Bordács Margit

A pedagógusok előítéletességének vizsgálata roma gyerekeket is tanító pedagógusok körében

A pedagógiai kutatások egyik fontos és időszerű feladata, hogy pontosan feltárják a cigány tanulók iskolai sikertelenségének és lemorzsolódásának iskolai és iskolán kívüli okait, s az okok ismeretében megoldási javaslatokat nyújtsanak a problémák kezelésére. Ezen belül is fontos kérdés, hogy megjelenik-e az előítéletesség az iskola falain belül, a pedagógusok beállítódásában. Jelen vizsgálat arra keres választ, hogy fellelhető-e a romákkal szembeni előítéletesség a cigány tanulókat is oktató pedagógusok körében a különböző nagyságú települések, illetve a férfi-nő beállítódások bontásában.

Bevezetés

A probléma bemutatása

A legnagyobb magyarországi etnikai kisebbség, a cigányság Európa többi országában is nagy számban (kb. kilencmillió) jelen van, mindenütt mint kisebbség, anyaország nélkül.

A cigányság helyzetét tekintve szinte minden vonatkozásban válságról kell beszélnünk. Nagy tömegekben élnek nyomor- vagy azt közelítő szinten, képzetlenségüknél fogva az átlagosnál nagyobb körükben a munkanélküliség. „Az egészségügyi helyzetük, lakáskörülményeik hihetetlenül rosszak, az oktatásban lemaradásuk a többségi lakosoktól egyre nagyobb, kulturális hagyományaik egyre inkább eltűnnek, tradicionális belső önszerveződésük felbomlott, modern polgári önszerveződésük pedig még csak a kezdeteknél tart, s mindezeken kívül a többségi társadalom súlyos s egyre erősebb előítéletessége is sújtja őket.” (Radó 1996, 117.p.)

Ennek megfelelően a cigányság oktatási problémáinak vizsgálatakor a közoktatásnál szélesebb problémavilággal kell szembesülni, figyelembe kell venni azt a speciális problémahátteret (családi szocializáció, nyelvi hátrány, szociális helyzet, tanulási motiváció, hátrányos megkülönböztetés, a szülők kapcsolata az iskolához és az iskolázottsághoz, pedagógiai gyakorlat), amely előidézi a roma gyerekek iskolai sikertelenségének gyakori előfordulását. A sikertelenség okairól viszonylag gazdag hazai szakirodalmat találunk, melyek különböző szempontok alapján tárják fel a probléma hátterét (Forray, Hegedüs, Liskó, Kertesi, Kézdi, Radó stb.). A különböző vizsgálatokból kiderül, hogy a kilencvenes évek elején a cigány tanulók közül többen maradtak ki már az általános iskolából, mint ahányan befejezték azt, a felsőoktatást tekintve pedig egy cigány tanulónak ötvenszer kisebb az esélye arra, hogy diplomát szerezzen, mint nem cigány társainak (Kertesi 1994, Radó 1997).

„Magyarországon jelenleg körülbelül százezer cigány tanulót oktatnak a gyerekek otthonról hozott kultúrájának, hagyományainak figyelembevétele nélkül, csaknem kizárólag a többségi oktatás keretein belül.” (Kurucz 1999). Pedagógusaink nincsenek felkészülve az eltérő etnikai és kulturális sajátosságokkal rendelkező gyerekek nevelésére, oktatására, továbbá a hagyományos, többnyire frontális osztálymunkával dolgozó oktatási forma nem ad lehetőséget az egyéni sajátosságok figyelembevételére és kezelésére. Ahhoz, hogy igazán átütő változás következzen be, szükségesnek látszik a személyközpontú, az egyéni fejlődési szinthez és ütemhez alkalmazkodni tudó pedagógiai módszerek alkalmazása és a speciális helyzetet kezelni tudó szakemberek képzése. A kérdés megoldása nem tűr halasztást abban a vonatkozásban sem, hogy a valódi európai társadalom kialakulásának alapfeltétele az interkulturális oktatás. Radó Péter szerint „Az Unió kibővítése a politikailag egyesülő Európában élő romák számának megtöbbszöröződését fogja eredményezni, s ez alkalmazkodásra kényszeríti majd a közös jogrendszert, politikákat és az európai intézményeket egyaránt” (1997, 11. p.).

Az előítéletesség kutatásának felvázolásában F. Lassú Zsuzsa (2000) csoportosítását követjük. Eszerint a klasszikus előítélet-kutatások az előítéletes attitűdök eredetét vizsgálták. A szociális tanuláselmélet képviselői szerint a gyermek a környezetéből (család, kortárscsoportok, filmek) szívja magába a különböző társadalmi csoportokkal szembeni viselkedési formák és érzelmi viszonyulás alapjait. Clark és Clark (1980) kimutatták, hogy a néger kisgyermekek már 3-4 éves korban is tudják, hogy nem jó négernek lenni, és ez játékaikban is megjelenik. Adorno (1980) és munkatársai pszichopatológiai megközelítéssel magyarázták az előítéletes személyiség kialakulását, melynek hátterében durva szülői szigort feltételeztek. Aronson (1994) az előítéletes viszonyulás kialakulása egyik okának a bűnbakképzést tartja, eszerint saját hibáinkért, bűneinkért valaki mást kezdünk el hibáztatni. Ehhez olyan személyt vagy csoportot használunk fel, akik bizonyos feltűnő jegyekben különböznek tőlünk. Másik elképzelés szerint az előítéletek kialakulásának okai közé sorolható a gazdasági és politikai konkurencia, aminek következtében az uralkodó csoport igyekszik a kisebbségi csoportokat elnyomni anyagi érdekektől vezérelve.

A fent leírt elméletek alkotói általában az erősen előítéletes viszonyulásokat vizsgálták. Az emberek azonban különböző mértékben lehetnek előítéletesek, esetenként megpróbálják elrejteni előítéletes viszonyulásukat.

A modern előítélet-kutatások éppen ebből kiindulva a társas megismerés megközelítését alkalmazzák. A kognitív elméletek az egyes társadalmi csoportokról vallott értékek és attitűdök ellentmondását vizsgálják. Amerikai kutatások szerint sokan rendelkeznek egymásnak ellentmondó, kétféle értékrenddel, ami lelki kényelmetlenséggel jár. A pozitív önértékelés megőrzése céljából az egyén felerősíti mindkét értékelését, így akarván feloldani az ellentmondást a két attitűd között. Egy hasonló elmélet az averzív rasszizmus fogalmának bevezetésével magyarázza a jelenséget. Eszerint az emberek váltogathatják a kétféle viszonyulást például aszerint, hogy a helyzet mit kíván. Devine (1994) sztereotípiák automatikus aktivizálódásával magyarázza az előítéletes viselkedést.

