A társadalmi részvétel formái
az oktatás területén az Európai Unióban

A közoktatás színvonalának egyik meghatározója az oktatásban való társadalmi részvétel formája és mértéke. Európa demokratikus politikai berendezkedésű országai nemcsak a társadalmi részvétel elvét hangsúlyozzák, hanem azt is, hogy e részvételnek fontos szerepet kell játszania az oktatás minőségének fejlesztésében. Az EURYDICE1 Európai Irodája összefoglalást készített az egyes tagországok helyzetéről a társadalmi részvétel területén, hogy elősegítse az országok közti különbségek jobb megértését, valamint, hogy bemutassa azokat a találkozási pontokat, amelyek az Európai Unió országainak oktatásügyében jelen vannak. Az alábbi összefoglaló az EU-országok és az EFTA/EEA-országokban működő, az oktatásban érdekelt különböző csoportok részvételét biztosító főbb testületek (konzultációs és döntéshozó) feladatairól és tagságáról ad leírást.

A testületek főbb típusai

Fontos, hogy megkülönböztessük az oktatás irányításában érdekelt különböző feleket képviselő testületek eltérő típusait.

– Országos szinten a konzultációs tanácsok (consultative councils) feladata, hogy az oktatást érintő minden kérdésben tanácsot adjanak a minisztereknek. Ezek a testületek keretet biztosítanak a megbeszélésekre és konzultációkra, valamint arra, hogy minden érdekelt fél képviselője elmondhassa a véleményét.

– A tanácsadó bizottságok (advisory committees) – bár ezeknek szintén az a feladatuk, hogy tanácsot adjanak a minisztereknek, és az oktatáson kívüli szakemberek is helyet kapnak bennük – annyiban különböznek a konzultációs tanácsoktól, hogy nem az oktatásban érdekelt különböző csoportok képviseletére szerveződnek, és a külső tagokat, szakértőket, a gazdaság képviselőit meghatározott időtartamra nevezi ki a miniszter.

– A miniszter ad hoc konzultációkat is tarthat, mielőtt nagyobb reformokat vezetne be. E konzultációk a társadalmi részvételnek társadalmi vita vagy népszavazás formáját is kezdeményezhetik.

A különböző társadalmi csoportokat képviselő országos konzultációs tanácsok

– a miniszter vagy annak képviselője és néhány esetben más minisztériumok képviselői;

– tanáregyesületek, valamint rendszerint a technikai és adminisztrációs személyzet képviselői;

– a szülők és (gyakran) a diákok képviselői;

– egyházak képviselői;

– a különböző gazdasági és társadalmi szektorok (az üzleti élet és az ipar, nyelvi kisebbségek és kulturális egyesületek).

Olaszországban a szülők nem tagjai az Országos Oktatási Tanácsnak, de képviselve vannak tartományi szinten a Consiglio scolastico provincialéban (Tartományi Iskolai Tanács). Görögországban és Luxemburgban ezekben a testületekben jelen vannak az egyházak képviselői is. Ez a helyzet Ausztriában is, ahol az egyházak képviselői szakértőkként vannak jelen. Általában (Görögországot és Portugáliát kivéve) e testületek munkájában nem vesznek részt tudományos szakértők. A testületek tagjainak száma 36 (ez az átlag a német tartományokban) és 97 (ennyi Görögországban) között mozog. Az oktatásban érdekelt különböző társadalmi partnerek képviselete rendszerint kiegyensúlyozott. Néhány tagállamban azonban, például Franciaországban és Olaszországban, az oktatásban dolgozók képviselői vannak többségben.

E bizottságok feladata elsősorban az, hogy tanácsot adjanak és véleményt mondjanak az oktatási rendszer céljait, reformját vagy működését érintő országos jelentőségű kérdésekről, amelyeket a miniszter terjeszt a bizottság elé. Általában e bizottságok is kezdeményezhetnek javaslatokat. Hatáskörük Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Ausztria kivételével kiterjed a felsőoktatás problémakörére is.

