Deák Ferenc

Magyarságismeret Kárpátalján

A Kárpátalján élő szerző viszonylag jelentős mintára kiterjedő vizsgálatában azt kutatta: mit tudnak az ott élő tizenévesek a magyarság múltjáról, a magyar népről, mennyire ismerik saját kisebbségi kultúrájukat. Az is érdekelte a pedagóguskutatót, hogy az idegen nyelvi és kulturális közegben élő fiatalok számára mennyire fontos a magyarsághoz tartozás, s ennek átélését mennyire segítik a családok, a közösségi rítusok. A kapott kép nem túl vigasztaló, mivel a megkérdezettek magyarságra vonatkozó ismeretében sajnos sok a fehér folt.

Egy régi bölcselet szerint meg kell ismerni önmagunkat, hogy megtudjuk sorsunkat. Bizonyára igaz ez a megállapítás egy népre, nemzetre vonatkoztatva is.

A magyarságnak magyarok által való ismerete magában foglalja e nép eredetének, harcának, történelmének ismeretét a kezdettől napjainkig, továbbá szokásainak, hagyományainak, gondolatjárásának, kultúrájának ismeretét. Ezen keresztül tesszük magunkévá népünk szellemét, jellemét, erkölcsi arculatát, ethoszát. Mindezt munkáján, magatartásán keresztül, kapcsolatrendszerében ismerjük meg. Abból, hogy milyenek a vezetőik, hőseik, példaképeik, milyeneknek rajzoljuk meg őket, miket és kiket fogad el eszményképeinek.

Feladatunk, hogy a múlt hibáiból vonjuk le a tanulságokat, eredményeinkből, hősies helytállásainkból erőt merítsünk az előttünk álló feladatok megoldásához, vereségeinkből és kudarcainkból bölcsességünk révén sikereket, eredményt kovácsoljunk magunknak.

Mindez vonatkozik a kárpátaljai magyarságra is.

Így érlelődött bennünk az a gondolat, hogy felméréseket készítsünk magyarságismeretből Kárpátalja magyar tannyelvű iskoláiban. A vizsgálatot Kárpátalja 14 magyar tannyelvű tanintézetében végeztük: 11 középiskolában, egy gimnáziumban, egy líceumban és egy tanárképző főiskolán, ahol az 1. és 2. évfolyamos hallgatókat kapcsoltuk be a munkába.

A diákok megkérdezésével az volt a célunk, hogy reális értékelést kapjunk a kárpátaljai magyar diákok ismereteiről, szellemi állapotáról, mentalitásáról, hogy a pedagógusok tudatosíthassák önmagukban és neveltjeikben hibáinkat, elgondolkozzanak azon, miként járulhat hozzá az iskola és a szűkebb közösség a kisebbségben élő magyarságot érintő problémák megoldásához. Egyfelől a tanulóknál azt kívántuk elérni, hogy érezzék tetteik súlyát, felmérjék következményeit, felelősséget érezzenek egymásért. Kollégáinkat arra akartuk ráébreszteni, milyen értékekre irányítsák a diákok figyelmét, milyen követésre méltó eszményképet kínáljanak fel nekik. A felmérésekben 580 diák vett részt: 233 fiú (40%) és 347 lány (60%).

Kérdéseink hét csoportot alkottak.

Az elsőbe a következő kérdések tartoztak:

– Milyen nemzetiségűnek vallod magad?

– Milyen nemzetiségűek szüleid (édesapád, édesanyád)?

– Otthon milyen nyelven beszéltek?

– Anyanyelved?

A négy kérdésre tiszta „magyar” választ adott 503 tanuló (87%) – magyar nemzetiségűnek vallja magát, mindkét szülője magyar, otthon magyar nyelven beszélnek, és anyanyelve is magyar. 77 (13%) „vegyes” válasz volt. Ebből még magyar nemzetiségűnek vallotta magát 60 tanuló, két családban mindkét szülő magyar nemzetiségű, 52-ben magyar nyelven beszélnek, és 65 tanuló számítja magát magyar anyanyelvűnek. Tehát a családok 95,7%-ában csak magyarul beszélnek, 3,6%-ában beszélnek magyarul is, és csak 4 családban (0,7%) nem beszélnek magyarul.

