A rendszerváltás előtt is jelentős számú „vállalkozó” működött az országban, de akkor az oktatás, képzés erről ideológiai okokból megfeledkezett. Ma, amikor a társadalom anyagi bázisát egyre nagyobb mértékben a vállalkozói szféra hozza létre, rendszerfilozófiai, „ideológiai” okokból törekedni kell a főszereplők tartós és alapos megerősítésére, fejlesztésére. Az oktatásban ezért sokkal nagyobb súlyt kell fektetnünk a vállalkozói kompetenciák komplex fejlesztésére. Ez jelenthet áttörést a vállalkozók képzésében.
Hazánk csatlakozni kíván a kis- és középvállalati kör fejlesztését célzó EU-programokhoz. Az Európai Bizottság és a magyar kormányzat szándéka nem véletlenül esik egybe ennek a szférának a fejlesztése érdekében. Az Európai Unió a jelenleginél lényegesen nagyobb szerepet szán a kis- és középvállalatoknak a társadalmi össztermék előállításában és az egyéb terhek viselésében (például a foglalkoztatásban az adók és járulékok vállalásában). Ez a törekvés csak akkor lehet sikeres, ha a megerősödéshez támogatást kapnak. A megerősítés, a „képessé tétel” egyik módja a vállalkozók képzése és fejlesztése. Ezen a területen az EU prioritásokat fogalmazott meg. „A vállalkozói szellem, a vállalkozói kultúra és az egyes vállalkozói célcsoportok fejlesztése ... a női és a fiatal vállalkozók, valamint a kisebbségekhez tartozó vállalkozók sikeresebb működésének elősegítése.”
Az általános elvi célok megvalósítását többek között a következő programok segítik elő, amelyek 1998. december 1-jétől nyitva állnak Magyarország számára is. A „Craft & Small Enterprise” program a kézművesszektor és a kisipar fejlesztését szolgálja. Az „IBEX” program célja nemzetközi beszállítói munkakapcsolatok kialakulásának elősegítése. Az „EIC” program célja a kis- és középvállalati kör felkészítése az egységes európai piac körülményeire, követelményeire.
A magyar kormány mikro-, kis- és középvállalkozásokat segítő stratégiájában az EU céljaival összhangban határozza meg a célokat és az eszközöket.
A szakismeretet előtérbe helyező vállalkozói kultúra általánossá válása központi kérdés. Elengedhetetlen a piacgazdaság főbb szabályai megismerésének, valamint a speciális vállalkozói ismeretek megszerzésének biztosítása és ösztönzése az alapfokú képzéstől a felsőoktatásig.
Az alapismeretek oktatásának színtere egyre inkább az intézményes alap-, közép- és felsőfokú oktatás szükség szerint kiegészítve a posztgraduális képzéssel. A kormány vállalkozói körben is ösztönözni kívánja a szakmai tovább- és átképzéseket, hogy ezáltal biztosítsa a minőségi szakmai kultúra kialakítását. A mikro- és kisvállalkozások számára szervezett felzárkóztatási programok fontos eleme a speciális képzések biztosítása. 2000-ben és 2001-ben a Széchenyi-tervben számos pályázati kiírás is ösztönzi a stratégiai célok elérését az oktatás és képzés útján.
„Magyarországon ma nincs vállalkozás oktatására képző felsőoktatási intézmény. Így a vállalkozási ismereteket a »határtárgyakat« oktató tanárok tanítják, elsősorban a közgazdasági, kereskedelmi, számviteli tárgyak oktatói. Sajnálatos, hogy néhány középiskolára még ez sem mondható el...”1 Bár már működik egy vállalkozási főiskola és a középiskolákban meghonosodott a JAM és YE program, a problémákat e programok sem orvosolják, mert ezek a képzések általánosan nem terjedtek el, és nem tartalmazzák a vállalkozói kompetenciák komplex rendszerének képzését. Ugyanakkor megvalósulásukban ismeretcentrikusak, az adaptált programokat idomították a meglévő rendszerbe, nem a rendszereket módosították e programok bevezetése miatt. Kétségtelen viszont, hogy e programok tapasztalataiból sokat lehet meríteni a kompetencialapú képzés bevezetésekor.
