1	A tanulmány a Kiss Árpád Emlékkonferencián elhangzott előadás alapján készült. (Debrecen, KLTE, 1999. november 12–13.)
2	Eötvös József: Gondolatok. Budapest, 1999, Palatinus, 267.
3	Mit tekintünk a komoly változás kritériumának? Változzon meg az (1) iskolarendszer szerkezete, cserélődjék a (2) tanügyigazgatás logikája s ezzel együtt az (3) )„iskola” szelleme, vele együtt a (4) képzési iránya is. Minthogy az oktatási rendszerről mint szervezetről értekezünk, kizárjuk e fogalomból az amúgy a pedagóguskarban és az iskolák épületében, felszerelésében drámai károkat okozó második világháború hatását.
4	E változás jellegzetes tüneteit és a változtatás érveit írja le például Magyary Zoltán a 7. sz. lábjegyzetben hivatkozott munkája előszavában.
5	Ebbe az irányba célszerű elindulnia annak, aki nem tudja a választ, hogy országos léptékben gondolkodó pedagógus-szakértők miért érvelnek csak az egyén szintjén értelmes lélektani fogalmakkal.
6	Imre Sándor 1943-ban született javaslata alapján változtatott nevet a nemzeti-liberális politikai berendezkedés alatt 1871-ben alapított Országos Közoktatási Tanács Országos Köznevelési Tanácsra. (Kiss Árpád: Beszámoló művelődéspolitikánk mai helyzetéről. Az Országos Köznevelési Tanács teljes ülése, 1947. február 11. Budapest, 1947, Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 5–28.) A különbség hatalmas: az egyik a közösségi értékek, ideológiák elfogadására akarja szocializálni az egyént, a másik elsősorban a kognitív szférára fókuszál, a személyiség egyéb területeit békén hagyja. Más az antinómia szerkezete is: „Mi és mások” a későbbi, „tud – nem tud” a korábbi elnevezés tartalma.
7	Lásd például Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. A közigazgatás szerepe a XX. sz. államában. A Magyar közigazgatás szervezete működése és jogi rendje. Budapest, 1942, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.
8	Langwin–Wallon-tervezet (ford., a bevezetést és az utószót írta Ágoston György. A pedagógiai időszerű kérdései külföldön sorozat.
9	A másik a földosztás, a harmadik az egyházak kiszorítása volt a közoktatásból (az iskolák államosítása) az évtizedeken át tartó kommunista retorika szerint.
10	Az egységes általános iskola minisztériumi és nem parlamenti döntéssel született. Tehát nem törvény adta az iskolatípus létrejöttének legitimitását, nem a közakaratot képviselő Parlament, hanem a végrehajtó hatalom, az állam szerve a VKM. Ettől az időponttól kezdve a rendszerváltásig rendeleti szinten szabályozódtak az iskolatípus ügyei, s ezáltal minden politikai szándék és reformötlet előtt alacsonyabb korlát emelkedett.
11	Kiss Árpád: A magyar köznevelési reform. In Kiss Árpád (szerk.): A Köznevelés évkönyve. Budapest, 1948, Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, 23.
12	Uo.
13	Teleki Géza szavai pontosak Bassola Zoltán visszaemlékezése szerint [Az általános iskola megteremtését szabályzó VKM-rendelet esetében]: „A miniszter éppen úgy felsőbb parancsra teljesített, amikor aláírta – talán Rákosi telefonált rá: na meddig játszogattok még el azzal az általános iskolával? –, mint Kovács Máté, aki kidolgozta és előterjesztette.” Bassola Zoltán: Ki voltam... Egy kuluszminisztériumi államtitkár vallomásai. Budapest, 1998, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum , 382.
14	Kiss Árpád: Általános iskola és középiskola. In K. Á.: Közoktatás és neveléstudomány. Budapest, 1982, Tankönyvkiadó, 56. o. Eredeti közlés: Köznevelés, 1947. 6. sz.
15	Itt jegyzem meg adalékként az Új Pedagógiai Szemle 1999. 12. és 2000. 1. számában zajló vitát. A társadalmi felemelkedés feltételének a nagyobb tudást, de nem a képességet tekintették ekkor alapvetőnek.
16	Kiss Árpád: Az általános iskola és középiskola. In Kiss Árpád: Közoktatás és neveléstudomány. Budapest, 1982, Tankönyvkiadó . Első közlés: Köznevelés, 1947. 6. sz. 102–106. Az idézet ekképpen folytatódik: [a felső tagozat.] „az egész épülő iskolarendszerünknek az a láncszeme, amelyen keresztül a magyar társadalom minden rétege kapcsolatba kerül a magasabb oktatással.”