A kérdések második csoportjában öt kérdés szerepelt.

– Mi Magyarország fővárosa?

Budapestet nevezte meg a kérdezettek 95,5%-a, Budát 1%, Pestet 2%, nem válaszolt 0,2%. Volt tanuló, aki Buga Pestet nevezett meg, ami azért nem kerülte el a figyelmünket, mert a magyar „d” betű helyett orosz „d” betűt írt, azaz „g”-t.

– Nevezd meg Magyarország három folyóját!

Három folyót nevezett meg 81,9%, kettőt 17%, egyet 0,5%, egyet sem 0,3%. Legtöbben a Dunát (99,7%), a Tiszát (98,2%), a Köröst (16%) nevezték meg.

– Mennyi Magyarország lakosainak a száma?

Az általunk elfogadhatónak vélt válaszok közül 10 milliót említett 61%, 10,5 milliót 6%, 11 milliót 4,8%, 12 milliót 3,8%, 10-12 milliót 3,4%, 12,5 milliót 1,9%, 9 milliót 1,2%.

– Nevezz meg öt nagy magyar várost!

Ötöt nevezett meg 83,4%, négyet 7,8%, hármat 5,9%, kettőt 1,2%, egyet 1,2%. Egyetlen egy várost sem említett meg 0,5%.

Bizonyára alaposan megnehezítette volna tanulóink dolgát, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy nevezze meg Magyarország öt legnagyobb városát. A városok neve közé falvak neve is bekerült. De nem tudtunk mit kezdeni az olyan válaszokkal, mint: Csepel, Szabolcs, Ferencváros.

– Milyen országokkal határos Magyarország?

Öt határos országot nevezett meg (helyesen) 39%, négyet 32%, hármat 19%, kettőt 6,4%, egyet 2%, egyet sem 1,6%. Elfogadtuk, ha Szlovákia helyett Csehszlovákiát nevezték meg, vagy ha úgy fogalmaztak: Jugoszlávia, avagy így: Jugoszlávia utódállamai. A határos országok közül a következőket nevezték meg: Ukrajna 92%, Románia 87%, Ausztria 77%, Szlovákia 72%, Jugoszlávia 45% stb.

A harmadik kérdéscsoport hét kérdést tartalmazott.

– Mit tudsz a magyarok eredetéről?

Elfogadhatónak tartottuk azokat a válaszokat, amelyek a következők körül forogtak. A finnugor származás elmélete. A finnugor nyelveket beszélő népek egy őshazában éltek. A néppé válás színtere Nyugat-Szibéria, a Tobol és az Irtisz folyó közötti sztyeppe. Az 5. században az Uráltól nyugatra költöztek, a Volga, a Káma és a Belaja folyók medencéjébe – ez a Magna Hungaria. A 8. században a magyarság a Don vidékére költözött (Levédia). Körülbelül 830-ban a Dnyepertől az Al-Dunáig terjedt a szállásterülete (Etelköz). 895-ben Árpád fejedelem vezetésével átkeltek a Vereckei-hágón és benyomultak az Alföldre.

A kérdésre a tanulók 18%-a nem válaszolt.

– Ki volt Magyarország államalapító királya?

Nem válaszolt a kérdésre a tanulók 4,8%-a.

István királyt említette a tanulók 72,4%-a, Árpád fejedelmet 15%, Gézát 3,4%, IV. Bélát (második honalapító király) 2,1%.

– Kit tartasz Magyarország három legnagyobb királyának? (Értékelve tetteit az ország megvédéséért, felvirágoztatásáért.)

