nem kerülnék elő.

Anna: Feltéve, hogy valaki megtalálja az írást. De ha meg is találják, te komolyan azt hiszed, hogy elhiszik és a sorsodra hagynak? Honnan tudhatnák, hogy az írás tőled származik? Vagy hogy nem gondoltad meg magad azóta? Épeszű ember nem hagyhat valakit meghalni a barlangban, írás ide vagy oda!

Marci: Ha hagyok egy írást, és mégis a keresésemre indulnak, akkor az nem az én hibám.

Anna: De igen. Nézd az ő szemszögükből!

Marci: És mi van az én szemszögemmel? Be vagyok zárva? Nem mehetek sehová egyedül?

Kérdések, feladatok

1. Mi a véleményetek erről a tantörténetről?

2. Ti is önzőnek tartjátok Marcit? Indokoljátok meg véleményeteket!

— Milyen szükségletei voltak?

— Mennyiben számolt a következményekkel?

3. Ki a hibás, ha valaki megsérül, miközben Marcit próbálja megmenteni? Indokoljátok meg véleményeteket!

4. Két véleményt ismertetünk Marci tervéről. Melyikkel értetek inkább egyet?

— Az ő élete, azt csinál vele, amit akar, feltéve, hogy másnak nem okoz kárt.

— Csak magára gondol, nincs tekintettel a családjára, a barátaira.

5. Mit tehet Marci, ha elfogadja Anna érveit?

6. Véleményetek szerint ha nem mondaná el a túra tervét senkinek, az megoldást jelentene a problémára?

7. Milyen erkölcsi és milyen jogi problémák rejlenek ebben a történetben?

8. Önzés-e, ha otthon akarsz maradni, amikor minden barátod valami programot akar?

9. Mennyiben függ a körülményektől az, hogy valamit önzésnek minősítünk? Gyűjtsetek példát arra, amikor a körülmények alapvetően befolyásolják azt, hogy valakit önzőnek tekintünk!

III. Ezután hasonló módon vizsgáljunk meg további eseteket az önzés fogalmának további árnyalása érdekében. Hasonlítsuk össze Marci példáját a következő esetekkel! Miben hasonlítanak, miben térnek el az adott esetek. Ezeket a témákat írásbeli házi feladatként is föl lehet adni.

1. Piroska tizenhárom éves kora óta folyamatosan dohányzik az iskolán kívül.

2. A nyolcadikos Dávid rendszeresen dohányzik az iskolában a fiúvécében.

3. Norbertnek egyre több kábítószerre van szüksége, bár az életét kockáztatja.

4. Éva nem tud leszokni a dohányozásról, bár tudja, hogy terhes, és fennáll a veszély, hogy várva várt gyermekük károsodni fog.

5. A negyvenéves József szakmailag és anyagilag is nagyon előnyös külföldi munkaajánlatot talál az egyik hirdetési újságban. A felesége és a gyerekei azt szeretnék, ha itthon maradna.

6. Zsuzsának három gyermeke van. Férje nagyon sokat dolgozik a család megélhetéséért. Váratlanul megbetegszik Zsuzsa édesanyja. Bár az orvos azt javasolja, hogy a mamát helyezzék el valamilyen szanatóriumban vagy otthonban, Zsuzsa úgy dönt, hogy édesanyját odaköltözteti hozzájuk, és majd ő fogja ápolni. Az egyre növekvő terhektől, azonban hamarosan Zsuzsa is megbetegszik, így a férjének és a három gyereknek már két embert kell ápolnia.

Dönteni kell!

Cél

A korábbi, inkább fogalmi jellegű alapozás után itt már valóságosabb körülmények között vizsgáljuk meg azokat a konfliktusokat, amelyek az egyén és a közösség között keletkezhetnek. Itt már nemcsak az egyes emberek közösséggel szembeni önzése jelenik meg, hanem a közösség tagjainak az önzése is az egyénnel szemben – ráadásul különböző felelősségi szinteken.