A klasszikus és a modern kutatások egyaránt próbálkoztak olyan technikák kidolgozására, melyek csökkentik az előítéletességet, de nem igazán sikerült igazán jól hasznosító módszereket találni. A klasszikus irányzat képviselői közül említésre méltó Rokeach (1973) konfrontációs módszere, mely a kognitív disszonancia tudatos csökkentését alkalmazza. A modern irányzat szerint megoldást jelenthet a negatív sztereotípiák felismerése, elnyomása és helyettesítése pozitív reagálásokkal.

A magyarországi vizsgálatok közül kiemelkedőek Kemény (1996), Havas (1999), Kertesi–Kézdi (1996), Radó (1997), Liskó kutatásai, melyek a cigányság helyzetével, a velük szembeni előítéletességgel és azok megjelenési formáival foglalkoznak elsősorban szociológiai megközelítésben.

Egy átfogó kutatás (Barcy–Diósi–Rudas 1996) foglalkozik a fiatalok (15-20 évesek) előítéletes gondolkodásával a „más”-nak tekinthető társadalmi csoportokkal szemben. Legerőteljesebb negatív megkülönböztetést a cigányokkal kapcsolatban találtak, mely intoleranciában és előítéletességben nyilvánul meg. Ez a beállítódás inkább jellemezte a férfiakat, mint a nőket, de a távolságtartás egyöntetűnek bizonyult a megkérdezett fiatalok körében.

Azt gondoljuk, hogy a kérdéskörben a pedagógusok felelőssége igen nagy, hiszen az előítéletes viselkedés a roma gyerekekkel szemben már kisiskoláskorban megjelenik, amit az iskolai sikertelenség tovább erősíthet. Ennek következtében a cigány tanulók rosszul érzik magukat, tanulási motivációjuk csökken, még gyengébben teljesítenek, eltávolodnak sikeresebb társaiktól, s kialakul egy ördögi kör, melynek következményei jól ismertek.

A kutatás céljai

1. A roma gyerekeket integráltan nevelő iskolákban dolgozó pedagógusok cigánysággal szembeni attitűdjének feltárása, a férfi és a nőtanárok beállítódásának összehasonítása.

2. Annak vizsgálata, hogy van-e összefüggés a pedagógusok előítéletessége és a településtípusok között.

3. Választ adni arra a kérdésre, hogy az általános előítéletesség és az általános intolerancia között van-e összefüggés.

4. Az általános előítéletesség és a cigánysággal kapcsolatos előítéletesség közötti kapcsolat vizsgálata.

A kutatás helyszínei

Vizsgálatunk helyszíneinek (nagyváros, kisváros, nagyközség) kiválasztását az indokolja, hogy a rendelkezésre álló kutatási adatok szerint a település jellege és nagysága meghatározza az ott élő cigányság életmódját és a többségi társadalom hozzájuk való viszonyulását, így a pedagógusok attitűdjét is.

Ny – nagyközség, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (Magyarország)

K – kisváros, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (Magyarország)

B – nagyváros (Magyarország)

Hipotéziseink

Feltevésünk szerint a cigány gyerekeket tanító pedagógusok körében nincs jelentős előítéletesség a cigánysággal szemben.

Ezt az elképzelésünket arra alapozzuk, hogy azok a pedagógusok, akik roma gyerekek nevelését-oktatását vállalták, vélhetőleg nem rendelkeznek negatív beállítódással velük szemben, hanem vonzó, érdekes feladatnak, kihívásnak tekintik ezt a tevékenységet.

Azt gondoljuk, hogy a lakóhely, a települések nagysága befolyásolja az előítéletesség mértékét, valószínűleg a lakóhely nagysága és az előítéletesség mértéke között egyenes arányosság van.

Feltevésünket azzal magyarázzuk, hogy a kisebb településeken az emberek ismerik egymást, s talán a személyes tapasztalás kioltja a sztereotípiákat.

Véleményünk szerint a férfiak és a nők beállítódásában nincs szignifikáns különbség.

Azt tételezzük fel, hogy a pedagógus-munkakörben elsősorban a szakmai elhivatottság a meghatározó, és nincs jelentősége a nemi hovatartozásnak.

Az a feltevésünk, hogy az általános előítéletesség és az általános intolerancia, valamint az általános előítéletesség és a cigánysággal szembeni előítéletesség között van összefüggés.

Ezek a jellemzők határozzák meg a mássággal kapcsolatos beállítódást.

Módszerek

Minta

A kutatást 2000 tavaszán három különböző nagyságú településen (B – nagyváros, K – kisváros, Ny – nagyközség) végeztük egy-egy iskola 20 pedagógusának (14 férfi és 46 nő) részvételével.

Mindhárom iskolára jellemző, hogy a tanulók nagy része szegény családból származik, nem ritka a szülők munkanélkülisége. A gyerekek több mint 20%-a hátrányos helyzetben levő, cigány származású tanuló. A két vidéki iskola egymástól 30 km távolságra található az ország szegényebb régiójában, a nagyvárosi iskola egy cigány családok által lakott körzet. Mindegyik helyen jellemző a roma gyerekek nagyfokú iskolai alulteljesítése és lemorzsolódása.

Módszerek, eljárások, eszközök

Vizsgálatunkat egy kérdőíves attitűdvizsgálattal végeztük. A kérdőívet közös megbeszélés után egyénileg, az iskolában töltötték ki a pedagógusok. A kérdőív előállításánál felhasználtuk a Barcy–Diósi–Rudas előítéletesség-vizsgálat (1996) kérdéseinek egy részét, s kiegészítettük néhány kérdéssel.