A már idézett kormánystratégia egyik pontjának vezérmondata szerint „a szakismeretet előtérbe helyező vállalkozói kultúra” kialakítása a legfontosabb feladat, és a továbbiakban is a „vállalkozói ismeretek megszerzéséről”, „szakmai tovább- és átképzésekről”, „speciális képzések biztosításáról” van szó. A probléma az, hogy mire irányul a vállalkozók képzésének támogatása. Ez az irány nem más, mint az a szakismeret, amely eddig is a képzés középpontjában állt, azt szolgálva, hogy az iskolákból jó szakemberek kerüljenek ki. Szeretném már itt leszögezni, hogy a szakma magas szintű ismerete a vállalkozások létének fontos előfeltétele, hiszen az EU-hoz való csatlakozással párhuzamosan is számos speciális ismeretet kell elsajátítaniuk a vállalkozóknak. Azonban nem a vállalkozók szakképzésében van legnagyobb lemaradás ma Magyarországon, ezért nem erre kellene összpontosítani az erőforrásokat. A súlypontot sokkal inkább a vállalkozói kompetenciák fejlesztésére kellene helyezni. A vállalkozói kompetenciákat birtokló vállalkozó már maga méri fel, hol van számára hasznos információ, melyek a gyenge pontjai, miben kell fejlődnie, hol kell tovább képeznie magát.
A speciális tudás, a szakismeret csak egy része mindazon képességeknek, amelyeket egy vállalkozónak birtokolnia kell. Ahhoz, hogy valaki sikeres vállalkozó legyen mindhárom síkon – ismeret, adaptációs készségek, általános vállakozói kompetenciák – képzettnek kell lenni, ezért nem lenne szabad a súlypontot túlzottan a tudás megszerzésére helyezni.
Sokkal több kiváló szakember van ebben az országban, mint kiváló vállalkozó, ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy a vállalkozás művészet, isteni ajándék, ami egyeseknek megadatik, míg mások hiába próbálkoznak. Én azonban más véleményen vagyok, ezért nem beszélek vállalkozó adottságairól, személyi varázsról, fizikai tulajdonságról, hanem a vállalkozói kompetenciákról. A vállalkozásaik sikeres viteléhez a vállalkozóknak mindenekelőtt „vállalkozni kell megtanulniuk”. Ez viszont nem ismeretátadás kérdése, hanem egészen más.
A jelenlegi támogatási rendszerek és pályázatok másik problémája az, amit a vállalkozók leginkább elvárnak az ilyen rendszerektől: segítsen hozzájutni a vállalkozói tőkéhez, konkrét pénzügyi támogatásokban is öltsön testet. Számtalan hitel- és támogatási konstrukció ajánl vállalkozói tőkét a magyar vállalkozóknak, de csak néhány program célozza a vállalkozók fejlesztését.
Kétségtelen, a vállalkozások egyik legfőbb eleme a vállalkozói tőke, ezért indokolt a befektetést ösztönző szerteágazó rendszer, de nem szabad elfeledkeznünk a vállalkozás másik – legalább ilyen fontos – eleméről, magáról a vállalkozóról. A jó vállalkozó képes leküzdeni a pénzhiányt, de akármekkora tőke sem helyettesíti a vállalkozásban a jó vállalkozót. A támogatási rendszerek középpontjában a tőke biztosítása áll, pedig az éhezőnek nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani halat fogni, tartja a sokszor idézett közmondás.
Nem állítható egyértelműen, hogy a vállalkozói kompetenciák fejlesztésére nem jelenik meg törekvés a különböző programokban. De az ilyen megfogalmazások, hogy „EU-csatlakozásra történő felkészítés, a vállalkozói szellem erősítése, a versenyképességük és információellátásuk javítása” túlságosan tágan értelmezhetőek, és félő, hogy sok más prioritás mellett nem kapnak elég hangsúlyt.
A jéghegyeffektus a vállalkozásélénkítésre tett törekvésekben. A felszíni jelekből a problémáknak csak egy tizede látható, és ezek megváltoztatása csak a jéghegy csúcsát módosítja. Mélyreható változások kellenek, ha tartós és alapos elmozdulást akarunk.
1. ábra
A felszín „hard” elemeinek fejlesztése mellett szükséges a megalapozó „soft” elemek elmozdításra. Ennek időigénye azonban hosszú, a változás több éven át is eltart, és nagyon sok munkát követel.
