Egy ilyen pozitív jelenkép után értelemszerűen csak rövid intenciókra van szükség a „hogyan tovább” tekintetében:

Baranya megye

Az első benyomás szintjén a terv visszafogottabban magabiztos, helyzetelemzése győri társához hasonlóan progresszív folyamatokról ír, jövőképe valamivel konkrétabb, mint a nyugat-dunántúli dokumentumé.

A helyzetelemzés szerint:

A legfontosabb fejlesztési célok:

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Az eddigi tervektől a szabolcsi abban különbözik, hogy igen részletes mind a helyzet elemzésében, mind a fejlesztési feladatokban. Emellett a készítők az egyes iskolák fejlesztési elképzeléseit is beépítették a dokumentumba. Mivel a fejlesztési feladatok a részletes helyzetelemzésre adnak egyfajta választ, így elég az, ha csak a legfontosabb célokat gyűjtjük össze. Íme a megyei jövőkép:

A fenntartói elképzelések mellett az iskolák jövőképei közül a legfontosabbak:

(Arra, hogy melyik szereplő jövőképe realizálódott, még visszatérünk.)

A tervekkel, illetve ezek beiskolázásban betöltött szerepével, a fenntartók álláspontjával részletesen a dolgozat befejező részében foglalkozunk. Itt most csak annyit jegyzünk meg, hogy ezek a dokumentumok alapvetően abban térnek el egymástól, hogy mennyire konkrétan fogalmazták meg fejlesztési elképzeléseiket. E tekintetben az egyik pontot Győr, míg a másikat, mint láttuk, Szabolcs képviseli. A baranyai dokumentum a kettő között foglal helyet.

A képzési kínálat

A három megyében 57, 37, 57 intézmény jelentkezett kínálatával. Ezek a számok önmagukban semmit nem mondanak, így az sem dönthető el, hogy ez az intézményszám sok vagy kevés, mint ahogy az sem, hogy hatékony vagy nem hatékony hálózatról van-e szó. Ami ezen a szinten érdekes lehet, hogy a területileg közel azonos nagyságú megyék esetében az egyikben hússzal kevesebb intézmény várta a jelentkezőket.

A győri intézmények fele, a baranyai és szabolcsi intézmények kevesebb mint a fele vegyes profilú, vegyes képzési célú. A vegyes profilú intézmények esetén az első két megyében favorit a szakközép- és szakiskola kombinációja. A harmadik megyében kiegyenlített az arány, mivel a négy évfolyamos gimnázium és szakközépiskola alig marad el a szakközép- és szakiskola mögött. A tiszta profilú intézmények tekintetében a gimnáziumok aránya döntő mindhárom megyében. Ezt követi a szakközép- és szakiskola egyre csökkenő arányban. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok száma az első két megyében számottevő, a harmadikban a domináns szerep a négy évfolyamos gimnáziumé.

Az intézmények 7000, 6000, 9000 férőhellyel rendelkeztek a felvétel pillanatában, vagyis ennyi helyre kerestek tanulót. A férőhely és az intézményszám között láthatóan nincs direkt mennyiségi kapcsolat, illetve annyi, hogy a 37 intézménnyel rendelkező megye kínálta a legkevesebb férőhelyet. Ami érdekes: a két azonos intézménnyel rendelkező megyében a férőhelyek közti különbség 2000.

A férőhelyek helyzetét egy kicsit differenciálja azok belső szerkezete, vagyis az általános és szakképzés aránya a kínálaton belül: Győr – 1864 : 5233; Baranya – 2025 : 3990; Szabolcs – 3247 : 5940. Mindhárom megyében – az intézményszámtól függetlenül – nagyobb a szakképzési férőhelyek aránya. Míg az első megyében ez az arány majdnem háromszoros, addig a másik kettőben nem éri el a kétszerest. A legkisebb intézményszámú megyében magasabb az általános képzési hely, mint az egyik 57 intézményű megyében. (Csak érdekességképpen: Nógrád megyében nagyobb az általános képzési hely, mint a szakképzési.)

