„Etikaoktatásunk az emberismereten alapszik: azáltal, hogy meghatározzuk az ember helyét a világban, a szűkebb és tágabb társadalmi közegben, illetve a világmindenségben, egyúttal megmutatjuk az emberhez méltó magatartásformákat, s nem valami külső hatalom kényszereként, hanem természetes belső igényként próbáljuk feltüntetni az etikus viselkedésmódot.
Feladatunk, hogy tanítványainkat – miközben a tudományok és művészetek világában alapvetően jártasakká tesszük – megfelelő önismerethez eljuttatva, minden szempontból jólnevelt felnőttekké igyekezzünk formálni. Meggyőződésünk, hogy ez még az etika tantárgy keretein belül is elsősorban indirekt módon és példák segítségével történhet...”
Koncepcióm eltér azokétól a kollégákétól, akik ezt a tárgyat elsősorban filozófiai oldalról közelítik meg. Anélkül, hogy tagadnám e megközelítési mód létjogosultságát, azt tartom a legfontosabbnak, hogy az emberismeret-etika tantárgy érdekes legyen. Különbözzön a többi tantárgytól abban, hogy az órákon jókat lehessen beszélgetni, vitatkozni. Olyan irodalmi és művészeti alkotásokkal, könnyen érthető esszékkel találkozzanak a diákok, amelyek élményt keltenek bennük, máskor pedig elgondolkoztatják, továbbgondolásra serkentik őket. Ismert irodalmi alkotásokat másként közelítsenek meg, mint irodalomórán. Olyasfajta hatást szeretnék elérni a szöveggyűjtemény egy-egy darabjával, amilyent a görög mítosz (vagy mítoszon alapuló tragédia) gyakorolhatott a görögökre: a sok esetben már elfelejtett, vagy pótszerekkel előidézett katharzist: „Ők, akik e dolgokat átélték, végiggondolták, helyettem is megszenvedtek, megbűnhődtek, engem is megtisztítottak, én már nem leszek olyan ostoba, hogy vakon menjek a falnak...” – gondolhatták a görög nézők. (Diákkori foglalkozásaimon – persze válogatott, lelkes kis csapattal – megtapasztaltam, hogy ez lehetséges. Mindenki számára, kötelező jelleggel ez nem könnyű.) A világi iskolákban bevezetendő emberismeret- és etikaoktatás egyetlen lehetséges módjának a belátáson alapuló indirekt meggyőzést tartom, amellyel a tantárgy tanítása elérheti célját. Akkor van esélyünk tantárgyi keretek között nevelni, ha a fiatalok közül minél többen rádöbbennek ember voltukból következő felelősségükre, s hogy a nehezebb út választása nem ostobaság, hanem adott esetben adekvát magatartás.
Olyan segítséget szeretnék tanár és diák kezébe adni, amely megindítja a fantáziát, további ötleteket indukál, s úgy vezeti el őket a körülöttük lévő világ s benne önmaguk jobb megismeréséhez, hitelesebb megértéséhez, hogy szinte észre sem veszik.
Európában vagyunk és benne Magyarországon: az athéni kincsesház homlokzatának nem véletlenül első felirata az apollóni parancs: Gnóthi szeautón! – Ismerd meg magad! A gyakorlati görög filozófia gondolkodásmódja hatja át később a kereszténységet, s hic et nunc a mi gondolkodásmódunk, mértékrendszerünk is ezen alapszik. Anélkül, hogy vallásos megközelítést alkalmaznánk, be kell látnunk, hogy sok erkölcsi kérdésben az emberiség máig sem talált ki jobbat, mint amit a kereszténység (s vele összhangban a legtöbb világvallás) kínál. Reméljük, hogy diákjaink közül néhányan rájönnek majd erre.