Ebben az értelemben a következő kérdések vetődnek fel:

1. Mennyiben lehet előre kiszámítani döntéseink erkölcsi következményeit?

2. Hogyan lehet összeegyeztetni egy közösségen belüli érdekviszonyokat és az erkölcsi kötelezettségeket?

A gyakorlat ajánlott menete

I. Olvassuk el a Mit vigyünk? című szöveget a diákkönyvből, és beszéljük meg a szöveg után található kérdéseket akár kiscsoportos formában, akár közösen.

II. Beszéljük meg, illetve játsszuk el a történet különböző variációit. Ebben az esetben érdemes szerepcseréket is alkalmazni – pl. aki korábban a tanárt játszotta, az a következő játékban legyen az egyik szakköri tag stb. Néhány ajánlott variáció:

1. Képzeljétek magatokat a tanár helyébe. A diákok rábeszéltek, hogy otthon hagyd Somát. Írd le, hogy mit fogsz neki mondani, és magyarázd meg neki, hogy mindenki számára ez a legjobb.

2. Képzeljétek magatokat a többi gyerek helyébe. A tanár rábeszélt titeket, hogy vigyétek magatokkal Somát.

3. Képzeljétek magatokat Soma helyébe, aki otthon beszámol arról, hogy nem vitték el a terepgyakorlatra.

Kit vigyünk?

A biológia szakkör erdélyi terepgyakorlatra készült. Hosszú és fárasztó gyalogtúrát terveztek a Fogarasi Havasokba. A biológiatanár és az egyik diákszervező között komoly vita robban ki Soma miatt, aki szeretett volna velük menni. A probléma abból adódott, hogy Soma egy kicsit túlsúlyos és az elmúlt évi terepgyakorlaton sok kényelmetlenséget okozott a szakkör tagjainak: bár nagyon igyekezett, hamar elfáradt, sokat kellett várni rá, s a többiek is csak lassabb tempóban mehettek, mint ahogy tervezték.

Tanár: Soma nagyon számít arra, hogy velünk jön. Ő is a szakkör tagja. Eddig minden terepgyakorlaton ott volt.

Diák: Nem emlékszik tanár úr, mennyi baj volt vele tavaly.

Tanár: Majd csak megleszünk valahogy. majd jobban odafigyelek rá.

Diák: Nekem nincs semmi bajom Somával. nagyon jópofa srác, az osztályban is mindenkivel jól kijön. De egy ilyen gyalogtúra az más! Tönkre fogja tenni az egész kirándulást! Minden kanyarnál le fog ülni, a veszélyesebb helyeken majd nekünk kell majd vinni... Szerintem most ne jöjjön velünk! Csak azt nem tudom, hogyan mondjuk meg neki?

Tanár: Én is félek egy kicsit, hogy mi lesz vele odafönn a hágón, de nem tilthatom el a terepgyakorlattól csupán azért, mert lassabb mint a többiek. Nem lenne tisztességes!

Diák: Szerintem ez meg velünk szemben nem tisztességes. Hiába mondja a Tanár úr, hogy majd jobban odafigyel rá, azért mégiscsak mi isszuk meg a levét az ő lassúságának.

Kérdések, feladatok

1. Vajon mi történhet, ha Somát elviszik a szakköri terepgyakorlatra?

2. Mi történik akkor, ha nélküle utaznak el?

3. Milyen érdekek sérülnek, ha Soma velük megy, és ha itthon marad?

4. Lehet-e Somát önzőnek nevezni, azért mert el akar menni a kirándulásra?

5. Lehet-e a többieket önzőnek nevezni, mert Somát itthon akarják hagyni?

6. Milyen kötelezettségei vannak a közösség tagjainak egymás iránt ebben a helyzetben?

— Somának

— a tanárnak

— a többi gyereknek

7. Szerinted hogyan fogják megoldani a problémát? Mi az előnye és mi a hátránya az adott megoldásoknak?

— mérlegelik a következményeket (hogyan?)

— az erkölcsi kötelezettségeket tartják szem előtt

— személyes érdekeket tartják szem előtt (kié fog érvényesülni?)

