1	Idézi Bob Herbert Standing in the Way című cikkében (New York Times, 2000. augusztus 24.): „We think there is a parallel between federal involvement in education and the decline in profit over recent years.”
2	Az amerikai alkotmány jellegzetessége, hogy az állami oktatásra nézve nemcsak hogy nem tartalmaz semmiféle rendelkezést, de az alkotmány tizedik kiegészítése – közvetett módon – az oktatást kivonta a szövetségi kormányzat hatásköréből és az egyes államokra bízta. Az alkotmány X. kiegészítő cikkében az a megállapítás, hogy „az alkotmány által az Egyesült Államokra rá nem ruházott, de az egyes államoktól meg nem tagadott jogok az államokat, illetve a népet illetik” – éppen azt jelenti, hogy az oktatás szabályozása az egyes államok törvényhozásának, közigazgatásának vagy éppen a helyi közösségeknek a feladata. A kiegészítésre éppen azért volt szükség, mivel az alkotmány I. cikkének (article) 8. paragrafusa, amely a szövetségi kongresszus hatáskörével foglalkozik és tételesen felsorolja feladatait, egy sor kérdést, így az oktatás kérdését sem érinti.
3	A törvény öt fejezetből (title) áll: Az első fejezet (1,06 milliárd dollár) a 2000 dollár évi jövedelmet el nem érő családok gyermekeinek iskoláztatási támogatását célozta, a második fejezet (100 millió dollár) egy ötéves iskolafejlesztést (könyvtárfejlesztés, tankönyvek beszerzésének támogatása stb.) irányzott elő, a harmadik fejezet értelmében (100 millió dollár) szövetségi támogatást nyújtottak az államoknak kiegészítő oktatási központok finanszírozásához, a negyedik fejezet (100 millió dollár) támogatást nyújtott az oktatásfejlesztési célú kutatásokhoz, felmérésekhez, az ötödik fejezetben megszavazott összeggel (25 millió dollár) az állami oktatási hatóságok tevékenységét támogatták.
4	A törvényt a kongresszus számos alkalommal (1966, 1968, 1970, 1988, 1989, 1994, 1995, 1998) módosította, bővítette, kiegészítette, vagy meghosszabbította a hatályát, és gondoskodott a törvényben foglalt programok finanszírozási forrásairól (re-authorization). A 2001 végéig hatályban volt törvény 60 különböző programot tartalmazott. Főbb fejezetei az alábbiak: 1. (Title I) A hátrányos helyzetű gyermekek támogatása, 2. Eisenhower fejlesztési program (a matematika és a természettudományok oktatása), 3. Az oktatás technikai fejlesztése (számítógép-használat oktatása, iskolák internethez csatlakoztatása), 4. Az iskolák drogmentesítése, iskolabiztonság, 5. Diszkriminációmentesség, 6. Innovatív oktatási programok bevezetése, támogatása, 7. A kétnyelvű oktatás támogatása, 8. Szövetségi jelenlét (pl. katonai bázisok, más szövetségi intézmények) miatt alacsony adóbevételekkel rendelkező iskolakörzetek támogatása (az oktatás finanszírozásának fő helyi forrása az ingatlanadó), 9. Bennszülöttek (indiánok, Hawaii, Alaska) oktatásának támogatása, 10. Országos jelentőségű programok (rendkívüli tehetségek gondozása, művészeti oktatás stb.)
5	Diane Ravitch megfogalmazása. Brookings Review, Spring 2000; 18 No. 2, 18–21.
6	„Nothing in this title shall be construed to authorize an officer or employee of the Federal Government to mandate, direct, or control a State, local educational agency, or school's specific instructional content, academic achievement standards and assessments, curriculum, or program of instruction.” (Sect. 1905)
7	„Olvasáson” és „íráson” az amerikai oktatásban általában az angol nyelv és irodalom tantárgya(ka)t értik: ez a tárgy különböző elnevezéssel szerepel az egyes államok, iskolakörzetek tanterveiben, követelményrendszerében. Számos forrás egyszerűen „írás” és „olvasás” tantárgyakról beszél; hiba lenne azonban a magyar alsó tagozati tantervben szereplő szépírásra (külalakra) vagy olvasási gyakorlatokra gondolni. A Massachussetts államban 1997-ben elfogadott angol nyelvi követelményrendszer például négy fejezetben, 28 pontban foglalja össze az általános követelményeket. A standard irodalmi, nyelvtani, fogalmazási és média/kommunikációs fejezetekre oszlik; az ismeretátadáson és -elsajátításon túl komoly hangsúlyt helyez a nyelvhelyesség, stílus, kifejezőképesség és -készség fejlesztésére, az irodalom (szép- és tényirodalom), az irodalmi élmények feldolgozására, a diákok aktív és passzív kommunikációs ismereteinek és jártasságának mélyítésére. Lásd Zsigmond Anna: Követelményrendszer (standards) az Egyesült Államok közoktatásában: Helyzetkép 2000. Új Pedagógiai Szemle, 2000. 10. sz. 59–70.
8	Uo.
9	Az 1969-ben bevezetett országos ellenőrző értékelés célja az amerikai iskolások tudásanyagának, a tudás színvonalának mérése. Az értékelésben a diákok véletlenszerűen kiválasztott csoportjai vesznek részt. A részvétel önkéntes és anonim, a dolgozatokon nem jelenik meg a diák neve. A vizsgaeredmények értékelése és elemzése, a levont következtetések szolgálnak alapul a szövetségi, az állami és a helyi oktatási hatóságoknak az oktatás hatékonyságának mérésében, a tananyag, a curriculum esetleges módosításában, az oktatási módszerek fejlesztésében stb. Az ellenőrzést az iskolai pálya meghatározott fordulópontjain (a negyedik, a nyolcadik és a tizenkettedik osztályokban) végzik. Az értékelésre korábban kétévenként, 2000-től évente kerül sor az olvasás/írás (ti. angol nyelv és irodalom), matematika, természettudományok, Amerika történelme, földrajz, állampolgári ismeretek és a művészet tantárgyakban.