A könyvben váltakozva szerepelnek elméleti munkákból adaptált megfogalmazások, frappáns szállóigék, szépirodalmi szövegek (megtekintésre ajánlott filmek rövid bemutatása), s az ezekhez fűzött elemzési szempontok, magyarázatok, valamint feladatok, megbeszélésre, vitára javasolt témák. Mindezek más-más betűtípussal szedve jól elkülönülnek majd egymástól. Egy-egy témánál arra szeretnénk ügyelni, hogy a gondolatmenet jól követhető legyen, s a tantervben előírt ismeretek fokozatosan teljesedjenek ki.
Nyolc fejezetet tervezünk. Többnyire a kerettanterv logikáját követjük, ettől csak egy alkalommal térünk el. Az alábbiakban felsoroljuk a fejezetcímeket, a felhasználandó szerzők nevét (olykor műveik címét). Ebből (és a kidolgozott mintafejezetből) hitünk szerint elképzelést lehet alkotni a készülő munkáról.
Részlet a készülő tankönyvből
A szabadság értelmezése
Ha olyasmit akarunk tenni, amiről tudjuk, hogy nem volna szabad, az erkölcsileg rossz. Hogy mi a jó és mi a rossz itt és most, azt a lelkiismeret dönti el.
Az erény és a bűnre való hajlam többé-kevésbé minden emberben természettől adódóan megvan. Valójában mindkettő gyakorlás révén alakul ki. Mindkettő tettekben nyilvánul meg.
Egy perzsa hittudós halála után a mennyországba jut. Megkérdezi az Urat:
– Ó uram, ugye a tudományomért kaptam ezt a nagy megtiszteltetést?
– Nem, fiam. Emlékezz csak vissza, mikor egy kemény téli napon egy kóbor macskát bevittél a házadba. Hát ezért jutottál ide.
Melyik az igaz?
„Rettenetes a kísértés a jóra!” (B. Brecht)
„Új az erő, ami magával ránt. Mást súg a kívánság.
Mást az eszem. Látom, mi a jobb, jól látva helyeslem,
És ami rossz, követem.” (Ovidius)
Feladat: Hozzunk példákat mindkét állításra, és rendezzünk vitát a fenti témáról! (Az első idézethez olvassuk el Brecht Kaukázusi krétakör című drámájának erre vonatkozó jelenetét, amikor Gruse nem bírt ellenállni a kormányzó gyermeke megmentésének.)
Honnan származik a rossz? A keresztény etika szerint a rossz oka az eredendő bűn.
Piotr Pawlukiewicz: Fiatalokkal beszélgettek a szabadságról (részlet)
...Néhányan azt mondják: „Ez hülyeség és igazságtalanság. Miért lennék én felelős azért, hogy valamilyen Ádám vagy valamilyen Éva valamikor föllázadt Isten ellen?” Mások még hozzáfűzik: „Az ember alapvetően jó. Ne beszéljünk a bűnösségéről, mert az csak komplikálná a helyzetet. Ha az embernek megfelelő körülményeket teremtenénk, nem lenne több háború, gyűlölködés és igazságtalanság.”