— szavaznak ( tisztességes-e ebben az esetben a szavazás)

— egyéb

8. Szerinted mi lenne ennek a helyzetnek a legjobb megoldása? Magyarázd meg, miért gondolod így.

A mi csoportunk

Cél

Ennek a foglalkozásnak az a célja, hogy a tanulók elgondolkodhassanak azon, mikpr és miért lehet erkölcsileg helyes a szűkebb közösség igényeit mások, a tágabb közösség igényei elé helyezni, és mikor helytelen. Felvetjük a kérdést, hogy vajon a barátok, a család vagy más szűkebb közösség iránti elkötelezettség önzésnek tekinthető-e. Megvilágítjuk az összefüggést a tény- és az erkölcsi kérdések közt a gyakorlati erkölcsi dilemmákban.

A gyakorlat ajánlott menete

I. Olvassuk el együtt a Mi csoportunk című történetet a diákkönyvből, majd válaszoljanak a diákok a szöveg után található kérdésekre.

A mi csoportunk

Az osztály úgy döntött, hogy ebben az évben a tavalyinál nyugodtabb osztálykirándulást fogunk szervezni. Tavaly ugyanis nagyon sok probléma adódott abból, hogy az egész Nyugat-Dunántúlt be akartuk járni négy nap alatt, így nagyon fárasztó lett a program, ráadásul sokan nem tartották be a találkozási időpontokat, ezért minden program csúszott. Idén kinéztünk magunknak a Zempléni-hegység közepén egy erdei panziót és úgy gondoltuk, hogy túrázni fogunk, meg egyszerűen csak együtt leszünk. Az utazás ugyan eléggé fárasztó volt, de megérte: a szállásunk gyönyörű környezetben volt. Ráadásul megkaptuk az egyetlen négyágyas szobát, így aztán együtt lehetett az osztály négy zenésze – Zoli, Jocó, Árpi meg én. Meg is ígértük, hogy cserébe az utolsó este tartunk is egy kisebb alkalmi koncertet.

Kezdtük otthon érezni magunkat ebben a kellemes környezetben, ám ekkor jött az ebéd. Bár nagyon jól főztek, de roppant kicsik voltak az adagok és mi éhesek maradtunk. Kértünk repetát, de azt mondták, hogy itt ekkorák az adagok, nem tudnak többet adni. Ráadásul büfé sem működött. Sajnos a vacsora sem volt bőséges, így estére már elfogytak az otthonról hozott tartalékok. A következő napra sem nagyon javult a helyzet. Megígérték ugyan, hogy nagyobb adagokat kapunk, meg, hogy kinyitják a büfét, de igazából nem változott a helyzet, a kaja nem lett sokkal több, a büfé néhány csokiját pedig pillanatok alatt felfaltuk.

Estére már nagyon éhesek voltunk, s Árpi maradék ropiját rágcsáltuk búsan a társalgóban. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy a hátizsákom oldalzsebébe van még egy nagy tábla Milka csoki, amiről időközben teljesen elfelejtkeztem. Olyan éhes voltam, hogy először az jutott eszembe, hogy fölmegyek a szobánkba és egyszerűen megeszem az egész tábla csokoládét. Aztán a többiekre néztem és már mondtam is nekik a jó hírt. Mire leértem a szobából, már gondosan helyet is csináltak a lakomához, s szertartásosan bontogatni kezdtük a csokipapírt. Ekkor egésbetódult a társalgóba a fél osztály, ami leginkább éhes farkascsordához hasonlított.

– Meg vagyunk mentve! – kiabálta hangosan Dugó, akivel sohasem voltam igazából jóba.

– Ilyen helyzetben mindenkinek jár egy falat – kiabáltak többen is.

Kérdések, feladatok

1. Véleményetek szerint önzés lenne-e a fiú részéről ha

— az egész csokit magának tartaná meg

— az egészet csak a barátainak adná

2. Véleményetek szerint hogyan változna meg a történet ha

— mindenki a barátja lenne az osztályból

— Dugó nem látta volna meg, hogy a fiúnak van csokija?

3. Önzés-e az, ha a saját családod vagy baráti köröd érdekei a legfontosabbak számodra mint a tágabb közösség érdekei?

II. Kérjük meg a tanulókat, hogy 5-10 perc alatt próbáljanak minél több kérdést összeírni, ami a történet mesélőjének fejében felmerülhetett, míg azon gondolkozik, mit tegyen az adott szituációban.

1. mit mondjon Dugónak?

2. megossza-e a csokit a többiekkel?