Három királyt nevezett meg 58,8%, kettőt 30,3%, egyet 6,6%, egyet sem 4,3%. Mátyást 87,2%, Szent Istvánt 86,2%, Bélát 37,1%, I. (Nagy) Lajost 7,4% stb.

– Mit mond neked március 15-e?

A kérdésre nem válaszolt a tanulók 7,6%-a. A magyar szabadságharc és forradalom kezdetét nevezte meg 81,7%, magyar nemzeti ünnepként említi 3,4%, vértanúkkal kapcsolatos fejtegetés 3,1%, Petőfivel kapcsolatos gondolatok 2,1%. Említést tettek a márciusi ifjakról, a Pilvax kávéházról, a felszabadító harcról a Monarchia ellen stb.

– Mit mond neked augusztus 20-a?

Nem válaszolt a tanulók 27,8%-a. A válaszokból idézünk csökkenő sorrendben: Szent István király napja 48,4%, Szent István és az államalapítás napja 16,4%, állami ünnep 2,9% stb.

– Mit mond neked október 23-a?

Nem válaszolt 31%. Az 1956-os forradalom kitörésének napja 50%, az 1956-os megemlékezés napja; megpróbálták megdönteni a kommunizmust Magyarországon; fegyveres felkelés a szovjet hatalom, a szocializmus ellen; ellenforradalom; véres október.

A tanulók megfogalmazásaiból idézünk:

A „forradalom, melyet az orosz csapatok véresen levertek”, „Minden idők legtisztább forradalma”, A „felháborodás a sztálinizmus és a kommunizmus ellen”.

– Mit fednek a következő szavak:

honfoglalás?

Nem válaszolt a tanulók 11%-a.

A magyarok letelepedése 895–896-ban a Kárpát-medencében 86,6%, 1,2% pedig részletes magyarázattal szolgál a letelepedésről. Írtak a kettős honfoglalásról, az őshaza elfoglalásáról stb.

Mohács?

A kérdésre nem válaszolt 11,7%. Többé-kevésbé részletezte a mohácsi katasztrófa eseményeit 85,3%.

Eger?

Nem válaszolt 15,9%. A tanulók 74,9%-a említést tett arról, hogy az egri vár kapitánya, Dobó István mintegy 2000 emberrel szállt szembe az ostromló török sereggel. Ők részletezték az 1552. szeptember 9-ével kezdődött és több mint egy hónapig tartott ostrom eseményeit.

Néhány rövidke gondolat a válaszokból: „A magyarok törökök elleni harcának legdicsőségesebb állomása.” „A hazaszeretet és a bátorság szimbóluma.” „Az első végvár, amely ellenállt a törökök támadásának.” „Az utolsó végvár, amely megtartotta magát a törökökkel szemben.”

II. Rákóczi Ferenc?

Nem válaszolt a kérdésre 23,1%.

Fejedelem, az egész nemzet vezére 21,2%. A szabadságharc és parasztfelkelés hadvezére 8,4%. Fejedelem, a kurucok szabadságharcának vezére, a felkelés vezetője 14,3%. A magyar szabadságharc vezéregyénisége 26,9%.

Kossuth Lajos?

Nem válaszolt 22,1%. Az 1848-as szabadságharc vezéregyéniségét látja benne 43,3%, a forradalmi mozgalom és szabadságharc hadvezérét 17,2%, a Batthyány-kormány pénzügyminiszterét 3,1%, ugyanennyi miniszterelnököt, valamint kormányzó-elnököt, kormányfőt. Említik még mint a reformkori magyar nép hírnökét, országgyűlési képviselőt, a hon védelmezőjét stb.

Trianon?

Nem válaszolt 13,4%. Magyarországra erőszakolt békeszerződés a tanulói válaszok 85,7%-ában.

A válaszokból idézünk: „Magyarország feldarabolása, szétvágása, megcsonkítása.” „Határrevízió.” „Az átkos békeszerződés.” „Az első világháború győztes hatalmai feldarabolják Magyarországot.”

