1	TRENCSÉNYI BORBÁLA bevezetője, in Ajánlás a gimnáziumi neveléshez, az 1978-as nevelési terv korrekciója. 1988, OPI.
2	Az osztályfőnöki szerep történetéről lásd SZEKSZÁRDI JÚLIA Az osztályfőnöki szerep tegnap, ma és holnap című tanulmányát. Új Pedagógiai Szemle, 1997. 5. sz. kérdőív alkalmazásával 1998 májusában és szeptemberében került sor. A vizsgálatba 1148 gyakorló pedagógus kapcsolódott be. A munkacsoport tagjai: Szekszárdi Júlia, Szabó Ildikó, Sallai Éva és Simonfalvi Ildikó. Az adatfelvételre és az adatfile elkészítésére a Minoritás Alapítvány kapott megbízást.
3	Az osztályfőnöki munka aktuális helyzetét és perspektíváit feltáró kutatás az MTA Pedagógiai Bizottsága és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával valósult meg. Az adatfelvételre önkitöltős
4	Az I. Országos Osztályfőnöki konferencia 1992-ben Szombathelyen, a II. 1995-ben Gödöllőn került megrendezésre. A konferenciák anyagát az Új Pedagógiai Szemle 1993. 2., illetve 1996. 5. tematikus számai tartalmazzák.
5	A megkérdezettek 60 százaléka állítja, hogy vannak olyan pedagógiai feladatok, amelyeket csak az osztályfőnök láthat el, ugyanakkor csupán a megkérdezettek 41 százalékát vonták be az iskolák pedagógiai programjának nevelési területre vonatkozó részének kidolgozásába. (Van persze egy olyan összbenyomásunk, hogy a nevelési terület kidolgozottsága lényegesen alacsonyabb szintű, mint az oktatásié. A régi sémák érvényüket vesztették, az újak pedig túl általánosak. Feltételezhető, hogy az osztályfőnöki szerepkör éppen a maga „lágy”, nehezen számszerűsíthető voltánál fogva háttérbe szorult még akkor is, ha formálisan megmaradt az iskolák többségében.
6	Az osztályfőnökök 97 százaléka szükségesnek tartja az osztályfőnöki órákat, és 96 százalékuk úgy véli, hogy iskolájukban a tanárok többsége is inkább szükségesnek tartja az osztályfőnöki órákat, mint inkább szükségtelennek. Ez egyben azt jelenti, hogy azok elsöprő többsége is szükségesnek tartja az osztályfőnöki órákat, akik nem szeretnek osztályfőnökök lenni. Ráadásul az osztályfőnökök 94 százaléka azt tapasztalta, hogy iskolájában a tanulók többsége is igényli, hogy legyen hetenként egy óra, amikor mindig ugyanazzal a tanárral megbeszélhetik az osztály egészét foglalkoztató kérdéseket.
7	A kutatás, amelynek vezetője hazánkban dr. Aszmann Anna, és amely 1986 óta időszakonként ismétlődő kérdőíves vizsgálatokból áll, a 11–15 éves iskolások egészségi állapotának feltárására vállalkozik. A legutóbbi adatfelvétel 1997-ben történt. Akkor a vizsgálatban 28 ország vett részt. Ebbe a vizsgálatba Magyarországon már 17 éves fiatalokat is bevontak.
8	A nemzetközi adatok forrása: Health and health-behavion among young people. WHO Policy Serias: Healthpolicy for children and adolescence. ISUE 1. International Report. 2000. WHO/Euro – Universität Bielefeld.
9	A 80-as évek elején a megkérdezettek 50–57%-a heti 2, 20%-a heti 5-7, 8–10%-a heti 12 óránál többet töltött a tanítási órán kívül a gyerekekkel.
10	Aszmann Anna már említett nemzetközi vizsgálatának adatai.
11	Osztályfőnöki kérdőív, OKI, 1998. 94. kérdés: Mennyire ért Ön egyet a következő kijelentésekkel? A három válaszvariáció: teljesen, részben, egyáltalán nem. Az értékelésnél a teljesen egyetért válasz 100, a részben 50, és az egyáltalán nem ért egyet 0 pontot ért.
12	A statisztikai elemzést Szabó Ildikó végezte.
13	A felsorolt attitűdök mellett, zárójelben az egyes kijelentések rangsorban elfoglalt sorszáma olvasható.
14	Az állásfoglalást a III. Országos Osztályfőnöki Konferencián létrejövő szakmai testület készítette. Ennek tagjai: dr. Aszmann Anna gyermekorvos, a Fodor József Iskolaegészségügyi Társaság elnökségi tagja, az Országos Közegészségügyi Központ főosztályvezetője; Fenyő D. György tanár, Berzsenyi Gimnázium, Budapest; Földes Petra mentálhigiénikus, Zöld Kakas Líceum, Budapest; dr. Havas Péter igazgató, Országos Közoktatási Intézet; dr. Galicza János tanszékvezető egyetemi docens, Veszprémi Egyetem; Kósáné dr. Ormai Vera iskolapszichológus, Budapest, XIII. kerületi Pedagógiai Kabinet; Ligeti György szociológus, Kurt Lewin Alapítvány, Budapest; dr. Meleg Csilla tanszékvezető egyetemi docens, Pécsi Egyetem; Padányi Zsoltné dr. igazgatóhelyettes, Vas Megyei Pedagógiai Intézet; dr. Sallai Éva egyetemi adjunktus, Veszprémi Egyetem; dr. Szabó László igazgató, Vas Megyei Pedagógiai Intézet; dr. Szekszárdi Júlia egyetemi docens, Veszprémi Egyetem.