Két országban működik olyan konzultációs tanács, melynek hatásköre az oktatás egy adott szintjére korlátozódik. Ezek mérete is jóval kisebb, mint a már említett testületeké. A Folkeskole (népiskola) Tanácsa Dániában és az Onderwijsoverleg Primair en Voortgezet Onderwijs (Általános és Középiskolai Oktatás Konzultációs Bizottsága) Hollandiában, amelyek feladata, hogy tanácsot adjanak a miniszternek a hatáskörükbe tartozó oktatási szintekhez kapcsolódó kérdésekben. 14–23 tagból állnak. Dániában a tanácsban oktatási szakértők is részt vesznek, de a munka világának képviselői nem.

Az Európai Unió tagországai és az EFTA/EEA-országok összehasonlítása azt mutatja, hogy a konzultációs testületek eloszlása az emberi és anyagi erőforrások kezeléséért felelős hatóságok centralizációjának fokát tükrözi. Azokban az országokban, ahol az iskolai ügyek szervezése a minisztérium hatáskörébe tartozik, a konzultációs tanácsok ezen a szinten működnek, s általában minden kérdésben felelősek is. Ezzel szemben azon tagországokban, ahol az oktatási hatóságok helyi szinten működnek (települési vagy önkormányzati szinten), a miniszter konzultációja a különböző társadalmi csoportokkal különböző formákban történik. Azokban az országokban viszont, ahol az irányítás decentralizált, egyes minisztériumok egy korlátozott hatáskörrel rendelkező országos konzultációs tanácshoz fordulhatnak (Dániában és Hollandiában), a legtöbb helyen viszont nincs ilyen testület.

Angliában és Walesben, ahol az iskola vezetésével kapcsolatos döntések nagyobb részét iskolai szinten hozzák, a társadalmi részvétel biztosításának legfontosabb eszköze a különböző érdekelt felek részvétele az iskola irányító testületében (lásd az iskolai szintű konzultációról szóló részt). Különböző csoportokat, például a szülői szervezeteket, valamint az üzleti élet és az ipar képviselőit is rendszeresen meghívja a kormány, hogy részt vegyenek a konzultációs eljárásokban, mielőtt a fontosabb reformok elfogadásra kerülnek.

Skóciában a különböző társadalmi csoportok részvétele a kormány által felállított országos szervezetekben történik, amelyek feladata, hogy tanácsot adjanak a tantervvel kapcsolatban, előmozdítsák a kutatást és a fejlesztést, s végezzék az iskolai értékelést. Ezekben a testületekben – amelyek nagyrészt az oktatási hatóságok szakembereiből vagy az oktatásban dolgozókból állnak – részt vesznek az üzleti élet vagy az ipar képviselői is. Tanácsot és információt adnak a szülőknek, munkaadóknak és más szervezeteknek.

Írországban az Országos Oktatási Kongresszus lehetőséget biztosított az összes érintett fél országos szintű konzultációjára. Ebben a folyamatban, amelyet az oktatási miniszter indított útjára 1993 októberében, 42 szövetség képviselője vett részt. Az Országos Tantervi és Értékelési Tanács szintén lehetőséget biztosít a társadalmi részvételre, mivel magában foglalja a szülők, a különböző tanári szakszervezetek és a munkaadók képviselőit.

Svédországban, ahol az oktatás teljesen az önkormányzatok hatáskörébe tartozik, a szülői részvételt erősen bátorítják iskolai szinten. Minden iskola együttműködik a munkaadókkal és a munkavállalókkal, valamint a helyi hatóságokkal is. Nincsenek azonban előírások arra vonatkozóan, hogy az együttműködésnek milyen formát kell öltenie. Országos szinten a szülői és a tanári szervezetek információhoz juthatnak, és befolyást gyakorolhatnak az országos szintű döntésekkel kapcsolatban.

Finnországban a különböző társadalmi csoportok képviselete úgy történik, hogy az érintett felek közös bizottságot vagy munkacsoportot alkotnak, vagy pedig úgy, hogy a különböző felekkel konzultálnak az előkészítő munka során.