Egyszer egy kisfiú nagyon találó észrevétellel lepett meg: „A világot igazságtalanul szerkesztették meg. Miért nő egy erdő éveken át, és elég egy nap, hogy leégjen? Miért kell a gyönyörű rózsákat nagy odaadással gondozni, a csalán meg mindenféle segítség nélkül kinő? Miért nem ugyanolyan könnyű a hasznos és káros növényeket termeszteni?” Amikor elkezdtünk ezzel a témával foglalkozni, észrevettük, hogy az emberekre ugyanúgy vonatkozik a rossz iránti vonzódás. Vajon mennyi nehézségre van szükség, hogy elveszítsük a türelmünket? Nagyon megerőltető valakiről a háta mögött beszélni, bűnös gondolatokat ébreszteni magunkban, vagy órákig lustálkodni? Miért nincs az, hogy a jó szinte úgy magától jön, hanem igenis keményen meg kell dolgozni érte? Képzeljetek el egy ilyen hírt az újságban: „Két fiatal betört egy idős hölgyhöz, és kitakarított nála. Nem bírtak magukkal. A ’jócselekedet-végzési ösztön’ hajtotta őket.” Az iskolaigazgató szülői értekezletet hív össze és ilyen problémával rukkol elő: „Mit tegyünk, hogy a fiatalok kevesebbet tanuljanak? A diszkók üresek, senki sem akar televíziót nézni, állandóan az olvasóteremben ülnek, aztán meg azt követelik a tanároktól, hogy gyakrabban írassanak dolgozatot.” Elmosolyodunk az ilyen fantáziálást hallgatva. Vajon miért van az, hogy senkinek sem nehéz olyat tenni, amit általában rossznak ítélünk meg – kérdezhetnénk? Azért, hogy ún. jó emberek lehessünk, keményen meg kell dolgoznunk. Gondolom, egyetértesz velem abban, hogy amiről itt írok, azt valamennyien szinte mindennap megtapasztaljuk. És íme, ez az eredendő bűn. Az egész világ defektes. Mi a defekt lényege? Valaki megdöntötte alattunk a talajt. El tudod képzelni az életet egy olyan házban, ahol a padló nagyon ferde? Minden ferdén áll. Bármit helyezel az asztalra, az lecsúszik róla. Ha egy pillanatra elfeledkezel erről, és pl. egy poharat teszel az asztalra, az egy pillanat múlva puff! Nincs ott! Mindent oda kellene erősíteni, kötözni az asztalhoz. Pontosan ilyen a mi világunk. Olyan ferde, mint a pisai ferde torony. És, ami még kellemetlenebb, hogy a rossz irányában van elferdítve, vagyis a rossz van lent, a jó meg fönt. Elég, ha csak egy pillanatra erről elfeledkezel és...
...A továbbiakban a szerző arról szól, hogy „a rossz emberek már nem okoznak az ördögnek problémát... Már az ő tulajdonát képezik. Viszont problémát okoznak a Sátánnak azok, akik el akarnak tőle szakadni. Őket támadja szenvedéssel és szerencsétlenségekkel. ... A Sátán nem harcol azokkal, akik tudatosan bűnben élnek. Nem zavarja az életüket, tehát ezek emberi szemmel nézve boldogabban élnek...”
Feladat: Hozzatok példákat a környezetetekben tapasztalt igazságtalanságokra, és arra is, mikor úgy látjátok – ha kerülő úton is, mégis – érvényesül az igazság!
A régióban elsőként hoztunk létre 1990-ben személyközpontú iskolát, amely az alternatív kínálat egyik modellje lehet Magyarországon.
Szemléletünk a humanizmus értékrendje köré csoportosul, és azon belül Carl Rogers amerikai pszichológus (1902–1987) személyközpontú szemléletén alapul. Ennek lényege, hogy ha egy csoport tagjai nyílt, hiteles odafigyelő kommunikációval érintkeznek egymással, akkor ez mind a szellemi, mind a társas tanulás hatékonyságát megnöveli. A „mit tanítunk, hogyan tanítunk” kérdését Rogers a megvalósítókra bízza, így ezzel kapcsolatban nagyon sok a teendőnk. A tantárgyi tanulás során is többféle témával foglalkozunk, mint a hagyományos iskolában: a gyerekek minden évfolyamon más-más kultúrkör hagyományaival és jellemzőivel ismerkednek; a reggeleket beszélgetőkörrel kezdjük, ahol bárki ajánlhat témákat; sokféle fakultatív foglalkozás közül választhatnak. A tanulással egyenrangú feladatunknak tekintjük a társas kapcsolatok és a személyiségfejlődés gondozását.
Választott módszereink a gyerekek aktivitására épülnek. A tantárgyi minimumkövetelmények mellett a foglalkozások a gyerekek érdeklődésén alapulnak. Fontos elvünk az, hogy a humanista értékeken kívül semmilyen szellemi vagy vallási irányzatot nem preferálunk. Ennek a szemléletmódnak a velejárója, hogy nem termel sem agressziót, sem szorongást az ott élőkben, és ezzel, valamint konstruktív problémamegoldó légkörével és széles témakínálatával példát mutat az ott nevelkedő gyerekeknek a hatékony és pozitív társadalmi részvételre, amelynek során mindenki a maga legjavát nyújthatja.