A férőhelyeket más szempontból mutatja be az, hogy azok bázisán egy adott képzési irányt hány helyen hirdettek meg.

Az első 12 férőhelyszám, a képzési irány és a meghirdetett helyek száma mint kínálat a következőképpen alakult a három megyében.

Megállapíthatjuk, hogy

Milyen területen nem hirdettek meg felvételi lehetőséget?

Érdekes módon mindhárom megyében kilenc meg nem hirdetett képzési irány volt. A mellőzött irányokat tekintve itt is közelebb áll Győr Szabolcshoz. Hét azonos irányt nem hirdettek meg.

A bányászat-kohászat hanyagolása talán érthető, a nyomdaiparé azonban, amely a szolgáltatás területéhez tartozik, elgondolkodtató.

A meg nem hirdetett képzési irányok belső szerkezete más típusú eltérést mutat az alap- és középiskolai képzési irányok számát és arányát tekintve a megyék között: Győrben 2-5; Baranyában 3-5; Szabolcsban 6-1. Győrben és Baranyában tehát inkább középfokú szakképzést, míg Szabolcsban döntően alapiskolai szakképzést nem hirdettek meg. (Ez az adat ennyiben nincs szinkrónban a regionális pozícióval.)

Az intézményi struktúra kínálatát bemutató utolsó adat kvázi összegző szám is lehet. Az érettségit, illetve érettségit is adó, valamint a tételezhetően érettségit nem adó képzési kínálat százalékban a következő.

Vagyis a férőhelykínálat szerint Győrben 60%, Baranyában 63,4%, míg Szabolcsban 63% a teljes értékű középfokú képzést kínáló férőhely. E százalékok értelmezésére a dolgozat befejező részében visszatérünk. Itt most csak két megjegyzés:

A tanulók első helyen megjelölt szándékai

A tanulói igények megjelenítésével egyrészt azért foglalkozunk, mert a fenntartók, az intézmények mellett tételezhetően az ő igényeik is alakítják, alakíthatják a végső képzési kínálatot. Másrészt úgy gondoljuk, hogy a családi döntések közelebb állnak a piachoz, harmadrészt, mert e tényezőket gondoljuk az alapvető struktúraátalakítóknak.

A szakmacsoportonként első helyen jelentkezett tanulók száma és megoszlása az általános képzés, az alap- és középiskolai képzés utáni szakképzés tekintetében a következő.

Az első helyen történt jelentkezésekre még többször vissza fogunk térni, itt most csak a tanulók szerint elvárt beiskolázás adatait nézzük át. A beiskolázási igények megyei bontásban a következő képet mutatják.

A beiskolázás

A felvett tanulók helyeinek elemzése adhat választ arra, hogy milyen százalékban és belső szerkezetben valósult meg a beiskolázás.

A szakmacsoportonként felvett tanulók száma és megoszlása az általános képzés, az alap- és középiskolai képzés utáni szakképzés tekintetében a következő.

A felvett tanulók helyzetének elemzésére még szintén visszatérünk. Itt csak a lényeges összefüggéseket vizsgáljuk. A felvettek beiskolázási adatai megyei bontásban a következők.

A férőhelykínálat és az első helyen történt jelentkezések kapcsolatának elemzése arra ad választ, hogy a megyei oktatási intézmények kínálata és a tanulói igények mennyiben koherensek.

A szakmacsoportonként első helyen jelentkezett tanulók, valamint a férőhelyek száma és megoszlása az általános képzés, az alap- és középiskolai képzés utáni szakképzés tekintetében a következő.

Inkoherenciát jelző mutatónk az általánosképzés és a közép- és alapiskola szakképzés esetében utáni megyei bontásban a következőképpen néz ki.