17	Uo.
18	Uo. 20.
19	Uo. 20.
20	Uo. 20.
21	Uo.
22	Itt jegyzem meg, hogy az egyén szintjén, illetve a tanár-diák viszonyban értelmezhető ún. „képesség” és ennek egyik típusa, a tehetség populációra, nemzetekre való kiterjesztése a populizmus egyik válfaja, még abban az esetben is, ha a társadalmat tehetségesekre és tehetségtelenekre osztja akár a politika, akár a pedagógusszakma. A lélektani megközelítés tanügyigazgatásba való emelésén a totalitárius társadalomirányítás mindig kapva kap. Kiss Árpád a Magyar nevelés egyetemessége (Debreceni könyvek kiadása, nyomatott Nagy Károly Grafikai Műintézetében, Debrecenben, 1943,) című munkájának „Magasabb nevelésünk egyetemessége” fejezetében is az iskolázás előtti egyenlőség kapcsán nemcsak társadalmi, hanem lélektani egyenlőségéről is beszél. Szerinte az a természetes, hogy „mindenki a legmegfelelőbb helyen végezze a neki legmegfelelőbb munkát”, tehát a munkamegosztásban való elhelyezkedést csak a képességek, következésképp nem a származás, nem a családi háttér és a település jellege határozzák meg. Az iskolának ezért kell fejlesztenie a képességet, és ezért kell az azonos képességűeknek azonos esélyt adni a beiskolázásban. E lélektani alapú felfogás uralkodó volt az első világháborút követően.
23	Kiss Árpád: i.m. 11–12. o.
24	Kiss Árpád ezentúl több helyen kitért az általános iskolai tanítók képzésére és továbbképzésére, a felügyeletre pedig többnyire áttételesen.
25	Kiss Árpád: Az általános iskola mint kultúrpolitikai probléma. In Kiss Árpád: Közoktatás és neveléstudomány. Budapest, 1982, Tankönyvkiadó, 17. Első közlés: Köznevelés, 1945. 12. sz. 8–10.
26	Kiss Árpád: Iskola és élet kapcsolata az általános iskola első koncepciójában. In Jausz Béla, Faludi Szilárd, Zibolen Endre (szerk.): A munkára nevelés hazai történetéből. A Magyar Tudományos Akadémia Neveléstörténeti Albizottságának gyűjteménye. Budapest, 1965, Akadémiai Kiadó, 543.
27	Kiss Árpád: A tankönyv. In Kiss Árpád: Közoktatás és neveléstudomány. Tankönyvkiadó, Budapest, 1982, 56. Első közlés: Köznevelés, 1946. 22. sz. 1–3.
28	Uo. A tantestület, de nem az egyes pedagógus választott tankönyvet. (S.G. kiemelése.)
29	Szent-Györgyi Albert e szavakat 1947. február 11-én mondta. Kiss Árpád: Iskola és élet kapcsolata az általános iskola első koncepciójában. In Jausz Béla, Faludi Szilárd, Zibolen Endre (szerk.): A munkára nevelés hazai történetéből. A Magyar Tudományos Akadémia Neveléstörténeti Albizottságának gyűjteménye. Budapest, 1965, Akadémiai Kiadó, 538.
30	Szent-Györgyi Albert 1947. február 11-én az Országos Köznevelési Tanács teljes ülésén elmondott beszédéből idézi Kiss Árpád. Uo. 539.
31	Uo. 540. Az Országos Köznevelési Tanács véleményével szemben kisebbségben maradt egy másik, az államtitkár által képviselt álláspont, amely éppen úgy szakmapolitikai, mint az előző, de másfajta és vesztes: „megszüntetünk olyan iskolatípusokat (polgári iskola, gimnázium), amelyek alapjában véve céljuknak megfeleltek, s felállítottuk helyette azt a mamutiskola-fajtát, amit felső tagozatában nem tudunk majd szaktanárokkal ellátni...”. Másfajta társadalom berendezkedéséről alkotott kép másfajta iskolaszerkezetet és megint másfajta iskolaszervezési gondolkodásmódot indukál. Bassola Zoltán: Ki voltam... Egy kultuszminisztériumi államtitkár vallomásai. Budapest, 1998, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 382.<$FLásd például Kemény Gábor (szerk.): Nevelési reformok a második világháború után. A nevelők továbbképzését irányító tanulmányok. Budapest, 1947, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
32	Lásd például Kemény Gábor (szerk.): Nevelési reformok a második világháború után. A nevelők továbbképzését irányító tanulmányok. Budapest, 1947, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium.