Iskolánk jelenlegi 9. osztályában két éve kezdtünk el egy általunk kidolgozott kommunikációs programot. Lényege, hogy olyan irodalmi, publicisztikai anyagokat, illetve videofilmeket használunk a csoportépítő órákon, amelyek megkönnyítik a reagálást a gyerekek és az osztály aktuális problémáira, mederbe terelik és feldolgozhatóvá teszik azokat. Ugyanakkor ez a megközelítés a NAT „emberismeret és etika” nevű műveltségi területe, illetve a kerettantervi modul elvárásainak is megfeleltethető. Az így feldolgozott anyag olyan készségek fejlesztését teszi lehetővé, amelyek megkönnyítik az emberi együttélést és a hiteles kommunikációhoz feltétlenül szükségesek. A program eddigi megvalósulásában az OKI támogatását élveztük.
Pályázatunk célja, hogy a jelenlegi 7. osztályban is folytassuk ezt az egyedülálló kommunikációs, emberismereti és etikai megközelítést. Mintát nyújthatunk ezzel más iskolák pedagógusainak, valamint az osztályfőnöki munka hatékonyságának fokozására és a komplex humanisztikus megközelítési mód terjesztésére. A helyi tantervek korrekcióján dolgozók a program ismeretében már az adott tapasztalatokat áttekintve írhatják meg új programjukat.
A fejlesztési lépései
A gyerekek ítélőképessége fejlődik az egyéni és közösségi értékekkel, a jogokkal és kötelességekkel kapcsolatban. Fejlődnek a történések megítélésében, a jó és a rossz megkülönböztetésében, az igazságos és az igazságtalan elhatárolásában. Színvonalas irodalmi és publicisztikai írásokkal és művekkel ismerkednek meg. Alakul önkifejező készségük, egymásra figyelésük s csoporttudatuk.
Az eddig megvalósított program tantervi megoldásai közvetlenül kapcsolódnak a kerettanterv következő témaköreihez, illetve tartalmaihoz (dőlt betűvel állnak a felhasznált művek).
Pszichikus működésünk és mozgatóink • Érzékelés és cselekvés, ösztönök, indulatok, érzések, szükségleteink és érdekeink, előítéleteink, nyitottság, empátia, tolerancia, ismert és rejtett énjeink.
Jó és rossz, igazságosság, szokások és erkölcsök, választás és döntés, a cselekvő szabadsága, a lelkiismeret, erények.
Kapcsolatok • Őszinteség és hazugság, hűség, engedelmesség, tekintély, kritika, előítéletesség, alkalmazkodás és önállóság, gyávaság, bizalom, erőszak, jogos önvédelem.
Az emberi társadalom • Az ember mint csoportlény; egyén és közösség.
Életminőség • Az élet értelme.
Egyéni és közösségi értékek • A közjó, az egyén jogai, törvényesség. Emberi jogok, igazság, igazságosság, döntés, megegyezés, együttműködés, többség, kisebbség, egyén és közösség a társadalomban.