A vállalkozások sikeréhez nem a befektetés megtérülési követelményeit kell felhígítani, hanem a vállalkozókat kell megerősíteni. A sikeres magyar vállalkozó profilja leírható, a magatartáselemek összerakhatók, megtanulhatók, megtaníthatók. Miért ne kezdenénk el ebben egy szisztematikus munkát az alsóbb iskoláktól a posztgraduális képzésig? Miért ne fognánk hozzá?
A kompetencia kifejezés a magyar köznapi használattól eltérően – amelyben illetékességet jelent – a Nyugatról importált menedzsmentben hozzáértést tanúsító, megfigyelhető magatartásformát fejez ki. Ami megfigyelhető, az leírható, ami leírható, az megtanulható.
A kompetencia tehát elsajátítható, begyakorolható, így ahhoz, hogy valaki sikeresen vezessen egy vállalkozást, nem kell semmilyen földöntúli készség birtokosának lenni, „pusztán” a vállalkozói kompetenciákat kell alaposan elsajátítania. Ezek többségét azonban nem könyvek olvasása révén lehet megtanulni, hanem kizárólag a gyakorlati tanulás útján.
A sikeres vállalkozók általános kompetenciái
Legfontosabbak: kezdeményezőkészség; a lehetőségek meglátása és kihasználása; kitartás; elkötelezettség a magas színvonalú munkára; önbizalom; a folyamatok kézben tartása; az üzleti kapcsolatok tudatos építése és kihasználása.
Fontosak a módszeres tervezési és problémamegoldási képesség; az érett személyiség; a befolyásolási képesség; az irányítás és a kontroll.
Jó, ha megvan az információ felkutatásának tudása; az elkötelezettség a szerződések betartására; a hatékonyságra törekvés; tapasztalat az adott szakmában; a saját korlátok ismerete; a meggyőzőképesség; a hitelesség, a megbízhatóság, az őszinteség; az alkalmazottak jóléte iránti érzékenység; az alkalmazottak képzésének igénye; a tőke bevonására való készség; a szolgáltatás, illetve termék imázsának tudatos építése.
Ezeket az általános kompetenciaelemeket szakmánként, illetve szakmacsoportonként kell konkretizálni, és a fejlesztési szükségleteket célirányosan lehet finomítani.
Az alapozást már kisiskoláskortól meg lehet kezdeni. Mire a fiatal vállalkozó túljut az első munkahelyi kudarcán, amely megadja számára a végső elhatározást, hogy vállalkozó legyen, már rendelkezhet azzal az alappal, amelyre szakmája specialitásait ráépítheti. Magyarországi kutatások szerint is „kilenc tényezőt” tekintenek a fiatalok a vállalkozás kulcsának: „tőke, kapcsolat, szaktudás, érzék, ötlet, vállalkozói ismeretek, üzleti terv, önbizalom, kitartás”. Folytatható még számos követelménnyel, például „magabiztosság, céltudatosság, tájékozottság, ötletgazdagság, szervezőkészség”.2
Ezek a „tényezők és tulajdonságok” a legfontosabb vállalkozói kompetencia körébe tartoznak, és ezeket szükséges a leginkább fejleszteni.
A siker biztosítékaiként felsorolt kompetenciák mellett megjelölhetőek azok az attitűdök, értékek és készségek, amelyek birtokosai sikertelenségre számíthatnak, illetve a gyengeségek leküzdésének feladata együtt jelentkezik a kompetenciák kiépítésének követelményével. Ilyenek:3
Valami újat megtanulni sokkal könnyebb, mint megválni valamilyen rossz szokástól, tulajdonságtól. Így ezen „antivállalkozók” nehéz feladatok előtt állnak. A kompetenciák megszerzése nem egyformán könnyű mindenki számára. Megfelelő módszertannal lehet biztosítani a személyenként eltérő sebesség alkalmazását.
Mi a különbség az ismeret, a tudás átadása és a kompetenciafejlesztés között, illetve milyen módszerekkel lehet fejleszteni a „vállalkozni tudást”?
A „csinálva tanulás”, illetve a kísérletezve, gyakorolva tanítás elveinek alkalmazásával kifejleszthetők a sikeres vállalkozásokhoz szükséges egyéni jellemzők és magatartásformák.