33	1951. május 23. és 1953. szeptember 2. között volt internálva. Lásd Horváth Márton: Kiss Árpád. Budapest, 1990, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. 26.
34	Kelemen Elemér pontosan érzékelteti a szocializmusban kiérlelt szakma magatartását 1995-ben. Kiss Árpád „...életrajzírói, munkásságának méltatói az utóbbi másfél évtizedben mindent megtettek azért, hogy letöröljék róla a polgári neveléstudós stigmáját, pedig az erőfeszítés értelmetlen és felesleges. Hiszen Kiss Árpád polgár volt a szó köznapi jelentésében is...”. Kelemen Elemér: Kiss Árpád emlékezete. Magyar Pedagógia, 1995. 1–2. sz. 99.
35	„A Pedagógiai Írások szerkesztő bizottsága arra kérte Kiss Árpádot, aki az Országos Köznevelési Tanács ü.v. igazgatójaként fogta össze a felszabadulás utáni iskolareform munkálatait, írjon általánosan eligazító bevezetést a sorozat jubileumi kötete számára. Kiss Árpád úgy látta helyesnek, ha nem új – a mai állapot felől visszafelé haladó, kikerülhetetlenül szubjektív értékelő tanulmányt ír, hanem egy olyan egykori munkáját ajánlja fel, mely már átfogóbb betekintést nyújt a 30 előtti történésekbe. (S.G. kiemelése.) A közlemény a Köznevelés 1947. évi 6. számában jelent meg.” 11. o. L. Kiss Árpád: 30 év legfontosabb oktatáspolitikai törekvései. Pedagógiai Írások, 7. sz., Vas Megye Tanácsa V. B. Művelődésügyi Osztálya és a Magyar Pedagógiai Társaság Vas Megyei Tagozata, Szombathely, 1975. 11–20. A feltételezésemet ugyanekkor, de egy másik esetben hasonló magatartása erősíti. A Magyar Pedagógiai Társaság 30 év neveléstudomány és oktatáspolitika címmel (Magyar Pedagógiai Társaság, Budapest, 1975) „felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából” az 1945 és 1975 közötti időszak egy-egy jellegzetesnek tartott munkáját adta ki, többek között Kiss Árpád 1946-os munkáját, Az embernevelés mai jelentése című, a Magyar Pedagógiai Társaság 1946. évi december 21-i ülésén felolvasott székfoglaló előadását közölte. Holott más munkáját is javasolhatta volna közlésre.
36	Senki sem gondolja komolyan, hogy Roosevelt elnök szociáldemokrata érzelmektől átitatva döntött volna a New Deal mellett. Lásd részletesebben pl. Szabó Miklós: A „svéd modell” válsága. Világosság, 1980. 7–8. sz.; Setényi János: A svéd modell: mítosz és valóság. Budapest, 1990, Oktatáskutató Intézet (Kutatás közben).
37	Lásd Halász Gábor – Lukács Péter: Az IEA magyarországi hatásáról. Köznevelés, 1988. 3. sz. 18–21.
38	Felidézem az evidenciát: egyértelmű, noha indirekt politizálás bármely közszolgáltatás nem módszertani jellegű fejlesztésének szakmai kezdeményezése, hiszen a döntéshozókat szándékozik befolyásolni.
39	A nyolcvanas években a reformkommunista jelzőnek általában nem volt negatív kicsengése.
40	„Szocializmus, önigazgatás, reform” címmel Berecz János foglalta össze az 1987. február 19–21-én tartott MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya és a Csongrád Megyei Pártbizottság által szervezett elméleti tanácskozást. Budapest, 1987, Kossuth Könyvkiadó, 50.
41	Hipotézisként megfogalmazható az, hogy a 90-es évek iskolai és önkormányzati autonómiája egyazon eredetű volna.
42	Uo. 51.
43	Uo. 51.
44	Ebből is érthető, hogy a „szakmaiság” jelentése miért is hordoz még mai is erős, a döntési hatalom megszerzésére irányuló ideológiai elemeket: miért jó érv a szakmai racionalitás nevében lenézni a választott önkormányzati testületeket és a Parlamentet.
45	A nyolcvanas évekre tekint vissza Báthory Zoltán: Maratoni reform. Iskolakultúra, 2000. 10.,11.sz.; Kozma Tamás: Oktatás és politikai rendszerváltó viták. Iskolakultúra, 2001. 2. sz.; Sáska Géza: „Jó, hogy vége a nyolcvanas éveknek.” U.o.