3. mennyi csoki jutna egy személynek, ha megosztja mindenkivel?

4. kinek van a legnagyobb szüksége a csokira?

5. helyezze-e előtérbe a barátait?

6. mit mondanak majd a barátai, ha mindenkinek ad a csokiból?

7. mit mond Dugó, ha történetünk hőse nem ad nekik a csokiból?

8. mit fog a többi osztálytárs gondolni? stb.

III. A csoportok ezután húzzák alá az értékítéleteket, s külön az erkölcsi kérdéséket. Emlékeztessük a tanulókat arra, hogy azok a ténykérdések, amelyekre egyértelmű választ lehet adni, még akkor is, ha az nehéz lehet. A csoportok felolvassák a kérdéseiket. Írjuk fel az erkölcsi kérdéseket a táblára. Emeljük ki a legalapvetőbb problémákat.

1. Vannak azonos tárgyú kérdések?

2. Hasonlítsuk össze a két kérdést: Adjon-e csokit a többieknek? Megtartsa-e az egészet a barátai részére? Azonos a két kérdés vagy különböző?

3. Kérjük meg a diákokat, hogy szavazzák meg, melyik a legfontosabb kérdés, és azt vitassuk meg.

Írásbeli feladat

1. Ha úgy gondolod, hogy a fiúnak az a dolga, hogy a saját barátainak adja a csokit, írd le, hogy hogyan kellene ezt megmagyaráznia Dugónak.

1. Ha úgy gondolod, hogy a fiúnak az a dolga, hogy megossza a csokit az egész osztállyal, írd le, hogy hogyan kellene ezt megmagyaráznia a barátainak.

Becsaptunk-e valakit?

Cél

Ez a gyakorlat már „elkalauzol” bennünket a mai magyar viszonyok „erkölcsi mocsarába”, a korrupció világába. A korábbi modellhelyzetekhez képest itt könnyebben belecsúszhatunk kényes helyzetekbe, hiszen a témák valóban az utcán hevernek. Tehát különösen fontos, hogy a tanár viszonylag pontosan meghúzza a feldolgozás mélységeinek határait.

A gyakorlat alapvető célja az, hogy az egyén és a „láthatatlan közösség”, ebben az esetben egy vállalat, vagy éppen az állam és az egyének viszonyáról beszélgessünk. Tudatosítanunk kell, hogy a látszat ellenére a kölcsönösségi elv itt is jelen van: többek között éppen amiatt piszkosak, kényelmetlenek stb. a járművek, mert óriási mértékben rongálják őket, mert sokan bliccelnek, mert korrupció van stb.

1. Ennek a történetnek különösen fontos üzenete van a mai(?) Magyarországon, ahol még nem alakult, nem alakulhatott ki valóságos polgári öntudat.

— Mivel megbízhatok az általam választott politikai vezetőkben, és tudom, hogy az adóimat mire használják föl, ezért büszke vagyok, hogy az én adómból utat, vasutat építenek.

— Mindig fizetni fogok a jegyemért, de ezért el is várom a magas szintű szolgáltatásokat stb.

2. Ezzel szemben ebben a térségben ez a hallgatólagos társadalmi szerződés nem működik, sőt, éppen az ellenkezője létezik (Hankiss Elemér kifejezetten „negatív társadalmi szerződést” emleget): Én nem akkor járok igazán jól, ha betartom a szabályokat, hanem éppen akkor, ha megszegem őket, illetve, ha becsapok másokat. Az utóbbi időben az erkölcsi normák össztársadalmi rendszere és a közvélemény erkölcsi szerepe nagymértékben elbizonytalanodott.

— Mivel a „felsőbb” szinteken is természetes a korrupció, ezért az „alsóbb szinteken” is megengedhető, bocsánatos bűn a korrupció.

— Ha ellenőrizhetetlen az államnak befizetett adó sorsa, akkor az adó eltitkolása sem tűnik akkora véteknek a közvélemény szemében.

— Ha a nagyobb gazdasági visszaélések szereplői megúszhatják a büntetéseket, akkor a kisebb „halaknál” is engedékenyebbnek kellene lenni.

A gyakorlat ajánlott menete

I. Olvassuk el a diákkönyvben található történetet – Becsaptunk-e valakit? – és válaszoljunk a szöveg után található kérdésekre!

