Akik nyomot hagytak a 20. századon...

Neumann Jánostól az Internetig

Nemrégiben egy szemléletes táblázatot láttam, amely a 20. század közel száz, jelentősebb technikai találmányának rajzokkal illusztrált kronológiáját tartalmazta: a gemkapocstól a mosogatógépen át az Internet-navigátorig. Ma már megállapíthatatlan, hogy honnan, kitől ered az a sokat idézett mondás, hogy századunk legjellemzőbb technikai alkotása a számítógép. Az elektronikus számítógép a 40-es évek közepétől indult el hódító útjára, majd több „állomáson” át néhány évtized alatt átalakította a munka, a termelés, az oktatás, a kultúra, a gazdaság és a politika világát, és megteremtette a kommunikáció és az információs bázisok egész világra kiterjedő hálózatát.

„Akik nyomot hagytak a 20. századon” – ezzel a találó címmel bocsátotta ki a Napvilág Kiadó azt a könyvsorozatot, amelynek nemrég megjelent 4. kötete éppen a számítógép okozta hatásokat kutatja, Neumann Jánostól az Internetig címmel. A kötetben négy neves szaktekintély tanulmányát olvashatjuk, ezáltal négy különböző ablakon át pillanthatunk be abba az óriási építménybe, amelyre egy bő év múlva – véglegesen és megmásíthatatlanul – a 20. század felirat kerül, és amelyben a számítógép előkelő helyet foglal el.

Vámos Tibor Informatika és világtársadalom című tanulmánya Neumann Jánostól Bill Gatesig pásztázza az információs társadalom kialakulásának folyamatát, bár nem kívánja mindenáron nevesíteni a 20. századot. Hiszen az emberi társadalom szerveződését a kezdetektől fogva alapvetően meghatározó két tényező, a munka és az információ napjainkra összefonódott. A munkavégző számítógépek és az információt közvetítő hálózatok azonos elektronikai eszközrendszer alapján működnek, és olyan történelmi folyamat eredményei, amelyben alkotók neveinek tízezreit vagy százezreit lehetne felsorolni. Ha mégis neveket emelnénk ki, akkor ezek nem lennének összemérhetőek. A 40-es évek számítástechnikai eredményeit zseniális logikai tisztasággal átlátó és a fejlesztési folyamatot előre lendítő Neumann János a század fenoménja volt, míg hozzá képest Bill Gates csak epifenomén, a „futó játszmák pillanatnyi gólkirálya”.

A tanulmányban az információs társadalom kialakulásának folyamatáról és újdonságairól olvashatunk remek példákat. Változnak az emberi viszonyok, az állam szerkezete, a társadalmi szervezetek, a hagyományos kultúra értékei, és átalakul az oktatás is. Az új technika „nem zárja tantermekbe és rendezi padsorokba” a diákokat, hiszen a világháló lehetőséget ad az egyéni tanulásra, neves előadók gazdag demonstrációs anyaggal illusztrált „tanóráinak” meghallgatására. Az oktatáspolitika kiemelt feladata kell hogy legyen egy olyan alapműveltség biztosítása, amely megtanítja kérdezni, válaszolni, választani a tanulókat az információs óceánon. A szerző az információs társadalom értékrendjének átalakulását rendkívül pozitívan ítéli meg, és bízik az új technika humánus, értékőrző, toleráns és racionális felhasználásában.

Ha Neumann Jánost a számítógép atyjának nevezzük, akkor a princetoni kutatócsoport tudósai közül Vannevar Busht a számítógép nagyatyja elnevezés illethetné meg – vallja a kötet következő tanulmányában (A világtársadalom, mint információközösség) Z. Karvalics László. Alapjában véve Bush a legelső megfogalmazója az Internet működési alapmegoldásának tekinthető hypertext-elvnek. De ugyanebben a kutatócsoportban ott dolgozik még a német származású Norbert Wiener is, akit ugyanolyan hely illet meg az információs társadalom „ezredvégi panteonjában”, mint Neumann Jánost. Wienert a szerző az információ társadalomelméletének „plebejus teoretikusaként” jellemzi, és tanulmányában munkásságát, életművét követi nyomon. Wiener matematikus volt, aki – mint megannyi híres matematikus elődje és kortársa – a számítástechnika-elektronika ösvényére lépve messze túljutott a matematika határain, s eljutott a társadalomelméletek területére. Ezáltal nemcsak a kibernetika tudományának megteremtője, hanem a számítástudomány és információelmélet egyik megalapozója is lett.

Wiener nagy érdeme, hogy a kibernetika fogalmi világa felől közeledve megteremtette a későbbi vizsgálatok kiinduló elméleti kereteit. A kibernetika alapelveiből következik, hogy az emberi közösség, az emberek tartós vagy időszakos csoportjai is ugyanazon működési módokkal, illetve modellekkel írhatók le, mint bármely kibernetikai rendszer: az élő szervezettől az automatizált termelésirányításig. Hogyan lehet mérni az egyén, illetve a közösség által elérhető információk mennyiségét? Mit jelent a csoportinformáció? Lehet-e az információt tárolni anélkül, hogy lényegesen veszítsen értékéből? Mitől függ a közösségek mint rendszerek összetartó erejének mértéke és ez hogyan változik a közösség méretének növekedésekor? Mi történik akkor, ha a valódi információs tartalmak helyett kizárólag profit-szempontokra épülő „információpótlékok” kerülnek az információs véráramba? Ilyen izgalmas és elgondolkodtató kérdéseket feszeget a tanulmány, amely Wienert idézve a közoktatás csődjét is előre vetíti.