A konzultációs tanács kifejezést következetesen használják az Európai Unió déli és nyugati országaiban, viszont ennek a testületnek nincs igazán megfelelője az angol nyelvterületen és a skandináv országokban. Amennyiben ez a kifejezés kifejezetten a társadalmi részvétel biztosítására felállított országos bizottságokra utal, jelentősen különbözik a tanácsadó bizottságoktól, amelyek az északi országokban inkább azokat a testületeket jelölik, amelyek főleg az oktatási szféra képviselőiből állnak általában néhány szakértővel vagy az üzleti élet és az ipar néhány képviselőjével kiegészítve, és amelyek feladata, hogy tanácsot adjanak a miniszternek.

Hollandiában az országos testületek kapcsolatban állnak azokkal a szervezetekkel, amelyek szerepet játszanak az országos konzultációs testületekben és oktatáspolitikai körökben. Az országos testületeknek speciális tanácsadói feladataik vannak, és részt vesznek az országos oktatáspolitikai kezdeményezések megvalósításában. A kutatás és fejlesztés országos szervezetének testületei azokból a képviselőkből állnak, akiknek megválasztását az országos konzultációs bizottság javasolja, továbbá jelen vannak a szakmai szervezetek képviselői és a minisztérium megfigyelői is. Az országos konzultációs tanácsok testületei az iskolai testületek különböző felekezeti vagy ideológiai alapon szerveződő szövetségei, a tanárok, a szülők és a szakmai szervezetek képviselőiből állnak.

A munka világával történő konzultáció országos testületei

Az Európai Unió szinte minden országában, valamint Izlandon és Norvégiában is működik egy országos testület, amely intézményes kereteket biztosít az oktatás és az üzleti élet közötti együttműködéshez. Ez a testület felelős általában véve a szakképzésért, a felsőoktatásért és a felnőttoktatásért is. Az Egyesült Királyságban az üzleti élet képviselői jelen vannak a tantervért és az értékelésért felelős testületben is. Ezek a testületek általában az ipar, a kereskedelem vagy a szakmai kamarák, oktatási hatóságok és tanácsok képviselőiből állnak. Alapvető feladatuk, hogy véleményt nyilvánítsanak és javaslatot tegyenek a miniszternek a szakképzéssel kapcsolatban (Dánia, Görögország, Franciaország és Portugália). Bizonyos esetekben részt vesznek az előírások és a statisztikák elkészítésében, a szakképzés megtervezésében és megszervezésében (Németországban), a tanterv kialakításában és a szakképzéssel kapcsolatos minden tevékenységben (Spanyolországban), ezáltal biztosítva az iskolák és a cégek közötti együttműködést (Luxemburgban), a kutatási munka figyelemmel kísérésében és a szakképzésre irányuló szükségletek megállapításában (Finnországban). Svédországban a konzultáció nem egy testület intézményes keretei között történik. A felső tagozatos középiskolákban a programok céljairól az egyes programokban érdekelt munkaadók és munkavállalók képviselőivel együttműködve döntenek. Minden iskola együttműködik ezen képviselőkkel és az ipar helyi képviselőivel, de az ilyen együttműködésre vonatkozóan nincsenek előírások. Ahol helyi kurzusokat indítanak, azokról a helyi iparágak munkaadóival és munkavállalóival együttműködve döntenek. Az elmúlt években az ipart egyre inkább partnernek tekintették az egyetemekkel, főiskolákkal és a kutatással folyó valódi együttműködésben.