Becsaptunk-e valakit?

A múltkor a barátaimmal vonattal utaztunk hazafele. Mivel a másodosztályon már nem volt hely – állni is alig lehetett –, úgy gondoltuk, hogy átmegyünk az első osztályra, és a kalauznál majd kifizetjük a különbözetet. Így is történt. Riadtan vártuk a kalauzt, mivel nem tudtuk, hogy mennyi lesz a különbözet, esetleg a büntetés. Jött is a kalauz, és mi elkezdtük magyarázni neki a történteket. Ő rövid számolás után közölte is az összeget. Már kezdtük is előhalászni pénztárcáinkat, amikor az egyik barátom megszólalt:

– Az sok.

Ekkor fura, számomra alig érthető párbeszéd kezdődött a kalauz és a barátom között, amelynek a végén a következő megegyezés született közöttük: a kalauz most nem kezeli a jegyünket, megvárja, hogy a következő nagyobb állomáson felszáll-e a kalauzok ellenőre, vagy sem. Ha lesz ellenőr, akkor jön, szabályosan kezeli a jegyünket, és ki kell fizetnünk a teljes felárat is. Ha azonban nem lesz ellenőr, akkor a végállomás előtt jön vissza hozzánk, nem kezeli a jegyünket szabályosan, de a fizetendő felár felét fizessük ki neki pótjegy nélkül a saját zsebére.

– Így aztán mindenki jól jár – mondta a barátom –, nekünk csak a fele pénzt kell kifizetnünk, s a kalauz gyerekei pedig ma több meglepetést kapnak. Az út hátralévő részében azon vitatkoztunk, hogy valóban igaz-e, hogy mindenki jól járt.

Kérdések, feladatok

1. Olvassátok el a szöveget, és mondjátok el a történetről a véleményeteket!

2. Rendezzetek vitát, dramatikus beszélgetést, amelyben értelmezitek a történetet

— a baráti társaság oldaláról,

— a kalauz oldaláról,

— a többi utas oldaláról,

— a MÁV vezetői oldaláról.

3. Milyen erkölcsi és milyen jogi kérdések merültek fel a történetben?

4. Mit jelent ilyen helyzetben becsületesnek lenni? Vajon baleknek tekinthető-e az, aki egy ilyen helyzetben nem fogadja el a kalauz ajánlatát? Hogyan lehet kilépni az ilyen jellegű helyzetekből?

5. Véleményetek szerint mennyiben jog, illetve mennyiben kötelesség a felelősség vállalása?

II. Amennyiben tárgyalhatónak látszik, akkor érdemes beszélgetést kezdeményezni a célnál már megfogalmazott témáról.

1. Célszerű átismételni a társadalmi szerződés, a kölcsönösségre épülő gondolkodásmód sajátosságait – valóságos – többnyire a diákok által hozott példákon keresztül.

2. A kérdés az, hogy mi történik akkor, ha valaki megszegi ezeket a közmegegyezéseket?

3. A következő kérdés már arról szól, hogy mi történik akkor, ha az emberek, illetve az intézmények jelentős mértékben megszegik az íratlan és írott törvényeket. Mit jelent ebben az esetben a negatív társadalmi szerződés?

4. Érdemes kultúrtörténetileg is bemutatni a jelenséget, nevezetesen azt az egyre ismerősebb szokást, amely a törzsi világot idézi: a csoporton belül (család, baráti kör stb.) érvényesek az erkölcsi szabályok, az idegenekre azonban már nem vonatkoznak. Itt vissza lehet utalni az előző témára.

III. Az elméleti vizsgálódások után célszerű ismét visszatérni a gyakorlathoz, minél inkább a diákok gyakorlatához. A következő témákat ajánljuk:

1. a bliccelés – az ellenőrökhöz való viszony

2. a súgás – ki kit csap be?

3. a rongálás

4. a rosszul elvégzett munka („én nem javítom meg rendesen a vízcsapodat, te a szerelő utáni rohangálás fáradalmai és egyéb dacreakciók miatt rosszul tanítod a gyerekemet stb.).

[A tanári kézikönyvben itt részletek következnek Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák című könyvéből.]