A felmérés negyedik kérdéscsoportjában négy feladat szerepelt.

– Nevezz meg három magyar tudóst!

Három tudóst nevezett meg 38,6%, kettőt 16,9%, egyet 17,2%, egyet sem 17,2%. Többségük nemcsak a tudóst említi meg, hanem azt is, hogy milyen tudományágban tevékenykedett, kutatott és ért el kimagasló eredményeket. Egyesek tudósként kezelnek írót, költőt, politikust, űrhajóst stb. Nem marasztaljuk el őket.

A következő tudósokat nevezték meg: Teller Ede 29,3%, Irinyi János 22,6%, Szent-Györgyi Albert 19%, Eötvös József 14,3%, Neumann János 10,3%, Czeizel Endre 8,8%, Bolyai János 8,6% stb. Összesen 52 tudós nevét említették.

– Nevezz meg három magyar festőművészt!

Hármat nevezett meg 32,9%, kettőt 22,8%, egyet 27,4%, egyet sem 16,9%. A legtöbben említették meg: Munkácsy Mihályt 76,2%, Csontváry Kosztka Tivadart 29,1%, Szinyei Merse Pált 27,6% stb. Összesen 42 festőművészt említettek.

– Nevezz meg három magyar zeneszerzőt!

Hármat említett meg 75,2%, kettőt 15,7%, egyet 4%, egyet sem 5,2%. („Szégyen, de nem tudok megnevezni egyet sem. Nem tanultuk.”)

A legtöbben említették: Bartók Bélát 74,8%, Liszt Ferencet 72,2%, Kodály Zoltánt 69%, Erkel Ferencet 37,2%. Összesen 25 zeneszerző nevét említették.

– Nevezz meg három magyar szobrászt!

Hármat nevezett meg 21,9%, kettőt 4,3%, egyet 7,8%, egyet sem 66%. A megemlítettek között van: Izsó Miklós 10%, Ferenczi István 8,1%, Horváth Anna 6,2%, Szerváciusz Tibor 6%, Stróbl Alajos 5,9% stb. Összesen 35 szobrászt említettek meg.

Az ötödik kérdéscsoport kilenc kérdést tartalmazott.

– Hol élnek még magyarok nagyobb számban?

A válaszok, megemlítésük csökkenő sorrendjében: Románia 59,3%, Szlovákia 44,7%, Erdély 29,1%, Jugoszlávia 14%, Ausztria 13,4%, USA 8,4%, Kanada 8,3% stb. Összesen 26 ország és régió nevét említették meg.

– Hány magyar él Kárpátalján?

Nem válaszolt a kérdésre a tanulók 21,9%-a. Ha Kárpátalja magyar lakosságának számát elfogadjuk 150-200 ezernek, akkor – ahogy ez a válaszokból kitűnik – ezt a számot mindössze 51% találta el, 28%-uknak alaposan megoszlik a véleménye: 9,7 millió és 5-6 ezer között mozog. A szóródás óriási.

– Hol élnek Kárpátalján magyarok nagyobb tömbben?

Beregszász 77,4%, Ungvár 29,7%, Munkács 28,6%, Nagyszőlős 23,8%, Magyarországgal határos területeken 8,3%. A többiek falvakat és városokat, illetve vidékeket sorolnak fel.

– Milyen nemzetiségek élnek még Kárpátalján?

Összesen 25 nemzetet és nemzetiséget említettek meg.

– Mit érzel szülőhazádnak?

Tudnunk kell, hogy a megkérdezett tanulók mindegyike a Szovjetunió kötelékébe tartozó Ukrajnában született.