A gyakorlatban szerzett tapasztalataink
Dokumentált esettanulmány. A Gandhi életéről folytatott beszélgetéseinkkel mutatjuk be megközelítésmódunkat.1
A Rogers Személyközpontú Iskola hetedik évfolyama 1998-ban 13 fős volt (10 fiú, 3 lány). Csata István osztályfőnök és Csizmazia Katalin osztályfőnök-helyettes vett részt a munkában. 1998. november végétől három alkalommal foglalkoztunk Gandhi személyével mint az erőszakmentesség képviselőjével. A Beszélgetés nevű órát használtuk fel ehhez, amelyet általában hetente egyszer (többnyire 40 percnyi időtartamban) az osztály ügyes-bajos dolgainak, konfliktusainak rendezésére, az ünnepekre való felkészülésre szánunk. Az „agresszió” a gyerekek kezdeményezésére került a beszélgetések témái közé. Az első alkalommal Konrad Lorenz írásai alapján az állati agresszióról beszélgettünk. A következő héten Tolsztoj meséi adták a kiindulópontot a személyes élmények felidézésére, a vélemények cseréjére. Azután három hétre félretettünk minden halasztható megbeszélnivalót, és Gandhinak szenteltük a rendelkezésünkre álló időt. A gyerekek nem ismerték őt, bár volt, aki már hallotta a nevét, de nem tudtak róla semmi igazán lényegeset. Eleinte a játékfilmet csak illusztrációként, egy-egy gondolat kihangosítására akartuk használni. Kiderült, hogy érdeklődésük kitartó, kérésükre végignéztük az egész filmet. Egy-egy jelenetnél részleteket olvastunk fel Gandhi önéletrajzából, olyan elemeket, amelyek a filmből nem derülnek ki, vagy azt jobban megvilágítják. (Móhandasz Karamcsand Gandhi: Önéletrajz. Budapest, 1987, Európa Könyvkiadó.)
„A kolosszális hiba”
Kommentár nélkül kezdjük el olvasni a film jelenetei közben és után az önéletrajzi részletet. „Csak az ilyen embernek van joga hozzá, hogy jól meghatározott helyzetekben polgári engedetlenséget tanúsítson némely törvényekkel szemben. Tévedésem abban állt, hogy nem vettem számításba ezt a szükséges megszorítást. Polgári engedetlenségre szólítottam fel az embereket, mielőtt ekképpen érettnek bizonyultak volna rá... Előbb jól képzett, tiszta szívű önkéntesekből kell csapatot szervezni, amely tökéletesen érti a szatjagraha szigorú feltételeit. És csak ezután indíthatjuk el újra a polgári engedetlenség tömegmozgalmát.”
Szinte szavanként elemezzük az itt lerövidített idézetet. Külön kiemeljük a következő részt: „csak akkor van jogod megkérdőjelezni egy-egy igazságtalan törvényt, ha ismered a törvényt és alapvetően a szívedben törvénytisztelő vagy.” Azért fontos ez számunkra, mert megint csak mindennapjainkhoz kapcsolódik, hiszen ezek a szavak könnyen átfordíthatóak az iskolai- és osztályszabályok megszegésére és annak következményeire. Érzékelhető az is, ami olyan nehezen fordítható át szavakra, tudniillik, hogy minden relatív, és így törekednünk kell arra, hogy a lehető legtöbb körülmény számbavétele után hozzunk meg egy döntést. A gyerekek persze azonnal rámutatnak arra, hogy ez ily módon eléggé szubjektív helyzetértékeléshez vezet. Van, aki tiltakozik ez ellen. Az egyik fiú megfogalmazza, hogy azért dolgozunk sokszor csoportokban, mert több szem többet lát.
Vita bontakozik ki arról, honnan tudja Gandhi eldönteni, hogy neki van igaza, és valami igazságtalan. Ki lehet-e mondani valamiről, hogy igazságos vagy igazságtalan? Van-e egy igazság? A gyerekek számára egyértelmű a válasz: van „egy” igazság. Beszélünk arról, hogy az iskola Carl Rogers nevét viseli, aki erre pont az ellenkező választ adja, de ez most nem érdekes számukra. Lejár az időnk, be kell fejeznünk a beszélgetést és a filmnézést is.
„Személyes sérelem miatt nem fordulok bírósághoz”
Folytatva a filmet, eljutunk addig, amikor Gandhit és társát fiatal fiúk szólítják meg az utcán, és beléjük kötnek azon az alapon, hogy a törvény szerint az indiaiaknak tilos használniuk a járdát. Azt kérdezzük megint, hogy vajon milyen tulajdonsága segített Gandhinak abban, hogy higgadt maradjon. Könnyen rátalálnak az elfogadás, sokkal nehezebben az alázat szóra, de végül is mindkettő megfogalmazódik. Két felolvasott idézettel kiemeljük a kíméletet és a másik fél szempontjának megfontolását.
