Komenczi Bertalan
Elektronikus tanulás – az Európai Bizottság átfogó modernizációs programja
|
Az „e-Európa-információs társadalmat mindenkinek” program1OMENCZI
BERTALAN: Európai Iskolai Hálózat: bejárat az európai
virtuális oktatási térbe. |
Az Európai Tanács lisszaboni közgyűlésének záródokumentuma kiemelte az oktatás és a szakképzés fontos szerepét abban, hogy az európai polgárok felkészüljenek a tudás alapú társadalomra.3 A közgyűlést követően világossá vált, hogy az Európai Unió számára az emberi tőkébe történő beruházás a gazdaság növekedését és a társadalom stabilitását biztosító prioritássá lépett elő. Ebben az összefüggésrendszerben az új, tudáson alapuló, digitális gazdasághoz való alkalmazkodás jelenti az elsődleges kihívást az európai oktatási rendszerek számára. Az eredményes tanulás az európai modernizációs törekvések kulcscélkitűzésévé vált.
Az „eLearning” összefoglalja az európai oktatási modernizációs törekvéseket, kiegészíti és átfogó, egységes keretbe helyezi az „eEuropa 2000”-ben és más európai programokban megfogalmazott célkitűzéseket, az oktatási, a szakképzési és általában a tanulást segítő intézmények megújítására vonatkozó elképzeléseket és szándékokat. A program részben az „eEurope”-ban foglaltak implementációját hivatott elősegíteni, de ezen túlmenően átfogóbb és hosszabb távra szóló célkitűzéseket is megfogalmaz. A dokumentum alapvető célként jelöli meg a kommunikációs és információtechnikai eszközök (KIT) hatékony implementációját az oktatást és szakképzést szolgáló és általában a tanulást segítő intézmények működésébe.
Átfogó program
Az oktatási és kulturális intézményeket, a gazdasági és társadalmi élet minden szereplőjét mozgósítani kell a tudás alapú társadalom kialakításának érdekében – olvasható a program bevezetésében. Ennek során az első lépés annak elérése, hogy Európa minden polgára képes legyen az információtechnikai eszközök használatára. Ahogyan az ipari társadalom arra törekedett, hogy valamennyi tagja rendelkezzen az írás, olvasás és számolás képességével, úgy ma, a kibontakozó információs társadalomnak is természetes törekvése az az igény, hogy mindenki elsajátítsa a digitális írástudás képességét. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy biztosítani lehessen az általános esélyegyenlőséget egy olyan világban, amelyet egyre nagyobb mértékben áthatnak a digitális információfeldolgozó, illetve kommunikációs eszközök. Csak ennek az új képességegyüttesnek a birtokában lesznek foglalkoztathatók a polgárok, és csak így előzhető, illetve akadályozható meg az európai társadalmak kettészakadása.
A dokumentum megfogalmazói a legfontosabb feladatnak az új technikai eszközökben rejlő potenciál felhasználását tekintik olyan tanulási környezetek kialakítására, amelyek előnyben részesítik az autonóm, rugalmas tanulási formákat, kapcsolatokat létesítenek a különböző kulturális és tudományos központok között, ezzel megkönnyítik a hozzáférést a tudás alapú társadalom tudásforrásaihoz. Európa polgárai számára az új kihívások egyúttal történelmi lehetőséget is jelentenek arra, hogy jobban megismerjék egymás kultúráját, nyelvét, hagyományait, és együttesen felfedezzék az együttműködés új formáit.
Európa hátrányai
A dokumentum felsorolja azokat az okokat, amelyek szükségessé teszik Európa gyors cselekvését. Elöljáróban megállapítják: annak ellenére, hogy az európai polgárok képzettségi szintje magas, és jó oktatási és szakképzési rendszerek alakultak itt ki, az új technika használatában Európa az Egyesült Államok mögött maradt. Ugyanakkor a szükséges fejlesztési források rendelkezésre állnak.