46	Báthory Zoltán idézi Nagy Sándort (Az oktatás alapkérdései. Budapest, 1981, Tankönyvkiadó, 302). Horánszky Nándor (szerk.): A tanterv helye és szerepe Kiss Árpád neveléstudományi munkásságában (Emlékkötet Kiss Árpád nyolcvanadik születésnapjára). A tantervelmélet forrásai 9. sz. bevezetőben: Meditáció pedagógiáról, tantervről. Budapest, 1988, Országos Pedagógiai Intézet, 7. A filológiai pontosság kedvéért jegyzem meg, hogy az itt kifejtett álláspont egy korábbi, az 1978-as tantervi decentralizációt igazoló, gondosan felépített új tantervelmélet gondolatvilágát tükrözi. Lásd Báthory, Zoltán: Decentralization issues in the introduction of new curriculum: The case of Hungary. Prospects, 1986, No.1.
47	Uo.
48	Belátható, hogy ebben az összefüggésben a tantervelmélet az ideológia szerepét tölti be.
49	A létező szocializmus összeomlását előre nem lehetett látni (Lásd Láttuk-e, hogy jön? Az ELTE Filozófiatörténeti Tanszékcsoport és a Budapesti Könyvszemle konferenciája, 1990. december 7. Budapest, 1991, T-Twins Kiadó és Tipográfiai Kft.). Ez a magyarázata annak, hogy az 1985-ös törvény megszületését a sztálini oktatásirányítási rendszer evolutív, az eredettől egyre messzebbre kerülő – s ebben, csakis ebben az összefüggésben demokratizálódó – elemeként is lehetett üdvözölni. Lásd Gábor Halász: A New Education Act. The New Hungarian Quaterly, 1987, No. 106. elsősorban a 3–4. oldalak.
50	Lásd az MSZMP Központi Bizottsága 1982. április 9-i állásfoglalását: Az 1972. évi oktatás politikai határozat végrehajtásának tapasztalatai és a közoktatás további fejlesztésének irányelvei. III. fejezet 4. pont. Oktatáspolitikai dokumentumok, 1984, 1980–1984. Kossuth Könyvkiadó, 52.
51	Gazsó Ferenc: A közoktatás helyzete az elit társadalomképét tükrözi. Népszabadság, 2000. június 3. sz. 24. Megjegyzem, hogy a pártpolitika távol tartása nem lehetett könnyű, ha minden egyes iskolában az MSZMP pártszervezete tovább működött és hatott, például az igazgatóválasztásban. Lásd erre vonatkozóan Berecz János korábbi gondolatait.
52	Uo. Megjegyzem, hogy a Minisztertanács 1984. május 10-i ülésén hagyta jóvá az előbb idézett szándékot. Lásd Oktatáspolitikai dokumentumok 1980–1984. 1984, Kossuth Könyvkiadó, 78. és a következő oldalak.
53	A magyarországi látogató, D. A. Howell az egyik szerzőt idézi A Controll of Education [J. Lauglo–M. Mc Lean (szerk.), Heinemann, 1985] kötetéből: „J. Tomiak röviden áttekinti a demokratikus centralizmus ortodox lenini elméletét és annak az oktatás ellenőrzésére való alkalmazását, s ezt összeveti az önirányítás és az alulról jövő kezdeményezés jugoszláv tapasztalatokon alapuló példáival, melyeknek első megítélésre számos közös vonásuk van a magyar fejleményekkel.” D. A Howell: The Hungarian Education Act of 1985; a study in decentralisation. Comparative Education, 1988. 24. sz. 133. Magyarul: Oktatásügyi Kutatások 5. sz. Budapest, 1988, Oktatáskutató Intézet, 15.
54	Lásd a 47. sz. jegyzetet, 7.
55	U. o. 7. Itt jegyzem meg a banalitást, hogy a mindenkit érintő közműveltség kiterjedtsége éppen annyival szűkült, amilyen mértékben helyi szinten el lehet térni az országos (központi) tantervtől.
56	A döntési jogok megosztása magában hordozza az új korszak állandósuló politikai vitáit: a tananyag-kiválasztásban mekkora legyen az iskola és mekkora a központ kompetenciája.
57	„és a felsőoktatásban az erőteljes racionalizálás” – folytatódik az idézet. Emelni, emelni kell a pedagógusok fizetését. Beszélgetés Békesi László pénzügyminiszterrel. Készítette Novák Gábor. Köznevelés, 1989. 40. sz. 5.