Az első három kérdésben a szakmai hátteret akartuk felderíteni, ezek az adatok csak tájékoztató jellegűek. A negyedik kérdés a válaszadó mássággal összefüggő tapasztalatait vizsgálta oly módon, hogy felsoroltunk a közvélekedés által másnak, furcsának tartott kilenc csoportot. Azt kellett megjelölni, amelyikkel a kérdezett beszélgetett már valaha. Az ötödik kérdés az ún. hétköznapi másságra vonatkozott. Tizenegy olyan embercsoportot gyűjtöttünk össze, melyek valamilyen szempontból mások, és az emberek a mindennapjaik során szoktak találkozni velük. Kijelentéseket fogalmaztunk meg, s arra kértük a válaszadókat, hogy négyfokú skálán jelöljék be egyetértésük vagy egyet nem értésük mértékét. A hatodik kérdés ugyanolyan felépítésű volt, mint az ötödik, de tartalmában csak a munkanélküliekre vonatkozott. Ezzel a kérdéssel az volt a célunk, hogy a munkanélküliséggel kapcsolatos nézeteken túl az általános előítéletesség mértékéről is információt kapjunk. A hetedik kérdésben tíz válasz közül kellett azokat kiválasztani, amelyek a megkérdezettek szerint a cigánysághoz való tartozás fontosabb ismérveit alkotják.

A nyolcadik kérdésben arra kerestünk választ, hogy a megkérdezettek szerint van-e cigánykérdés ma Magyarországon. A kilencedik kérdésben azt próbáltuk kideríteni, hogy a cigánykérdés miben áll. A tizedik kérdésben arra kerestünk választ, hogy hogyan lehetne ezt megoldani. Öt válasz közül lehetett választani, de saját megoldást is lehetett javasolni. A tizenegyedik kérdéssel a megkérdezettek érzelmi viszonyulását próbáltuk feltérképezni a cigány gyerekek irányában.

A tizenkettedik kérdés arra vonatkozott, hogy a pedagógusok az integrált vagy a szegregált oktatást tartják-e eredményesebbnek a roma gyerekek oktatásában. A tizenharmadik kérdéssel azt próbáltuk felderíteni, hogy a megkérdezettek szerint kell-e az iskolának valami sajátosat nyújtani ahhoz, hogy a roma gyerekek iskolai sikertelensége csökkenjen. A tizennegyedik kérdésben az iskolai sikertelenség okaira kérdeztünk rá.

A kérdőív valamennyi kérdése működött a kérdezéskor, a válaszokat az elemzés során sikerült feldolgoznunk. Néhány kérdésből – még további adatfeldolgozással – újabb információkat is nyerhetnénk, de erre az idő rövidsége és a jelen dolgozat terjedelme nem ad lehetőséget. A kérdőív feldolgozhatóságával elégedettek vagyunk.

A kutatás során nyert valamennyi ismeretet és tényt számítógépes adatbázisokba rendeztük és matematikai-statisztikai eszközökkel elemeztük. Így a kereszttábla-elemzéseken túl számoltunk korrelációt, végeztünk varianciaanalízist és kétmintás t-próbát.

Az adatok bemutatása és elemzése

Tapasztalatok a cigányokkal

A cigánysággal kapcsolatos beállítódás, előítéletesség vizsgálatát célszerű azzal kezdeni, hogy megnézzük, a vizsgált személyeknek van-e személyes tapasztalata a cigányokkal. Kérdőívünk negyedik kérdése azzal foglalkozott, hogy milyen csoportok tagjaival beszélgettek már a kérdezettek, akik másságuk miatt előhívhatják az előítéletes véleményeket, s ebben hol helyezkednek el a cigányok. Tekintettel arra, hogy a kutatásban részt vevő pedagógusok roma gyerekeket is tanítanak, így az nem kérdés, hogy beszélgettek már cigányokkal, az viszont támpont lehet, hogy felnőtt romákkal volt-e valamilyen tapasztalatuk.

Adataink szerint a kérdezettek közül gyakorlatilag majdnem mindenki (98%) személyesen is beszélt már felnőtt cigányokkal. A felsorolt tízféle különleges csoporthoz tartozó ember közül a romák voltak a legismertebbek a pedagógusok számára.

1. táblázat  Kikkel beszélgettek már a pedagógusok (%-ban)

A három település között lényegi különbség nem mutatható ki a cigányokkal való tapasztalatok vonatkozásában. Fogyatékosokkal és nemzetiségiekkel is mindhárom településen a kérdezettek több mint a fele beszélgetett már. Viszonylag nagy az eltérés a vallásos zsidókkal (B 50%, K 10%, Ny 25%) és a homoszexuálisokkal (50%, 10%, 10%) való tapasztalatok megjelenésében. Számunkra különös, hogy skinheaddel K-n senki nem beszélt, holott a bőrfejűek általában a városokban jelennek meg, és ebben a városban is élnek. Ny-en a megkérdezettek 15%-ának volt személyes tapasztalata ezzel a csoporttal. Nem meglepő, hogy a B-iek számára legismertebbek a skinheadek. Elmebetegeket B-n a pedagógusok fele ismer, míg a két másik településen csak 10% szerzett tapasztalatokat velük.

Felállítottunk egy sorrendet a tapasztalatok gyakorisága vonatkozásában, ahol a tapasztalatot szerző pedagógusok százalékát tüntettük fel:

• Felnőtt cigány 98
• Testi vagy értelmi fogyatékos 72
• Itt élő nemzetiségi 63
• Szektatag 55
• Börtönviselt 47
• Vallásos zsidó 28
• Homoszexuális 23
• Elmebeteg 20
• Skinhead 18

A legtöbb tapasztalat cigány emberekkel jött létre, a testi vagy értelmi fogyatékosokkal való kapcsolat is gyakori, az itt élő nemzetiségiekkel szintén gyakran találkoztak már, valamint nem ismeretlenek a nem hagyományos valláshoz tartozók sem. Börtönviselt emberrel a megkérdezetteknek majdnem a fele találkozott, de kevesebb mint negyedrészük beszélt homoszexuális, elmebeteg, illetve skinhead emberekkel.

Intolerancia a mássággal

Kérdőívünk ötödik kérdésblokkjával azt próbáltuk kideríteni, hogy tapasztalható-e előítélet, illetve intolerancia a pedagógusok részéről a másságot jelentő csoportok vonatkozásában, és ebben hol helyezkedik el a cigányok megítélése. 11 ilyen csoportot neveztünk meg, a megállapításokkal való egyetértést, illetve elutasítást négyfokú skálán kellett elhelyezni 1–4-ig (az 1-es egyáltalán nem, a 4-es teljesen elutasító). Az átlagok alapján a következő rangsor alakult ki:

Az összesítés szerint a cigányság iránt a legnagyobb a pedagógusok ellenszenve. A három település közül B tér el ettől, de az sem jelentős mértékben, nem első, hanem második helyre került. A véleményátlagok mindhárom helyen az erősen előítéletes zónába kerültek (2,5 felett). Az elutasítási rangsor második helyén a homoszexuálisok állnak. A települések közül Ny a legelfogadóbb ezzel a csoporttal (2,3), B (2,8) és K (2,9) erősen elutasító.