A vállalkozás piramisa illusztrálja azoknak a jellemzőknek a komplex rendszerét, amelyekkel a vállalkozóknak rendelkezniük kell. A piramis alapját képezik a vállalkozók egyéni értékei, jellemzői és magatartásformái. Ezekre a tulajdonságokra épülnek az adaptációs készségek, amelyek lehetővé teszik, hogy a vállalkozók alkalmazkodjanak az új helyzetekhez. Természetesen ezek a jellemzők nem lehetnek ellentétesek az alapvető személyi értékekkel és képességekkel. A piramis csúcsán áll a tanítható, elsajátítható szociális tudás.
A vállalkozóknak szükségük van olyan speciális tudásra, amely lehetővé teszi számukra a megalapozott döntéshozást, és a legjobb termék/szolgáltatás ajánlását a vevő számára. Ez a magas szintű szakismeret képezi a legtöbb esetben a vállalkozás versenyelőnyét (cutting edge), a siker tényezőjét. Ez áll szemben például a szélhámossággal, a feketegazdasági manőverezéssel, az ellenőrzés lazaságának kihasználási képességével. Ám a szaktudás túlhangsúlyozása nemcsak a vállalkozói ügyeskedést szorítja háttérbe, hanem a tudás mellett szükséges más pozitív kompetenciákat is. A legtöbb esetben a vállalkozók nem rosszindulatból vagy az állam kijátszásának szándékával, hanem éppen a kompetencia hiánya miatt választják a kacskaringós utakat, és ebben a szaktudás bármilyen szintre emelésétől sem várható a vállalkozói kultúra javulása.
A vállalkozás „tanításában” a súlyt a gyakorlatorientált tanulási módszerekre kell helyezni, amelynek során a „tanuló” a saját megtapasztalását hasonlítja össze az elméleti összefüggésekkel úgy, hogy egyben mindhárom képességszint (ismeret, adaptációs készségek, vállalkozói kompetenciák) dinamikus fejlesztésére sor kerül. (Vannak olyan emberek, akiknek természetes adottsága az, hogy felépítsenek és vezessenek egy üzletet. De létezik az embereknek egy másik, igen nagy csoportja – ez a többség –, amely adott lehetőség és támogatás mellett sikeresen és örömmel vezetne vállalkozást. Ez az a réteg, amelyet képezni és támogatni kell. Miattuk beszélünk „kényszervállalkozásokról”, és az ő érdekükben nehezedik nagy nyomás a kormányzatra a „vállalkozások feltételeinek javítására”, a „vállalkozói kedv fokozására”.)
A gyakorlatorientált képzésben a potenciális vállalkozó végighalad egy folyamaton, az előzetes vágyakozástól egészen a sikeres üzlet beindításáig és az üzlet kiteljesedéséig. Lehetőséget kap arra, hogy lépésről lépésre haladjon előre, tapasztalatot és önbizalmat szerezzen a vállalkozóvá válás útján. A lényeg a kis lépésekben történő előrehaladás, nem pedig a kezdéstől befejezésig tartó futószalagképzés. Ez képezi az alapját a további ismeretek elsajátításának.
Nem jó, ha egy képzés első napján azzal fogadjuk a vállalkozójelöltet: „Az előregyártott tervezési séma felhasználásával készítse el egy képzeletbeli vállalkozás cash-flow tervét!”. A lépcsőket nem lehet kihagyni, mert a megszerzett tudás nem lesz maradandó.
2. ábra
A tanulás-tanítás egyik lényeges eleme, hogy ugyanazt öt pályán és négy különböző módon sajátítja el a tanuló. (3. ábra)
Az egyes pályákon a következőképpen lehet tanulni:
3. ábra
A cél az, hogy a vállalkozások sikeresen, szakszerűen és törvényesen működjenek.
A vállalkozók képzését nem lehet elég korán elkezdeni, és a vállalkozók sohasem hagyhatják abba önmaguk képzését. A vállalkozásképzésnek országos méretű programmá kell válnia annak érdekében, hogy az emberek többsége vállalkozó szellemű, vállalkozásbarát legyen.
A vállalkozásra való felkészítés ne csak az ismeretek elsajátíttatásával történjen, hanem annak a képességnek a kialakításával is, hogy mindezeket önállóan használni tudják. Már a fiatalokban táplálni kell a vállalkozói szellemet az egyéb ismeretekkel párhuzamosan. Jó lenne, ha iskoláinkban a klasszikus kulturális kör kiegészülne a vállalkozói kultúra elemeivel. A vállalkozásoknál nincs kézzelfoghatóbb és gyakorlatiasabb dolog. E gyakorlatias aspektus megkönnyíthetné a klasszikus tárgyak oktatását is.