58	Kiss Árpád szakpolitikusi szerepében a Tanácsköztársaság kaotikus hónapjait idézte, ha valaki arról beszélt, hogy üdvös lenne, ha a munkavállalók maguk választanák meg munkaadójukat.
59	Lásd erről Szebenyi Péter munkáit. Például A szaktanácsadói rendszer fokozatos kialakítása. Budapest, 1985, Országos Pedagógia Intézet; Iskolafelügyelet és pedagógiai szolgáltatás. Budapesti Nevelő, 1992. 4. sz. 3–13.; Szakmai tanácsadás és szakmai ellenőrzés. Budapesti Nevelő, 1993. 1 sz. 26.; Válaszúton a szakfelügyelet, Budapest, 1993, Akadémiai Kiadó.
60	A Közgazdasági Alternatív Gimnázium, a négyosztályos Kilián György Gimnáziumból lett a nyolcosztályos Németh László Gimnázium az elsők között.
61	Lásd Glatz Ferenc: Rendszerváltás az oktatásban. Köznevelés, 1990. 4. sz. 3. Ugyanő előterjesztésében az 1985-ös oktatási törvény 77. paragrafusának (2) bekezdése az alábbiakra módosult. „A gimnáziumnak négy, illetőleg ha alapfokú nevelési-oktatási feladatokat is ellát, több évfolyama van.” Tehát nem egységes az általános iskola.
62	Halász Gábor és Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 1977. Budapest, 1988, Országos Közoktatási Intézet, 92.
63	Lásd erről pl. Kozma Tamás Társadalmi egyenlőtlenségek az iskolában c. tanulmányát. In Tanulmányok a közoktatásról. Országos Köznevelési Tanács Oktatási Minisztérium, 131–165., továbbá Andor Mihály és Liskó Ilona, Gazsó Ferenc munkáit.
64	Kiss Árpád: Általános iskola és középiskola. In K. Á.: Közoktatás és neveléstudomány. Budapest, 1982, Tankönyvkiadó, 61. Eredeti közlés: Köznevelés, 1947. 6. sz.
65	Kovács Máté: Az általános iskola a megvalósítás útján. Köznevelés, 1946. 21. sz. 4.
66	Az iskolák 72,2%-a „különböző tantervek elemeiből állította össze a helyi tantervét”. 17,8%-a pedig értelemszerűen önmaga. Felső becslés szerint a közpénzből fenntartott iskolák 17,8%-ának van koherens képzési rendszere. Hoffmann Rózsa hívja fel a figyelmet Pedagógiai helyzetkép c. cikkében a SZOCIO-REFLEX Független Társadalom- és Piackutató Kft. 1999 januárjában készült gyorsjelentésére, amely a Nemzeti alaptanterv 1998. őszi bevezetését vizsgálta. Új Pedagógiai Szemle, 1999. 5. sz. 49.
67	Kérdés, hogy mi ebben az összefüggésben az „iskola”. Valószínűleg az, amit a tantestület többsége és a tantestülettől függő igazgató akar.
68	Lásd erről elsősorban Vári Péter és Csapó Benő munkáit, valamint a szerzőtől: A tanulatlan faragatlan? Új Pedagógiai Szemle, 1999. 5. sz., különösen a 62–63. oldalak.
69	Többek között: Iskolás tanulóink tudásszintjének vizsgálata. Pedagógiai Szemle, 1960. 3., 7–8., 9. és 1961. 7–8. sz.; Iskolás tanulóink megterhelésének vizsgálata. Magyar Pedagógia, 161. 1. sz.; Írásos teljesítménypróbák iskolai felhasználása. Pszichológiai Tanulmányok 4. Budapest, 1962; Írásos teljesítménypróbák iskolai felhasználása, Budapest, 1962, Akadémiai Nyomda; A teljesítményszint vizsgálatának néhány eredménye. Magyar Pedagógia, 1963. 1. sz. vagy könyvismertetése a Torsten Husén szerkesztette International Study of Acheivment in Matematics. Stocholm, New York, 1967 kiadványról, Magyar Pedagógia, 1968. 1. sz.; Az iskolai teljesítmények mérésének és értékelésének indoklása. Magyar Pedagógia, 1–2. sz. , Egy nemzetközi vizsgálat néhány közérdekű tanulsága. Magyar Pedagógia, 1974. 3. sz.; Svéd vizsgálat az egyénre gyakorolt iskolai hatás tisztázására. Magyar Pedagógia, 1975. 3. sz.; Mérés, értékelés, osztályozás, Budapest, 1978, Tankönyvkiadó.