Az összesítés felső harmadába kerültek az Erdélyből áttelepültek. Jelentős eltérés tapasztalható a települések között: ez a csoport a nagyvárosban (B) a 7. helyen áll 2-es átlaggal, a kisvárosban (K) a harmadik 2,9-es átlaggal, a nagyközségben (Ny) a második 2,5-ös átlaggal. Tehát lényegesen nagyobb a távolságtartás a kisebb településeken, hiszen lényegesen kevesebb a munkalehetőség, mint a nagyvárosokban.

Az alkoholisták megítélésében B a legkevésbé elfogadó (harmadik hely, 2,3-as átlag), Ny-en a hetedik, K-n a nyolcadik helyre kerültek a rangsorban, mindkét helyen 2,1-es átlaggal. A börtönviselt emberek a 11 tételes rangsorban az ötödik helyen állnak. Nem nagy az eltérés B-n (5. hely) és K-n (4. hely), viszont Ny-en a nyolcadik helyen találhatók. Az átlagok alapján – B 2,2; K 2,3; Ny 2,1 – nem mutatható ki lényeges különbség az egyes települések börtönviseltekkel szembeni beállítódásában.

Az elutasítási rangsor hatodik helyén állnak a hajléktalanok. Legnagyobb az elutasítás B-n, utána következik K, majd ezután Ny. A településeken megjelenő rangsor és átlagok kialakulásában valószínűleg szerepet játszik az is, hogy a városokban nagyobb számban élnek hajléktalanok, mint a falvakban.

A vallástalanság kérdésében a B-i pedagógusok bizonyultak legelfogadóbbnak (8. hely, 1,7), legkevésbé megértőek az Ny-iek voltak (negyedik hely, 2,3). Az összesítésben az ateizmus elfogadása közepes mértékűnek nevezhető (hetedik hely, 2,1-es átlag). A vegetáriánusság mint újszerű, divatos szokás nem vált ki erős ellenszenvet egyetlen településen sem a pedagógusok körében. Ny az a település, ahol legkevésbé értenek vele egyet.

Érdekesen oszlik meg a megkérdezettek véleménye a zsidókkal kapcsolatban. Az összesítésben a rangsor alsó harmadában találhatók (9. hely), B-n a 9. helyen, Ny-en és K-n a középmezőnyben (6., illetve 7. helyen). Az átlagok hasonló eloszlást mutatnak. Tehát a nagyvárosi pedagógusok körében kisebb az előítéletesség a zsidókkal szemben, mint a kisebb településeken.

A lányanyákkal szembeni előítéletesség nem túl erős sehol. Jelentéktelen különbség tapasztalható a különböző települések között, B-n 1,4; K-n 1,6 és Ny-en 1,5 az átlag, s a rangsorban a 10., illetve 11. helyen található. Az elutasítási rangsor utolsó helyére került a testi fogyatékosokkal való érintkezés. A viszonyulás inkább elfogadó, együttérző, mint elutasító. A települések között nincs számottevő eltérés sem a rangsor, sem az átlagok vonatkozásában.

Ugyanezen kérdésblokk felhasználásával ún. intoleranciaindexet képeztünk minden válaszadónál a 11-féle mássági csoport fogadtatása alapján. Az index az egyes kérdések négyfokú skálái alapján készült, így maximum 4,00; minimum 1,00. Az összes megkérdezettet figyelembe véve az index átlaga 2,1. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezett pedagógusok a hétköznapi másságokkal szemben nem elutasítóak és nem elfogadóak, inkább semlegesnek nevezhetők. A különböző települések közötti különbség nem számottevő: B 2,07; K 2,15; Ny 2,06.

Az adatok eloszlását figyelembe véve három csoportra osztottuk a válaszolókat.

A válaszolók 28%-a nevezhető toleránsnak, 52%-a közepesen toleránsnak és 20%-a intoleránsnak. Ettől kismértékben tér el a két város pedagógusainak beállítódása, nagyobb mértékű a különbség Ny-iek (nagy község) esetében, ahol a két szélső állásfoglalás nagyobb mértékű, a semleges nézőpont ritkább.

2. táblázat  A hétköznapi másság és az intolerancia (%-ban)

Általános előítéletesség

A kérdőív hatodik kérdése konkrétan a munkanélküliekkel foglalkozott. Úgy gondoltuk, hogy az itt kapott válaszok nemcsak a munkanélküliségről, hanem általában az előítéletességről is információt adnak. Itt szintén a korábban is használatos négyfokú skálát alkalmaztuk, és az így kapott átlagokat hasonlítottuk össze.

3. táblázat  Általános előítéletesség

Az általános előítéletesség mértékében nincs jelentős különbség a három település között. Legelőítéletesebbnek Ny, legkevésbé előítéletesnek B nevezhető. A vélemények egyik kérdésben sem voltak szélsőségesek. Ny-en az állam felelősségével nagyobb mértékben értettek egyet, mint a másik két településen. Ennek oka valószínűleg az, hogy a kisebb településeket nagyobb mértékben sújtja a munkanélküliség, mint a nagyobbakat, így a személyes érintettség valószínűsége nagyobb.

Az általános előítéletesség és az általános intolerancia összefüggését korrelációszámítással vizsgáltuk. A számítások szerint a korrelációs együttható +0,85 0,001-es szignifikanciaszinten; tehát az általános előítéletesség és az általános intolerancia között erős az összefüggés.

Ki tekinthető cigánynak?

A különböző kisebbségi csoportokhoz való tartozás – ki a cigány, zsidó stb. – nem egyszerűen eldönthető kérdés. Érdemes tehát tisztázni, hogy mitől függ az, hogy valaki milyen csoport tagja.