A technikai fejlődés folyamata egyesek szerint a katedrálisok építéséhez hasonlítható, hiszen az alapok lerakását az évszázadok során mindig mások által, sokszor más stílusban hozzáadott kövek folytatják. Minden új építész az elődök munkájára épít, így végül is ki építette a katedrálist? Ugyanez a folyamat a számítógép születése során is nyomon követhető: a mai legkorszerűbb gépek számos kutató ötletét, munkájának eredményét hordozzák. Ha mégis egyetlenegy nevet kellene kiemelnünk, akkor látnoki ereje és elképzeléseinek beigazolódása miatt az alig ismert Licklidert, az MIT professzorát illetné e kitüntetés. J. C. R. Licklider, a katedrálisépítő címmel Komenczi Bertalan tanulmányában nemcsak emléket állít ennek a „realista álmodozónak”, hanem rendkívül gördülékeny, élvezetes stílusban és „történelmi” példákkal illusztrálva gondolkodásra készteti az olvasót: egyetlen egérkattintás hatása mögött milyen hatalmas ötlettár és kutatói-fejlesztői tevékenység húzódik!

Licklider, aki korai kibernetikai és pszichoakusztikai kutatásai során rendszeresen monoton adatkezelő tevékenységek végzésére kényszerült, már az ötvenes években, a számítógép-óriások idején felvázolta egy olyan számítógép elvét, amely az emberhez a lehető legjobban idomul: interaktív, multimédiarendszerű, egyszerű kezelésű. Terveit és álomnak tűnő, szűnni nem akaró ötleteit mindig tettek is követték, így az általa vezetett kutatóiroda munkatársai sorra fejlesztették ki a hardver- és szoftverújdonságokat: a grafikus képernyőt, az egeret, az osztott képernyős videokonferenciát, a fájlközi szerkesztést majd a legelső hypertextalapú rendszert. Már 1963-ban javasolja a számítógépek hálózatba kapcsolását, hogy a kutatócsoportok együttműködése még sikeresebb legyen. Az első kísérleti hálózat 1969-ben kezd üzemelni, elindítva azt az evolúciós folyamatot, amelynek mai eredménye az Internet. Harminc évvel ezelőtt már megsejti az oktatási hatásokat is: „...ha a hálózat eszméje az oktatásban azoknak a reményteli elvárásoknak megfelelően alakul, amelyet sokan táplálnak, ... akkor az új technológia áldásai az emberiség számára minden várakozást felül fognak múlni...” – írja egyik tanulmányában.

Valóban, az Internet segítségével napjaink diákjai vagy kutatói akár a washingtoni Kongresszusi Könyvtár, akár a Francia Nemzeti Könyvtár adatbázisaihoz is hozzáférhetnek. Az Internet eltünteti a határokat, de ezzel átalakítja a nemzetközi kapcsolatokat is. Az információs korszak kormányainak új fenyegetésekkel kell szembenézniük, az államokat ugyanis az a veszély fenyegeti, hogy az információs technológiák segítségével lerombolják, destabilizálják, illetve hatástalanítják infrastruktúrájukat. Az információs hadviselés címmel a kötet záró tanulmányában Nagy Péter a nemzetközi kapcsolatok új dimenzióját elemzi. Azt vizsgálja, hogy az új technika milyen hatással van az államok biztonságára és nemzetközi viszonyaira. Hiszen a cyber-térben nincsenek határok, manapság például az USA katonai jellegű információinak 95%-a nyilvános számítógép-hálózatokon keresztül áramlik.

A nemzetbiztonság történelmi változásait szemléletes táblázat foglalja össze, amely az agrár-, az ipari és az információs társadalmak gazdaságának, erőviszonyainak, vezetésének, hadviselésének és technológiájának jellemzőit állítja párhuzamba. A nemzetközi szakirodalomban kialakulóban van az infoháborúnak, tudásháborúnak vagy cyberháborúnak nevezett elmélet. A hagyományos nemzetvédelmi és nemzetbiztonsági stratégiák elavulnak, az államoknak be kell építeniük biztonságpolitikájukba az információs hadviselés és biztonság stratégiáit is. A Neumann János által kidolgozott, majd számos tudós által továbbfejlesztett játékelmélet kitüntetett szerepet játszik a stratégiai információs hadviselés elemzésében, a versenyhelyzetek kimenetelének meghatározásában.

Atomkorszak, műanyagkorszak, űrkorszak, számítógépkorszak, információs korszak... Eddig ilyen jelzőket viselt századunk, amelyen Neumann János több szempontból is nyomot hagyott. Nemcsak számítástechnikai munkásságával, hanem főképp közgazdasági vonatkozású játékelméletével és a matematikai gondolkodást megújító operátorelméletével. A Gutenberg-galaxis mellé a 20. század sok fényes tudóscsillaga által alkotott „Neumann-galaxis” társult...

Neumann Jánostól az Internetig. Akik nyomot hagytak a 20. századon 4. A Politikatörténeti Alapítvány előadás-sorozata. Vámos Tibor, Z. Karvalics László, Komenczi Bertalan és Nagy Péter írásai. Budapest, 1999, Napvilág Kiadó.

Kőrösné Mikis Márta