Nem válaszolt 6,7%. Így válaszoltak: Kárpátalját 37,1%, Magyarországot 19,8%, Ukrajnát 17,2%, Ukrajnát és Kárpátalját 3,4%, Ukrajnát és Magyarországot 1,7%, Magyarországot és Kárpátalját 0,9%, Ungvárt 0,9%, Beregszászt 0,7%, Munkácsot 0,3%, Kárpátalját és Beregszászt 0,3%, Ukrajnát és Beregszászt 0,3%, Kárpátalját és Magyarországot 0,2% (más sorrend!), Budapestet 0,2%, semmit 0,2%.

A válaszokból idézünk néhányat:

„Azt a helyet, ahol születtem. Azt a vidéket, ahol élek. A földet, ahol nevelkedtem. Azt a helyet, ahol most élek családommal, berátaimmal. Kárpátalját, de Magyarország kötelékében. Biztos nem Ukrajnát. Kárpátalját, ha önálló lenne, így egy országot sem. Sajnos Ukrajnát, mivel nincs rá esélyem, hogy Magyarországon éljek. Mivel e terület, amelyen most élek, a magyar nép által elfoglalt terület, és mivel én magyarnak vallom magam, szülőhazámnak Magyarországot érzem.”

– Szeretnél-e Magyarországon élni, ha igen – miért, ha nem – miért nem?

Külön elemeztük a lányok és külön a fiúk véleményét.

A lányok 6,4%-a nem válaszolt a kérdésre. Szeretne Magyarországon élni 54,2%-a, nem szeretne 26,8%-a, nem tudta eldönteni (igen is meg nem is) 10,7%-a.

A fiúk közül nem válaszolt a kérdésre 6,9%, szeretne Magyarországon élni 52,4%, nem szeretne 33,5%, nem tudta eldönteni 7,3%.

Akik szeretnének Magyarországon élni, a következőkkel érvelnek: jobb megélhetési lehetőség, jobbak a kulturális és művelődési feltételek, az önmegvalósítási szükséglet, magyarságérzet, a „gyökerek”, kommunikációs lehetőségek, az anyanyelv szeretete és féltése, a magyarok erényeiért, a bennük lévő értékekért.

Hogy miért nem szeretnének Magyarországon élni?

Szülőföldjükhöz való ragaszkodás, annak szeretete. Itt akarják megvalósítani önmagukat. Félnek az ottani megaláztatástól, emberi méltóságuk megsértésétől, a magyar mentalitástól (lenézés, kivetettség stb.).

– Miben látod a magyarság erényeit és hibáit?

A magyarság erényeiről így vallanak. A válaszokból ömlesztve közlünk.

„Erényét tetteiben, hátrányát magatartásában látom. Munkaszeretők, tehetségesek, kitartóak, munkabírók. Jó felfogású, talpraesett emberek. Értelmesek, rendezett életűek, iparkodóak. Finnyásak, de összetartóak. Nagyon sok tudóst, művészt és más kiemelkedő egyéniséget adott a világnak. Egyik fő erénye hazaszeretete, büszkesége hazájára. Becsületesség, munkakészség. Modernek, szorgalmasak. Istenszeretők, büszkék. Világhírű a magyar konyha. Mindig küzdött és nem hagyta magát. Magyarnak tudott maradni az idegenek között. Kedvesek, vendégszeretők, illemtudóak. Bármilyen csapás is érte a történelem folyamán, mindig képesek voltak talpra állni. Erős nemzet, nagy a nemzeti öntudata. Megtartották nyelvüket, kultúrájukat, vallásukat. Kitartás, összetartás, büszkeség, optimizmus. Ápolja hagyományait. Nincs áramkimaradás. Kegyesség.”