Megkérdeztük a pedagógusokat, hogy szerintük ki a cigány. A következő válaszokat kaptuk – az adott választ választó pedagógusok százalékát tüntettük fel:

Akinek a szülei vagy nagyszülei mind cigányok  73

Cigánynak vallja magát  63

Tartja a cigány hagyományokat  33

Cigányosan öltözködik, illetve viselkedik  22

Cigány nyelven beszél  20

Akit hivatalosan cigányként tartanak nyilván  18

Akinek a szülei vagy nagyszülei között legalább egy cigány volt  10

Valamilyen cigány szervezethez, illetve egyesülethez tartozik  6

Aki a cigányok között, a cigánysoron lakik  2

Akit mások cigánynak tartanak  0

A pedagógusok majdnem háromnegyede tehát azt tartja döntő kritériumnak, hogy valakinek legalább két generáción keresztül csak cigány ősei legyenek. Ha valakinek csak egy-egy cigány felmenője van, az mindössze a megkérdezettek egytizede szemében számít cigánynak. A pedagógusoknak több mint a fele úgy tartja, az a cigány, aki annak vallja magát, egyharmaduk véleménye alapján pedig az, aki tartja a cigány hagyományokat. Ötödrészük szavazott arra, hogy a cigányos öltözködés és viselkedés, illetve a cigány nyelv használata határozza meg a hovatartozást. Meglepő, hogy a pedagógusok majdnem egyötöde szemében az a cigány, akit annak tartanak nyilván, bár ma Magyarországon nem létezik ilyen nyilvántartás. A lista végén olyan megoldások állnak, mint a cigány szervezethez való csatlakozás és a cigánysoron élés.

4. táblázat  Ki tekinthető cigánynak? (%-ban)

Eltérés tapasztalható az egyes települések véleménye között. A megkérdezetteknél nagy különbség tapasztalható abban a kategóriában, miszerint az a meghatározó, hogy valaki cigánynak vallja magát. A B-i pedagógusok szerint ez a legfontosabb (70%), a K-iak (65%) és az Ny-iek (55%) esetében ez a második helyre kerül. A legélesebben a cigány nyelven beszélés kérdésében különböztek a vélemények. A két városban a megkérdezettek 30%-a tartotta meghatározónak, míg Ny-en senki sem. Ez azzal magyarázható, hogy míg a városokban a cigányság több csoportja is megtalálható, addig Ny környékén ún. romungro cigányok élnek, akik magyarul beszélnek. A B-i és az Ny-i pedagógusok majdnem egyharmadának véleménye szerint a cigányos öltözködés és viselkedés is fontos kritérium a cigánynak tekinthetőség megítélésében, míg K-n ezt a megkérdezettek 5%-a tartja lényegesnek. Ebben a kérdésben ez a válasz sugall leginkább előítéletességet. Mindhárom településen nagy hangsúlyt helyeztek a hagyományok tartására, B-n 40%, K-n 35%, Ny-en 25% volt az ezt választók aránya.

Az összesítés és a különböző települések véleménye szerint tehát az tekinthető első- és másodsorban cigánynak, akinek két generáción keresztül az ősei cigányok, és aki annak vallja magát.

Cigánykérdés

Megkérdeztük, hogy van-e cigánykérdés ma Magyarországon. A válaszokat az 5. táblázat tartalmazza.

5. táblázat  Van-e cigánykérdés? (%-ban)

A pedagógusok 92%-a szerint van, 2%-a szerint nincs, 6%-a nem tudott válaszolni a kérdésre. Az egyes települések közötti eltérés nem túl jelentős, mégis figyelemre méltó, hogy a település nagyságának növekedésével egyenes arányban nő az igen válaszok száma.

Miben áll a cigánykérdés?

Kérdőívünk kilencedik kérdésében nyolc válasz közül kellett kiválasztani azokat, amelyek a megkérdezettek véleménye szerint a cigánykérdést okozzák.

A cigánykérdés legfontosabb tényezői az összesítésben, az adott választ választó pedagógusok százaléka alapján:

A cigányok többszörösen hátrányos helyzetben vannaknbsp; 53

A bűnözők között sok a cigánynbsp; 50

A cigányok között nagyobb a népszaporulatnbsp; 43

A cigányok gátlástalansága miatt a nem cigányok rosszul érzik magukatnbsp; 42

Sokan lenézik a cigányokatnbsp; 32

A cigányok egészen mások, mint a magyaroknbsp; 30

A cigányok elfoglalják a helyet a magyarok előlnbsp; 3

Sokan féltékenyek a cigányokranbsp; 0

A pedagógusoknak több mint a fele úgy véli: a problémák oka, hogy a cigányok többszörösen hátrányos helyzetben vannak. A pedagógusoknak pontosan a fele a cigányok közötti bűnözést tartotta problematikusnak, ami meglehetősen előítéletes beállítódásra utal. Hasonló arányúnak ítélték a nagyobb népszaporulatot, ami nem a cigánykérdés lényegét tárja fel, inkább intoleranciát sugall.

A cigányok gátlástalanságát a pedagógusoknak csaknem a fele, a cigányok másságát majdnem egyharmada tartja a probléma forrásának. Négy előítéletességre, illetve intoleranciára utaló válasz volt ebben a blokkban, ezeket dőlt betűvel jelöltük.

A települések szerinti vélemények megoszlását a 6. táblázat tartalmazza.

6. táblázat  Miben áll a cigánykérdés? (%-ban)

B-n és Ny-en a cigányok többszörösen hátrányos helyzetét tekintik elsődlegesnek a cigánykérdés megjelenésében, míg K-n inkább a nagy népszaporulatot tartják a bajok forrásának a pedagógusok.

Az, hogy a cigányok között nagyobb a népszaporulat, mint más családoknál, a kisebb településeken (K 60%; Ny 50%) lényegesen fontosabb tényező, mint B-n (20%). Ugyanez a helyzet a cigányok gátlástalanságáról vallott vélemények esetében is (K 50%; Ny 65%; B 10%).

Az, hogy a cigányok egészen mások, mint a magyarok, és ez okozza a gondokat, az Ny-i pedagógusok szerint a legfontosabb (40%), kevésbé fontos K-n (30%) és még kevésbé B-n (20%).

Mindhárom településen közel azonos mértékben azt vallják, hogy sokan lenézik a cigányokat. Egyik település sem tartja a problémák okozójának azt, hogy a cigányok elfoglalják a helyet a magyarok elől, és hogy sokan féltékenyek a cigányokra.

Hogyan lehetne a cigánykérdést megoldani?