	Győr-Moson- Sopron megye	Baranya megye	Szabolcs-Szatmár- Bereg megye
Általános képzés	0,11	0,06	0,06
Középiskola utáni szakképzés	0,36	0,27	0,26
Alapiskola utáni szakképzés	0,46	0,41	0,39

Az intézményi kínálat és a tanulói kereslet megfeleltetését jelző mutatónk szerint Győr-Moson-Sopron megye adatai mindhárom vonatkozásban lényegesen rosszabbak, mint a közel azonos értéket mutató baranyai és szabolcsi számok. Az inkoherencia problémáira a későbbiekben még visszatérünk.

Összegzés

Az intézményi kínálat

A megyék oktatási rendszerének működésében úgy tűnik, nincs különösebb jelentősége az intézményszámnak és a férőhelyszámnak. Fontosabb „mérőszám” a vegyes képzési profilú intézmények megoszlása. Baranyában és Győrben a szakközépiskola-szakiskola forma a domináns, míg Szabolcsban ugyanekkora a szerepe a szakközépiskola-gimnáziumi modellnek.

Szintén jelentősége van az általános és szakképzés arányának. Azzal együtt, hogy a szakképzés aránya mindenhol nagyobb, Győr e tekintetben vezet. Viszont Baranya specialitása, hogy általános képzési kínálata magasabb, mint a győri.

A meghirdetett képzési helyek gyakoriságának, úgy tűnik, szintén nincs különösebb jelentősége a megyék közötti különbségtétel szempontjából. A 12 legjelentősebb képzési irányt alapul véve szintén nem lehet releváns különbségeket megállapítani a megyék között, illetve annyit, hogy Győr és Szabolcs kínálata jobban hasonlít egymáshoz, mint Baranyáéhoz.

A meg nem hirdetett képzési irányokat tekintve szintén hasonló a helyzet azzal a megjegyzéssel, hogy Győr és Baranya inkább a középfokú szakképzést, míg Szabolcs az alapiskola utáni szakképzést hanyagolta.

A teljes értékű középiskolázás közel azonos baranyai és szabolcsi arányt – 63,4–63 – mutat, szemben a győri 60%-kal. Ez az adat alátámasztja azt, hogy a rendszerek közötti különbségtétel szempontjából az általános és szakképzési arány releváns minősítő tényező, ahogyan az iskolaszerkezeti kombináció is. Ezzel indokolható, hogy Szabolcs általános képzési aránya a legjobb a három megye közül. A szakközépiskola-gimnáziumi forma jobban ráerősíthet az általános képzésre, mint a szakközép- és szakiskolai kombináció. Utóbbi előnye a középfokú szakképzésnél „térül” meg. Mint jeleztük, ez az arány Győrben 34%, Baranyában 30,4%, míg Szabolcsban csupán 28%, és tételezhetően jobb lett volna az első két megyében, ha nem a középfokú szakképzést hanyagolják, és valószínűleg még rosszabb Szabolcsban, ha az alapfokú képzést hirdetik inkább.

A képzési kínálat tartalma: az általánosan képző, nyelvvel, informatikával, közgazdasággal megerősített kereskedelem és vendéglátás némi ipari specialitással: gép, fa, ruha, mezőgazdaság. E tekintetben tehát nincsenek releváns megyei különbségek.

A képzési kínálat és az első helyen jelentkezett tanulók igényeinek kapcsolata

Az első helyen jelentkezett tanulók szándékvizsgálatát – mint jeleztük – egyrészt az indokolta, hogy megnézzük, mi történt volna abban az esetben, ha ezek az elsődleges aspirációk megvalósulhatnak, és mennyiben rendezte volna ez át az intézmények kínálati struktúráját. Másrészt, hogy e szempont alapján lehet-e a megyék között újabb különbségeket megfogalmazni.

Emlékeztetőül a megyék kínálata a következő volt:

Az első helyen történt jelentkezések alapján a fenti arányok a következőképpen módosultak volna:

A családi döntések, mint látható, realizálódásuk esetén alaposan átrendezték volna nemcsak a megyék közötti korábbi kínálati sorrendet – Baranya, Szabolcs, Győr helyett Baranya, Győr, Szabolcs –, hanem ennek belső tartalmát is.