A magyarság hibáiról így vallanak:

„Túlságosan is pesszimista nép. Túl forrófejűek, meggondolatlanok. Mindig másnak akarnak látszani, mint amilyenek, és egymással állandóan vitáznak, veszekednek, nem tartanak össze. Robbanékonyak, agresszívek, büszkék. Erőszakos, makacs, nyakas. Két magyar három pártot alapít. Szeszélyesek, lehetnének emberségesebbek is. Túl büszkék, lenézőek, nyaliznak Nyugatnak. Beképzelt, elkényeztetett nép; minket leruszkiznak, pedig mi nagyobb magyarok vagyunk, mint ők. Mindig rossz oldalra álltak a történelem folyamán. Mindig a vesztes mellé állt. Állandóan az erősebb ország és hatalom felé húz. Kihívó viselkedésűek. Az alkoholizmusban és a dorbézolásban az első helyen vannak a világon. Nem szeretik a más nemzetiségeket. Pökhendiek. Kedves, de sokat panaszkodó nép. Képmutató, fölényes, álszent, csak a maga javát keresi. Nem tud önálló lenni, mindig tartoznia kell valakihez. Az ország nyugati része elnémetesedik. Ellentmondásosak, életük tele van ellentmondásokkal. Európától várják a jólétet. Eladják az országot. Hogy engedték elvenni Kárpátalját Magyarországtól. A kihalás veszélye fenyegeti. Mindig sírnak, hogy nincs pénzük; minden kis bajukkal szaladnak az orvoshoz. Sok a munkanélküli és a hajléktalan.”

– Szereted-e „A magyar nép története” tantárgyat? Miért?

Megemlítjük, hogy A magyar nép története tantárgykénti oktatását Kárpátalja magyar tannyelvű iskoláiban 1988 szeptemberétől engedélyezték. Ezzel mintha megindult volna a nemzetiségek kisebbségi jogainak helyreállítása. A még korábban megindult folyamat – történelmi múltunk, nyelvünk és irodalmunk megismerése – folytatódni látszott.

Az új tantárgy oktatására tanáraink nem voltak kellően felkészülve, hiszen nem rendelkeztek tankönyvekkel, térképekkel, atlaszokkal, szemléltetőeszközökkel. Ezt a hiányt kezdetben úgy pótoltuk, hogy ismeretségünk révén Magyarországról szereztünk be tankönyveket, segédirodalmat stb. Igaz, ez nagyon kevés volt.

Az Ungvári Állami Egyetem diákjai is mindössze három előadásban ismerkedhettek meg a magyar nép történetének egyes fejezeteivel. 1992–1994 között került sor A magyar nép története tankönyv három kötetének kiadására.

Az Ukrán Oktatási Minisztérium „A nemzetiségi kisebbségi oktatás fejlesztésének koncepcionális alapjai” című tervezete a magyar nép történetének oktatását áthelyezte a kötelező tárgyak sorából a választható (fakultatív) tantárgyak sorába. Erre pedig nincs megfelelő keret, nincs gazdasági fedezet. Ennek következtében ennek a tantárgynak az oktatása a magyar tannyelvű iskolákban gyakorlatilag be is fejeződött. Ez a helyzet tükröződik a tanulók válaszaiból is. Mindebből kiérezhető, hogy régiónk magyarságának még a megmaradásáért is alaposan meg kell küzdenie.

A válaszok a következőképpen oszlottak meg.

Szereti A magyar nép története tantárgyat a tanulók 83,8%-a. Nem szereti 13,1%-a, néha 1%, nem válaszolt 2,1%.

Hogy miért szeretik ezt a tantárgyat?

„Kötelessége egy magyarnak tudni saját népének történelmét. Mert eseménydús, érdekes. Megismerkedem népem kultúrájával. Jó megtudni valamit arról a nemzetról, amelynek én is tagja vagyok. Érdekel, hogy mégis honnan jöttünk mi magyarok. Megismerhettem őseink kalandos életét. Érdekel, hogy egy ilyen kis ország mennyi mindenen ment keresztül. Érdekel nemzetem múltja. Mert édesanyám tanítja – érdekes. Sajnos, már nem tanuljuk.”