Mi a fegyvere?
A bírósági tárgyalás kapcsán meg kell állítanunk a filmet. Valaki megjegyzi: „Nem tudnak vele mit kezdeni.” Elmerülnek a kérdésben: „Vajon mi a fegyvere? Záporoznak a válaszok: Ismeri a jogot. Saját fegyverükkel győzi le a briteket. Szelíd, nyugodt, magabiztos. Sokan vannak mögötte. Okos.”
A gyerekektől jövő utolsó kérdés az, hogy miért ölték meg? Nem tudjuk a választ megadni, azt kérjük tőlük, hogy próbáljanak erre maguk választ keresni. Tudakozódjanak a szülőktől, tanároktól, ismerősöktől. Hárman is úgy mennek ki a teremből, hogy közben elmondják, amit erről gondolnak (egy muzulmán nem tudta megemészteni a dolgot, a britek megfizetett embere volt; Lennont miért ölték meg?).
A karácsonyi szünet előtt, két héttel az utolsó alkalom után, még egyszer elővesszük ezt a témát, hogy összegezzük tapasztalatainkat. Elmondjuk nekik, hogy számunkra is élményszerű volt, ahogyan legtöbben aktívan és türelemmel vettek részt ezeken az órákon. Az a kérésünk, hogy mindenki mondja el, mi maradt meg neki a filmből, és mi az, amit fontosnak tart. A következőket említik:
A gyerekek lelkesek és kooperatívak voltak. Közös élményünk lett ez a film, amelynek egy-egy gondolata azóta is visszaköszön. Az angolkönyvben ismerősként üdvözlik Gandhi képét, és türelmetlenül várják, hogy elkezdjük az életrajzát olvasni. Egy másik emlékezetes példa az, amikor történelemórán a rómaiak és a görögök összehasonlításakor szóba kerül a „szemet szemért, fogat fogért elv”. Valaki megszólal: „Gandhi szerint ebbe mindketten belevakulnak.”
A Külvárosi Tankör Középiskola (továbbiakban: Tankör) tíz éve működik. Alapításakor is ugyanaz volt a célunk, mint az azóta eltelt időszakban: olyan, 16 és 23 év közötti, deviáns, problémás és beilleszkedési zavarokkal küzdő, pszichés és életvezetési gondokkal bajlódó fiatalok oktatása és mentálhigiénés gondozása, akik kiestek a hagyományos középiskolából. Az eltelt évek során mind a tanítás, mind a gondozás modellje kikristályosodott, és sikeresen alkalmazunk a pedagógiában ma még csak elvétve használatos programokat, amelyek tapasztalataink szerint mind a diákok, mind a tanárok segítségére vannak.
A fiatalok a Tankörben többnyire sikerélményhez jutnak, pszichés állapotuk és családi kríziseik rendeződnek. A meglehetősen kis létszámmal (40 fő/év) működő iskolában a pszichés zavarokkal küzdő fiatalok állapota is jó. Jelenleg kényszerbeteg, skizofrén, epilepsziabeteg, állami gondozott fiatalok tanulnak a Tankörben.
Az etika oktatásának bevezetésétől (ez a tantárgy a történelem tantárgyba integrálódik 2002-től) azt várjuk, hogy a fiatalok segítséget kapnak ahhoz, hogy eligazodjanak mindennapjaink anómiás társadalmában, szilárd értékrendet ismerhessenek meg, és képet kapjanak arról, hogy a felnőtt embernek vannak választási lehetőségei.
A társadalom- és emberismeret tantárgy oktatása a 11–12. évfolyamon válik kötelezővé, heti két órában. Igyekszünk a lehető legszélesebb spektrumú tantervet készíteni oly módon, hogy lehetővé váljon az „áttanítás” is, valamint egyéb szakterületek szakembereinek meghívása (szociális munkás, lelkész, pszichiáter stb.). A verbális oktatás mellett a filmek, a zene és a kultúra egyéb területeinek felvillantása is a tanítás hatékonyságát fogja növelni.