A felelősség kérdése

A személyes felelősség

Cél

A gyakorlat célja a felelősség fogalmának bevezetése. A különböző modelltörténetek a felelősség fogalmának definiálását, a felelősség határainak értelmezését segítik elő. Később a felelősség kérdésével bővebben is fogunk foglalkozni egy önálló fejezet keretében.

A gyakorlat ajánlott menete

I. Az óra elején próbáljuk meg definiáltatni a diákokkal a felelősség fogalmát.

1. Írjanak (mondjanak) példákat a felelősségteljes helyzetekre, illetve a felelősségvállalásra!

2. Mondjanak mondatokat ezzel a kifejezéssel, illetve használjanak szinonimákat, körülírásokat!

3. Definiálják a felelősség fogalmát, és készüljön közös definíció is!

4. Érdemes különböző szótárakban is utánanézetni a fogalomnak.

II. Kisebb csoportokban olvassák el a diákok a diákkönyvben található történeteket – amelyek A személyes felelősség címet viselik –, és válaszoljunk közösen a szöveg után feltett kérdésekre!

A személyes felelősség

1. Az egyik nagybátyádtól húsvétra kaptál egy hófehér kisnyuszit ajándékba. Nagyon megörültél neki, sokat játszottál vele a szünetben. Aztán megkezdődött az iskola. A kisnyuszi egyre kényelmetlenebbé vált számodra, mert szüleid állandóan nyaggatnak, hogy törődjél többet vele. Végül azt tanácsolják, hogy ha nincs rá időd, akkor ajándékozd el, vagy add be egy állatmenhelyre.

2. Kölcsönkéred egy barátodtól az új teniszütőjét egy játékra. A meccs után észreveszed, hogy két húr elszakadt.

3. Megkaptad a régen várt biciklit, amelynek megvétele családod számára komoly anyagi nehézséget jelentett. Kezdetben nagyon óvatosan közlekedtél vele, de ahogy egyre megszokottabbá vált, egyre kevésbé vigyáztál rá. Aztán egy napon komolyabb baj is történt. Csak egy pillanatra ugrottál föl a barátodhoz, s elfelejtetted lezárni a ház előtt a biciklit. Mire leértetek a ház elé, a bicikli már nem volt sehol. Ráadásul a következő héten nagy biciklitúrát szervezett az osztály.

4. Rendszeresen bekapcsolva hagyod otthon a rádiót, égve felejted a villanyt. A szüleid számtalanszor kértek már, hogy figyelj jobban, de te valahogy nem tudsz erre odafigyelni.

5. Az unokatestvéred megkér, hogy vigyázz a három díjnyertes törpepapagájára, amíg egy hétre elutazik. Elmagyarázza, mennyi élelmet adj nekik, de azt nem mondja meg, hogy az itatót töltsd mindig tele. A hatodik napon az egyik madár elpusztul – a szomjúságtól.

6. A barátod kölcsönkéri a biciklidet, hogy vásárolni menjen, de te elfelejted megmondani neki, hogy baj van a fékkel. Útban visszafele egy lejtőn jön le és elveszíti az uralmat a kerékpár felett. Bumm! Elesik és csúnyán felsérti a karját és a lábát, és elszakítja az új dzsekijét.

7. Édesapád megengedi, hogy kölcsönvedd az iskolába a legjobb tollát. A toll drága volt, és ajándékba adták évekkel ezelőtt. Kölcsönadod valakinek az osztályban, aki elveszíti.

8. Már többször rád szóltak, hogy nem zárod el rendesen az iskolában a vízcsapot, mert nagyon rohansz.

9. Észreveszed, hogy az egyik osztálytársad rendszeresen nem hoz tízórait. Egy barátodtól megtudod, hogy nagyon szegények. Valószínűleg azért vonul mindig félre, ha ti a büfébe indultok, vagy ha tízóraiztok.

10. Azt olvasod az újságban, hogy kedvenc tornacipőmárkádat egy távoli ázsiai országban gyártják. Ezekben a gyárakban rabokkal és főleg gyerekekkel dolgoztatnak, mert így olcsóbban tudják előállítani a terméket.