Az aránymódosulások lényege a középiskola utáni szakképzés érezhető emelkedése, míg az alapiskolainak csaknem ilyen arányú csökkentése az általános képzés minimális emelkedésével. A győri és a baranyai fiatalok szándékaik szerint alapvetően és radikálisan a szakképzés belső szerkezetét rendezték volna át, megtartva – nem egyformán – az általános képzés növekvő szerepét. A szabolcsiak kevésbé akarták a szakképzést átalakítani. Az általános képzés iránti csökkenő igény miatt – amely még így is 4%-kal magasabb, mint a győri – a harmadik helyre szorultak.

A képzési kínálat, az első helyen jelentkezők, valamint a felvettek kapcsolata

A fentiekben láttuk, hogy az első helyen történő jelentkezések elfogadtatásuk esetén miként rendezték volna át a beiskolázási arányokat, illetve milyen megyei oktatási jövőképet vizionáltak. Most azt vizsgáljuk, hogy ebből a szándékolt jövőképből mi valósult meg. A könnyebb áttekinthetőség érdekében bemutatjuk mindhárom szempontú százalékos megoszlást.

A felvételi rendszer, illetve az intézményi magatartások – úgy tűnik – Szabolcs megyében voltak leginkább szinkrónban a tanulói elvárásokkal. Itt honorálták leginkább a szakképzés-átalakítási igényt – a 4%-os középfokú szakképzés-fejlesztést elfogadták, úgyszintén a 3%-os alapfokú szakképzés-leépítést – úgy, hogy ezzel együtt az általános képzést középre „javították”. Ezzel pedig összkínálatukat is emelték 3%-kal.

A másik két megye esetében a rendszer nem vette figyelembe igazán a pályázók elvárásait. Szembetűnő a győri rendszer rugalmatlansága, melyet más szempontból koherenciamutatónk is alátámasztott. A 14%-os változtatási igényből mindössze 4%-ot teljesített. (Baranya a 17-ből 8-at.) Így történhetett meg, hogy 62%-os teljes értékű beiskolázást produkált a megye, 7%-kal kevesebb az általános és 5%-kal (!) magasabb az alapfokú szakképzési részaránya, mint Szabolcs megyéé.

A fentiek szerint ezek az adatok nem hozhatók szoros kapcsolatba a bevezetőben említett sokváltozós regionális-megyei különbségek mentén értelmezett skálával. Mivel a Győr–Baranya–Szabolcs skála, Baranya–Szabolcs–Győr skálává alakult át. A sorrend tekintetében tehát visszaállt a kiindulási kínálati skála, amelyet a tanulói igények kevésbé akartak vagy nem tudtak átrendezni.

A képzési kínálat, az első helyen jelentkezők, a felvettek
és a képzési tartalom kapcsolata

A 22 OKJ szerinti szakképzési szakmacsoport és a 4 általános képzési irány a megyék képzési kínálatának meghatározott százalékát teszik ki.

Az intézményi kínálat és a tanulói keresletek különbsége Győrben 22%, Baranyában 21%, míg Szabolcsban 18% volt. Ezek a különbségek a felvételi rendszer „segítségével” 10,5%; 8,5%; 13,5%-ra módosultak.

A vesztes tanulók képzési területei szinte azonosak a három megyében: vendéglátás, informatika, közgazdaság, kereskedelem, elektrotechnika.

A vesztes iskolák képzési területei is nagymértékben azonosak a három megyében: gépészet, ruhaipar, mezőgazdaság, közlekedés, építés; általános képzés és általános nyelvi képzés csak Baranyában és Szabolcsban.