Az intézményi működésért felelős döntéshozó testületek

Az iskolaigazgatókkal közösen döntő testületek különböző feladatokat látnak el az egyes tagországokban. Görögországban a tanács feladata az iskola megfelelő működésének biztosítása és a kommunikációs csatornák kialakítása a tanárok és a család között. Franciaországban ez a testület a középiskolai tanítás és az iskolai élet megszervezésével foglalkozik, valamint jóváhagyja az iskola tantervét. Olaszországban döntéseket hoz költségvetési kérdésekben és az iskolai tevékenységek megszervezésével, megtervezésével kapcsolatosan. Dániában felel az iskola működéséért és a helyhatósághoz benyújtott oktatási programokért. Spanyolországban ellenőrzi és irányítja az iskola tevékenységét. Biztosítja az iskolai közösség egészének aktív részvételét, és kijelöli az igazgatót. Portugáliában kijelöli és kinevezi az igazgatót, ellenőrzi az iskola működését, és jóváhagyja az Oktatási Bizottság által benyújtott különböző dokumentumokat.

Svédországban a konzultációs tanácsokban a szülők és a diákok képviselői általában ugyanannyian vannak, mint a tanárok képviselői, olyan iskolák is léteznek, amelyekben a szülők és a diákok vannak többségben, és bizonyos esetekben csak a szülők vesznek részt a tanácsban. A tanácsok formája az ország különböző helyein más és más, a feladatok között azonban erős hasonlóság van. Sok az olyan iskola, amelyben a döntéshozási folyamat során az igazgató a tanácshoz fordul jóváhagyásért bizonyos döntések meghozatala előtt.

Az iskolát irányító testületek

A társadalmi részvétel formái helyi szinten

Németországban iskolai szinten egy iskolai tanács működik az általános iskolákban (nem minden tartományban) és a középiskolákban elsősorban konzultációs testületként, de kötelező erejű döntéseket is hozhat bizonyos kérdésekben. A társadalmi részvételt az iskola életében a demokrácia fontos elemének tekintik Németországban, és az iskolai autonómia megerősítése szempontjából egyre nagyobb súlyt helyeznek rá. A szülők, diákok vagy más személyek és testületek részvétele a döntéshozási folyamatban azonban nem korlátozhatja a kormányzat, azaz a tartományok általános felelősségét az oktatás igazgatásában és felügyeletében, ami garantálja a rendszer homogenitását, valamint az egyének és társadalmi csoportok érdekeinek függetlenségét.

Az osztrák diákok szövetségi választott képviselő-testülete évente négyszer tanácskozik a szövetségi oktatási és kulturális miniszter elnökletével. A szülők konzultációs tanácsa (Elternbeirat) évente ötször ül össze a szövetségi oktatási és kulturális miniszter elnökletével. A szülőket és családokat képviselő magánszervezetek is véleményt nyilváníthatnak az iskolai hatóságok és a Szövetségi Minisztérium közötti konzultáció során az oktatáshoz kapcsolódó alapvető és az őket érintő kérdésekben. Tartományi szinten a tartományi oktatási tanácsok kollégiumai a legfontosabb döntéshozó testületek. Ezek a tanácsok a szülők és a tanárok képviselőiből állnak, akik szavazati joggal rendelkeznek, valamint a szakszervezetek, szakmai szövetségek és egyházak tagjaiból, akik tanácskozási joggal vesznek részt. Jogukban áll véleményt nyilvánítani a törvények, rendelkezések és tantervek tervezeteiről, és javaslatot tenni a szövetség által fenntartott iskolák tanárainak és igazgatóinak kinevezésére.