Kérdések, feladatok

1. Mindenki tegyen fel annyi erkölcsi kérdést a történetekkel kapcsolatban, amennyit csak tud. A legfontosabbakat beszéljétek meg!

2. Véleményetek szerint kinek milyen felelőssége van az adott esetben?

3. Milyen következménnyel jártak ezek az esetek? Mit kellene, mit lehet tenni, hogy a felmerült problémák megszűnjenek?

4. Erkölcsi értelemben felelősségre vonhatóak-e a történetek szereplői?

5. Jogi értelemben felelősségre vonhatóak-e a történetek szereplői?

6. Írjátok le, hogy mit kellene tennetek, és hogy a valóságban mit tennétek, ha veletek történnének ezek az esetek!

7. Válasszatok ki egy helyzetet, és beszéljétek meg, mit érezhetnek az itt szereplő emberek. Azután válasszatok magatoknak szerepet, és játsszátok el a szituációt. Tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy meggyőzzétek a másikat az igazatokról, és próbáljatok meg olyan megoldást keresni, amit mindkét fél igazságosnak tart!

III. A történetek kapcsán érdemes fölvetni azt a kérdést is, hogy hol és meddig húzódnak a személyes felelősség határai:

1. önmagam,

2. személyes tárgyaim, állataim, növényeim,

3. családom, barátaim, közeli hozzátartozóim,

4. az általam közvetlenül ismert emberek,

5. iskolám, falum, városom,

6. a Magyarországon történő dolgok,

7. az Európában történő dolgok,

8. globális problémák.

A felelősség elhárítása

Cél

A felelősség elhárításának gyakori módja, hogy viselkedésünk védelmére valamiféle ésszerű magyarázatot, azaz kifogást keresünk. A gyakorlat célja az, hogy megtanítsa a diákokat feltárni azokat a helyzeteket, amelyekben az ilyen magyarázatok létrejönnek. Bemutatja néhány gyakori módját annak, ahogyan megbocsáthatóvá próbálunk tenni erkölcsileg elítélendő viselkedést, azzal, hogy másra hárítjuk a felelősséget, és arra bátorítja a diákokat, hogy mondják el véleményüket az efféle kifogások pszichológiai indítékáról. A történet eredetileg a bolti lopásról szól, ez azonban átvezet a bűnözés más formáiról (például betörésről, fizikai erőszakról stb.) való vitába.

A gyakorlat ajánlott menete

I. Olvassuk el a diákkönyvben lévő párbeszédet – Az iskolában Péter és Márta vitatkozik –, és adjunk a diákoknak 5-10 percet, hogy összeírják, mivel indokolja Márta, hogy nincs semmi rossz abban, ha ellop egy olcsó CD-t, illetve mivel indokolja Péter, hogy ezt nem szabad. Kérjük meg a csoportokat, hogy rangsorolják mindkét esetben az érveket és indokokat: legjobb indok – legrosszabb indok stb.

Az iskolában Péter és Márta vitatkozik.

Péter: Te is tudod, hogy helytelen. Miért nem ismered el?

Márta: Hagyd már abba. Csak egy olcsó CD. Nem valami drága dolog vagy ilyesmi. Még csak észre sem fogja venni senki, hogy eltűnt.

Péter: Dehogyisnem. Mindennel el kell számolniuk.

Márta: Hát ha így van, akkor sem fogják tudni, hogy hová lett, igaz?

Péter: Lehet, hogy nem, de akkor is valakinek majd ki kell fizetnie.

Márta: Na és? Ezek a boltosok mind milliomosok. Egy olcsó CD meg sem kottyan nekik.

Péter: Mi lenne, ha mindig mindenki elcsórna valamit, valahányszor bemegy egy üzletbe?

Márta: Ne beszélj már hülyeségeket! Senki sem csinálja ezt, igaz? Különben is, félig-meddig a bolt tehet róla, minek raknak szanaszét mindent a polcokon ilyen csábítóan, hogy csak érte kelljen nyúlni, hát nem? Mintha direkt azt akarnák, hogy mindent ellopjanak.

Péter: Jó, jó, de mi van az üzletben dolgozó eladókkal? Nem ők döntik el, hogy a bolt hogy nézzen ki. Ugyanakkor tuti, hogy őket rúgnák ki, ha túl sok minden eltűnne.