A regionális áttanulás

Az elemzés előkészítésekor a regionalitás problematikája több szempontból is felmerült. Úgy gondoltuk, ha már elindult a regionális szintű tervezés, megnézzük, hogy a középfokú oktatás szintjén mi a helyzet. Van-e szerepe a beiskolázás tekintetében? Mert ha van, akkor ez tételezhetően megalapozottabbá teheti a regionális tervezést is. Az eredmény az, hogy a megyék döntően maguk oldják, oldották meg a tanulói igények kielégítését.

A tervezési-statisztikai régióból Győrbe felvett tanulók száma 38. A régión kívülről felvettek száma 91. Baranyában ezek az adatok: 186; 70 tanuló. Szabolcsban 49; 502 tanuló. A regionális áttanulás tehát Szabolcsban a legjelentősebb, de a jelentkezők nem a tervezési régióból, hanem azon kívülről érkeztek a megyébe.

A tervek és ami ezekből megvalósult

A fenntartók jövőképeit megfogalmazó győri dokumentumokban némi aggodalommal fogalmazódik meg, hogy talán mégsem úgy mennek a „folyamatok”, ahogy azt a tervkészítők látják, illetve ha a 76%-os középiskolai arányt el akarják érni, akkor egyáltalán nem úgy mennek. A tanulói igények alapján megfogalmazott 67%-os beiskolázáshoz képest a ténylegesen produkált 62% messze van, a 76%-ról már nem is beszélve.

A baranyai tervkészítők helyzetelemzéséhez képest az informatikai képzés iránti igény növekedése nem elsősorban az intézményeknek köszönhető, hanem a tanulói igényeknek. A szintén növekedésnek induló nyelvi képzést sem a tanulói igények, sem a felvettek száma nem támasztja alá. Ha a rendszer a tanulói igények szerinti beiskolázás alapján indulna szeptemberben, akkor a középiskolai arány 72% lenne. Most 67% lesz. Ez sem kevés, de messze van a 75-től. Ami pedig a fenntartók számára előírt, javasolt magatartást illeti – az érettségit adó és az erre épülő szakmai képzést kell preferálni –, nem kell mást tenni, csak a tanulói igényeket kell teljesíteni. Így az alapfokú szakképzés 28% lesz, és nem 32%. Ez persze még mindig jobb, mint az intézmények 36%-os kínálata.

A szabolcsi intézmények a kereskedelmi-vendéglátási képzést csökkenteni kívánták. E szándékukat az 5%-os tanulói igénynövekedéssel szemben úgy teljesítették, hogy csak annyi helyre vettek fel, amennyit kínáltak. A gépészeti képzést 70%-kal kívánták növelni. A közel egyharmadával csökkentett tanulói igényt végül is „középre javították”: 8% helyett csak 5%-ot vettek fel. A mezőgazdasági képzést csökkenteni kívánták dacolva a fenntartói ellenvetésekkel. Eleget kellett (!) tenniük azonban a csökkenő igényeknek és a fenntartóknak is. Így itt is „középre javítottak”. A kínálathoz képest kevesebbet, az első helyen megjelent igényekhez képest többet vettek fel. A fenntartók intelmét a közgazdasági képzés felülvizsgálatára a tanulói igények megcáfolták. A mezőgazdasági, szolgáltatási terület képzésének bővítése, valamint az új szakmák beindítása elmaradt. A szakképzés belső arányaira és a teljes értékű középiskolázásra vonatkozó elvárások teljesülése még igen komoly szerkezetátalakítási folyamat eredményeként valósulhat csak meg.

Összegzésként talán megkockáztatható, hogy a tervekben leírtak, különösen a fejlesztésre vonatkozó elképzelések és a beiskolázás alapján elkészített pillanatfelvételek nem teljesen ugyanarról a valóságról készültek. Másként fogalmazva: a dokumentumok jövőképei az intézményi magatartásokat nem befolyásolták különösebben, és a hozzájuk sokkal közelebb álló tanulói igények kielégítését sem segítették elő. Tehát egy sok tekintetben hasonló fenntartói és tanulói jövőkép „elvérzett” az intézményekkel folytatott, de meg nem vívott harcban.