A legtöbb európai országban nem kielégítő a rendelkezésre álló szoftverek és hardverek mennyisége. Ez hátrányosan érinti az iskolákat, az egyetemeket, a szakképzési intézményeket és a vállalati oktatóközpontokat egyaránt. Különösen kedvezőtlen helyzetben vannak ezen a téren a kis- és közepes vállalatok. Az oktatási rendszeren belül az alapfokú oktatási intézmények mutatják a legheterogénabb képet, hiszen van olyan iskola, ahol 400 gyerekre jut egy gép és olyan is, ahol 25-re. (A dokumentum szövegében ezek az adatok szerepelnek az összeurópai helyzet jellemzőjeként. Valójában a különbségek még ennél is nagyobbak, hiszen vannak olyan iskolák, ahol jóval kevesebb tanulóra jut egy számítógép.)
Egyre nagyobb gondot okoz Európában, hogy a megfelelő KIT-kompetenciával rendelkező tanárok és szakoktatók részaránya igen alacsony. Nincsenek pontos adatok arról, hányan uralják ezt a technikát és képesek teljesen beépíteni azt tanári munkájukba, de az ezen a téren előbbre járó országokban is kisebbségben vannak. Az előrejelzések szerint öt éven belül minden második állás betöltéséhez szükség lesz KIT-kompetenciára. Az elmaradottságból adódóan Európa már ma sem használja ki megfelelően a tudás alapú gazdaságból adódó rendkívüli növekedési és munkahely-teremtési lehetőségeket. Nem áll rendelkezésre megfelelő számú, az információ- és kommunikációtechnikához értő munkaerő. Az előrejelzések szerint 2002-ben 1,6 millió informatikai szakember fog hiányozni az európai munkaerőpiacról. Ez a munkaerő-piaci igény és a rendelkezésre álló képzett munkavállalók között fennálló „képzettségi szakadék” azt jelzi, hogy néhány év múlva a high-tech munkaerő 13%-a fog hiányozni Európában.
Túlságosan kevés Európában az oktatást és szakképzést szolgáló multimédia-programok, szoftverek és szolgáltatások száma. Az on-line elérhető tartalmaknak legalább 80%-a Amerikából származik. Az európai multimédia-fejlesztő és -gyártó ipar tőkeszegény, elsősorban a kisméretű vállalatok nagy száma miatt.
Az Európára jellemző magas távközlési díjak komoly akadályt jelentenek az internethasználat és a digitális írástudás elterjedésében. Ez olyan szűk keresztmetszetet okoz, amely limitálhatja a tudás alapú társadalomba történő átmenet sebességét. (Magyarország ezen a területen még az Uniónál is rosszabb helyzetben van. A dokumentumban megfogalmazott ajánlás, miszerint – Amerikához hasonlóan – az oktatási intézményeknek ezen a területen kedvezményeket kellene kapniuk, számunkra különösen megfontolandó.)
Elektronikus tanulás
Az „eLearning” program a különböző részprogramok, illetve az érintettek közötti együttműködést szolgálja, és kézzelfogható formában fogalmazza meg az „eEurope”-ban kifejtetteket, illetve kiegészíti az abban foglaltakat. Átfogó keretbe helyezi az ott megfogalmazott akciókat, és mobilizálja az érintetteket. Különös gondot fordít az új tanulási környezetre vonatkozó kutatások ösztönzésére és a tartalomszolgáltatással összefüggő fejlesztésekre.