Márta: Elvégre az a dolguk, hogy megakadályozzák. Ezért fizetik őket.

Péter: Meglátod, egyszer elkapnak.

Márta: Ugyan már. Én vigyázok. Sohasem kapnak el.

Péter: De mi van, ha mégis?

Márta: Az sem sokat számít. Nem sokat tehetnek az emberrel, csak mert elcsent egy-két olcsó vacakot egy boltból. Mindenki tudja, hogy az ilyesmi nem nagy ügy: vele jár azzal, hogy az ember felnő meg ilyesmi.

Péter: Hát nekem elég nagy ügynek tűnik.

Márta: Mert túl gyáva vagy ahhoz, hogy megpróbáld. Mindig is az voltál.

Péter: Ide figyelj, mikor fogod végre abbahagyni, hogy mentségeket keress a magad számára? Ez egyszerűen helytelen, és ezt te is nagyon jól tudod. Miért nem akarod elismerni?

Kérdések, feladatok

1. Olvassátok el a párbeszédet, és foglaljátok össze röviden Péter és Márta álláspontját a bolti lopással kapcsolatban!

2. Mi a véleményetek a kétféle álláspontról?

3. Miért hiszi Márta, hogy nem csinált semmi rosszat?

4. Milyen erkölcsi és jogi kérdések merülnek fel a párbeszéddel kapcsolatban?

5. Milyen módon próbálja elhárítani Márta a lopásból eredő felelősséget? Hány különböző indokot találhatunk?

II. A csoportok felolvassák a listáikat. Jegyzeteljünk a táblára, és ellenőrizzük, hogy minden benne van-e, és hogy lehet-e az indokokat csoportosítani. Ezután vitassuk meg a csoportok véleményét Márta és Péter indokainak minőségéről.

Lehetséges kérdések

1. Melyik volt szerintetek a legrosszabb indok? Miért?

2. Melyik volt szerintetek a legjobb indok? Miért?

3. Volt olyan, hogy „legjobb” indok?

4. Egyetértetek Péterrel, hogy Márta csak mentségeket próbál keresni magának? Miért? / Miért nem?

5. Mi az a „mentség”?

— Kitalálni egy okot, amiről tudod, hogy nem a valódi ok?

— Nem vállalni a felelősséget?

6. Ha csak mentségeket keres, mit gondolsz, mi a valódi oka, és miért nem akarja Péternek megmondani, hogy mi az?

— Egyszerűen csak kell neki a CD,

— mohóság,

— irigység,

— nem tud ellenállni a kísértésnek,

— gyenge akarat,

— hencegés,

— bosszút áll a társadalmon / a hatóságokon,

— élvezi az izgalmat,

— szégyelli az igazságot, bűntudata van.

III. A korábban megbeszélt érveket és indokokat helyettesítsétek be más jellegű normaszegés esetére is, és vizsgáljátok meg, hogy változnak-e a felelősségelhárítási módok és indokok!

1. hazugság

2. cserbenhagyás

3. pénzügyi csalás

4. verekedés

5. ígérgetés

IV. A diákok gyűjtsenek minél több olyan esetet, amellyel kapcsolatban elhangozhatott, hogy az áldozatok szinte „maguk akarták”, hogy bűncselekményt kövessenek el ellenük.

1. Írjuk fel mindegyik ötletet a táblára, és nézzük meg, lehet-e csoportosítani őket, mint például: „lopások”, „fizikai erőszak”, „szexuális erőszak” stb.

2. Szerinted az áldozatok valóban felelősek bizonyos mértékig ezekért a bűncselekményekért? Miért? / Miért nem?

3. Mit jelent az, hogy „kihívod a sorsot magad ellen”?

4. Mit jelent az, hogy „alkalom szüli a tolvajt”?

5. Gyűjtsenek a diákok olyan helyzeteket, amikor az áldozat valóban felelőssé tehető azért, mert ellene (bűn)cselekményt követtek el. Pl.:

— könnyen hozzáférhető tárgyak a boltokban,

— nyitva hagyott autó,

— otthon nyitva hagyott ablakok,

— bámulni valakit a kocsmában,

— „kihívó” öltözködés.