1	Erre már történtek kezdeményezések, például a Római Szerződés 36. cikkely; az 1996. évi I. törvény alapján (A rádiózásról és a televíziózásról) az ORTT intézkedései
2	Példa: Egy tanuló az egész nyolcéves, államilag finanszírozott, alapfokú képzés alatt 461 tanórát, azaz 346 órát (20 745 percet) kap a vizuális nevelésre-oktatásra a közoktatásban, amely megfelel annak az időnek, amennyit kb. 8 hónap alatt tölt el otthon (átlagosan) a tévé képernyője előtt. Ez az idő még a negatív hatások kiküszöbölésére sem elegendő, nem pedig azokra a célokra és feladatokra, illetve követelményekre, amelyeket a NAT megalapoz, majd a kerettanterv kifejt.
3	A dőlt betűs részek a kerettanterv fogalomhasználatát jelölik.
4	Nem állom meg, hogy ne pontosítsam az ebben a fejezetben olvasott tárgyi tévedést: a vizuális kommunikáció nemcsak közvetett, hanem közvetlen is lehet.
5	A személyiség-központú és a tananyagközpontú tantervkészítés szimultán megjelenése.
6	A nem kötelező tanórai foglalkozás időkerete az első négy évfolyamon például a „készségtárgyak” (sic!) tanítására használható; vagy az 1–3. évfolyamon idegen nyelvre. Vajon kik lesznek a győztesek?
7	A nem kötelező tanórai foglalkozás időkerete az egyes évfolyamok, osztályok, tanítási év közben a tanítási hetek között átcsoportosíthatók. Tulajdonképpen az iskolák saját arculatukat még megmenthetik a nem kötelező tanórai foglalkozások és a tanórán kívüli foglalkozások ügyes megszervezésével vagy a kerettantervben nem közölt tananyag 20%-ával
8	A hon- és népismeret modul bevezetése időszerű, de kellő figyelem hiányában vagy rossz szervezéssel csak felmutatható címke vagy holt, érzelemmentes tananyag marad. Remélem, nem így lesz.
9	Titkon remélem, hogy az iskolák – kihasználva az időszervezés rugalmas módszereit – nemcsak ennél a tantárgynál szerveznek dupla órákat. A heti egy tanóra 45 perce szinte minden tantárgyban szakmailag lehetetlen helyzetbe hozza a tanárt. A diákoktól a képességfejlesztési lehetőségeket veszi el, mivel a tanítás elméletivé és verbálissá válik, vagy az igénytelenebb, mechanikus, egysíkú módszertani, technikai megoldások felé mozdul el.
10	A dőlt betűs részek az OM által kiadott „A kerettanterv alkalmazása” című kiadvány fogalomhasználatát jelölik.
11	Számomra évek óta érthetetlen, miért használják ezt a pontatlan és nem is definiált terminológiát még fontos dokumentumok is. Például a közoktatási törvény 17. paragrafusa, vagy éppen A kerettantervek alkalmazása című kiadvány 32–33. oldalán „fő tantárgyakról” és készségtantárgyakról olvashatunk. Ha például integráljuk a történelmet és a rajz és vizuális kultúrát, hová soroljuk az új tantárgyat?
12	Az általános pedagógiai és módszertani kultúra sajnálatos jelenlegi gyakorlata és állapota, hogy a legtöbb tantárgy nem használja ki a cselekvésen, a megtapasztaláson keresztüli tanítás fejlesztő erejét. Tanulás alatt sokan még mindig csak az ismeretek memorizálását és „felmondását” értik, a tanulási helyzetet pedig csak az iskolapadban ülve a tanári magyarázat meghallgatása alapján tartják elfogadhatónak.
13	Valószínűleg hasonló megállapításokat tehetnénk pályán lévők továbbképzésére vetítve a képet.