Az oktatási rendszerek és a megyei pozíciók kapcsolata

Az elemzés végére érve megválaszolható az a kérdés, hogy vannak-e különbségek a vizsgált megyék oktatási rendszerei között, és ha vannak, akkor ezek milyen viszonyban állnak a gazdasági-foglalkoztatási-infrastrukturális különbségek mentén megkülönböztetett megyei pozíciókkal.

Az oktatási rendszerek különbségének bemutatásához négy szempontot választottunk ki: intézményi jellemzők; általános és szakképzési, beiskolázási arányok; a rendszerek innovatív képessége; a képzési irányok százalékos megoszlása.

E négy szempontot tovább bontva összesen 17 kérdés mentén vizsgáltuk a megyéket. Az oktatási rendszereket jellemző kérdésekre adott válaszok esetében a sok-kevesebb-legkevesebb skála mentén rangsoroltuk őket. A vizsgálati szempontok és a megyék pozíciói az alábbiak szerint alakultak.

1. Az intézmények száma: Győr–Szabolcs–Baranya

2. Férőhelykínálat: Szabolcs–Győr–Baranya

3. A hat, nyolc évfolyamos gimnáziumok aránya: Győr–Baranya–Szabolcs

4. A szakképzés és az általános képzés aránya: Győr–Baranya–Szabolcs

5. A középfokú szakképzés aránya: Győr–Baranya–Szabolcs

6. Az alapiskolai szakképzés aránya: Győr–Baranya–Szabolcs

7. A kínálati beiskolázási arány: Baranya–Szabolcs–Győr

8. Az első helyen jelentkezők beiskolázási aránya: Baranya–Győr–Szabolcs

9. A felvettek beiskolázási aránya: Baranya–Szabolcs–Győr

10. Az első helyen szándékolt változtatás aránya: Baranya–Győr–Szabolcs

11. Az intézmények alkalmazkodása a 10. ponthoz: Szabolcs–Baranya–Győr

12. A nyelvi képzés aránya: Szabolcs–Baranya–Győr

13. Az informatikai képzés aránya: Baranya–Szabolcs–Győr

14. A közgazdasági képzés aránya: Győr–Baranya–Szabolcs

15. A kereskedelmi képzés aránya: Szabolcs–Baranya–Győr

16. A vendéglátási képzés aránya: Győr–Baranya–Szabolcs

17. A gépészeti képzés aránya: Szabolcs–Baranya–Győr

E szempontok alapján Baranya 5 első, 10 középső és 2 harmadik pozícióval írható le. Győr 7 első, 3 középső és 7 harmadik hellyel rendelkezik. Szabolcs 5 első, 4 középső és 8 harmadik pozícióval rendelkezik.

A skálán elfoglalt helyek alapján tehát egy Baranya–Győr–Szabolcs sorrend alakul ki a sok, kevesebb, legkevesebb érték alapján. Ha a helyekhez számokat is kapcsolunk, akkor ez a különbség 37; 34; 31.

Baranya első helyét vélhetően annak köszönheti, hogy a képzési kínálat, az első helyen jelentkezők, valamint a felvettek tekintetében is a legmagasabb teljes értékű középiskolázást produkálta. Ebből következik az is, hogy 10 középső pozíciót mondhat magáénak.

Győr második helye alacsony általános képzésével, magas, alapiskola utáni szakképzésével és intézményei rugalmatlanságával magyarázható.

Szabolcs harmadik helye annak tudható be, hogy első pozíciói – intézményszám, férőhelyszám, alkalmazkodás, nyelvi képzés, kereskedelem, gépészet – nem fejthettek ki olyan rendszerszerű hatást, mint Baranyában.

A megyei oktatási rendszerek megkülönböztetése után – amely kétségtelenül tartalmaz bizonyos értékpreferenciákat – már csak az a kérdés maradt, hogy ezek milyen kapcsolatban vannak a már említett, más skálát tartalmazó megyei pozíciókkal.