Az eLearning három csoportban foglalja össze az Európai Unió oktatási modernizációs célkitűzéseit. Az elsőt (infrastrukturális fejlesztések) az „eEurope” részletesen kifejti és lefedi. A második célcsoport tágabb érvényességű az „eEurope”-ban foglaltaknál. A humán erőforrás fejlesztésére vonatkozik, és azt szeretné elősegíteni, hogy az emberek tudásszintje növekedjen. Ennek érdekében:
A célok harmadik csoportjában az oktatási és szakképzési rendszereknek a tudás alapú társadalom igényei szerinti átalakítását szolgáló szándékok testesülnek meg. Ebben a részben az „eEurope”-on túlmutatóan, azt kiegészítve fogalmazódnak meg a hosszabb távon megvalósítható és a hosszú távra meghatározó elképzelések. Nézzük meg ezek közül a legfontosabbakat:
Az „eLearning” program a szükséges teendőket négy fő irányelv köré csoportosítja:
Felszerelés
Fontos, hogy megfelelő számú multimédia-kiépítésű számítógép álljon rendelkezésre az iskolákban. Ezek a számítógépek legyenek lokális intranethálózatokba szervezve, és rendelkezniük kell interneteléréssel is. A tanulási környezeteket alkalmassá kell tenni arra, hogy elérést biztosítsanak további tanulási fórumokhoz: könyvtárakhoz, kulturális központokhoz, múzeumokhoz stb. Az iskolarendszeren kívüli, nem formális képzést, illetve szakképzést biztosító szervezetek számára is biztosítani kell a megfelelő minőségű infrastruktúra használatát. Az infrastrukturális beruházásokon túl a költségek tervezésekor számolni kell a szoftverek, multimédia-termékek beszerzésével és a szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos költségekkel is, beleértve az át-, illetve továbbképzési költségeket is.
Képzés
Az új technika hatással van az azt alkalmazó intézményekre. Az információtechnikai eszköztár és az új kommunikációs formák használata megváltoztatja az oktatás módszereit, szervezését és tartalmát. Az új tanulási környezetben változik a tanár-diák viszony is. Mindezek szükségessé teszik a tanárképzés és a tanártovábbképzés átalakítását. A szakképzés területén annak az elemzése is szükséges, hogy milyen módon lehet a képzések tartalmát és a kvalifikációs eljárásokat az új feltételekhez igazítani.
Minőségi multimédia-szolgáltatások és -tartalmak kifejlesztése
Az információtechnika akkor épülhet be sikeresen az oktatás és a szakképzés rendszerébe, ha jól használható és jó minőségű multimédia-tartalmak és -szolgáltatások válnak elérhetővé. Ehhez az európai oktatási multimédia-ipar erősítése, támogatása szükséges, és az, hogy szorosabb kapcsolat legyen a tartalomipar, az oktatási és szakképzési intézmények és szervezetek között. Olyan európai multimédia tartalom- és szolgáltatásipar kialakítása szükséges, amely képes megfelelni az európai polgárok oktatási és kulturális igényeinek. Minőségi kritériumokat kell kidolgozni, és ezek alapján kell rendszeresen értékelni és minősíteni az elkészült tartalmakat, programokat. Csak így lehet biztosítani azt, hogy a tanárok és a diákok eligazodjanak az új tanulási környezetben. Az új technológia használata az ismeretszerzés számos új lehetőségét nyitja meg. Az eddigieknél jóval sokrétűbb és komplexebb képzési programajánlatok fognak megjelenni. 2002 végéig jelentősen meg kell erősíteni a szakképzés területén eligazítást nyújtó szolgáltatásokat. Ez az előfeltétele annak, hogy mindenkinek lehetősége legyen megismerni és kiválasztani a számára megfelelő képzési, illetve továbbképzési formákat az új technológia által rendelkezésre bocsátott új lehetőségek közül.
A tudáselsajátítást lehetővé tevő központok fejlesztése és összekapcsolása
Az információs technológiák példátlan fellendülést fognak hozni az oktatási és kulturális együttműködés és cserekapcsolatok területén. Ez az előfeltételezés vonta maga után azt a Lisszabonban megerősített szándékot, hogy az oktatási és szakképzési központok a tudásmegszerzés nyitott bázisai legyenek, ahol mindenki széles körű, megbízható ismereteket szerezhet. Ennek természetesen előfeltétele, hogy az intézmények megfelelő felszereléssel legyenek ellátva, és a tanárok átképzése megoldott legyen. Sok iskola és egyetem már kiépítette virtuális tanítási és tanulási környezetét. Ezek a virtuális fórumok és campusok már eddig is lehetővé tették, hogy évről évre növekvő számú tanár, diák és szakoktató léphetett hálózati kapcsolatba egymással. Az „eLearning” további fellendülést fog adni ennek a folyamatnak, és – a nyelvi és kulturális sokféleség figyelembevételével – meg fogja gyorsítani a virtuális oktatási terek és központok közötti összeköttetések kialakítását, az egyetemek, iskolák, szakképzési központok, kulturális intézmények és gyűjtemények, forrásközpontok hálózati kapcsolatainak létrejöttét. Ez elő fogja segíteni a tapasztalatok és bevált gyakorlati eljárások kölcsönös megismerését és cseréjét, a távoktatás és távtanulás továbbfejlődését.