10	A tudásszint pontos, részletes meghatározása az államok feladata.
11	Az amerikai közoktatás reformjának egyik tipikus eleme a szerződéses (charter) iskola mozgalom. A charter iskolák olyan közoktatási intézmények, amelyek a közoktatási hatóság és szülők, tanárok, közösségi vezetők egy csoportja között kötött szerződés – charter – alapján működnek. A charter iskolák az egyes államokban jogszabályban rögzített felhatalmazást kapnak arra, hogy bizonyos közoktatási előírásokat, szabályokat, követelményeket rugalmasan alkalmazzanak. Ennek fejében a charter iskolák felelősséget vállalnak a diákok teljesítményéért. A charter iskolák a közoktatáson belül alternatívát, választási lehetőséget kínálnak, a szülők szerepe is jelentősebb, mint más közoktatási intézményekben, egyben erősítik a versenyfeltételeket a közoktatásban. A szövetségi törvényhozás és a kormány támogatja ilyen iskolák létrehozatalát, pénzügyi támogatás esetén azonban ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint bármely más szövetségi támogatásban részesülő közoktatási intézményre. A szövetségi hatóságok rendszeresen ellenőrzik a polgárjogi törvények, különösen a diszkriminációmentesség betartását a szerződéses iskolákban. A szövetségi oktatási minisztérium minden évben jelentést készít a charter iskolák működéséről. 2000 végén 36 államban és District of Columbia területén (Washington főváros) működtek szerződéses iskolák. A szerződéseket meghatározott időre kötik (időtartamuk általában öt év, államonként változó), a szerződés meghosszabbításának előfeltétele a diák-teljesítménymutatók megfelelő szintje.
12	A tanári bizonyítvány/oklevél (nem azonos a felsőoktatásban szerzett diplomával) igazolja, hogy a tanár megfelel bizonyos meghatározott követelményeknek. A bizonyítványt a szövetségi kormánytól független, erre a célra létrehozott és elismert állami vagy magánintézmények, szervezetek adják ki. A bizonyítvány megszerzése önkéntes, a legtöbb államban azonban az a tanárként történő foglalkoztatás előfeltétele. A okleveleket kiadó szervezetek egy országos – nem állami – intézmény, a National Board for Professional Teaching Standards által felállított követelményrendszer alapján látják el feladataikat.
13	Nem véletlenül, hiszen az első olvasási teszteket éppen a harmadik osztályban tartják.
14	A nagyvárosokban a tanárok 60%-a három tanév után(!) állást változtat. Education Week, 2002. február 27.
15	Az utalványok hosszabb ideje az amerikai oktatás egyik legkényesebb kérdését képezik. Az elképzelés lényege vázlatosan: az amerikai alkotmány garantálja mindenki számára a megfelelő szintű közoktatást. A közoktatást az államok és a helyi közösségek – és kisebb mértékben a szövetségi kormány – adódollárokból finanszírozzák. A közoktatásra szánt összegek egy-egy diákra lebonthatók. Amennyiben a közoktatásért felelős állami és helyi szervek képtelenek megfelelő szintű oktatást biztosítani egy-egy diák számára, akkor a diák (és családjának) joga, hogy ezen összeg felett szabadon rendelkezzék, adott esetben egy másik állami vagy magániskolában költse el a diák oktatására. A demokrata párt és a legtöbb szakmai szervezet az amerikai közoktatás integritása elleni támadásként értékeli az utalványok bevezetését. Ugyanakkor például Milwaukee állam már bevezette az utalványrendszert, amely – a támogatók szerint – szabad iskolaválasztási lehetőséget nyújt az alacsony jövedelmű családok gyermekei számára.
16	Bush Budget Proposes Education Tax Credit. Washington Post, 2002. február 4. p. A2
17	Az 1993-ban civil (nonprofit) szervezetként alapított, az oktatás privatizációjáért és piacosításáért fellépő Oktatási Reformközpont (Center for Education Reform – CER) adatai szerint a költségvetési javaslatban foglalt vagy ahhoz hasonló adójóváírási rendszer már működik Minnesota, Iowa és Arizona államokban; Illinois, Indiana, Michigan és Wisconsin államokban pedig komoly megfontolás tárgya egy ilyen rendszer bevezetése. Az utalványrendszer bevezetésére feltehetően döntő befolyást gyakorol majd a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása, ahol 2002. február 20-án kezdődött az az eljárás, amelynek során a bíróságnak döntenie kell, vajon az Ohio államban követett gyakorlat ellentétben áll-e az állam és az egyház szétválasztásáról szóló alkotmányos alapelvvel. Clevelandban (Ohio legnagyobb városa) ugyanis szegény sorsú gyerekek állami ösztöndíjban részesülnek, amelyből magán- vagy felekezeti iskolalátogatásuk tandíját fedezik. 4300 clevelandi diák fejenként 2250 dollár támogatásban részesül; az érintett 51 magániskola közül 46 katolikus felekezeti iskola. Battle Over School Vouchers. Church-State Divide at Issue in Ohio Case. Washington Post, 2002. február 20.