Miért fontos a Külvárosi Tankörnek a társadalom- és emberismeret tantárgy
Számos olyan ismeretet nem lehet a hagyományos módszerrel (egy tantárgy – egyféle nézőpont – ismeretek halmaza) megtanítani, amelyre a mindennapok világában való eligazodáshoz múlhatatlanul szükségünk van. A gazdaság, a politika rendszere megváltozott; új fogalmakat kell bevezetnünk (például globalitás, folyamatos tanulás), ismernünk kell az etnikai kérdéseket feszegető elméleteket, beszélnünk kell a devianciákról, a másságokról, a családról és a gyermeknevelés problémáiról (egyebek mellett).
Munkámban a mintafejezet az évek során kikristályosodott módszer eredménye, amely különösen hat a fiatal felnőttek esetében: épít élettapasztalataikra, ismereteikre. Szükségük van azonban további ismeretekre is, hiszen az iskolában megtanultakat mindennapi életükben is használniuk kell. Az iskolai oktatásnak ebben az esetben hiánypótló szerepe van, hiszen az egyszülős családok, a krízisekkel terhelt otthonok nem minden esetben tudják megadni ezeket az ismereteket – amellett, hogy a kortárs csoportokban átadott ismeretek ezen a téren is hatékonyabbak lehetnek a fiatal korosztály számára.
Szinopszis
Cél: Jól tájékozódni a világban, a döntéseket ismeretekre támaszkodva meghozni, szolidaritás és empátia felkeltése a rászorulók iránt, az értékválasztás megkönnyítése, a meglévő ismeretek integrálása, rendezése.
Miért fontos a Külvárosi Tankör Középiskolának az etika tantárgy
Életünk nem más, mint döntések sorozata. Ezeket gyermekkorunkban és bizonyos esetekben aggkorunkban mások hozzák meg helyettünk. Ám a közbeeső 60-80 évben ránk hárul e feladat. Döntést hozni látszólag nem bonyolult dolog, hiszen ilyenkor egy vagy több lehetőség közül kell kiválasztanunk a jót, esetleg kizárni a rosszat. A világ azonban csak a sakktáblán és Vasarely „zebraképein” fekete-fehér. Ebből következően kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy két jó lehetőség közül kell kiválasztanunk a jobbikat vagy két rossz közül a kevésbé rosszat. Arról már nem is beszélve, hogy egy számunkra kedvező döntés ellentétesen is hathat a környezetünkre.
Diákjainkat két csoportba sorolhatjuk. Az egyikbe azok tartoznak, akiknek korukból, helyzetükből adódóan még nem kellene folyamatosan döntéseket hozniuk, mégis erre kényszerülnek, a másikban viszont olyanok vannak, akik már nyugodtan hozhatnának saját életükre vonatkozó döntéseket, de környezetük akadályozza őket ebben.
Az etika tantárgy abban tud segíteni, hogy az előbbiekben érzékeltetett gubancokat a diákokkal közösen meglazítsuk, hogy később ezek közül néhányat (mindet?!) önállóan kioldjanak.
Szinopszis
Cél: Olyan helyi tanterv összeállítása, amely segít abban, hogy diákjaink tőlünk kikerülve képesek legyenek felelős döntésekre épülő, önálló életvezetésre. Tantervünkben az egyes blokkok és a hozzájuk tartozó témák rugalmasan változtathatók, más középiskolák számára is könnyen adaptálhatók.
A tervezett (rugalmasan változtatható) tantervi blokkok és a kapcsolódó fakultatív filmklub filmjei
Összesen évi 38 óra, heti 1 órás bontásban.
Az órákon alkalmazott fő tevékenységi formák
Történelmi események, személyek, irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotások, tudományos alapfogalmak, napi események megismerése, illetve a meglévő ismeretek előhívása és mélyítése. Beszélgetés, elemzés, vita, szerepjáték, helyzetgyakorlás, kutatás, helyzetmegoldási kísérlet.