A megvalósítás
Az „eLearning” program nagy súlyt helyez a célkitűzések megvalósítására, záró részében részletezi is az erre vonatkozó fontosabb elképzeléseket. A program megvalósításában természetesen a tagállamok a fő szereplők, hiszen az oktatási rendszer olyan mértékű átalakításáról van szó, amely komoly erőfeszítéseket követel még az ezen a területen leginkább előrehaladott országoktól is. Ugyanakkor a közösség szervezeteinek, intézményeinek, erőforrásainak és programjainak is jelentős szerepet szánnak az átalakításban.
A kívánt eredmények eléréséhez vezető hatásrendszer biztosításához az szükséges, hogy az egyes szereplők egybehangoltan cselekedjenek, közmegegyezés jöjjön létre a célkitűzések tartalmáról és ütemezéséről. A folyamatok nyomon követéséhez fontos egy egységes értékelő-mérő rendszer kidolgozása is. A célok konvergenciájának biztosítása és a felmérések keretrendszerének kidolgozása az Európai Bizottság és az Európai Tanács Oktatási Bizottságának együttes feladata. Nemcsak az egyes célok megvalósulásának mértékét fogják vizsgálni, hanem az erőforrások felhasználásának hatékonyságát is. Nagyon fontos a jelenlegi folyamatok követési módszereinek és szakértői adatbázisainak továbbfejlesztése. (Fel kell használni azokat a tapasztalatokat is, amelyek más, Európán kívüli országok – pl. Egyesült Államok, Japán – párhuzamos evolúciós folyamatainak tanulmányozásából nyerhetők.)
A folyamatok nyomon követésének eredményéről a Bizottság a tagállamok oktatási minisztereit magában foglaló Oktatási Tanácsnak fog rendszeresen beszámolni (Progress Report on eLearning). Emellett az egyes tagállamok saját felmérései (National Reports) is a megbízható helyzetképek kialakításának lényeges elemei lesznek.
Azok az uniós források, amelyek az „eLearning” program megvalósítását hivatottak elősegíteni, részben a strukturális alapok, részben az Unió oktatási, szakképzési és kulturális programjainak pénzügyi alapjai.4 A közös kutatási alapokból elsősorban a technikai fejlesztést szogáló IST-programok5, részben a társadalmi-gazdasági kutatások támogatására hívatott TSER-programok6 nyújthatnak támogatást a célok eléréséhez. Az Európai Bizottság által koordinált közösségi erőfeszítések elsősorban a következő területekre irányulnak:
A program technikai infrastrukturális bázisa általában az internet
és különösképpen a már korábbi írásokban gyakran említett Európai
iskolai hálózat.7OMENCZI BERTALAN:
Virtuális tanári szoba az Európai iskolai hálózaton.
Mindenki, aki szeretne aktív szerepet játszani az egyre nagyobb mértékben tudáson alapuló európai társadalomban, már a nagyon közeli jövőben kapcsolatba fog kerülni a digitális kommunikációs és információs technikával – állapítja meg az „eLearning” záró része.
Az Európai Tanács Lisszabonban ez év márciusában megértette a gyors cselekvés fontosságát, és ezért emelte prioritássá az új technológiák beépítését az oktatási és szakképzési rendszerekbe. Az elképzelések, célkitűzések sikeres implementációja esetén Európa lehet a világ legdinamikusabban fejlődő, nem kirekesztő információs társadalma.