Svédországban az alsó és középfokú oktatást a helyi hatóságok irányítják. Minden helyi tanácsban egy vagy több bizottság felelős azért, hogy az oktatás az állami rendelkezéseknek és irányelveknek megfelelően történjék. A megyei tanácsok, amelyek a felső tagozatos középiskolai oktatásért felelnek, hasonló bizottságokat jelölnek ki. A kötelező és a felső tagozatos középiskolai oktatás szintjén az igazgató feladata a diákokkal és a szülőkkel való kapcsolattartás, konzultálás a diákokat érintő fontos kérdésekben. A kötelező és felső tagozatos középiskolai oktatásban törvény szabályozza a diákok beleszólási jogát az oktatás megtervezésére és tartalmára vonatkozóan, de a gyakorlati megvalósításról helyi szinten döntenek. A tanárok felelősek azért, hogy a diákoknak valóságos befolyásuk legyen a tanítás-tanulás struktúráira, tartalmára és módszereire. A szülők szövetségekbe szerveződnek, amelyeken keresztül befolyást gyakorolhatnak az oktatáspolitikára. Részt vehetnek az iskola vagy a helyi hatóságok által felállított konzultációs bizottságokban is. Országos szinten a szülők szövetségének joga van az oktatással kapcsolatos tájékoztatáshoz és a döntések befolyásolásához. Svédországban egy kormánybizottság vizsgálja a diákok és szülők befolyását az iskolákra. Ez a bizottság javaslatot tett olyan helyi irányító testületek kísérleti felállítására, amelyekben a szülők lennének többségben. Az igazgató, a diákok és a tanárok is részt vennének ezekben a testületekben, amelyek gazdasági, pedagógiai és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkoznának. A kísérletek legalább öt évig tartanának, és az Országos Oktatási Hivatal értékelné azokat. A szakszervezetek nem vesznek részt az intézményi alapon működő tanácsokban, de az országos szervezeteket, a tanári és más munkavállalói szervezeteket a törvény jogosítja fel arra, hogy információt kapjanak és befolyásolják a döntéseket.

Az Egyesült Királyságban helyi szinten az oktatási hatóságoknál oktatási bizottság működik, amely választott önkormányzati tanácsosokból és a helyi közösség választott képviselőiből áll. Észak-Írországban az egyes testületek tagjainak egyharmada választott tanácsosokból áll, a többi tag pedig a protestáns és katolikus egyház, a tanárok, a szakszervezetek és munkaadók, szülők és a helyi közösség más tagjainak képviselői közül kerül ki. Ezeket a tagokat az oktatásért felelős miniszter jelöli ki. Az iskolákban lehetnek olyan tanár-diák szövetségek, amelyek minden szülőnek lehetőséget adnak arra, hogy közelebbről is részt vegyen gyereke oktatásában. Angliában és Walesben működnek helyi szakképzési és vállalkozási tanácsok az Oktatási és Munkaügyi Minisztériummal vagy a Walesi Ipari és Szakképzési Minisztériummal kötött szerződés alapján. Ezeket a testületeket az ipar helyi képviselő vezetik, s igazgatótanácsaik tagjainak kétharmada a magánszektorból kerül ki. Az igazgatótanács többi tagja az állami szektort, az önkéntes szervezeteket és a szakszervezeteket képviseli. Ezek a tanácsok elősegítik az oktatás és az üzleti élet közti kapcsolatok fejlődését, ezen belül is a diákok szakmai gyakorlatát és a tanárok elhelyezkedését az iparban. Sok közülük kapcsolatban áll a helyi oktatási hatóságokkal és a helyi munkaadókkal az oktatási és vállalati szövetségek keretein belül, amelyek a helyi szakmai-oktatási tevékenységeket koordinálják.

Norvégiában az oktatási intézmények és a helyi közösségek közti konzultációnak nincsenek intézményes keretei. Helyi szinten a tanári szakszervezetek, amelyeknek egy vagy két választott képviselője van, a konzultációs testületek szerepét töltik be.

Amikor a döntési jogkörök elosztása az egyes igazgatási szintek között egyre inkább a közvélemény figyelmének előterébe kerül, nem szabad elfelejtkezni a különböző iskolai szintű testületek szerepe és összetétele közti különbségekről. Néhány országban valóban az iskolák autonóm irányításáról lehet beszélni, a legtöbb esetben azonban inkább arról van szó, hogy az oktatásban érdekelt különböző csoportok részt vesznek az iskola működését érintő döntések meghozatalában. Ráadásul az is országonként változó, hogy milyen fontos kérdésekkel kapcsolatban történik ezeknek a csoportoknak a részvétele.

Válogatta és szerkesztette: Szabó Balázs Gábor