A kérdőív tizedik kérdésében négy különböző megoldást kínáltunk a pedagógusoknak a probléma megoldására: egy asszimilációs, egy disszimilációs, egy egymás mellett élést javasló és egy kirekesztő lehetőséget. Válaszként azt is felajánlottuk, hogy nem kell semmit tenni, jó úgy, ahogy van.

A választások a következőképpen oszlottak meg százalékosan:

Egymás mellett éljen cigány és nem cigány  28

Nem tudja  27

Települjenek ki  27

Olvadjanak be a többségbe  18

Éljenek a cigányok egymás között  18

Egyéb  18

Jó úgy, ahogy van  2

A legtöbben az egymás mellett élést (integráció) választották. Ezt a pedagógusok több mint negyedrésze (28%) tartotta helyesnek. Majdnem ugyanennyien (27%) kitértek a válaszadás alól, „nem tudom”-ot válaszoltak. A megkérdezettek több mint negyede (27%) abban látja a megoldást, hogy a cigányok települjenek ki máshová. Ez egy erőteljesen intoleráns válasz (dőlt betűvel jelöltük). Az asszimilációs és a disszimilációs javaslatot egyaránt 18%-ban fogadták el a megkérdezettek, s ugyanennyien adtak eltérő (egyéb) megoldási módokat, melyek többnyire közhelyszerűek és előítéletes színezetűek voltak, például: „Meg kellene tanítani őket rendesen élni.”

A települések szerinti megoszlást a 7. táblázat szemlélteti. A két vidéki településen a pedagógusok a cigányok máshová települését tartották a legcélravezetőbb megoldásnak, Ny-en a megkérdezettek 40%-a, K-n 30%-a választotta ezt a lehetőséget. B-n csupán a pedagógusok 10%-a vélte ezt helyesnek, ők tekinthetők a legtoleránsabbnak ebben a kérdésben.

7. táblázat  A cigánykérdés megoldása (%-ban)

Elég jelentős volt a pedagógusok integrációs elképzelése is. B-n és Ny-en 40%, illetve 35%, K-n viszont csak 10% tartotta ezt helyes megoldásnak. Sokan tűntek tanácstalannak a kérdésben. A B-i pedagógusok 20%-a, a K-iak 25%-a és az Ny-iek 35%-a nem tud igazán jó megoldást a problémára.

Eltérések mutatkoztak az asszimiláció mint lehetséges megoldási mód megítélésében is. B-n a megkérdezettek 10%-a, K-n 20%-a, Ny-en 25%-a tartotta ezt lehetségesnek. Ugyanez az arány fordul elő a disszimiláció vonatkozásában is, vagyis a megoldás az lenne, hogy a cigányok éljenek egymás között.

Érzelmi viszonyulás a roma gyerekekhez

A tizenegyedik kérdésben arra kértünk választ, hogy a pedagógusok szívesebben tanítanak-e olyan osztályban, ahol kizárólag nem roma, kizárólag roma vagy mindkét hovatartozásbeli gyerekek tanulnak. Itt a kérdés nem a tanítás eredményességére vonatkozott, az érzelmi viszonyulást vizsgáltuk. A válaszok alapján a következő százalékos sorrend alakult ki:

Integrált osztály  72

Nem roma tanulókból álló osztály  25

Roma tanulók osztálya  3

Az adatokból kiviláglik, hogy a pedagógusok csaknem háromnegyed része szívesebben tanít integrált osztályban. Megdöbbentő viszont az az adat, mely szerint a roma gyerekeket tanító pedagógusok egynegyede szívesebben tanítana nem roma gyerekeket.

8. táblázat  Szívesen tanít-e a roma gyerekeket?

Érdekes megfigyelni, hogy a települések nagyságának csökkenésével fordítottan emelkedik a cigány tanulókat elutasító pedagógusok száma.

A tanítás eredményessége

A tizenkettedik kérdésben véleményt kértünk a pedagógusoktól a cigány gyerekek eredményesebb tanítási lehetőségeiről, vagyis integráció, illetve szegregáció között kellett választani. A következő adatok születtek:

Integrált osztályok  75

Homogén osztályok  25

A pedagógusok egynegyede gondolja úgy, hogy eredményesebb a szegregáció, vagyis a homogén osztályok működtetése, hogy kisebb legyen a cigány tanulók iskolai lemorzsolódása.

9. táblázat  A tanítás eredményessége

A pedagógusok véleményében jelentős eltérés mutatkozik a városi és falusi településeken. Ny-en a megkérdezettek több mint egyharmada szavazott a szegregáció mellett, míg a két városban csupán egyötöde.

Multikulturális oktatás

A tizenharmadik kérdésben a multikulturális oktatás megjelenési formáinak szükségességéről faggattuk a pedagógusokat. A vélemények megoszlását az alábbi felsorolás tartalmazza – az adott válaszokat megjelölő pedagógusok százaléka alapján:

Azonos feltételek és módszerek  66

Egyéni sajátosságok figyelembevétele  35

Roma népismeret – csak roma gyerekeknek  10

Roma népismeret – mindenkinek  3

Az egyéni szocializációt, a kulturális sajátosságokat figyelembe vevő, arra építő pedagógiai módszereket csupán a pedagógusok egyharmada tartotta fontosnak, kétharmada a mindenkit azonos módon oktató módszerek híve. A roma kultúra és népismeret tanítását a megkérdezettek 3%-a tartotta lényegesnek, pedig a másság elfogadásához vezető út minden bizonnyal a másság megismerésével kezdődik.

A roma kultúra és népismeret tanításával kapcsolatban nincs jelentős eltérés a pedagógusok véleményében a különböző települések között. Az egyéni sajátosságok figyelembevételével kapcsolatban viszont tapasztalhatunk különbségeket, Ny-en a megkérdezettek 45%-a, a két városban csupán 30%-a tartja ezt fontosnak. Ez vélhetően azzal magyarázható, hogy egy faluban ismerik egymást az emberek, így az egyéni bánásmód természetesebb és gyakoribb is.

10. táblázat  A másság megismerése

A roma gyerekek iskolai sikertelensége

Az utolsó kérdésben azt próbáltuk kideríteni, hogy a pedagógusok megítélése szerint mi az oka a roma gyerekek iskolai sikertelenségének.

A megkérdezettek 85%-a nagy jelentőséget tulajdonít a szociális hátrányoknak, 37%-uk a kulturális eltéréseknek és 22%-uk a hátrányos megkülönböztetésnek. Megdöbbentő viszont az az adat, mely szerint a pedagógusok egynegyede genetikai sajátosságokkal magyarázza a cigány gyerekek iskolai lemorzsolódását.