Azoknak a válaszaiból idézünk, akik nem szeretik e tantárgyat:

„Nem, mert magát a történelmet nem szeretem. Én a világtörténelmet szeretem. Semmilyen humán tantárgyat nem kedvelek. Nehéz. Túl bonyolult. Unalmas. Nincs ilyen tantárgy már. Semmilyen tantárgyat nem kedvelek. Nem, mivel nem értettem meg a tantárgyat. Mert nem tetszik a tanár, aki tanítja. Szinte utáltam, kivált a tanítóját.”

– Jártál-e már Magyarországon?

Igennel válaszolt 97,9%, nemmel 1%, nem válaszolt 1%.

A válaszokból idézünk. „Igen, és egyre többször szeretnék még menni. Egyszer, kiskoromban, de ma már nem is emlékszem rá. De mindig hazavágyok egy idő után. Igen – seftelni. Maffiában hordtuk a rezet. Mivel elég jó tanuló vagyok, az iskolában megígérték háromszor is, hogy elvisznek Székesfehérvárra, de ebből nem lett semmi. Pedig nagyon szeretném látni Budapestet.”

A hatodik kérdéscsoportban öt kérdést tettünk fel.

– Milyen kárpátaljai lapokat (újság, folyóirat) ismersz?

Összesen 36 sajtóterméket neveztek meg. A legismertebbek: Kárpáti Igaz Szó 92,6%, Beregi Hírlap 55,5%, Irka 17,4%, Bóbita 13,4%, Ungvidéki Hírek 12,8%, Bereg Info 10,7%, Szivárvány 8,2% stb.

A megnevezett sajtótermékek közül nem mindegyik magyar nyelven jelenik meg.

– Nevezz meg három kárpátaljai magyar írót!

Tanulóink 50 kárpátaljai magyar tollforgató nevét említették meg, bár néhány közülük nem író, nem is költő, csak viszonylag rendszeresen publikál.

Három írót nevezett meg 47,8%, kettőt 14,3%, egyet 17,2%, egyet sem 20,7%. A legtöbbek által megnevezettek közül említünk meg néhányat: Füzesi Magda 34,5%, Vári Fábián László 23,3%, Balla László 14,7%, Kecskés Béla 13,6%, Dupka György 13,3%.

– Nevezd meg három kárpátaljai író művét!

Összesen 95 művet neveztek meg: a kötet címét, a vers címét stb. A mű megnevezésekor a szerző nevét csak néhányan tüntették fel, amit nagyon is hiányolunk, de ezt nem is kértük tőlük.

A legtöbbek által megnevezett művek: Sátán fattya 11,6%, Széphistóriák 7,9%, Borzsa 6,6%, Pattog a rozsda 5%.

– Nevezz meg három kárpátaljai festőművészt!

Növendékeink 63 festőművészt említettek meg. Hármat 21,6%, kettőt 16%, egyet 27,4%, egyet sem 35%. A megnevezettek közül sorolunk fel néhányat: Munkácsy Mihály 20%, Boksay József 16,8%, Hollósi Simon 9%, Erdélyi Béla 7,4%, Riskó György 6,4%, Horváth Anna 6%. Tovább következnek: Veress Péter, Kádas Katalin, Garanyi József, Harangozó Miklós, Balla Pál, Ortutay Zsuzsa, Hrancsák László, Katrics Zsuzsanna, Koczka András, Margitics Iván.

– Milyen ifjúsági magyar szervezetnek vagy tagja?

A következő válaszokat kaptuk: semmilyennek 82,8%, cserkészszövetségnek 5,5%. A többiek által megnevezettek közül egy sem ifjúsági szervezet (szövetség, társaság, tanács, kör, alapítvány, csapat, klub). Olyanokat említettek, mint: KMKSZ, Magyar Református Keresztyén Társaság, Diáktanács, maffia, tánckör stb.

A válaszokból idézünk néhányat. „Semmilyennek, mert itt nincs ilyen. Cserkészben is és a maffiában is. Csak táncra járok. Focizok.”

