1	A tanulmány a serdülők erkölcsi szocializációjával foglalkozó kutatás keretében készült. Munkacsoport-vezető: Horváth H. Attila (OTKA Z025522).
2	UWE UHLENDORFF: Sozialpädagogische Diagnosen III. Ein sozialpädagogisch-hermeneutisches Diagnoseverfahren für die Hilfeplanung. 1997, Juventa Verlag Weinheim und München.
3	MOLLENHAUER–UHLENDORFF 1995.
4	OSWALD 1994.
5	OERTER–MONTADA 1987.
6	MOLLENHAUER 1983; WINKLER 1988.
7	KEGAN 1982.
8	Piaget négy szakaszra bontja a gyermek szociális fejlődését. (1973) 1. Motorikus vagy individuális stádium, amelyben a gyermek csak saját igényei és szokásai szerint tevékenykedik, nem képes még figyelembe venni a közös játékszabályokat és a közös motorikus sémákat. 2. Egocentrikus szakasz. A gyermek együtt játszik a többiekkel, van elképzelése a játékszabályról, és megpróbálja utánozni a „nagyokat”. Nem tud azonban megegyezni játszótársaival az együttes játékról, mert még be van zárva önnön körébe, és a saját szempontjából kiindulva nyerni próbál. 3. A kezdődő együttműködés szakasza, amelyben a gyermek már érdeklődik a többiek álláspontja iránt, megpróbálja megérteni a játszótársak felfogását, s ezáltal eljut a játékszabályokkal kapcsolatban a pillanatnyi kollektív koordinációig. 4. 11-12 éves korban a játszótársak azonos véleményen vannak a játékszabályokkal kapcsolatban, képesek a játékot általános szabályok szerint megszervezni. Ez a szabályok kodifikációjának szakasza. Piaget szakaszai többé-kevésbé összhangban vannak Mead elméletével, aki a játék és a verseny tekintetében három szakaszt különít el: 1. az előszakaszban a gyermek csak a saját képzeletvilágára figyel; 2. az első fejlődési szakaszban átveszi mások magatartását, saját magát és az együttes játékot a szignifikáns másik nézőpontjából? (Piaget-nál ez az együttműködés és a konkrét műveletek szakasza); 3. a második fejlődési szakaszban képes átvenni a többiek általános álláspontját (a szabályok kodifikálásának szakasza (Piaget-nál).
9	VÁRINÉ SZILÁGYI IBOLYA nyomán: Az erkölcs a néző és a cselekvő szemszögéből. 1994, Scientia Humana. Kohlberg elmélete szerint az erkölcsi ítéletalkotás minősége az egyén környezetéhez való viszonyulásában érhető tetten. E viszonyulás abban mutatkozik meg, miként értelmezi az egyén a normákat ítéletalkotásában és döntéseiben. Az erkölcsi megítélés fejlődése a büntetés elkerülésére és engedelmességre épülő, tekintélyfüggő heteronóm gondolkodásmódtól az elvi alapokon nyugvó autonóm erkölcsi gondolkodásig vezet. A fejlődési szakaszok egyénenként változóak. A különböző kultúrákban élő emberek rendelkeznek valamiféle univerzális erkölcsi vonatkoztatási struktúrákkal és elvekkel. Ezek közül az igaz és az igazságosság megítélése elsőrendű. A kohlbergi modell a következő szintekből áll: Prekonvencionális szint (1. és 2. szakasz) 1. A büntetéstől való félelem és az engedelmesség szakasza (heteronóm szakasz). 2. Az individualizmus és az instrumentális célok és cserék szakasza, amikor az egyén a maga és a mások közvetlen érdekeire összpontosít. A szabályok és szükségletek közötti konfliktusokat pragmatikusan oldják meg. Konvencionális szint (3. és 4. szakasz) 3. Kölcsönös interperszonális elvárások és egyezségek szakasza, amikor az erkölcsi megítélést a mások iránti figyelem, a kölcsönös elvárások betartása, a mások véleményére és érzéseire való odafigyelés vezérli. 4. A társadalmi rend és lelkiismeret szakasza, a törvény és a rend fenntartása, amikor az egyén megérti és támogatja a jog és a szerződések társadalmi funkcióját, és törekedik a törvények, szabályok, normák betartására. Posztkonvencionális szint (5. és 6. szakasz) 5. A társadalmi szerződések, a hasznosság és a személyiségi jogok érvényesítésének a szakasza, amikor az emberek tudatában vannak az értékek és álláspontok viszonylagosságának, törekednek minden egyén jogaiból és kötelességeiből kiindulva meghatározni, mi az erkölcsileg helyes, és megkísérlik ezt társadalmi egyezségekben rögzíteni. Az egyének szabadon és demokratikusan kötnek egymással társadalmi szerződést. Hangsúlyozzák a törvényességi szempontokat, de ha ezek nem szolgálják a demokráciát vagy a társadalom hasznát, törekednek ezeket demokratikus úton megváltoztatni. 6. Egyetemes erkölcsi princípiumok szakasza, amikor a jog, a helyes, az igazságos meghatározása önmagunk tudatosan kiérlelt etikai meggyőződése szerint történik, túlmutat a partikuláris érdeken és a közvetlen következményeken. A törvény és az elvek konfliktusa esetén az elveknek van elsőbbségük, az erkölcs diktálja a törvényt és nem fordítva. Az elvekhez és az ezeknek megfelelő tettekhez a személyes elkötelezettség érzése társul. Kohlberg szerint az emberek többsége a 3. szakaszig jut el, kevesen érik el a posztkonvencionális szintet.
10	A tartós környezet fogalma Winnicottól származik (1993).
11	SELMAN 1980; 1990.