A település szerinti megoszlást a 11. táblázat tartalmazza.

Nincs jelentős eltérés a három település pedagógusainak véleménye között, mégis szembetűnő az a jelenség, hogy a külső körülményekkel való indoklás a települések nagyságának növekedésével emelkedik, míg a genetikai meghatározottság a települések nagyságával fordítottan arányos.

11. táblázat  Az iskolai sikertelenség okai

Előítéletesség a cigánysággal kapcsolatban

A cigánysággal kapcsolatos beállítódást a kérdőív több kérdésében is vizsgáltuk. Előítéletesnek, illetve intoleránsnak minősítettük a következő válaszok választását:

7/5 az a cigány, aki cigányosan öltözködik, illetve viselkedik;

9/1 a bűnözők között sok a cigány;

9/3 a cigányok között nagyobb a népszaporulat;

9/4 a cigányok gátlástalanok;

9/5 a cigányok mások, mint a magyarok – ez okozza a cigánykérdést;

9/7 a cigányok elfoglalják a helyet a magyarok elől;

10/2 a probléma megoldása: éljenek egymás között;

10/4 megoldás: települjenek ki máshova;

11/3 szívesebben tanít csak nem roma gyerekeket;

14/3 az iskolai sikertelenségek oka a genetikai sajátosságokkal magyarázható.

Minden válasz választását 1 pontnak értékeltük, így minden megkérdezett 0-tól 10 pontig terjedő pontszámot kaphatott. Ezt neveztük előítéletességi mutatónak.

Megnéztük, hogy a három minta átlagában van-e szignifikáns különbség. Az adatok elemzését a következőképpen oldottuk meg: az előítéletességi mutatók alapján három csoportot alkottunk. Erősen előítéletesnek minősítettük azt, aki az adott válaszok legalább 50%-ra szavazott. Ez 5,5 pont lett volna, de mivel egész számokkal dolgoztunk, így ezt a kategóriát 5-től 10 pontig határoztuk meg. Nem, illetve alig előítéletes az, akinek a mutatója 0 vagy 1. Közepesen előítéletesek azok, akik 2 és 4 közötti értéket értek el.

A pedagógusoknak kicsit több mint egyharmada mondhatja csak el magáról, hogy nem, illetve alig előítéletes. Több mint egyharmaduk közepesen és több mint egynegyedük erősen előítéletes beállítódást mutat. Az átlagot kiszámolva (2,86) azt mondhatjuk, hogy a vizsgált pedagógusok közepesen előítéletesek a cigánysággal szemben.

A település méretével fordítottan arányos az előítéletesség mértéke, vagyis legkevésbé a B-i, leginkább az Ny-i tanárok beállítódása előítéletes, illetve intoleráns. Ezt a megállapítást az átlagok összehasonlítása is alátámasztja.

B: 1,90    K: 3,40    Ny: 3,80

12. táblázat  Előítéletességi mutatók

A matematikai statisztika eszközei közül a varianciaanalízist használtuk a kapott eredmények megerősítésére. A kapott adatok alapján elvethetjük azt a feltevést, hogy a három minta átlagai megegyeznének. Tehát elmondhatjuk, hogy a három település pedagógusainak előítéletességében szignifikáns a különbség.

Azt is megnéztük, hogy a férfiak és a nők cigányokkal kapcsolatos beállítódásában kimutatható-e eltérés. Számításainkkal azt vizsgáljuk, hogy a két nemnél az előítéletességre utaló válaszok átlaga különbözik-e.

13. táblázat  Az előítéleteség megoszlása (%-ban)

Kétmintás t-próbát alkalmaztunk, melynek eredményeképpen feltevésünket, miszerint a férfi és a nő tanárok cigánysággal szembeni előítéletességében nincs különbség, elutasítjuk. A kapott adatok alapján 99%-os annak a valószínűsége, hogy a két nem cigánysággal szembeni előítéletessége az általunk mért paraméterek alapján különbözik.

Általános előítéletesség és a cigánysággal kapcsolatos előítéletesség

Felmérésünkben azt is vizsgáltuk, hogy az általános előítéletesség és a cigánysággal kapcsolatos előítéletesség között van-e korreláció. Minden válaszadónál megnéztük a két változó pontszámát, és páronként sorba rendeztük. A 14. táblázatban az első szám az általános előítéletesség (3–12 pont), a második a cigánysággal szembeni előítéletesség (0–10 pont) pontértékét jelenti.

Számításaink szerint tehát erős pozitív korreláció mutatható ki az általános előítéletesség és a cigánysággal kapcsolatos előítéletesség között.

14. táblázat  Általános, illetve a cigánysággal szembeni előítéletesség

Az eredmények értelmezése

Azt a hipotézisünket, mely szerint nincs jelentős előítéletesség a roma gyerekeket is tanító pedagógusok körében a cigánysággal szemben, eredményeink nem igazolták. A megkérdezett pedagógusok közepesen előítéletesek, de több mint negyedrészük beállítódása erősen előítéletes.

Az a feltevésünk, miszerint a települések nagyságával egyenesen arányos a romákkal való előítéletesség mértéke, szintén nem nyert bizonyítást. Valójában a kapott eredmények azt bizonyítják, hogy minél kisebb egy település, annál nagyobb mértékű az előítéletesség.

A férfi és a nőtanárok cigánysággal kapcsolatos beállítódásában – hipotézisünkkel ellentétben – szignifikáns különbséget mutattunk ki. Vizsgálatunkban a férfiak előítéletesebbnek bizonyultak, mint a nők.

Hipotézisünk igaznak bizonyult abban a vonatkozásban, hogy az általános előítélet és az általános intolerancia között, valamint az általános előítélet és a cigánysággal kapcsolatos előítélet között erős korreláció mutatható ki.