Ellenőrzésére és értékelésére vonatkozó elképzelés
Vizsga: félévenként, szóban, 3-4 fős csoportokban. Beszélgetés, elemzés, vita
Házi dolgozat
1. félév: személyenként kapott témához bibliográfia készítése.
2. félév: egy adott terület, adott problémájához kapcsolódó megoldási terv készítése.
Az értékelés szintjei
1. szint: a fogalmakat használja.
2. szint: a fogalmak segítségével képes általánosításra.
3. szint: képes az ismert fogalmak összehasonlítására és azok alkalmazására.
4. szint: a beszélgetés során a fogalmakat használva, kérdez, elemez, bizonyít és érvel.
Az egyházi törvénykönyv a katolikus iskolák feladataként jelöli meg a keresztény nevelés és oktatás elveinek való megfelelést. Ez a követelmény tükröződik a helyi tantervekben, amelyek olyan nevelési alapértékeket fogalmaznak meg, melyek segítségével az egyház a keresztény gondolkodás jelenlétét igyekszik biztosítani. Feladatának tekinti az olyan erős személyiségek nevelését, „akik képesek arra, hogy ellenálljanak a csüggesztő relativizmusnak és keresztségük követelményeinek megfelelően éljenek”. (Kat. Isk. 11–12.)
Mivel a katolikus iskolákban a nevelés és az oktatás szoros egységben van: „az iskola azért tanít, hogy neveljen, vagyis belülről alakítsa az embert” (Kat. Isk. 29), ezért leírja a kialakítandó személyiségideált. Olyan embereket akar nevelni, akik a hit, remény és szeretet hármasságának szellemében, a szentre, igazra, jóra és szépre érzékenység nevében élnek. Fontosnak tartja a helyes önértékelést, az értékek felismerésének és megbecsülésének képességét, a józan ítélőképességet és befogadóképességet, a lemondani tudás képességét. Olyan embereket akar nevelni, akik szelídek, alázatosak és türelmesek tudnak lenni, igényük van a belső csendre, hűségesek Istenhez és embertársaikhoz, és felelősek önmaguk, mások és a teremtett világ iránt.
A helyi tantervek a nevelési alapelvek maradéktalan teljesítése érdekében üdvtörténeti alapértékeket fogalmaznak meg, ezek alapján kívánják diákjaik harmonikus személyiségfejlődését biztosítani.
Alapértékek
Hit és hitetlenség
Ezek az elvi megfontolások és követelmények a keresztény szellemiségű életfelfogás alapjai. Tanítását egy új etikatankönyv segítségével kívánjuk szolgálni.
Vázlatos felsorolás
„A szeretet kötelékei, amelyek az embert élőlényekhez és tárgyakhoz fűzik, mára úgy meglazultak, olyan súlytalanok lettek, hogy már meg sem érezzük hiányukat... A jégszekrények felcserélhetők. Az otthon is, ha az nem több tárgyak halmazánál. Felcserélhető az asszony is. A vallás is. A párt is. Már hűtlen sem lehet az ember. Kihez legyen hűtlen? Kitől távolodjon el, kit csaljon meg? Embersivatagban élünk...” (Antoine de Saint-Exupéry)
Cél és feladatrendszer
Az általános oktatási cél az üdvtörténet erkölcsi tanulságainak feltárása. Etika a történelemben.
Általános nevelési cél a személytelen követelményetika és önmegváltást sugalló pszichologizáló erénytanok szemléletmódja helyett az Isten hívására válaszoló önmegvalósítási folyamat megértetése. A bűn beszélyei. A személyes boldogság elérésének lehetőségei. Saját személyes üdvtörténetünk. A hamis istenképek elkerülése (pl.: Isten mint bíró).
Alapkövetelmény
Feladatunk az Isten által „öröktől fogva megálmodott”, a mindennapok valóságában élő személyiségünk alakítása az ethosz szellemében, örök életünk elérésének érdekében. Annak tudása, hogy bűneink szétzilálják a bennünk lévő isteni vázlatot.
A megtanítandó ismeretanyag
Témakörök