Ha a Cserkészszövetséget és a Pro Patriát fogadjuk el ifjúsági magyar szervezetként, amelyek a fiatalokat, iskoláskorúakat hivatottak valamilyen mag körül szövetségbe tömöríteni, akkor azt tapasztalhattuk, hogy ennek a két szervezetnek 580 tanuló közül csak 35 tagja van. A többi 94% egyáltalán nem tagja ifjúsági szervezetnek.

A hetedik kérdéscsoportba négy kérdést soroltunk.

– Milyen ünnepeket tart meg a családotok?

Azt tartják, hogy egy népről, nemzetről sokat elárul az, hogy milyen ünnepei vannak, milyen ünnepeket tart meg. Legtöbb ünnepünknek évszázados hagyományai vannak. Különös jelentősége van az ünnepi külsőségek és az ünnep eszmei mondanivalója közötti harmóniának. A tanulók válaszaiból következtetni lehet az ünnepi hangulat kisugárzó hatására, a család intim, belső érzelmi világára. Minden ünnepnek van nevelőereje, személyiség- és közösségformáló hatása. Erősíti az együvé tartozás érzését, az egymásért vállalt felelősség tudatát. Meggyőződést erősítő élményt is jelent.

A válaszokból kitűnik, hogy megünneplik a karácsonyt 83%, húsvétot 81%, újévet 51,4%, pünkösdöt 50,7%. Ezenkívül még a születésnapokat, a névnapokat, a szilvesztert, március 15-ét, március 8-át, Szent István napját, anyák napját stb.

– Sorolj fel öt népdalt!

Öt népdalt nevezett meg 41,6%, hármat 14,7%, négyet 11,9%, kettőt 12,6%, egyet 5,5%, egyet sem 13,3%. Összesen több száz dalt, népdalt neveztek meg.

– Milyen táncokat ismersz?

Nem nevezett meg egyetlenegy táncot sem 4,3%. A legtöbbet említettek: csárdás, keringő, tangó, disco, csacsacsa, szamba, rap, twist, rock-and-roll stb. Összesen száznál többet.

– Milyen gyermekjátékokat ismersz?

Egyetlenegy játékot sem nevezett meg 8,6%. Száznál több játékot említettek meg.

A játékot a jellemfejlesztés egyik leghatásosabb eszközének tartjuk. Hozzájárul olyan jellemvonások kialakításához, megerősítéséhez, mint a játékszabályok betartásának elfogadása, ami fegyelmet, önfegyelmet követel meg; a győzés etikája, a vesztés elviselése; fölé- és alárendeltség. Alávetni magát a játék szabályainak. Izomfejlesztés, ügyesség, mozgáskultúra, leleményesség. A fiatalok sokszor játék közben ismerkednek meg olyan fogalmakkal, mint jószívű, bátor, őszinte, gondos, rendszerető, becsületes, szorgalmas, illetve irigy, gyáva, hazug, önző, fegyelmezetlen, becstelen, rendetlen.

Növendékeink válaszaiból kirajzolódik, hogyan látják ők a magyarság szellemét, gondolatjárását kezdettől napjainkig. Hogyan vélekednek a hazájukról, a kisebbségi létről, miként helyezik el önmagukat szűkebb és tágabb környezetükben. Tudomásul kellett vennünk, hogy a magyarságismerethez szükséges források nem mindig állnak tanulóink rendelkezésére. Ismereteiket tankönyvekből, folyóiratokból, pedagógusok és szülők elmondásaiból merítették, valamint személyes tapasztalataikból szerezték. Mindezt összevetjük azzal, amit naponta átélünk. Hiszen alapvető történéseinket, életünk legfontosabb eseményeit mindennapi tevékenységünkben éljük meg. Felmérésünk a kárpátaljai magyar fiatalságról, magunkról is képet adott. Belső vívódásainkról önmagunkkal, kínlódásainkról, kudarcainkról azon az úton, amelyet végigjárunk.