Természetesen a kapott eredmények – a kis elemszám következtében – nem adnak lehetőséget általános megállapítások megfogalmazására, mégis figyelemre méltóak és elgondolkodásra késztetők azok az eredmények, melyeket kaptunk. Bizonyára érdemes lenne ezt a vizsgálatot nagyobb mintán is elvégezni, hiszen az nem kérdés, hogy a pedagógusok felelőssége igen nagy és két színtéren is megjelenik. Egyrészt a gyerekek között fellelhető előítéletesség kezelése és csökkentése elengedhetetlen feladat, másrészt a pedagógusok előítéletes beállítódása egyik gátja lehet a cigány gyerekek iskolai teljesítményének. „A tanulmányi teljesítmény alapján történő megkülönböztetés és a versengés a társas sikereket és pozíciót is meghatározzák. Erős elkülönülés alakulhat ki az osztályban, amelyben a hátrányosan megkülönböztetett tanulók rosszul érzik magukat, iskolai teljesítményre vonatkozó motivációjuk csökken.” (Lassú 2000)

Összegzés, következtetés

A kutatással azt vizsgáltuk, hogy a megkérdezettekben élnek-e előítéletek, illetve fellelhető-e intolerancia a cigánysággal, illetve a valamilyen szempontból másnak tekinthető társadalmi csoportokkal szemben. Megnéztük azt is, hogy a különböző települések pedagógusainak, illetve a férfi és a nőtanárok előítéletes beállítódásában van-e szignifikáns különbség.

Adataink azt mutatják, hogy a megkérdezett pedagógusokra átlagosan a közepesen előítéletesség jellemző, de közel egyharmaduk erősen előítéletes. Ezzel egybevág, hogy a cigánykérdés megoldásaként sokan az elkülönítést vagy a kitelepítést választották, és a roma gyerekek iskolai sikertelenségét genetikai sajátosságokkal magyarázták. Ebből a felfogásból, szemléletből egyértelműen következik az, hogy a pedagógus eleve elrendeltté teszi a roma gyerek iskolai sikertelenségét (Pygmalion-effektus) és még a felelősségét sem kell vállalnia, hiszen genetikailag eldöntött a dolog.

Annak ellenére, hogy a megkérdezettek nagy része valamilyen kapcsolatba került már cigányokkal, a velük szembeni előítéletesség és intolerancia jellemzőnek mondható. Ez táplálkozhat azokból a negatív sztereotípiákból, melyek a médián keresztül folyamatos megerősítést nyernek azáltal, hogy szinte kizárólag negatív megvilágításban ábrázolják a cigányságot.

A roma kultúra és népismeret oktatását a megkérdezettek nagy része nem tartotta fontosnak, pedig a másság elfogadásához vezető út a másság megismerésével kezdődik. A kapott adatból mindenesetre – kérdés formájában – megfogalmazódik egy következtetés: vajon milyen lehet magának a tantárgynak a pedagógiai megítélése abban a több mint 1000 iskolában, ahol a közoktatási törvény előírja a roma népismeret tanítását. Elgondolkoztató az az adat is, miszerint a vizsgált pedagógusok egynegyede szívesebben tanítana olyan osztályt, ahova kizárólag nem roma gyerekek járnak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy ezek a pedagógusok nem szívesen tanítanak olyan osztályokban, ahol a gyerekek „lerontják az iskola eredményességi mutatóját”.

Fontos megjegyezni, hogy az előítéletesség néhány olyan társadalmi csoporttal szemben is megnyilvánult, amelyek nem faji vagy etnikai hovatartozás szerint különíthetők el. Ez különösen jellemző a homoszexuálisok és az Erdélyből áttelepültek csoportjaira. Ebből az következik, hogy pedagógusok egy része mereven tartja magát az „egyen fejben egyen tudást” szemlélethez, amelybe nem férnek bele a másság és a tolerancia értékei.

A különböző települések előítéletességében szignifikáns különbséget tudtunk kimutatni. Vizsgálatunk szerint minél kisebb a település, annál nagyobb az előítéletesség és az intolerancia mértéke. Az utóbbi évek társadalmi változásai következtében a városokban egyre nagyobb mértékben találkozhatunk külföldiekkel, színes bőrűekkel, rendhagyó vallásúakkal stb., s ez feltehetőleg kedvező a toleránsabb beállítódás megvalósulásának.

Adataink azt mutatják, hogy a férfi tanárok előítéletessége nagyobb mértékű, mint a nőké. Természetesen ez az adat kicsit „sántít”, hiszen arányaiban jóval kevesebb férfit volt alkalmunk megkérdezni, mint nőt. Azonban, ha ettől eltekintünk, talán magyarázat lehet az, hogy a férfiak többnyire felső tagozaton tanítanak, ahol köztudottan felerősödnek az iskolai problémák a roma gyerekek oktatásával kapcsolatosan.

Következtetésül elmondhatjuk, hogy az általános emberi szempontokon túl mind az Unióhoz való csatlakozás, mind a demográfiai előjelzések figyelembevétele felveti a pedagógusok nagyfokú felelősségének kérdését ebben a vonatkozásban. Ennek megfelelően szükségesnek látszik a pedagógusképzés és -továbbképzés átalakítása, illetve kiegészítése az előítéletesség leépítésére, a roma kultúra megismertetésére, valamint módszertani és tanulásszervezési technikák, modellek megteremtésére. Több egyetemen megkezdték, illetve szervezik romológiai tanszékek létrehozását. A végzett pedagógusok számára nagyon fontos lenne olyan továbbképzések szervezése, melyek attitűdformáló hatásúak, és felhasználható minták, technikák formájában segítséget nyújtanak a cigány tanulók iskolai sikerességének elősegítéséhez, illetve az esetleges sikertelenségek, problémák szakszerű kezeléséhez és enyhítéséhez.

A kapott adatok tükrében az előítéletesség okairól messzemenő következtetéseket nem lehet ugyan levonni, a jelenség kezelésére irányuló stratégiai lépések megtételéhez a meghúzódó okokra azonban érdemes rávilágítani. Olyan kérdésekre, mint minek az alapján mondja egy pedagógus, hogy a roma gyerekek iskolai sikertelenségének genetikai meghatározottsága van; mit tud (tud-e valamit) a romák eltérő családi szocializációjáról, egyáltalán a romák történelméről, kulturális sajátosságairól; volt-e már olyan helyzetben, amikor megtapasztalhatta azt, hogy milyen érzés, faji, vallási vagy bármilyen alapon, diszkrimináltnak lenni; hogyan élné meg, ha jogtalanul gyanúsítanák, meghurcolnák, és ki lenne téve az igazságszolgáltatás önkényének. Ezeknek és még egy sor más okfeltáró kérdésnek a megválaszolására irányuló próbálkozás lehetne egy soron következő kutatás témája.

Irodalom