Tanulságos könyv a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem tizenöt évéről

A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem közel másfél évtizedes (1945–1959) fennállásának reményekben és tragikus fejleményekben egyaránt bővelkedő történetébe pillanthatunk bele a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete és a Bolyai Egyetemért Alapítvány kiadásában megjelent, hézagpótló könyv segítségével.

A kötet első tanulmányai visszatekintenek az 1872-es alapításra, az 1918-as megszűnésre és – az 1940-es visszacsatolás következtében – az újraalakulás körülményeire, majd a Bolyai János nevét felvevő egyetem körüli csatározásokra. Az utolsó tanulmányok az 1956-os magyarországi forradalom utáni megszüntetés és megtorlás kíméletlen eszközeiről szólnak.

Ezek a tanulmányok foglalják keretbe eltérő feldolgozási móddal az egyes (Jog- és Közgazdaság-tudományi, Történettudományi és Marosvásárhelyi Orvostudományi) karok, a különböző (magyar nyelv és irodalom, román nyelv és irodalom, kémia, állattan, földrajz) tanszékek és az (Erdélyi Tudományos és Matematikai) intézetek tevékenységét. Hol egyszerű felsorolással a tanárokról, irodalmi tevékenységükről, a tanrendről, az előadások tematikájáról, hol személyes visszaemlékezések formájában találkozunk az események megírásával. Máskor mindezen szempontok együttesen adnak átfogó képet egy-egy tanszék életéről, az egykor ott dolgozó szemtanú vagy egy vezető leírásában.

Részletes kép bemutatására e helyütt nincs módunk, azonban elengedhetetlen néhány szempont felvázolása, mely rámutat e tragikus fejleményekkel teli, de sikereket is felmutató történetre és az abból fakadó, ma is kísértő következményekre.

A közreműködők egy része jelzi, hogy a levéltári forrásokhoz még ma sem lehet hozzájutni, s ennek következtében a kötetbeli hivatkozások csupán a megjelent dokumentumokra, újságcikkekre, határozatokra utalhatnak. Ennek köszönhető a sok visszaemlékezés, melyek láthatóan törekednek arra – bár nem mindig sikeresen –, hogy objektív képet adjanak a történésekről. Az emlékezések viszont sok ismerettel, személyes élménnyel gazdagítják a könyvet, ezzel növelik az értékét. (Megemlíthetném a Petru Grozával való találkozások leírását, ezek hatását a kezdeti évekre, például a 33 magyarországi professzor alkalmazását.)

A Bolyai egyetem létrejötte ékes bizonyítéka annak, hogy politikai szándéktól vezérelve (némi nagyhatalmi segédlettel) létrejöhet megbékélés a legfelső szinten is. Azonban azt is látni kell, hogy egyfajta bizantinus cselvetés mindig munkálkodott e törekvések megakadályozására, s ez az évek során igen változatos formákat öltött: a kicsinyes cselekedetektől az átfogó – ránk nézve előnytelen – messze tekintő politizálásig, melyet a kommunista párt „jóvoltából” a román nacionalizmust meglovagolva kíméletlen eszközökkel hajtottak végre. Ezek a vonulatok a különböző események krónikáit olvasva igen jól kitapinthatók a kötetben. A visszacsatoláskor pl. az egyetem vízcsapjai kinyitáskor „robbantak”, a felszereléseket, a könyvtárat elszállították. Később eltüntették a Magyarországról küldött könyveket, eltávolították a magyar professzorokat, helyettük akár egy nyolc osztályt végzett „elkötelezett” író is kaphatott katedrát. Egyre sűrűsödtek az ellenőrzések, az itthonról is jól ismert párt- és ideológiai vezérlés egyeduralkodóvá vált. Mindezek a folyamatok így teljesültek be 1959-ben, amikor a Babes Egyetemmel való egyesülésért kellett volna „rajongani”, ami természetesen a magyar egyetem megszűnését vonta maga után. Ma a magyar egyetem újbóli létrejöttét az akkorihoz hasonló érvek akadályozzák.

Mégis, mindezek ellenére ez a másfél évtized a legkülönbözőbb felfogású, de az európai élvonalba tartozó szellemi erőket mozgatta meg az egyetemes magyar kultúra hasznára. Gondolhatunk Miskolczy Dezső és Környey István orvostudományi munkásságára, folytathatjuk a sort az öngyilkosságba kergetett kiváló Szabédi Lászlóval, Csendes Zoltánnal. De megemlíthetjük Csőgör Lajost, Jakó Zsigmondot, Jordáky Lajost, Molter Károlyt, Szabó T. Attilát, Venczel Józsefet is. A könyv olvasása során láthatjuk, hogy ezek a kiválóságok milyen heroikus küzdelmet folytattak – olykor a megalkuvást is vállalva – az egyetem fennmaradásáért, a körülmények javításáért, az eszközök beszerzéséért, nemzedékek felneveléséért, az erdélyi értelmiség képzéséért. Az is jól látható, hogyan ragadtak meg minden lehetőséget a megszerzett jogok megtartásáért.

Mélyebb tanulmányozással bizonyára még sok összefüggés fedezhető fel ebben a könyvben, s az egyetem szakmai munkájára vonatkozóan is számos adalékhoz juthatunk. Talán az eddig leírtak is felkeltik az olvasó érdeklődését e színes, gazdag tartalmú, hézagpótló munka iránt. A kötet egyetlen nagy hiányossága: a tájékozódást nehezíti a mutatók, legfőképpen az időrendi és a névmutató hiánya. Kiemelkedő viszont a Sebestyén Kálmán által az egyetemről összeállított válogatott bibliográfia, valamint az épületekről és a személyekről bemutatott sok illusztráció.

Abban csak reménykedhetünk, hogy egyszer eljön az az idő, amikor egy, a levéltári forrásokra is támaszkodó monográfia megírására és kézbevételére is sor kerülhet. Szomorú, hogy a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján és egy új évezred küszöbén ez még mindig csak óhaj maradhat.

A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem (1945–1959). Szerkesztette: Faragó József, Incze Miklós, Katona Szabó István, Sebestyén Kálmán. Budapest, 1999, Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete, Bolyai Egyetemért Alapítvány.

Horánszky Nándor