Nem egyoldalú vállalkozásképzés bevezetésére gondolok, de ma – miközben a tanulók 80%-a potenciális vállalkozó – olyan a képzésünk, mintha 40%-ukból bölcsész lenne, és csak 10%-uk nézne vállalkozói karrier elé. A statisztikák szerint az aktív lakosságnak ma mindösszesen 20–25%-a tényleges vállalkozó (vállalkozásvezető, közreműködő tulajdonos, vagy egyéni vállalkozó), de az élete során változatos pályát futhat be minden egyén, és valószínű, hogy élete egy szakaszában ténylegesen vállalkozó lesz.
Véleményem szerint a vállalkozás nem intézményi, hanem cselekvési, magatartási forma, a környezethez történő dinamikus alkalmazkodás viselkedéskultúrája. Vajon káros lenne, ha intézményeink és nagyvállalataink felelős beosztású munkatársai birtokolnák a vállalkozói kompetenciák közt felsorolt képességeket? A vállalkozói kompetenciák birtoklása minden olyan munkakörben szükséges, ahol a feltételek nem adottak, gyakran változnak, ahol nem ismétlődő rutinfeladatokat kell naponta megoldani.
Hogy ne csak a kívánság szintjén fogalmazódjék meg az, amit a már többször idézett kormányprogram is tartalmaz: „a kormányzat a maga intézkedéseivel is elő kívánja segíteni, hogy indokolatlanná váljék a vállalkozások negatív megítélése. ... Kívánatos a vállalkozói életstílus, szemlélet kialakítását elősegítő kulturális termékek előállításának támogatása.”
Ha az emberek megismerik a vállalkozás pozitív oldalait és nehézségeit, akkor toleránsabbak lesznek a gazdaság e szereplőivel szemben, és az esetenkénti kritikákból nem lesz általánosítás.
„A munkaerőpiac hatékonyságának növelése, a strukturális munkanélküliség csökkentése érdekében a szakképző intézményekben állami forrásból csak a piac igényeinek megfelelő szakmák képzését célszerű támogatni” – mondja a kormányprogram. De ki tudhatja azt előre, mit kíván a piac? – kérdezik a szakképző intézmények. Ezért a szakképzés struktúrája jó esetben csak lépcsőzetes utókövetéssel felel meg a piaci igényeknek.
A vállalkozói „szakmát” többek között az különbözteti meg az összes többitől, hogy nincs piaci korlátja. Nem képzelhető el a túlképzés, mert nincs olyan piacgazdaság, amely ne tudna foglalkoztatni a meglévőnél több vállalkozót. Önmagában ez a tény is határozott inspirációt adhatna a vállalkozói kompetenciák képzése nagyobb léptékkel történő beindításának.
„Azok az iskolák, amelyek izgalmas tanfolyamokat szerveznek a vállalkozás és az innováció témájában, és napi képzésükben is vállalkozókat nevelnek, ténylegesen ösztönzik a vállalkozói környezetet az adott térségben. Minél több vállalkozással foglalkozó tanfolyamon vesz részt valaki, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy vállalkozásba fog. (...) A vállalkozói tevékenységnek és a vállalatalapításnak szinte mindig előfeltétele egy erős oktatási bázis a térségben.”4
A vállalkozókat a képzés módszertana szempontjából három fő csoportba lehet besorolni.
A módszer valamennyi célcsoportnál ugyanazokra az alapelvekre épül, de az alkalmazott eszközök és a tanulási pályák eltérőek.
Az első két csoport képzésére az iskolarendszeren kívüli felnőttképzéssel foglalkozó vállalkozások a legalkalmasabbak. A harmadik csoport képzésében a közoktatásra hárul ez a feladat a felsőbb szintektől lefelé haladva növekvő felelősséggel és terhekkel. Pedagógusok tömegének kellene átitatódniuk a vállalkozói kompetenciákkal ahhoz, hogy ők maguk is tovább tudják adni e kompetenciákat. Ezen a területen sem szabad azonban a valós vállalkozói világtól teljesen eltávolodni, kívánatos az aktív vállalkozások jelenléte.
A mérhetőség és értékelés objektív módon nem lehetséges, ezért a minőségi értékelésnek is be kell épülnie az osztályozási rendszerbe. A vállalkozói kompetencia fejlesztése időigényes, ezért az „óraszámkeretekből” erre is áldozni kell.