A legkézenfekvőbb, egyúttal legkockázatmentesebb megoldás az lehet, ha félretesszük az oktatási rendszerek skáláját, és azt mondjuk, hogy a gazdasági és egyéb szempontok alapján leírható Győr megyének olyan oktatási rendszere van, amelyet a fentiekben meghatároztunk. Erre volt tehát alkalmas a skála, szerepe ezzel véget ért. Vagyis egy iparilag fejlett megyének olyan oktatási rendszere van, ahol relatíve alacsony az általános képzés, egyáltalán a humán képzés, szintén relatíve alacsony a nyelvi képzés. Ezeken a tanulók első helyes igényei sem változtattak volna dominánsan. Emellett rendkívül erős a szakképzése mind a közép-, mind az alapiskola után. Ezek aránya sem változott volna lényegesen az első helyes igények alapján. Mindezek meglehetősen rugalmatlan intézményi szférával párosulnak.

Baranya oktatási rendszere azon az úton jár, amelyet Győr kapcsán kimondatlanul hiányoltunk. Ha az első helyes tanulói igények maradéktalanul érvényesülnek, 72%-os teljes értékű beiskolázás valósult volna meg. Az általános, humán képzés iránti csökkenő érdeklődés azonban mintha azt jelezné, hogy a megye iparosodási folyamata felgyorsul, és ezzel a győrihez hasonló értékszempontú jövőkép alakulhat ki Baranyában is. Addig is működik azonban az általános és nyelvi képzéssel megerősített magas százalékú informatikai, közgazdasági képzés, amely egyrészt piacképes szakképesítéseket ad, illetve ezek híján olyan pluszismereteket, amelyek érettségivel párosulva növelhetik az elhelyezkedési esélyeket.

Szabolcs vélhetően abban különbözik Baranyától, hogy az iparosodási folyamat e térségben a közeljövőben nem reális jövőkép. Illetve abban, hogy a szolgáltatás sem vesz fel annyi munkaerőt, amely átalakíthatná a megye képzési szerkezetét. Egyelőre marad tehát a „mindenből egy kicsit” helyzet. Ezzel egyrészt kitolódik a pályaválasztás, illetve a másodlagos preferenciák (pl. nyelv) adnak elhelyezkedési lehetőséget a pályázók számára.

Az eddig leírtak alapján, a beiskolázás során szerzett tapasztalatok szintjén talán megkockáztatható az a megállapítás, hogy a győri és a szabolcsi oktatási rendszer konzerválja a különböző szintű egyenlőtlenségeket, míg a baranyai aktívabban részt vállal a problémák enyhítésében. Pontosabban nagyobb az esélye annak, hogy itt az oktatás aktívabb szerepet játszhat, mint a másik két megyében.

Mindhárom megye oktatáspolitikusai számára üzenet lehet az, hogy tapasztalataink szerint alapvetően és elsődlegesen az intézményi szint dominanciája határozta meg a beiskolázási folyamatot. Ezen a fenntartók tudnak változtatni, ők rendelkeznek hatás- és feladatkörrel ennek befolyásolására.

Hasonló jellegű üzenet lehet, hogy alaposan elemezniük szükséges az első helyen megjelölt tanulói változtatási szándékok figyelembevételét, illetve ennek elmaradását.

Szintén hasonló, de más természetű üzenet lehet az, hogy az oktatáspolitikai terület tervezési-érdekérvényesítési módszerén, képességén változtatniuk kell. Győr esetében elemezni kellene az általános képzés iránti igény alacsony szintjét, az alapiskolai szakképzés magas százalékú változatlanságát. Baranya esetében alapvetően a szakképzés belső szerkezetére vonatkozó változtatást kívánó tanulói igények hátterét kell vizsgálni. Szabolcs esetében a legfontosabb feladatnak az oktatási terület érdekérvényesítési pozíciójának javítását gondoljuk, vagyis a rendszer ne csak elszenvedje a „helyzetet”, hanem aktívabban menjen a szükséges változtatások elé.